Kisalföld, 1976. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
Mikor indul a fehér autó? Hétvégi ügyelet a mentőállomáson Kevés orvosuk van A riport akkor készült, amikor a kirándulóhelyek várják a vonatok, buszok megannyi utasát, amikor az utakon kocsisorok kanyarognak a Balaton, a Velencei tó felé,meg a Bakony erdeibe, amikor még kánikula volt, egy hete. Szombat reggel nyolc óra. A győri mentőállomáson felkészültek a hétvégi ügyeletre. A szolgálatvezető átnézi a kórházakból hazaszállítandók névsorát. A sofőrök még egyszer tüzetesen megvizsgálják a mentőkocsikat: üzembiztosak-e, nincs-e hibásodás ? A győri mentőállomás tizenhárom fehér kocsija közül egy mindig készenlétben áll. Ez a „soros” autó. Személyzete — sofőr és ápoló — az ügyeletesi szobában tartózkodik. Őket vagy a rohamkocsisokat értesíti a szolgálatvezető a különféle csengőjelekkel; azonnal, vagy három, hat órán belül kell indulni a betegért... Az esetek többsége „azonnali” volt a hét végén. Vajúdó kismama, utcai baleset, hirtelen rosszullét, dühöngő elmebeteg, gyógyszermérgezés — mind sürgős eset... Kilenc óra huszonnégy perc. A szolgálatvezető asztalán felberreg a telefon. Meghallgatja, mi történt, majd intézkedik: egy kocsi azonnal menjen Győrszabadhegyre. Vajúdó kismamát kell a szülészeti osztályra szállítani. Tíz óra tizenegy perc. Újabb sürgős eset. Vaszarra indul a fehér autó, dühöngő elmebetegért. Félő, kárt tesz magában, vagy a környezetében ... A szolgálatvezető rádión tartja a kapcsolatot a megye mentőállomásaival: Csornával, Sopronnal, Kapuvárral, Téttel, Mosonmagyaróvárral. Asztalán mágneses térképtábla, az úton levő mentőkocsik pillanatnyi helyzetét mutatja. Tíz óra negyven. Ismét sürgős eset. Egy idős győri asszony sok gyógyszert vett be. Az ügyeletes orvos reménykedik: talán csak tévedés történt, s nem öngyilkossági kísérlet... A legsürgősebb, nagyon súlyosnak ígérkező esetekhez a rohamkocsi megy az ügyeletes orvossal, aki elsősegélyt nyújt a betegnek, majd a kórházba szállíttatja . . . A hét végén szombat reggel nyolctól vasárnap reggel nyolcig dr. Horváth Zoltán volt az ügyeletes mentőorvos. Nyolc esztendeje nyugdíjas, azóta kisegítő mentőorvosként ténykedik. . . — Gyakoriak a hőség okozta rosszullétek ... A közlekedési balesetek ... A hétvégi, túlzott italozásokból eredő alkoholmérgezések — mondta. Vasárnap reggel nyolctól Duschanek Péter, fiatal szigorló orvos vette át idős kollégájától az ügyeletet. — Kevés a mentőorvosunk. Sokszor nyugdíjas, vagy utolsó vizsgái előtt álló orvosjelöltet tudunk beosztani hétvégi ügyeletbe. Nem népszerű ez az orvosi raun✓kakör. A, mentőorvosnak viszonylag több a munkája, s talán kevesebb a lehetősége a szakmai továbbfejlődésre ... — mondta dr. Wagner Endre, a győri mentőállomás főorvosa. Bizonyára így van, ám a mentőorvosok, ápolók, mentőkocsi-vezetők munkája dicséretet, elismerést érdemel. A mostani, hűvösebb hétvége — remélhetően — kevesebb munkát ad a mentősöknek. M. L. GYŐR MÚLTJÁBÓL Bűnözők és koldusok Az 1860-as esztendők közepe táján bizalmas levél érkezett az ország főtárnokmesterétől, amely a következők szigorú kivizsgálására hívta fel Győr vármegye főispánját: 1. megfelel-e a valóságnak, hogy a megyeszékhely börtönében fiatal foglyok megrögzött bűnözőkkel vannak egy cellába zárva, sőt a nemek szerinti elkülönítésre sem fordítanak figyelmet. 2. igaz-e az, hogy Győr- városában nagyon elterjedt a koldulás és a kéregetők az elszaporodott kocsmák vonzó ereje miatt eldorbézolják keresményüket. Az értesülések nem lehettek teljesen alaptalanok, mert Balogh Kornél főispán — a polgármester tájékoztatása után — csak három hónap múlva terjesztette fel jelentését. Ebben mindenesetre megnyugtató magyará- zatokat igyekezett adni a feltett kérdésekre. A súlyosabb ítéletekre váró bűnözők — így szólt a válaszirat — magánzárkákban várják vizsgálatuk lefolytatását, nátha országos fegyintézetekbe kerülnek, a nők pedig elkülönítve, egészen más épületrészben vannak elhelyezve. A koldulást illetően a jelentés nem tagadta, hogy az utóbbi években nagy méreteket öltött, de ennek okát abban jelölte meg, hogy a nehéz kereseti lehetőségek és a sanyarú terméseredmények megdöbbentően súlyos elszegényedést vonnak maguk után. Visszaélések mindamellett nem igen fordulhatnak elő, mivel a városhatóság az igazi koldusokat nyilvántartja és megkülönböztetésükre ■ pléhből készült jelvényeket rendszeresített. A főispán ugyan ezzel kapcsolatosan említést tett az orvoslás esetleges módjáról, a „szegényeket segélyező adó’’ kivetése révén, de a magisztrátus egyelőre a jelvényes megoldást is elégségesnek tartotta ennek a problémának a felszámolására. A kocsmák túlságosan nagy számát a polgármesternek is el kellett ismernie, sőt azt sem vitatta, hogy a rossz hírben állók megszüntetésével valószínűleg csökkenteni lehetne a duhajkodásra, könynyelműségre csábító alkalmakat. Erre azonban a városatyák nem mutattak különösebb hajlandóságot. Arra hivatkoztak, hogy a szerződési kötelezettségeket be kell tartani, a tanáccsal kötött megállapodásokat a határidők lejárta előtt nem lehet egyoldalúan felbontani. A valóságban persze az volt a helyzet, hogy az italmérésekkel kapcsolatos haszonvételek igen jó gazdálkodási lehetőséget jelentettek a városnak és főleg annak a városvezetőségnek, amely a dokumentumok tanúsága szerint még ekkor is, tehát majdnem két évtizeddel a feudális korszak letűnése után, földesúrnak titulálta magát és így természetesen nehezen tudott lemondani megszokott bevételeiről, nagyon is jelentős összegeket kitevő jövedelmi forrásairól. L. A. 1976. július 24., szombat" TÁRLATVEZETÉS. A Szovjet-Örményország művészetet bemutató kiállítást számos érdeklődő — közöttük a győri üzemek és gyárak szocialista brigádjainak tagjai — kereste fel a héten. Ártonyán Vladimir Gurgenovics, az örmény képzőművészek szövetsége iparművészeti szekciójának elnökhelyettese, keramikus és festőművész délutánonként tárlatvezetést tartott a kiállítás látogatóinak. Ismertette az örmény művészet múltját, jelenét, az egyes művészek törekvéseit. A Szovjet-Örményország művészete című kiállítás vasárnap zárja kapuit. (Sz. Ö. felvétele) Több nyolcadikos A hatvanas évek alacsony születési arányszáma tükröződik az általános iskolát elvégzők számában is. Az általános iskolát várhatóan 1977-ben hagyják el a legkevesebben, mintegy 114 ezren. Ezután lassú emelkedés következik, 1980-ban már 119 ezer nyolcadikos végez. Színházi esték a televízióban A televízió a Nyári színházi esték sorozatban rendszeresen műsorra tűzi az elmúlt évad legsikeresebb produkcióit. Közvetítésekben elsőiként július 27-én Shakespeare: A makrancos hölgy című kétrészes vígjátéka kerül képernyőre, a József Attila Színház művészeinek tolmácsolásában, felvételről. Margittay Ágival és Szilágyi Tiborral a főszerepben. Augusztus 6-án Tanno Yliniuti: Börtönkarrier című darabját sugározza a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában, felvételről. Augusztus 17-én, „Huszonöt éves éves a Déryné Színház” címmel láthatunk egyórás összeállítást. Augusztus 20-án Solohov: Csendes Don című regény trilógiájának színpadi változata kel életre a 2. műsorban, a kecskeméti Katona József Színház előadásában. Augusztus 22-én az első műsorban Bródy Sándor: Királyidillek című egyfelvonásosai szólalnak meg a Madách Színház társulatának közreműködésével. Népek barátsága szabadegyetem Pécsett pénteken megnyílt a Népek barátsága elnevezésű nemzetközi nyári egyetem, amelynek két kurzusán tizenegy országból érkezett több mint négyszáz hallgató vesz részt. Az orvostudományi egyetem központi előadótermében rendezett ünnepélyen jelen voltak a megye és a város párt- és állami szerveinek képviselői is. Dr. Vonsik Gyula kandidátus, a TIT főtitkára tartott megnyitó előadást A főbb társadalmi célok és megvalósulásának néhány jellemző vonása Magyarországon címmel. A TIT nyári egyetemei közül a pécsi az egyetlen politikai jellegű. Nincs meghatározott szakmai profilja, hanem nevének megfelelően, elsődlegesen a békét és a barátságot, a népek közötti egyetértést szolgálja. E tevékenységéért tavaly tüntette ki az Országos Béketanács az 1958-ban alapított pécsi nyári egyetemet. A pécsi nyári egyetem a politikai ismeretterjesztés mellett változatos kulturális és szórakoztató programot állított össze a TIT-vendégek számára. HÚSZ TOJÁS KÁBÁRÓL (Szombathelyi László szobrászművésznek küldöm) írva vagyon, hogy Csokonai Vitéz Mihály uram, miután megtépázott réme, nyelves, fonnyadozó tüdejével megtért Debrecenbe, édesanyja, Diószegi Sára asszony fedele alá, egy alkalommal húsz tojást kapott Kábáról. Ottani tisztelői barátai küldték, gondolom, illő mentegetőzés kíséretében, hogy többre nem telik. Rousseau tanítványának jólesett a küldemény, valószínű, szép válaszlevelet küldött, volna érte, ha fölgyógyul, s talán még versezetet is, vidám anakreoni strófákat. Mert Csokonai uram javíthatatlan ember volt, rögeszmés ember. Úgy vélte, bátorul, hogy irománya busás fizetség mindazért, amit életében kapott, s azért a nemzeti kegyért is, hogy nem az éhhalál, hanem a tüdőgyulladás végzett csenevész, magaslati fenyvesek lélegzetét áhító szervezetével. Pedig sokra vihette volna, bizony. Szép talentumokkal áldotta meg a sors, járatos volt a tudományokban, ő lehetett volna a legelső professzor Debrecenben. De talán még apüspökségig is felvihette volna, mint poéta őse. Kesincze ■János, aki magát Jannus Pannoniusnak nevezte, s a bécsi mandulafa korai világához lett hasonlatossá a sorsa. Nem csoda, hogy botot fogott rá a kálvinista Róma vaskalapos szigorúsága. De még a jószándékú megállapodottság is megmegcsóválta a fejét ekkora ,,tehetségpocsékolás” láttán. Mert hát jópofa gyerek ez a Miska, jó vele együtt lenni disztátoron, újborkóstoláson, névnapokon, tagadhatatlan. ő a társaság lelke. - ő mondja a legszellemesebb tósztokat. ő ismeri a legtöbb adomát, s minden alkalommal fölolvas néhány magacsinálta verset is. El kell ismerni, igen jeles literátor. De értelmes, tudományos ember létére hogy veheti ilyen komolyan a poétaságot?! Érthetetlen, hogy holmi versezeteikért tisztes megélhetést, sőt, társadalmi rangot kíván magának! Ki hallott már ilyet?Legyen professzor valamelyik kollégiumban. Vagy tiszteletes úr egy zsíros parókián. Akkor majd lesz pénze és tekintélye. Tarthatna maga is magyar házigazdához illő lakomákat barátai tiszteletére, és nem mindig vendégként ülne az étkekkel, borockancsókkal asztaloknál. Még a verseit is kiadhatná — a jövedelméből nyomdaköltségre is telne—, mint például Édes Gergely tiszteletes uram, vagy Gvadányi gróf, a nyugalomba vonult generális. De Csokonainak hiába a jó tanács, ő a sültgalambot várja, mecénásokban reménykedik, s közben úgy él, mint egy vagabund, garabonciás diák. Ejnye, ejnye... . .. Kedves Barátom! Mióta Csokonai-szobrodat láttam, megvallom, csaknem mindennap gondolok rá és Rád, aki főiskolai éveid és némi országjárás után nemrég tértél haza szülővárosodba. Egy évvel vagy idősebb, mint Csokonai volt, amikor az életét fölitta a homok, s gondolom, ötször olyan erős, mint ő lehetett egészséges korában. Nem kell félned a kalapácstól, az anyagtól — legven az kő, vas vagy márvány. Már kisebb munkáid mellett Csokonait hoztad haza a vadonatúj műterembe. Azt a Csokonait, aki miután megtépázott reményeivel, fonnyadozó üldésével megtért szülővárosába, egy alkalommal húsz tojást kapott Kábáról. Szinte már anyagtalan, torz porhüvelyén át ragyog — s azt megsemmisíti — a lélek, nincs már gondja disznótorokra, Babhusra, Lillákra, főúri közönyre, kupecbugrisságra és gráciákra, az utókor. ..egy boldogabb idő” gráciájába ajánlotta magát, élő tisztelettel. Vajon tudta-e valaki akkor, hogy Diószegi Sára asszony szerény szobájában a kor legnagyobb költője, legeurópaibb magyarja köhög legutolsó kézirata, A lélek halhatatlansága fölött?! Talán főhadnagy" Fazekas Mihály úr, a kedves földi, aki „a gőgösség hagymázától irtózva, kertész leve”, vagy Kaziczy Ferenc, aki egykor levelében költővé avatta, mondván: „Az úr versei igen kedvesen folynak, az ideák nemesek és nem földszint csúszók”, ám, aki később átfésülve akarta közrebocsátani művét, vagy a diákok — közülük volt mindig a legtöbb híve —, netán a derék kabaiak, akik halála előtt nyolc nappal húsz tojást küldtek neki?! Én azt hiszem, csakis önmaga. Ezért a makacs — a kortársak szemszögéből naiv vagy léha — kitartás a szuverén költői életforma megvalósításának harcában, s ezért az önérzetes jövendölés a sírról, mely „szent lesz tisztelt hamvaiért”. Kedves Barátom, tudom, nem ez az első Csokonaiszobrod, s mint mondottad, valószínű, nem is az utolsó. Ahol eddig megfordultál — éltél hosszabb-rövidebb ideig —, mindenütt hagytál magadból egy Csokonait. Kisebb-nagyobb portrékat, albérletekben, kölcsönműtermekben, barátoknál, mert Csokonai évek óta vándorol — mint egykor — Veled. Benned. „Nem tudom, mi az oka —, mormoltad a szakálladba két korty között —, de én már Csokonaival élem le az életemet.” Remélhetőleg itt, a szülővárosodban, mondtam masamban, s a költő ..kedves füstű”-nek nevezett Debrecenére gondoltam. És azt kívántam Neked, hogy sose érezd szülővárosodat szűkkeblű mostohaapának, a Te „Nagyerdőd” ne tilalom- fákból álljon, sose találkozz a régvolt, vélt szabályok vaskalapos apostolaival. . mindig legyen elég ételed, borod vagy" kisüsti pálinkád, és mindenekelőtt hangulatod, mintázó fához, vésőhöz, kalapácshoz mozdító közérzeted és közeged, s ha Csokonairól elmélkedsz, ne gondolj a derék kabaiak jótéteményére, mert, bizony mondom, másfél évszázad ,múltán is napokig fáj tőle az ember. Szapudi András — 5