Kisalföld, 1976. december (21/32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Iskola felúj­ít­ás, szívességből Ajándék munkának ne nézd a határidejét! A h­armadik év a Majd a jogutód Mihez kell értenie egy általános iskolai igazgatónak? A politikai, a szakmai felkészültség, a vezetői hajlam nagyon fontos dolog, de az alábbi példa azt tanúsítja, hogy szüksége lehet építőipari ismeretekre, összeköttetésekre, pénzügyi, költ­ségvetési gyakorlatra. És hogy miközben építőipari, felújítási­ m­unkák fő-fő szervezőjévé lép elő, mikor végzi el a munka­köre adta feladatokat? Azért arra is lehet időt szakítani. Mert a felújítás mégis csak fontos. Ha ugyanis nincs kőműves, ak­kor nincs is hol igazgatónak lenni. Ez tény. A televízió híradójában még a nyáron sugárzott ri­portra bizonyára már , keve­sen emlékeznek. A győr-sza­­badhegyi József Attila Álta­lános Iskola felújításáról volt szó, és arról, hogy az építők, a Győr városi Tanács költség­­vetési üzemének kőművesei a tanévkezdésre elvégzik a munkákat. Nos, azóta jópár hét eltelt, az iskola felújítása nem fejeződött be, a költség­­vetési üzem munkásai pedig — most már úgy is itt a tél, felkiáltással — egy másik építkezésre, a győr-szentiváni orvosi rendelő építéséhez vo­nultak el. De ez a történet­nek már majdnem a vége. A felújítás bonyodalmai ugyan­is még 1974-ben kezdődtek. + + + — Már-már három éve a városi tanács biztosította a pénzt az iskola felújítására — magyarázza Mészáros József iskolaigazgató. — Mindenek­előtt költségvetési tervet kel­lett készíteni, mert enélkül nem indulhatott a munka. Először erre kellett embert keresni, majd pedig a kivite­lezésre. A tanács művelődés­ügyi osztályának gazdasági csoportja nem talált senkit, ezért én kértem meg mérnök ismerőseimet, hogy csinálják meg a költségvetési tervet. A gazdasági csoport azt mond­ta, hogy kifizeti nekik az érte járó pénzt. A költségvetési terv tehát elkészült, de közben a taná­cson kiderült, hogy egyéni vállalkozóknak a gazdasági csoport nem fizethet. Erről Lengyel Ernő, a gaz­dasági csoport előadója ma a következőket mondja: — Társadalmi munkában készült a költségvetési terv, bár nem úgy indult. Valóban nem úgy indult. De most már legalább van neve a gyereknek. Úgy hív­ják, hogy társadalmi munka. + V + A költségvetési terv után kivitelezőt kellett keresni. A művelődésügyi osztály gazda­sági csoportja ebben az eset­ben sem talált vállalkozót. Építőiparban dolgozó ismerő­seit megkérdezve, az­ igazga­tó először arra az elhatáro­zásra jutott, hogy kisiparos­nál csináltatja meg a felújí­tást. — Nagyon hamar le kellett mondanom erről a tervről — folytatja Mészáros József. — Ugyanis figyelmeztettek, mintegy jóindulatúan, hogy ha kisiparossal dolgoztatunk, akkor megvádolhatnak, hogy csúszót fogadok el a maszek­tól, annak fejében, hogy ő kapta meg a munkát. Hiába háborodott fel az igazgató ezen a feltételezésen, a kisiparosról mégis jobbnak­­ látta lemondani. Végezetül a járási építési költségvetési terem tetőfedő részlegénél dolgozó ismerőse megígérte, hogy vállalják a munkát. Mészáros József: — Amikor megegyeztünk, akkor a járási költségvetési üzem egyik műszaki vezetője mondta, hogy még van sza­bad kapacitásunk, a tervbe is be tudják építeni a felújítást. + 4­ + Kőhalmi Zoltán, a járási építési költségvetési üzem vezetője: — A múlt év elején, janu­árban kaptuk meg a költség­­vetési tervezetet, amelyen egy kézzel írt évszám, 1974. ta­lálható. Mi a szerződésterve­zetet, észrevételeinkkel együtt még február végén elküldtük a városi tanácsnak, de vá­lasz csak augusztus közepén érkezett, a­ várt március he­lyett. Az iskola igazgatójának mi elmondtuk, hogy mert ne­künk elsősorban a járási fel­adatokat kel elvégezni, csak részletekben, segítségként, terven felül vállaljuk a fel­újítást, és nem is biztos, hogy be tudjuk fejezni. Az üzem valóban nem fe­jezte be a felújítást, és ezt 1975-ben nyár végén közölte is a tanács művelődési, osztá­lyának gazdasági csoportjá­val. Az elvégzett munkákról pedig még az év végéig el­küldte a számlákat. Lengyel Ernő: — Miután a járásiak le­mondták a munkát, megkér­tük a városi tanács költség­­vetési üzemét, hogy fejezze be az iskola felújítását. Szabó Gyula, a városi költ­ségvetési üzem vezetője: — Nekünk ez év, tehát 1976 tavaszán szóltak a mű­velődési osztálytól, hogy vál­laljuk el a munkát. Ez nem volt bent az éves tervünk­ben. De ennek ellenére szí­vességből elvállaltuk. Azt gondoltuk, hogy meg is tud­juk csinálni, de a felújítás közben kiderült, sokkal töb­bet kell elvégezni, mint amennyi az előzetes tervek­ben szerepelt. És közben be­köszöntött a hideg idő, már nem tudtunk kint dolgozni. Egyébként tavaly év végén, amikor elküldtük a körleve­let, hogy mindenki jelentse be építési igényét, a tanács nem válaszolt. Lengyel Ernő: — Nem tudtunk előbb szól­ni, mert a járási építőipari költségvetési üzem minket is csak akkor értesített. Ki tudja eldönteni, hogy ki, mikor, kinek, mit mondott? A járási építőipari költségve­tési üzemnél azt a felvilágo­sítást adták, hogy ők már 1975 nyarának végén szóltak, és a tanács illetékesei akkor azt válaszolták: nem baj, ha félbe marad a munka, a vá­rosi költségvetési üzem majd megcsinálja. 4 4 4 Lengyel Ernő:­­— Bonyolult ügy. Az előző ötéves tervidőszakban a fel­újítási munkák terve felbo­rult a Gombos iskola miatt. És kivitelezőt is nehéz talál­ni.­­ Arra a kérdésre pedig, hogy tiltják-e szabályozók,a rende­letek kisiparos foglalkoztatá­sát, Lengyel Ernő a követ­kezőket válaszolja: — Nem, nem tiltja semmi, de az osztálynak az az állás­pontja, hogy kisiparossal nem dolgoztat, mert százezer fo­rintnál nagyobb munka ese­tén a maszeknak engedélyt kell kérnie. És ez bonyolult. Egyébként a József Attila Iskola igazgatója magára ves­sen. Ő volt az, aki sürgette a felújítást, és sürgette a hi­vatali ügyintézést is. Lengyel Ernőnek legalább is ez a vé­leménye. Mészáros J­ózsef: — Persze, hogy sürgettem. A szél már hordta le a vako­latot a gyerekek fejére, a párkányzatból hatalmas dara­bok potyogtak. Egyszerűen, balesetveszélyes volt az isko­la. + + + A járási építőipari költség­­vetési üzem tehát állítólag szívességből vállalta a mun­kát, terven felül, nem csoda hát, ha nem tudta befejezni. A városi költségvetési üzem úgyszintén terven felül vál­lalta, ő sem tudta befejezni. A költségvetési tervet készí­tők szintén baráti alapon vállalták a feladatot, ők meg pénzt nem kaphatnak érte. Ajándék lónak ne nézd a fo­gát, tartja a közmondás. Ajándék munkának pedig a határidejét. Egyébként az ügy további részleteivel egy ki­sebb könyv oldalait lehetne megtölteni. Ezeket a részlete­ket természetesen mindenki megemlítette. Arról azonban, hogy a gyerekeknek milyen körülmények között kell ta­nulniuk, a tanároknak milyen körülmények között kell ok­tatniuk, csak az igazgató szólt. És ez legalább annyira nyugtalanító az ügyben, mint az, hogy a József Attila Isko­la felújítása a vázolt bonyo­dalmakkal jár. Persze szigorúan közgazda­­sági szemmel is lehet ele­mezni az eseményeket. — A felújítási munkákra az a jellemző — magyarázza Kőhalmi Zoltán —, hogy a tanács több pénzt ad rájuk, mint amennyi az építőipari kapacitás. Ezért azután tör­vényszerű, hogy évente a fel­újítási munkáknak mintegy 10—15 százaléka elmarad. A szabadhegyi iskola ebbe a hányadba tartozik. Ez magyarázatnak kielégí­tő lehet. Megnyugtatásnak azonban kevés. +­­ + A városi költségvetési üzem január elsejével megszűnik. Félben levő építőipari mun­káit a jogutódnak, a járási építőipari költségvetési üzem­nek kell majd befejeznie. A történetnek tehát várhatóan, majd csak tavasszal vagy a nyáron lesz vége. Szalay Antal 1976. december 12., vasárnap Korábban érkezik a jogosítvány Gépjárművezetői vizsgabi­zottsági kirendeltség nyílt Sopronban, az Ógabona tér 6. szám alatt. Eddig Sopron és a soproni járás lakóinak gépjárműve­zetői jogosítvány szerzése eléggé nehézkes volt. A Sop­roni Autóközlekedési Tanin­tézet és a Győr-Sopron me­gyei Gépjárművezetői Vizs­gabizottság között kétszer, olykor háromszor is fordult az ügyirat, amíg a jelentkező a kormány mögé ülhetett A továbbiakban az érvé­nyes vizsgától számítva 8—10 nap alatt vehetik át jogosít­ványaikat Sopron és a soproni járás újdonsült gépjárműve­zetői. H­o­vá tartoznak? Népművelők parlamentje Munka és munkahely • Közoktatás és közművelődés Azok a Győr-Sopron me­gyében dolgozó fiatalok, akik a közművelődésben és a me­gye művészeti életében tevé­kenykednek, meglehetősen sokféle gonddal, de minden­képpen a megoldás szándéká­val jöttek el az ifjúsági par­lamentre. A megyei tanács művelődésügyi osztályának beszámolója összegezte a m­e­gye kulturális életében elért eredményeket, és szólt a gon­dokról is. Rámutatott a sze­mélyi, tárgyi feltételek hiá­nyára és a munkaerő-vándor­lás okaira is. A győri Petőfi Sándor If­júsági Házban rendezett par­lament szekcióülésein eleven vita bontakozott ki. Falusi gondokról A művelődési házak igaz­gatói és a népművelők szek­cióülésén a fiatalok arról szóltak, hogy gyakran elszi­getelten, az iskolák segítsége, támogatása nélkül dolgoznak. A művelődési házak kezde­ményezéseit sok helyütt fo­gadja érdektelenség. Alig tar­tanak kulturális kapcsolatot a helyi KISZ-alapszerveze­­tekkel. Az információcsere hiánya vagy a kölcsönös ér­A színészek és a zenészek szekciójában a legégetőbb kérdésről, a munkakörülmé­nyekről, valamint a fiatalok lakásgondjairól beszéltek a résztvevők. Vannak zenészek, akik évek óta albérletben laknak, de ott is kétséges lesz a maradásuk, amint gyerme­ket várnak. Ebéd-hozzájáru­lást csak minimálisat kapnak, az utazás költségei, a tovább­tanulással járó kiadások je­lentős része őket terheli, Fektelenség-e az oka, de min­denképpen szükséges a vál­toztatás, hiszen csak akkor képzelhető el közösségi mű­velődés, ha az intézmények nem egymás mellett, hanem egymással összehangolva te­vékenykednek. Külön szekcióban tanács­koztak a könyvtárosok, a le­véltárosok, a muzeológusok, moziüzemi dolgozók, akik kö­zött sok a pályakezdő és az olyan fiatal, aki most tanul, vagy még nem tekinti befe­jezettnek tanulmányait. A fiatalok arról szóltak, hogy A parlamenten részt vevő fiatal színészek elmondták: szeretnék látni a színház fel­épülése mellett a nagy ará­nyú egyéb készülődést is a megnyitásra: az új színészek és műszakiak szerződtetését, lakások építését, átadását. A közös gondokról A szekcióüléseken szinte mindenütt felvetődött a „ho­vatartozás” kérdése. A lakás­gondok hozták felszínre azt a visszás jelenséget, hogy a ta­nács felügyeletéhez tartoznak a népművelők, a színészek, a muzeológusok, a zenészek, a könyvtárosok, de ha segítsé­get kérnek vagy támogatást, akkor mindjárt más a hely­zet. Lakást a megyei tanács csak a tanácsnál dolgozóknak adhat. Kedvezményben is csak őket részesítheti. A ta­nácsi alkalmazottak kategóri­ájába sorolják őket, de fél­áru igazolványt nem kapnak! A jutalmazási rendszerben is megkülönböztetésben van ré­szük, mert a tanácsi dolgozók a fióralap hat százalékát kap­hatják jutalmul, a népműve­lők csak egy százalékot! A népművelők nem részesülnek lakásépítési kölcsönben, és autóvásárlási kedvezményt sem kaphatnak, holott mun­kájukat éppen olyan fontos­nak tartják, mint a pedagó­gusokét. A szekcióüléseken elhang­zottakra Jankovits György megyei tanács művelődésü­gyi­ osztályának vezetője vála­szolt. A parlamenten azonban számos olyan kérdés is felve­tődött, ami helyileg nem old­ható meg, hanem országos rendezést kíván. Az országos parlament kül­döttei lettek: Scharek Béla (művelődési ház igazgatója), Kovács Erika­ (könyvtáros), Vas Zoltán Iván (színész) Fe­jérvári Sándor (zenész), Kil­csán József (muzeológus), Bethlen B. Lászlóné (mozi­üzemi dolgozó). C. V. az alacsony fizetésükből kell fedezniük tanulmányaikat, és aki egyetemi végzettséget szerzett, az is csak a legrit­kább esetben kapja meg a fi­zetésemelést. Szóltak a könyvtárosok a szűkös könyvbeszerzési keret­ről, a raktárak zsúfoltságáról, a községi mozikban dolgozók pedig arról, hogy a túlmun­kát és a moziban eltöltött va­sárnapokat, ünnepeket nem fizetik meg. Az alacsony bé­rek mellett ez különösen gon­dot okoz a moziüzemi válla­latoknál dolgozó fiatalok szá­mára. Tizenhat éve albérletben T­v-jegyzet Zichy-gyémántok - irodalmi gyémántok Milyen hajszálon múlik, hogy a szigorú következetességgel gondolkodó ember, épp a gondolkodás következtében az őrü­let örvényébe ne essen? Kossuthról jutott eszembe. Kossuth­­ról, akit pénteken este Mocsár Gábor: Gyémántok című tévé­játékában Mensáros László alakított. Mensáros öreg, túlságo­san öreg volt ehhez a szerephez. Mert Kossuth Lajos 1848 vé­gén, 1849 elején még nem lehetett ennyire megtört, meggyö­tört. Nem is volt az! Mensárosnak Kossuth szerepére való kiválasztása ennek ellenére mégsem, volt elhibázott. Ez a fajta töprengés, meg­fontolás ráncos archoz, tétova léptű emberhez illik. A gyé­mántokban Kossuth új oldaláról mutatkozott be: szónokolt szóvirágok nélkül, indulatokat csendesített higgadtan. Széche­nyire emlékeztetett, ő maga és a politikája is. A „miért” az írót, történészt egyaránt foglalkoztatja nap­­­­jainkban is. Drámák születnek új koncepciókkal, és a törté­nelem is újraértékelésre vállalkozik. Nem véletlenül. „Micso­da negyvennyolcunk volt nekünk!” — Fekete Sándor felkiál­tása illik ide. Példátlan, egyedülálló: a forradalom vezetői egyszersmint az írás mesterei is voltak! Regények, novellák születnek a népiesség hatása alatt, és drámák íródtak. A re­formkor kezdetétől a kiegyezésig olyan nevekkel találkozunk, mint Széchenyi, Kossuth, Deák, Petőfi, Jókai, Madách, Tompa, Arany, Eötvös és szinte végtelen a sor. És itt vannak az iro­dalmi-történeti értékű memoárok mint például a Madarász­testvéreké, vagy Görgey Artúré. Görgey emlékirata vádirat az osztrák császári udvar morális hadviselésére, hiszen az ő fe­jére­­nem mondtak halált, pedig még az országgyűlés elnökeit és Kossuth kormánybiztosát is kivégezték. Mocsár Gábor tévéjátéka egy gyémántszem a korból, amely megcsillantja a forradalomban részt vállalók megejtő, emberi gyötrelmekkel teli egyéniségét. (Oláh) A héten mutatta be a budapesti Radnóti Színpad Jean Kross: Négy monológ c. drámáját Sopronban, Darvas Iván, Mensáros László, Keres Emil és Szabó Tünde fő­szereplésével.. Felvételeinken Szabó Tünde és Mensáros László 5

Next