Kisalföld, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Emléplakett építészeknek Értékelték a „Magyar építőipar” az Építőipari Tudományos Egyesület folyóiratának pályázatát. Emlékplakettel tüntették ki a leghaladóbb építési konstrukciók, szerkezeti rendszerek, gazdaságos technológiai eljárások alkotóit. Erről számoltak be szerdai sajtótájékoztatójukon a folyóirat szerkesztői. A pályázat lakó- és középület kategóriájában emlékplakettet kapott Halmos György építész és Palotás Piroska szerkezettervező mérnök (Általános Épülettervező Vállalat), a Fehérvári úti piac tervezéséért. A korszerű technológiai eljárások kategóriájában emlékplaketttel ismerték el a 21. számú Állami Építőipari Vállalat héttagú műszaki kollektívájának munkáját: komplex megoldást dolgoztak ki gyorsan összeszerelhető felvonulási épületek létesítésére. Az ipari létesítmények kategóriájában Demény Tamás építész (Iparterv) kapott emlékplakettet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont székházának megtervezéséért. A kutatási eredmények hasznosításának kategóriájában Gilyén Jenő Kossuth-díjas szerkezettervező mérnök (Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet) kapott emlékplakettet sokoldalú szakmai irodalmi tevékenységéért, amellyel összegezte a paneles lakásépítés legjobb tapasztalatait Átadta a stafétabotot A vezetői megbeszélés után elkeseredett, mert az ott hallottakból alig jegyzett meg valamit. Vissza is ment, hogy konzultáljon a gazdasági vezetővel. Attól a naptól kezdve kritikusan figyelt minden szavára, cselekedetére. „Elfáradtam — vonta le a következtetést —, márpedig az egyre növekvő feladatok egész embert kívánnak...” — Hosszas töprengés és álmatlan éjszakák után jutottam arra az elhatározásra, hogy felmentésemet kérem a párttitkári funkció alól — emlékezik hosszú szüneteket tartva Györkös Jánosné, a Soproni Ruhagyár csornai üzemének volt párttitkára. — Nehéz volt a döntés, hiszen ezernyi szállal kötődtem az emberekhez, és itt vártam igazán politikai munkáját. Aztán megnyugtatott, hogy a fiatal, agilis, képzett, a mozgalmi tevékenységben is jártas KISZ-titkár személyében jó kezekbe kerül a pártmunka irányítása. A mi nevelésünk, éveken át bizonyította rá termettségét. Ili néni — így szólítják idősebbek és fiatalok egyaránt — 1967 tavaszán, a kapunyitással egyidőben került az üzembe a munkásvédelmi, rendészeti és gondnoki ügyek intézőjének. A pártalapszervezet alakuló taggyűlésein a hat kommunista őt választotta meg titkárnak. Kezdetben félt, nem bízott magában. Majd nagy lelkesedéssel és akarattal igyekezett elsajátítani a pártmunka csínjátbmnját. Nem volt könnyű a helyzete, főleg az első években a 160 asszonnyal, akiknek nyolcvan százaléka a fakanál mellől került az üzembe. Csak hírből ismerték a munkafegyelmet, a minőségi követelményrendszert, valamint azt, hogy nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár, ha valaki szervezett munkás. Györkösné azonban nem sajnálta sem az időt, sem a fáradságot a meggyőzésre. Ma is hálás érte, hogy a városi pártbizottság, az anyavállalat és az üzem kommunistáiban az első naptól kezdve megértő segítőkre talált. Párttitkársága alatt a taglétszám ötszörösére nőtt, a 11 esztendő alatt mindössze egy év volt, hogy nem erősítették soraikat. A férjhezmenés és a szülés miatt a párttagok közül is elég sokan kimaradtak az üzemből. A jelenlegi 28 párttagból huszonöten közvetlenül a termelésben dolgoznak ösztönző példamutatással.. Az éves szemináriumon minden párttag részt vesz. Ketten esti egyetemmel, nyolcan esti középiskolával rendelkeznek. Sajnos, én is csak a középiskoláig jutottam el, mert a gazdasági munkakörömhöz nélkülözhetetlen szakmai ismeretek megszerzése közben már nem törtért a magasabb politikai képzettség elsajátítására. Sokszor éreztem is ennek a hiányát. Talán ezért is voltam szigorú önmagammal szemben, és amikor úgy éreztem, hogy a fokozódó követelményekhez nem elég a jó szándék, az élettapasztalat, a tenniakarás, átadtam a helyemet. A pártmunkának természetesen nem mondott búcsút Györkös Jánosné. Mint a pártvezetőség agitációs és propagandafelelőse tevékenykedik tovább a közösségért. Tanácsait, féltő-óvó intelmeit utóda nemcsak megszívleli, hanem igényli is. — Semmi rendkívülit nem tettem a tizenegy év alatt, amiért külön elismerés járna. A tőlem telhető ügyszeretettel végeztem, amit rám bíztak. Nem tagadom, jól esett és esik ma is az asszonyok őszinte ragaszkodása, hiszen a napi munkahelyi gondokon túl egyéni bajaikkal is megkerestek. Tudtam, hogy mindez nem feltétlenül a párttitkár dolga, de megéreztem, kit nyugtat meg, ha én intézem a dolgát, oszlatom a gondját. Györkös Jánosné szerényen tiltakozik, hogy bármiféle érdeme lenne abban, hogy a Soproni Ruhagyár 3. számú üzeme jelentős tényezővé vált a város életében. Érthetően büszke a kétszeres kiváló üzem címre, de arra még inkább, hogy a ma 240 dolgozót foglalkoztató üzemi kollektívát a közös ügy iránti felelősségérzet lelkesíti. Tekintély és bizalom veszi körül ma is, akárcsak párttitkár korában. Szakmai és társadalmi tevékenységét két vállalati kiváló dolgozó és a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Hamarosan teljesül nagy vágya is: közösségi munkájáért a Szovjetunióba küldi a vállalat. Újra nyugodt és kiegyensúlyozott, mert hozzáértő kezekbe került a pártmunka irányítása. S most már egy kicsivel több időt tölthet unokáival. N. M. 4 . KLIMPOID Ahogy a színházigazgató látja SZERZŐDÉS A FILMGYÁRRAL Ha minden igaz, nemsokára közelebb kerül egymáshoz a filmgyár, pontos nevén a Magyar Filmgyártó Vállalat és a győri Kisfaludy Színház. Természetesen nem arról van szó, hogy akár az egyik, akár a másik helyet változtat, hanem egymás művészeti munkájának a támogatásáról. Az MTI közlése szerint „újszerű színházi és filmszakmai együttműködési megállapodást írtak alá a Népszínház, a győri Kisfaludy Színház és a Magyar Filmgyártó Vállalat vezetői”. — Mi a megállapodás lényege? — kérdeztük Cserhalmi Imrét, a győri Kisfaludy Színház igazgatóját. — A szerződés kétoldalú, tehát külön kötöttük mi és külön a Népszínház a filmgyárral. A lényege pedig az, hogy társulatunk művészei, tervezői filmgyári megbízásokat kapnak, a MAFILM színészei, rendezői, operatőrei, díszlettervezői pedig színházi feladatok megoldásában működnek közre nálunk. — Miért a győri Kisfaludy Színházra esett a MAFILM választása? — Több okból. Először azért, mert az utóbbi két-két és fél évben szépen mutatkoznak a társulat művészi törekvéseinek eredményei. Másodszor azért, mert Győr " közel van a fővároshoz, a művészek utaztatása tehát nem gond. Harmadszor említeném az új színház technikai adottságait, amelyek lehetővé teszik akár teljes produkciók telerecordingra való vételét. Az együttműködésnek feltétele a szervezettség, hogy a színész tudja mikor, milyen színházi feladat vár rá, s mikor szabad. A mi művészeink az évadzáró ülésen értesülnek a következő színházi évad első felének szerepeiről, s valamivel később a második félévről is tájékozódhatnak. Nem utolsósorban a legjobb meggyőződéssel támogatjuk színészeinket, hogy minél több műfajban, minél szélesebb körben fejthessék ki képességeiket. — Mikor várhatók az első gyakorlati lépések? — Voltaképpen keretszerződés, amit kötöttünk. Az általános igényeket fogalmaztuk meg benne. Az első évad a próbálkozásé, ismerkedünk. A tervszerű és rendszeres együttműködés kezdeti lépéseit fogjuk megtenni. Később töltjük majd meg igazán tartalommal. " P. M. Megjelent a Hogyan? Hétvégén ismét megrohamozzák a szülők, diákok a virágboltokat. Akárcsak egy évvel ezelőtt, ünnepi díszben várják a tantestületek tagjait az iskolák. A pedagógusoknak szóló Hogyan? című megyei kiadványsorozat szerkesztői is a pedagógusnap tiszteletére ünnepi köszöntővel indítják a legújabb számot. Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára emlékezik köszöntőjében volt tanáraira, gyermek- és ifjúkorára, fejezi ki tiszteletét a megye kommunistái nevében azoknak a pedagógusoknak, akiknek alapelve, hogy a tananyag segítségével, s a tanórán kívüli tevékenységükkel kell nevelni szocializmust építő hazánk szeretetére, a jogos nemzeti büszkeségre. Az új tantervekre való felkészüléssel két cikk is foglalkozik. Józsa Alajosné a tankötelezettség teljesítéséről írt, arról, hogyan készülnek fel a győri iskolákban az új nevelési, oktatási tervekre. Szele Ernőné is a felkészítéssel foglalkozott, mégpedig a soproni iskolák gyakorlata alapján. Izgalmas témáról tudósít a kiadványban Pintér István. A Megyei Közművelődési Bizottság ülésének napirendjén a győri Richards Finomposztógyár közművelődési tervei, azok végrehajtásának eredményei szerepeltek. A tanulságos vita során elhangzott, hogy a gyár gazdasági eredményeivel bizony nem egyenrangú az ott folyó közművelődési tevékenység. Ennek javítására adtak javaslatokat az ülés résztvevői. Szabadszombat az iskolában. A győri Ady Endre általános iskolában 1974. óta 11 napos oktatási ciklusban folyik a tanítás, kéthetente szabad a szombat. Ennek tapasztalatairól ad számot Dozmati Józsefné írása. Az említettek mellett sok érdekes, tanulságos cikk próbál segítséget nyújtani a pedagógusok munkájához. A kiadványt id. Rácz Endre fotóművész hangulatos gyermekfotói teszik színessé. A az első hazai óvoda alapításának 150. évfordulóján Egy nagy műveltségű, nemes lelkű hölgy, Brunszvik Teréz áldozatkészségéből született meg hazánk első óvodája, mely utat nyitott az iskoláskor előtti gyermekek védelméről és neveléséről való intézményes gondoskodás kialakulásának. A Budán 1828. június 1-én megnyitott „kisdedóvóintézet” elsősorban a szegénysorsú gyermekeik számára nyitotta ki kapuit. Alapítójának érdeme, hogy a konzervatív, reakciós uralkodóosztály gáncsoskodása ellenére elsősként vállalkozott az óvodás korú gyermekek előítéletektől mentes közös védelmére és nevelésére, mellyel jelentős mértékben hozzájárult a közgondolkodás demokratizálódásához és a népnevelés feudális korlátainak lebontásához. A kezdeményezés jelentőségét mutatja, hogy a magyar reformmozgalom legnagyobb alakjai; Kossuth, Wesselényi, Eötvös is lelkes támogatói lettek a hazai óvodamozgalomnak. Az 1840-es évek elején már az ország több városában működött óvoda, amikor Győrött is felvetődött létesítésének gondolata. A kezdeményező Magvasy (Szammer) Mihály szilsárkányi tanító volt, aki úgy vélte, hogy a közel húszezer lakosú városban támogatásra fog találni terve megvalósításához. Magvasy Győrött végezte a tanítóképzőt, s valószínűleg szép emlékek fűzték a városhoz, melyek érlelték benne az elhatározást, hogy falai közé ismét visszatérjen. 1842 nyarán a soproni kisdedóvóintézetben öt hetes gyakorlaton vett részt, majd családjával Győrött telepedett le. Ezt követően engedélyt kért és kapott a város hatóságától egy magán kisdedóvóintézet felállítására, melyet 1842 decemberében nyitott meg. A következő évben már a városi hatóság is belépett az óvodát támogatók sorába, s egy választmányt bízott meg az óvoda fenntartási költségeinek előteremtésével, valamint a szervezeti és nevelési rendszer kidolgozásával. Az óvodát 1846-ig adományokból tartották fenn, majd városi kezelésbe került, s a Czuczor Gergely utcai Bisinger-alapítványi épületbe helyezték el, ahol 1849-ig működött. Az óvodát nagy többségben szegény iparos- és napszámos szülők gyermekei vették igénybe, akiknek száma 50—100 körül mozgott. Az óvodai foglalkozások az országos gyakorlatnak megfelelően az elemi iskolai tananyagra épültek. A város első óvodaintézete e nevelési rendszer fogyatékosságai ellenére is jelentős intézmény volt, mert közösségi életre nevelt, és az arra legjobban rászoruló gyermekeknek nyújtott hasznos ismereteket. Az abszolutizmus idején Győrött évekig nem működött óvoda, majd 1856-ban ismét Magvasy Mihály nyitott egy magánóvodát, mely 1862- ben került városi kezelésbe. 1858-ban Magvasy fiókintézeteként Újvárosban is sor került egy óvoda alapítására, mely a század végéig bérházaikban működött. Az óvodai nevelésben a kiegyezés hozott jelentős változást. Az 1870-es években az ún. Fröbel-féle munkaszerű foglalkozásokon alapuló nevelési rendszer térhódítására került sor, melynek hatása Győrött is érvényesült. 1873-ban „Gyárvárosi és megyei Kisdedvédegylet” alakult, mely felekezet nélküli óvodák létesítését tűzte ki célul. Különösen sokat fáradozott a szegényebb néprétegek óvodaellátása érdekében Vargyas Endre állami tanfelügyelő. Társadalmi összefogás eredményeként létesült a század végén az ún. „cigánylaposi” óvoda, s a 90-es években jutottak óvodához a külső városrészek gyermekei. Nagy lendületet adott az óvodamozgalom fejlődésének az 1891. évi óvodai törvény, mely kötelezően írta elő a szükségleteknek megfelelő intézmények felállítását és az óvodáskorú gyermekekről való intézményes gondoskodást. A XX. század elején tovább folytatódott az óvodahálózat bővülése. 1910-ben az új városrész, Győr gyárváros kapott korszerű óvodát, ez ma is működik. A 20-as évek végén Nádorvároson épült új óvoda. Bár a hálózat állandóan bővült, a városvezetés nem volt képes az igényeket kielégíteni. A többségükben elavult, túlzsúfolt óvodák messze elmaradtak hivatásuktól, s kezdetleges gyermekmegőrzőhelyekké váltak. A felszabadulás, majd a közoktatás államosítása új korszakot nyitott a magyar óvodaügy történetében. A népi demokratikus társadalmi rendszer problémákkal terhes örökséget vett át, s rendkívüli erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a szocialista nevelési igényeknek megfelelő óvodahálózat kiépüljön. A szocialista óvodaügy elért eredményeivel és terveivel méltón emlékezünk az első óvoda megalapítójára, Brunszvik Terezre. Sáry István főlevéltáros A „Rábaközi napok” programja A hagyományokhoz híven idén is megrendezik Csornán a „Rábaközi napok”-at június 18—25 között. A napokban Csorna Város Tanácsa ülést tartott, melyen a tanácstagoknak tájékoztatót tartott a rendzevénysorozatról és annak előkészítéséről Horváth Győző, a művelődési osztály vezetője. A tervek szerint 18-án vasárnap reggel 9 órakor térzenével és atlétikai versenyekkel kezdődik a műsor. Ugyanebben az időben nyit a zenés és az egész napos kirakodó vásár. A kiállítások lépcsőzetesen nyílnak meg. A múzeum új kiállítótermében a fiatal győri alkotók képzőművészeti kiállítása, a Művelődési Központ emeleti klubtermében pedig a kékfestő-kiállítás nyílik. A Rábaközi élő népművészete című kiállításon — melyet a Bodnár Alajos Általános Iskolában nyitnak meg — fafaragók, fazekasok, citerakészítők munkáit, és a szakkörök rábaközi hímzéseit tekinthetik meg a látogatók. A pályázatra készült fotókat, gyermekrajzokat és a gyakorlati foglalkozásokon készített munkákat szintén itt mutatják be. Az első napon 10 órakor minősítik a fúvószenekarokat a Művelődési Ház színpadán, délután 15 órai kezdettel pedig megrendezik a felvonulást. A város legforgalmasabb útvonalán mutatják be a népviseletet és az egyes népszokásokat. Ezt követően 16 órakor nyitják meg ünnepélyesen a „Rábaközi Napok”-at a szabadtéri színpadon. A folklórműsorban néptánccsoportok, pávakörök és zenekarok szerepelnek. Hétfőn kezdődnek a járás községeiben a műsorok. Szanyban 19-én bábbemutatót rendeznek, este a csornai filmszínházban néprajzi filmeket vetítenek. Szerdán Egyeden tartják a pávakörök és néptánccsoportok járási versenyét. Szilsárkányban 24-én, szombaton a pávaköröket minősítik, Bősárkány pedig az egyéb kategóriák járási versenyének ad helyet. Csütörtökön Csornán, 22- én délelőtt honismereti vetélkedőt tartanak, öt járási és öt városi brigád részvételével. Szombaton délután a Művelődési Központ színháztermében a megyei néptánccsoportok országos minősítése lesz. A zárórendezvényt vasárnap délelőtt tartják a szabadtéri színpadon, ahol gálaműsorral lépnek fel a legjobb együttesek. Az érdeklődők két szórakoztató ORI-műsort is láthatnak: kétnapos országos területi atlétikai verseny is lesz, és Csehszlovák csapatok részvételével tekeversenyt is tartanak. Az Autóklub helyi szervezete honismereti autóstúrát szervez, és a repülőmodellezők is bemutatkoznak. A beszámolót és a tervezetet a tanácstagok jóváhagyólag tudomásul vették. 1978. június, csütörtök