Kisalföld, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

BETON Hosszú ideje egy mindenre elszánt bűnöző garázdálkodik köztünk: az őrült betonozó. Hogy ki ő, és hol van a hazája, az feltehetően rejtély marad, mint ahogy megőrizte titkát annak idején más szakmában dolgozó kollégája, hasfelmetsző Jack is. Keze nyomát azonban számtalan helyen fellelhetjük, útszélre vetett sok tonnás betonkoloncok, méter vastag falmaradványok, elpusztíthatatlan kerítés erődök formájában. Az őrült betonozó mikor megkezdte korántsem áldásos működését, úgy határozott, hogy néhány évtized alatt szívós munkával, betonnal teríti be az egész földgolyót, hogy elejét vegye minden egyenetlenségnek, rendetlenségnek, ami a föld felszínén sajnos még tapasztalható. A betonkéreg — vallja, — igen praktikus, nem ázik be, nem tenyésznek benne bogarak és legkivált nem rongálják olyan fölösleges gubancsok, mint amilyen egy fa gyökere. Nevezett őrült működése annál veszedelmesebb, mivel olyan anyaggal visel ellenünk háborút, mely amúgy békésen és jól szolgálna bennünket, sőt mi több, szép házakká, üzletekké alakítva boldogítanak. A beton titka csak annyi, hogy csak mindig a megfelelő helyen, módon és mértékben alkalmazható. Talán meglepő, de bizonyos, hogy külföldön és idehaza a gátlástalan betonozással okozzuk a legtöbb kárt környezetünkben. A nálunk iparilag fejlettebb országokban az utak, parkolók, épületek a földterület több százalékát borítják be. A végeláthatatlan többsávos autópályák ha egyéb bajt nem okoznának, mint hogy megakadályozzák vadon élő állatok vonulását és köztük biológiailag káros beltenyészeteket hoznak létre — ez sem lenne kevés. Az őrült betonozó hazai kártételei sem csekélyek. Egy felmérés szerint nálunk minden mázsa cementből húsz kilót feleslegesen használunk fel. Hogy ez hány gyár teljes termelését viszi el — kiszámítható. A kár — mely többszörös — abból ered, hogy kellő ismeretek nélkül nyúlunk e fontos és hasznos, de veszedelmesnek is mondható anyaghoz. Nem vitás, hogy sokkal egyszerűbb húsz centivel szélesebb alapot készíteni, súlyosabb födémet építeni, mint pontos statikai vizsgálatokat végezni és meghatározni a keverés arányát. Megismerni a beton tulajdonságait megváltoztató adalékanyagokat. Egy falusi portán néha már nem tudja az ember, hogy erőd, bunker vagy lakóház készül. A beton pusztító lehet akkor is, ha megfelelő módon, de rossz helyen keverik. Nemrégiben az országgyűlésen mezőgazdák arra hívták fel figyelmünket, hogy az ipartelepítésnél a legutóbbi időkig kevesen gondoltak arra, mekkora és milyen minőségű földet vonnak ki a termelésből, esetleg egy nélkülözhető épület kedvéért. A tervezőknek nálunk és a világon mindenütt gondolniuk kell arra, mi lesz épületük sorsa, ha betöltvén hivatását, jobblétre szendéről. Ha nem teszik, könynyen úgy járhatnak, mint egy pesti felvonulási épület alkotói, akik kénytelenek voltak robbantókat hívni faházuk alapjainak eltávolításához. Ám a szörnyszülöttel nem bírt a dinamit, pedig háromszor is nekirugaszkodott. Egyesek szerint a robbantás idején, minden tilalom ellenére egy vigyorgó sötét alak ólálkodott a tetthelyen, ő volt az őrült betonozó. Megay László Seres Gabriella, a Patikában a cselédlányt, a Háború és békében Liza szerepét játssza, és már tudja, hogy Pürrenmatt Fizikusok-jában Monica Stettnert alakítja. Három különböző karakter — három rendező. Vagyis az évad jónak ígérkezik. — Két éve végeztem a főiskolán Vámos László osztályában. Ritka osztály volt, akik kezdtek, azok mind el is jutottak a diplomáig, és mindannyian a pályán is vannak. Igaz, többnyire pesten — mondja. Ő Szolnokra szerződött, először a Bacchus-ban játszott, majd Örkény István Vérrokonok című drámájában kapta az első Igazi Szerepet. Aztán Molnár Ferenc Liliomjában Juli volt Békéscsabán. Hogy mikor kezdődött el vonzódása a pálya iránt, azt „így utólag nehéz megmondani”. — Az érettségi felé, amikor a pályaválasztás kérdése szóba került, a főiskolára jelentkeztem, s csak ide. Először nem vettek fel: egy darabig ápolónő voltam, szívesen csináltam. Voltam fotómodell is , nem hivatásszerűen, hanem alkalmanként vállaltam feladatokat. Győrött hamar megszokott. Bár a várost még nem ismeri eléggé, mégis: Szolnokon még pestinek érzette magát, itt meg már győrinek. Reggeltől estig a színházban van, bejár az énekpróbákra, a tánckar próbáira. Szeretne zenés darabokban is játszani. — Azt hiszem, minden prózai színésznek titkolt vágya, hogy zenésben is játsszon. Talán, mert más műfajokban is szívesen próbálnánk ki az erőnket, talán azért, mert itt hangosabban és erőteljesebben fejeződik ki a siker. — És más titkolt vágya van? — Van, és mivel egyelőre szó sincs arról, hogy a győri színház bemutatná a Szentivánéji álmot, hát elmondhatom: szeretném eljátszani Puckot. Lehet, hogy már rég a nyugdíjas színészotthon lakója leszek, és még mindig arról fogok ábrándozni, milyen jó lenne egyszer eljátszani Puckot a Szentivánéji álomban. + ♦ ♦ Aki a nyilvánosság elé — a színpadra — lép, az legyen varázsló. Mint ahogy Bölcsics Ágota legkedvesebb írói is: Antoine De Saint Exupéry, Milne, vagy a mágusok közt az egyik legnagyobb: Dosztojevszkij ... Aki énekes szerepeket akar játszani, annak a hangjával kell tudnia varázst teremteni. Bölcsics Ágotának jó iskolája volt a kecskeméti Katona József Színház, ahol 1973-ban főiskola nélkül, segédszínészként kezdte a pályát. És jó tanára volt Ruszt József rendező, aki másfél év múlva „kiemelte” a tehetséges fiatal lányt. A kezdeti kisebb alakítások után egyre jelentősebb szerepeket kapott. Fellépett zenés darabokban is, de többnyire prózai játékokban, drámákban. A Stuart Máriában a főkomornát, a La Mancha lovagjában az unokahúgot, Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjában — melyet Gábor Miklós rendezett — az orvosfeleséget alakította. — Amit rám osztottak, azt igyekeztem mindig becsülettel elvégezni — mondja Bölcsics Ágota. — De ha valakinek jó énekhangja van, azt ki kell használnia. Győrött több énekes szerep kínálkozik, ezért jöttem ide. Életcélom az éneklés. Sokat kellett — és kell — dolgoznia ezért a célért. Akinek főiskolája van, annak általában bizalmat szavaznak. Bölcsics Ágota autodidakta. Naponta — minden fellépésnél — újra és újra bizonyítania kell. Nehéz szerep az ilyen élet, de neki nagy a munkabírása, meg az önmagába vetett hite. Érettségi után az IBUSZ- nál dolgozott propagandistaként. A munka mellett énekelni tanult a Zeneakadémia gyakorlóiskolájában. A KISZ KB Művészegyüttesének szólistájaként — tizenhattól huszonhárom éves koráig — beutazta a fél világot. Győrött a Furulyás Palkóban és a Popfesztiválban láthatjuk, a Boccaccióban Beatricét alakítja. Álma, hogy az Operában egyszer Carment énekelhesse .Naponta másfél órát gyakorol, heti két alkalommal Budapesten Sőtér Magdától énekelni tanul. Keményen dolgozik, mert — aztvallja —, a színpadon minden kiderül. Ott nem lehet hazudni, mert a néző azt rögtön megérezné. + + A férje Kassán dolgozik, a kislánya most Komarnoban van a nagymamánál, ő meg Győrött. Színészélet. Színészsors. Tóth Erzsébet, a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának tagja fél évre a győri társulathoz szerződött. Próbák, utazás, előadás. Ez a programja. — Otthon is így van ez — mondja mosolyogva. — Sokat tájolunk. Mondjuk. Kassa — Ágcsernye 120 kilométer. Beleülünk az autóbuszba délután fél négykor és éjjel fél egykor érünk haza. És másnap délelőtt kezdődik elölről mindez. A színészet iránti érdeklődés már középiskolás korában kezdődött. Kassára járt gimnáziumba, ahol Beke Sándorné, a Thália rendezőjének felesége is tanított: közösen tartották a szemüket a tehetséges fiatalokon. Tóth Erzsébet szavalt, énekelt, táncolt és dolgozott irodalmi színpadon is. Beke Sándor felfigyelt rá, segítette, s felvette a stúdióba. Bedobta a mélyvízbe, profi színpadon első szerepe Varvara volt Osztrovszkij Vihar című drámájában. Felvették a debreceni egyetemre, de családi okok miatt nem tudta tanulmányait megkezdeni, a budapesti színművészetire még mindig csak halogatta a jelentkezést. „Az első évben csak tizenhárman voltunk, minden emberre szükség volt. Mi lett volna velük, ha én is otthagyom őket?” Nyolc év telt el az 1971-es érettségi óta, azóta tagja a Tháliának. ..Sajnos és hála istennek” mondja, sok szerepet kapott: a kis társulat szinte egész Észak-Szlovákiát ellátja magyar nyelvű színházi előadással. Főként prózát játszanak: a műsoron szerepelt — csak úgy kapásból idézte fel — a Rettenetes szülők, a Kísértetek, a Charlie nénje, a Csongor és Tünde, az Elveszett paradicsom, és mai szlovák- cseh írók művei. Magyar klasszikusok, mai szovjet szerzők. — Győrbe úgy kerültem, hogy Vass Károly rendezte nálunk Barta Lajos Szerelem című színművét, amelyben Böskét játszottam. Vass Károly hívott Natasának a Háború és békébe — örömmel jöttem. Újságból és hírből mindenkit ismertem a társulatból, személyesen senkit, izguló vagyok elmlébként is — most meg különösen. Hogy elfogadja-e a győri közönség azt a Natasát, akit én formálok meg ... (G. B.—H. A.) Új arcok a Kisfaludy Színházban SZÍNÉSZPORTRÉK 1979. december 11., kedd Sikeres koncertek Az Országos Filharmónia bérletsorozataiban jól méretezett, nagysikerű hangversenyeket hallottunk a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban. Előbb Sivó József, Bécsben élő magyar hegedűművész mutatkozott be a város zenekedvelőinek J. Brahms hegedűre és zongorára írott szonátáival: az A-dúr (op. 100.), G-dúr (op. 78.), d-moll (op. 108.) koncertszonátákkal. Lenyűgöző, a szó szoros értelmében vett mesterfokú hegedűjátéka — két ráadás számmal tetézve — nem minden napos zenei élvezetett nyújtott. A három kamaraműben Rados Ferenc zongoraművész egészítette ki. A zenekari bérletsorozatban a helybéli Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar lépett közönség elé, fiatal vendégkarmesterrel, Sallai Imrével. Már az elismerésre méltó, hogy a zenekar bérletsorozatban is vállalkozik szereplésre, ismervén a zenekar gondjait, a karmesteri tisztség betöltése körül kialakult huzavonát, az anyagi és személyi kérdésekben fel-felbukkanó nehézségeket — méginkább nagyra becsülendő a soproni szimfonikusok munkája, legutóbbi hangversenye. Időt, fáradságot nem ismerve készültek erre a szereplésre is. Jól „alkalmazkodtak” a műsorváltoztatás önkényes szeszélyeihez, az évek óta tartó ,,karmester - válság”-ból következő kényszerhelyzethez, illetve az ebből fakadó és negatív hatásokat sugárzó és a folyamatos, rendszeres műhelymunkát gátló áldatlan kényszerűséghez, a hosszú idő óta tartó „gazdátlanság” állapotához. Természetes, hogy ez a muzsikusok lelkesedéséből, zeneszeretőtéből is táplálkozó „alkalmazkodás” csak átmeneti megoldás lehet a város szimfonikusainak életében. A jelenlegi állapot fényes teljesítményének könyvelhetjük el a hétfői koncertet, amikor Vivaldi G-dúr csellókoncertjét Mozart C-dúr zongoraversenyét (K. 503.), J. Haydn fisz-moll szimfóniáját („Búcsú” no. 45.) szólaltatták meg Onczay Csaba (gordonka), Failoni Donatella (zongora), közreműködésével, Sallai Imre szimpatikus dirigálásával. N. A. Hamarosan régi szépségében látható Sopron egyik becses műemlék lakóháza. A I.civi körút 39. számú barokk épület külső homlokzata, már megszabadult az állványozóktól. Az udvari részen azonban még javában dolgoztak az iparosok. Meglehet a nagy munka lassan befejeződik, az épület még most is tartogat meglepetéseket. Legutóbb az utcai front emeleti részének egyik belső terében találtak egy gótikus ablaknyílást a kőművesek. Szobrot állítanak Liszt Ferencnek Liszt Ferencnek szobrot emelnek Szekszárdon, az egykori kedvelt pihenővárosában, a Liszt Ferenc Társaság helyi csoportja kezdeményezésére. Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművészt kérték fel az életnagyságú mellszobor megalkotására, amelyet talapzaton állítanak fel a zeneköltő nevét viselő megyei zeneiskola melletti téren.A Liszt szobor felállításának költségeire hangversenyeket rendeznek és bronz emlékplakettet is árusítanak (500 forintért). " A Liszt emlékplakettet Farkas Pál szekszárdi szobrászművész mintázta meg. Új magyar film Ajándék ez a nap Nem Gothár Péter játékfilmjében találkozunk először azokkal a szituációkkal, amelyeket a rendező elénk állít. Számtalan ilyen és hasonló eset történik — velünk vagy körülöttünk. Amelyek persze, csak akkor ráznak meg, akkor forgatnak ki igazán magunkból, ha velünk történnek ... Az Ajándék ez a nap Zémann Irénje (Esztergályos Cecília alakítja) fiktív lakáscserével pénzhez jut, belép egy társasház-építkezésbe, és Ide is költözik félig kész új otthonába. Az efféle manipuláció egyébként „tiszta, ügy”. Adminisztratíve fedezve van mindenki. A hálapénzről pedig sosem árulkodik írásos bizonyíték. Ám Zémann Irén hálapénzét nem fogadja el a jóakaratú, emberileg-lelkileg összetört, kiégett közvetítő, az asszony szeretője, a nős, kétgyerekes Pető Attila (Hetényi Pál alakítja) viszont -gátlás nélkül zsebre teszi. Irén anyagi helyzete egyre kétségbeejtőbbé válik. Névházasságot köt Gabival, akinek a nőre nincs szüksége, csak arra, hogy Budapesten állandóra bejelentkezhessen egy lakásba ... A filmbeni életben minden csak látszólagos: a lakásügy, a névházasság. Petőék nyugodt, kiegyensúlyozott családi élete. Irén és Pető Attila évek próbálta jó kapcsolata. Csak olyan „külsőségek” okoznak konfliktust a szereplőknek, mint például a pénzhiány. Mindenki a saját boldogulásáról álmodozik, de a boldogulás lehetséges útjait nem merik igazán végiggondolni. A film hősei így csak vannak: ki szándék nélkül, ki céltalanul, elfásultan, megfáradtan ... Mindannyian akatatgyengék. És ez ,,piszkálja meg” a néző gondolatait, érzéseit. Észre kell vennünk, hogy itt egy olyan életformáról van szó, amely ha nem is általános, nem társadalmi méretű, de mindenképpen napjatok egyik élő jelensége. A rothadó kapcsolatok, a nyilvánvalóan megalázó helyzetek egyik hőst sem alázzák meg, nem rázzák meg. Gothár Péter erre a felismerésre úgy vezet rá bennünket, hogy groteszkké formálja a jeleneteket Egy-egy képet „megnyúlt” úgy, hogy a szereplők megmerevedve néhány másodpercig belebámulnak a kamerába. Az alakok, az arcok képi jellemzésében Koltai Lajos operatőr mesterien szolgálta a célt: lecsupaszított portrévá lényegíteni az embereket. A szituációknak — meg egyéniségünknek — megfelelően utálhattuk, szerethettük az elesett, bárgyú, komikus vagy jámbor képű figurákat. h. á. _ _ _ KIJAIPOID • 5