Kisalföld, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

A KISALFÖLD INTERJÚJA A honvédelmi nevelésről A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei szervei és szer­vezetei most készítik jelentésüket az , ötéves tervfeladatok végrehajtásáról. Mérlegelik, hogyan teljesítették képzési, sport- és mozgalmi feladataikat, valamint értékelik, milyen színvonalon végezték a bevonulás előtt álló fiatalok általá­nos honvédelmi előképzését, a leszerelt tartalékosok utóképzé­­­­sét. A Magyar Honvédelmi Szövetség Győr-Sopron megyei Szervezetének egy éve Kovács Árpád alezredes személyében új titkára va­n. Megkértük, hogy néhány kérdésre válaszolva tájékoztassa olvasóinkat az elért eredményekről, a meglevő gondoláról és a szövetség előtt álló újabb feladatokról. — 1975 és 1980 között mi­lyen követelmények határoz­ták meg a szövetség munká­ját? — A honvédelmi törvény megjelenésével megnöveke­­­dett és sokrétűbb lett az MHSZ feladata is. A fiatalok hazafias­ honvédelmi nevelé­se és képzése, a honvédelmi és a minőségi sportfeladatok elvégzése mellett számotte­vővé kellett fejleszteni a me­gye egész lakosságát érintő sporttevékenységet is. A cél­kitűzések megvalósításáért vezetőségeink és­­ klubjaink sokoldalú együttműködést alakítottak ki az állami, a társadalmi szervekkel, vala­mint a­­egyveres testületek­kel. A tőlük kapott erkölcsi és anyagi támogatás tette le­hetővé, hogy a szövetség az elmúlt öt évben tovább erő­sítse helyét, szerepét és te­kintélyét a társadalomban, növelje munkájának haté­konyságát a lakosság körében. — Mely számok bizonyít­ják a szövetség társadalmi bázisának erősödését? — A megyében tevékeny­kedő 247 klub és szakosztály ma már 15 300 tagot számlál. A honvédelmi, a lövész, a könnyűbúvár, a repülő és ej­tőernyős, a modellező, vala­mint a rádiós klubjainkban ma már minden 10. életévét betöltött személy tevékeny­kedhet. Számottevő a megye lakosságát érintő egyéb te­vékenységünk is. Évente pél­dául két, két és fél ezer em­ber szerez jogosítványt az MHSZ gépjárművezető-képző iskoláján. Az összetett hon­védelmi versenyeken évente 90—95 ezer fiatal vesz részt. A „Honvédelmi kupa” lö­vészversenyeken ma már kö­zel 250 ezer lőgyakorlatot hajtanak végre. Ezeket a versenyeket mind-mind az „Edzett ifjúságért” mozga­lom keretében szervezzük. — Milyen eredménnyel? — Az elmúlt öt év alatt például modellezőink három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet szereztek világ­­bajnokságokon. Európa-baj­­nokságokon két arany-, két ezüst- és négy bronzérmet nyertek. Országos versenyek­ről húsz arany-, huszonnyolc ezüst- és harmincegy bronz­érmet hoztak haza. Munká­juk elismerése az is, hogy modellezési főelőadónk, név­­szerint Bathge Károly tagja a Hajómodellezők Világszö­vetsége Elnökségének. Ugyan­akkor több mint hetven mi­nősített sportlövészünk van. Amatőr rádiósaink a világ minden pontjával tartanak összeköttetést. Munkájuk ki­tűnő minőségét több száz diploma­­ ismeri el. Tehát klubjaink nemcsak szórako­zási, sportolási, hanem ko­moly versenyzési lehetősége­ket is biztosítanak. — Hogyan ítéli meg az MHSZ­ munkáját segítő tár­sadalmi aktivitást? — A honvédelmi nevelést nem elég segíteni, támogatni, azt minden vezetőnek köte­­lességszerűen kellene végez­ni. A legtöbb gondunk, prob­lémánk abból adódik, hogy Van olyan munkahelyi veze­tő, aki a honvédelmi nevelő­­munka segítését „szívesség­nek” tartja. Az ilyen és ha­sonló hozzáállás miatt né­hány helyről nem csak az anyagi, az erkölcsi támogatás is el­marad. Hogy mit jelent számunkra egy-egy vezető jó hozzáállása? Az ÉPFU-nál például az igazgató egyben a klubtitkár is. Ott működik a megye legeredményesebb tartalékos, klubja. Csornán a városi­ pártbizottság első tit­kára maga kezdeményezte a lőtér építését. A kivitelezést — társadalmi munkában — a városi tanács elnökhelyettese vezette. A kétmillió forint értékű létesítmény időben példás minőségben készült el. És még sorolhatnám, a Volán, a Keksz- és Ostya­gyár, a Szeszipari Vállalat, a Rábatext, a Közmű, és Mély­építő Vállalat, a Graboplast, a Richards stb. által muta­tott jó példát. Ugyanakkor egy sor vállalat, intézmény segítőkész­ségét hosszú évek óta nélkülöznie kell az MHSZ-nek. — Véleménye szerint med­dig? — Mindaddig, ameddig a határozatok csa­k a honvédel­mi nevelőmunka fontosságát és segítésének irán­yel­veit rögzítik, de nem rendelkez­nek a munkahelyi vezetők ezirányú beszámoltatásáról. Itt említem meg: csak széls­ társadalmi összefogást, a vál­lalatok, i­n­tézmény­ek még odaadóbb támogatását élvezve tudjuk megvalósítani az előttünk álló újabb feladato­kat. — Melyek azok? — A meghatározott kikép­zési tervek teljesítése mellett tovább kell szélesíteni a szö­vetség mozgalmi jellegét. Fel kell újítani az MHSZ győri, soproni és kapuvári bázisát. Ú­j sportágakat meghonosíta­ni. Egységesíteni a technikai eszközöket, a megyében is megszervezni a fiatalok tá­borszerű kiképzését. Tovább kell erősítenünk a klubok, a szakosztályok szervezeti éle­tét is. A honvédelmi klubokon belül létre kell hozni a mo­toros szakosztályokat. Olyan középfokú tanintézetekben, ahol még nem működik klub, meg kell teremteni a szerve­zeti élet alapjait. Ápolni, szélesíteni kell kapcsolatain­kat a szocialista országokban működő testvérszervezetek­ve­l és még sorolhatnám. — Köszönjük a válaszokat! Román Dénes HÁROM EGYSÉGBEN el­lenőrzött a közelmúltban Horváth Tamásné kereske­delmi felügyelő és Fehér Gá­bor társadalmi ellenőr. Ezt tapasztaltuk: Csornai Rábaközi Afész 12- es számi­ önkiszolgáló élel­miszerboltja. Az üzlet előtt bazárszerű árusítás. A színes sátor alatt­ gyümölcsöt, zöldséget kínál Takács Edit. Jól, pontosan mér. A próbavásárlásnál az egy kiló paradicsom 1 kiló, a fél kiló szilva fél kiló. Se többet, se kevesebbet nem kér érte, mint amennyi jár. A boltban meglepő, hogy a desszertek, a különféle süte­mények frissek! Véletlenül sem tárolnak olyat, amelyik­nek lejárt a szavatossági ide­je. Ez derék. És hogyan mér­nek? A hentesárunál Kenyeres István serénykedik: — Mit adhatok? Vásárolunk tőle kenyeret, sajtot, felvágottat, parizert. A mellette álló fiatal nő — Má­­jer Ilona — nem tudja meg­állni szó nélkül: — Tessék nekem is mon­dani, mit adhatok. Ő méri a gépsonkát. A pénztárgép számlája 105 forintot mutat. A felügyelő el­veszi a kosarat. Visszamészi az árukat. Az eredmény: 3 forint 50 fillér többletszá­molás­­ a vásárló kárára. Hiába volt, hogy a kenye­ret nem csomagolták szabá­lyosan, a 130 forintos sornkát pedig egy dekás papírba mér­ték. Itt a többletszámolás 1 forint 30 fillér. Sopron, 472-es számú Gyöngyvirág eszpresszó. Két nagy adag fagylaltnak harminc dekának kellene lenni. A visszamérésnél ki­derül: csak 24,8 deka. Vagyis több mint egy gombóccal ke­vesebbet mért Udvardi Má­ria. A boltvezető-helyettes rosszalta a dolgot. Találunk mást is. A fagylaltgépből ki­fogyott­ a portéka. Már ott van vödörben a másik. Lenn a padozaton, fedő nélkül! — és két felszolgáló fölfalá jár­­kel mellette. A Köjálnak sem tetszene! Fertődön az áfész 2-es szá­mú Gránátos eszpresszójá­ban a meglepetések óráját éljük. „Éhes turistáiként” ér­kezünk, délelőtt tíz óra húsz perckor. A hűtőben pár szem hajdani cukrászsütemény. Kétféle fagylalt. A pult mö­gött mosolygós vendéglátós nő. — Tessék parancsolni! — Kávét szendvicset és fagylaltot. — Ma nem jött friss zsem­le. Tessék átmenni a másik épületbe, a tejboltba, ott olyan szendvicset adnak, amilyet akar. — Tegnapi ? — Nincs, csak zsúrkenyér. — Nem baj. Jó lesz. Kis tányéron, szalvétával, két , szép, étvágygerjesztő szendvics. Rajta egy szelet ementáli sajt, két karika (140 forint kilója) paprikás téli szalámi, piros arannyal és zöldpaprikával. Amikor minden így együtt van: — Próbavásárló voltam! Ekkor az elárusító meg­szólal : — Jaj, ezt a szendvicset ne tessék ám lemérni, mert én ezt csak úgy adtam ma­gának ...! — Miért adta? Szimpati­kus voltam? — Szimpatikus! — kap az alkalmon. — Tetszik tudni, ez csak amolyan névnapi maradvány. A felügyelő kíváncsi a raktárban búvó névnapi maradványra, amit a keres­kedelmi szabályzat úgy mond,­­ hogy „idegen áru”. A szendvicset adta: Sterlik Mihályné. A fagylaltot mér­te: Németh Marianna. A felügyelő elkészíti a jegyzőkönyvet. A fentieken túl kifogásolja, hogy egy II. osztályú eszpresszóban nem tud reggelizni, tízóraizni a vendég, aki rm­indent maga vitt az­ asztalához, továbbá, hogy egyetlen asztalon sem talált űrlapot. A TELJESSÉGHEZ tarto­zik még, hogy tavaly ez a vendéglátói egység 2000 fo­rint bírságot fizetett azért, mert nem volt bizonylat annyi nyersanyagról, mint ahány reggelit a turistáknak kiadtak. (Sindulár) Fogyasztói érd­ek­védelem Szendvics rohatmsenvből 1980. szeptember 12., péntek........................... ­ Sajnos nem minden iskola büszkélkedhet könyvtárral, s még kevesebb helyen mond­hatják el: népszerű az iskolai könyvkölcsönzés. Mint Klatsmányi Mercédesz gönyűi tanár­nőtől megtudtuk, az általános iskola könyvtárába szinte minden gyerek jár, a tanulók hat­van százaléka pedig rendszeres látogatója a könyvek birodalmának. Kétezer kötet közül vá­logathatnak gyerekek és pedagógusok egyaránt, a kötelező és ajánlott olvasmányok mellett ott sorakoznak a polcokon a nevelők számára nélkülözhetetlen szakkönyvek, kézikönyvek, lexikonok, szépirodalmi és ifjúsági olvasmányok. A legnagyobb forgalom a „nagy tízpercek” idején van, hiszen ilyenkor hosszasabban böngészhetnek a diákolvasók. Ötvenhárom előadás Színházi évad Sopronban Sopronnak színháza van — tehát akadnak színházi gondjai is, ahogy ilyen ese­tekben ez már-már általános. A.. televízió korában ugyanis a színjátszás sehol sem tar­tozik , a túlságosan jövedel­mező kulturális vállalkozások közé, különösen ott, ahol egy­szerre hat tv-állomás igyek­szik elhódítani a nagyérde­műt. Sopron színházi gondjai csekélyebbek, mint más váro­soké, hiszen esetében a szín­ház csupán épület és nem társulat, de nagyobbak is ugyanezért. A ,, Petőfi” ön­magában csak lehetőség, bár annak nem csekély, lévén a legjobban tervezett kőszínhá­zak egyike. Kicsinek sem mondható, de méreteiből ará­nyos nagyságú fenntartási költségek következnek. Nincsenek hát könnyű helyzetben a Liszt Ferenc Művelődési Központ munka­társai, akik egy ésszerű át­szervezés folytán a színház gazdáivá váltak. Feladatuk ne­m csekélyebb, mint feltá­masztani a helyi színi­kultú­rát, visszaszerezni az utóbbi időben elpártolt közönséget. Ha jó a műsorpolitika, er­re van esély, hiszen a nem­létező társulatnak vannak előnyei is. A színház felelő­sei elvben a legjobb előadá­sokat hívhatják a városba, köztük fővárosi produkciókat is, feltéve, ha azt a költség­­vetés és a várható érdeklődés engedi. Az érdeklődésre a Liszt Fe­renc Művelődési Központ ve­zetői szerint nem lehet pa­nasz, a gazdálkodás azonban ebben az esetben is szigorúbb kell legyen, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Ebből a most kezdődő szezonban az következik, hogy a tervezett tíz helyett hét előadásból áll a bérlet-sorozat. Ez azonban nem jelenti, hogy a program szegényes lesz. Ebben az idényben ötvenhárom elő­adást láthat a soproni közön­ség, melyből hét bemutató lesz. A gyermek- és ifjúsági előadások száma a tavalyival nagyjából megegyezik — ez a műsorterv leggazdagabb ré­sze. Ami a bérleti előadásokat illeti, ezek műfajtól függetle­nül főleg vígjátékok. Van köztük klasszikus komédia, vígopera és operett. A közel­ség és a hagyományosan jó kapcsolatok miatt­ a legtöbb, vendég, vendég-együttes, du­­­nántúli. Pestről a Madách és a Népszínház társulata lesz a soproniak vendége. A győri Kisfaludy Színház a zenés műfajokon kívül egy Kisfa­ludy Károly összeállítással szerepel, a kaposvári Csíki Gergely színház két Shakes­peare-vígjátékot és egy Kre­­isz-szatírát hoz. A pécsiek Molnár Ferenc: Tüll és bár­sony című komédiáját mutat­ják be. . A Népszínház elő­adásai közül várhatóan ki­emelkedik az ifjúsági bérlet­­ben meghirdetett Sütő And­­rás-darab, a „Vidám sirató egy bolyongó porszemért”. A színház közönségszervezői minden előadásra telt házat várnak. A tervek szerint, meghonosítják azt a másutt már bevált szabályt, hogy az előadás kezdetéig, ha a bér­­lettulajdonos nem,foglalja el helyét, ak­kor oda jegyet ad­­­­nak ki. m. 1. r­r-­rr­rr­r­­rr V­­eveműsor Győrből Tévékamera áll a Borsos gyűjtemény földszinti termé­ben. Az emeletről Mozart­­muzsika hallatszik. A kame­ra kis kontroll­ ernyőjén lát­szik a muzsika forrása is: az Éder-együttes. Hogy mit ke­resnek éppen a Borsos-ház­ban, arra viszont házon­­kí­vül, a közvetítő kocsiban kapjuk meg a választ Gsen­­terics Ágnes rendezőtől. — Október 1-én, a zenei világnap alkalmából a televí­zió egyes csatornáján ötven perces műsort láthatnak a nézők színesben. A dolognak az a története, hogy Borsos Miklós meghívta a televíziót egy kis házi muzsikálásra. — Miből áll a műsor? — Három napig forgatunk.­­ Tegnap Borsos Miklóssal be­szélgetett Czigány György, közben bemutattuk a kiállí­tott alkotásokat is. Ma, az Éder-vonósnégyes három tag­ja játszik Drahos Béla fuvo­laművésszel kiegészülve. Dé­lután Rohmann Imre zongo­raművész és Perényi Miklós gondonkaművész játszik. A harmadik napon pedig a Győri Leánykar kerül sor Szabó Miklós karnagy veze­tésével. — Mire kell vigyázni egy ilyen műsor esetében? — A zenei felvét­elek szín­vonalá­r­a, tisztaságára és ar­ra is ügyelni kell­, hogy Bor­sos Miklós munkáit is bemu­tassuk. A zenei anyagot egyébként Mozart, Debussy, Chopin és Schumann művei adják. — amimin —5 /­­

Next