Kisalföld, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-20 / 298. szám
■ A XIX. századi kiállítás (előtérben Ferenczy István szobra, a Pásztorlányka ■ XIX. századi szobrok a lépcsőfeljáróban ■ Hollósy Simon: Tengeri hántás atta. Utoljára akkor fordult elő ilyesmi vele, amikor még repült, és megmutatta a szerelőnek azt a rozsdás karabinert. A szerelő viszszapofázott, mire Tass felvett egy pajszert a földről, és kihajtotta a fickót a hangárból. Végül is ő húzta a rövidebbet, mert a szerelőnek valami kapcsolata volt a parancsnokságon — egy hét múlva a vitorlázórepülőkhöz küldték Tasst négy évig húzkodta a vitorlázó gépeket, és akkor kezdett inni Harmincéves korában leszerelték. Mire ezt végiggondolta, az aszszony jól kibőgte magát, és Tassnak volt annyi esze, hogy ne szakítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asszony elővett egy papírzsebkendőt, gondosan megtörölte a szemét, és megnézte magát a visszapillantó tükörben. — Az ég szerelmére, mondjon már valamit! — szólalt meg váratlanul. — Mit mondjak? — kérdezte Tass. — A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? — kiáltott rá az asszony. Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asszonyra. — Menjen fel balra — mondta. A kőkerítésre sandított, amely az utca túlsó oldalán emelkedett, és amely ugyanolyan volt, mint harminc évvel ezelőtt, amikor átmásztak rajta hátul a kert felől a srácokkal. Egy gróf lakott a villában. Hátul a kertben márvány férfiszobor állt. Tass emlékezett rá, milyen éles pitoyenéseikkel pattogott le a kavics a szoborról, amikor megdobálták. Öt fiatal nő járt a grófhoz. Azt beszélték róla, hogy fotós és aktképeket csinál a nőkről. A fiúk elhatározták, hogy betörnek hozzá, és ellopják az egészet. Egy szuroksötét este indultak el négyen, Tass ment elöl, ő volt a legbátrabb közöttük. De amikor a kőfalhoz értek, amelyen mozdulatlanul lógtak a vadszőlő indái, ő is félni kezdett. Olyan volt az egész, mintha egy kriptába lopóztak volna be, vagy olyan házba, ahol csak halottak laknak. A kert szaga is furcsa volt. Tass azt mondta a többieknek, hogy otthon hagyta a zseblámpát. Valamenynyien tudták, hogy hazudik, de látszott a fiúkon, mennyire örülnek a dolognak, és továbbra is Tass maradt az, akit a legbátrabbnak tartottak. — Na, menjen már! — mordult az asszonyra. Az asszony bólintott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztönösen előrekapott a jobbkezével,mintha a botkormányt akarta volna elkapná — ugyanakkor hátrapillantott a tükörben, és látta, hogy éppen az ő helyükre állt az a Volkswagen, amely mögöttük állt a kereszteződésben is. Látta a hegyek felett lilára színeződött cumulusokat, és azt is, hogy a baloldali ház ablakán, ahol Perlakiék laktak harminc éve, felhúzza valaki a redőnyt. Tudta, hogy az asszony túl egyenesre vette a kanyart, megfogta hát a kormánykereket. Még azt is látta, hogy az asszony hátranéz a visszapillantó tükörben. Olyan erősen fogta a kormányt, hogy Tass nem tudta félrerontani. — Az istenit! — morogta, és már benne is voltak a kőfalban, a kocsi eleje összeroppant, a szélvédő kitört, és Tass érezte az arcán, hogy eltalálja egy szilánk. A motor leállt, és egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a kocsiban, az a rejtélyes, átkozott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asszony karja felé kapott. Érezte, hogy ott van, érezte, hogy milyen vékony a csontja, és valahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meghökkent, amint az aszszony arcára nézett: átkozottul nyugodan ült ott a porban. Mielőtt még szólhatott volna, melléjük kanyarodott a Volkswagen, kiugrott belőle a kékszemű fickó, feltépte az ajtót, és kirántotta az asszonyt a kocsiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángatta jobbra-balra, megnézte elöl-hátul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgy látszik, hogy ő se talált rajta sérülést. Tass kimászott a kocsiból, és kipróbálta, hajlik-e a térde? A férfi közben beültette az asszonyt a Volkswagenbe. — Hé! — mondta Tass. — Hová viszi ? — Haza — mondta a kékszemű. Az asszony az összetört Skodát nézte — csaknem derűs volt az arca. Tass akkor már tudta, hogy soha nem fogja megérteni azt, ami történt. Ma már a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni, gondolta. Nézte a férfit, amint hátratolatott, hogy megforduljon. Szóval a férje, gondolta, és már rémlett neki, mintha látta volna kint a gyakorlópályán, amint az asszonyra várt egy délután. Idejöhetett volna előbbis, gondolta, dühösen. 1980. .december 20., szombat A képzőművészet országos múzeuma A Magyar Nemzeti Galéria A művelődésügyi miniszter 43/1957. (M. K. 7.) M. M. számú utasítása: „Képzőművészetünk hagyományainak megbecsülése, festészetünk, szobrászatunk, grafikánk múltjának és jelenének tudományos feldolgozása és széles körű népszerűsítése, valamint a szocialista kultúra kibontakozásának elősegítése érdekében ... Magyar Nemzeti Galéria létesül, amely a magyar képzőművészet önálló országos múzeuma. A Magyar Nemzeti Galéria feladata: a régi magyar képzőművészet és ma élő képzőművészeink műveinek fokozottabb bekapcsolása hazánk szellemi életébe, képzőművészetünk nemzeti sajátosságainak mind teljesebb feltárása, haladó szellemű törekvéseink bemutatása, a művészi alkotómunka eredményeinek összegezése.’ A magyar képzőművészeti múzeum megteremtésének igénye már a múlt század elején felmerült. A kor nagy egyéniségei, Vörösmarty, Bajza, Fáy András, Czuczor Gergely, Kazinczy Imrenc, sőt Kossuth Lajos is szorgalmazta a hazai művészetet reprezentáló állandó kiállítás, a Magyar Képcsarnok létesítését. Amikor a Nemzeti Múzeum Képtárának első tárlatán — 1846 márciusában — bemutatták Pyrker János egri érsek gyűjteményét, egy magyar festmény — id. Markó Károly alkotása — szerepelt a 192 kiállított kép között. Adományok, ajándékozás által bővült a képtár — Barabás Miklós: Vásárra induló román panaszt című életképet például a Pesti Polgári Gyalog Magyar Őrhad ajándékozta a Magyar Képcsarnoknak Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeumban a Nemzeti Múzeum festményeit, szobrait egyesítették az Esterházy-gyűjteményből alakult, s addig a Magyar Tudományos Akadémia épületében kiállított Országos Képtár gazdag anyagával. A Szépművészeti Múzeum akkor magába foglalta a külföldi, és belföldi képzőművészetet az ókori köet emlékeitől a századforduló művészetéig. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt a múzeumélére került Petrovics Elek, aki számos múlt századvégi, XX. század eleji művel: Munkácsy, Színyei-, Ferenczy-, Rippl-Rónaiképpel gazdagította a gyűjteményt, ő szervezi meg a Szépművészeti Múzeum Új magyar Képtárát a régi Műcsarnok épületében. Később, az 1933-ban alakult Fővárosi Képtár — kollekciójának alapjait a Budapest Székesfőváros Tanácsa által 1880 óta vásárolt műtárgyak és gr. Zichy Jenő hagyatéka vetette meg — gyűjtötte hatékonyan a magyar festményeket, szobrokat. E képtár 1953-as beolvadása a Szépművészeti Múzeumba már előkészület volt a magyar művészet önálló múzeumának, a Magyar Nemzeti Galériának 1957-es megalakításához. Az új múzeumba, a Kossuth-téri egykori Kúria épületébe azonban — helyhiány miatt — egyelőre a XIX—XX. századi magyar festészeti, grafikai, szobrászati és éremgyűjtemény kerülhetett. Amikor 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria a Budavári Palotába költözött, vált reálissá az az elképzelés, hogy a teljes magyar képzőművészeti gyűjtemény a kezdetektől napjainkig egy múzeumban őriztessék. A palota kupolát hordozó épületrésze és az ehhez csatlakozó két Duna-parti szárnya öt éve a Magyar Nemzeti Galéria otthona. Gyűjtőkörébe tartozik most már a magyar képzőművészet teljes köre. S ezzel nemcsak tudományos, hanem a raktározási, a restaurálási, ismeretterjesztő feladatai is kiszélesedtek. A várban állandó és ideiglenes kiállításokon mutatják be a hazai művészet színe-javát: középkori kőtár, gótikus faszobrok és táblaképek a XIV. és a XV. században, későreneszánsz és barokk művészet 1550-től 1800-ig, magyar éremművészet és kisplasztika, XIX. századi magyar festészet, nagybányai festészet, XIX. századi magyar szobrászat, Munkácsy Mihály és Paál László művészetei címen. A gazdag gyűjtemény közönség elé kerülését szolgálják az időszaki rendezvények, az emlékkiállítások, az életmű-tárlatok, a műhely-kiállítás, a hónap műtárgya címet viselő bemutatók. A Galéria 58 ezer műtárgyat őriz , állandó kiállításain 1000 képzőművészeti alkotás látható. De sok ezer mű kerül bemutatásra az évenként megrendezett 120 fővárosi, vidéki és külföldi időszaki kiállításokon is. Csak ízelítőül a jövő év programjából: A magyar művészetet reprezentáló kiállítást rendeznek a Szépművészeti Múzeummal közösen Japánban, a Nyolcaik és az Aktivisták munkáiból Helsinkiben, Stockholmban és Göteborgban nyílik kiállítás. Négy országba , Hollandiába, Belgiumba, az NSZK-ba és Angliába jut el a Homage Bartók című kiállítás. A magyar szecesszió művészetét Bolognában mutatják be. S a szocialista országokban is számos kiállítást rendeznek. Viszonzásul a Magyar Nemzeti Galériában nyílik meg A szlovén festészet a romantikától az impresszionizmusig című összeállítás, a román Corneliu Baba és a marosvásárhelyi Bordy András tárta. A hazai rendezvények közül figyelemre méltó a Kondor-életműkiállítás és a központi Bartók-kiállítás, amelyet a Bartók-archívummal közösen rendez a Galéria, s amely nemcsak Bartók életével, művészetével foglalkozik, hanem bemutatja azt a máig tartó hatást, amelyet Bartók zsenije a társművészetekre gyakorolt. A várbeli Galéria az ország legfigyelemreméltóbb múzeuma lett, tárlatait, programjait országszerte számontartják. Kiállításait évente 5—600 ezren látogatják. Hazaiak és külföldiek szívesen jönnek a parádés műemlék épület termeibe, aholrendszeresen tartanak előadásokat, tárlatvezetéseket 5—6 idegen nyelven is. A felnőtteket a múzeum baráti köre, az MNG klubja, a művészeti vetítések, műtörténeti előadások vonzzák. A gyerekek művészeti foglalkoztatása vizuális játékokkal —*■ a GYIK-műhely — külföldre sugárzóan iskolát teremtett. (Sikeresen mutatkoztak be Svédországban és az NSZK-ban is.) A reprezentatív környezet szinte sugallta a gondolatot — a képek, szobrok között — szólaljon meg a muzsika! A Magyar Rádió rendezvénye a Hangversenyek délidőben, vagy a Vasárnapi kórusmuzsika, a Szombat délutáni kamarazene — olyan események, amelyek iránt sokszázan érdeklődnek. Még változik, alakul a múzeum. Új állandó kiállítások nyílnak. A jövőre elkészülő egykori trónteremben a középkori szárnyasoltárok kapnak majd helyet. A nagyon hiányzó XX .századi kiállítást, amely a nagybányai művésztelep alkotásaitól napjainkig terjedően tárgyalja korunk művészetét, ugyancsak a következő évben a harmadik emeleten rendezik meg. A XX. századi magyar művészet tendenciái, kiemelk-ílő művészei — a korszak értékelésének megfelelően — a legfontosabb művekkel szerepelnek majd a tárlaton. S remélhetőleg jut hely e falakon Csontvárynak is. K. M. ■ A Galéria kiállítóterme BY i wiftiPoD m