Kisalföld, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-20 / 298. szám

■ A XIX. századi kiállítás (előtérben Ferenczy István szobra, a Pásztorlányka ■ XIX. századi szobrok a lépcsőfeljáróban ■ Hollósy Simon: Tengeri hántás atta. Utoljára akkor fordult elő ilyesmi vele, amikor még repült, és megmutatta a szerelőnek azt a rozsdás karabinert. A szerelő visz­­szapofázott, mire Tass felvett egy pajszert a földről, és kihajtotta a fickót a hangárból. Végül is ő húz­ta a rövidebbet, mert a szerelőnek valami kapcsolata volt a parancs­nokságon — egy hét múlva a vi­torlázórepülőkhöz küldték Tasst négy évig húzkodta a vitorlázó gépeket, és akkor kezdett inni Harmincéves korában leszerelték. Mire ezt végiggondolta, az asz­­szony jól ki­bőgte magát, és Tass­nak volt annyi esze, hogy ne sza­kítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asszony elővett egy papírzsebkendőt, gon­dosan megtörölte a szemét, és meg­nézte magát a visszapillantó tü­körben. — Az ég szerelmére, mondjon már valamit! — szólalt meg vá­ratlanul. — Mit mondjak? — kérdezte Tass. — A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? — kiáltott rá az asszony. Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asszony­ra. — Menjen fel balra — mondta. A kőkerítésre sandított, amely az utca túlsó oldalán emelkedett, és amely ugyanolyan volt, mint har­minc évvel ezelőtt, amikor át­másztak rajta hátul a kert felől a srácokkal. Egy gróf lakott a vil­lában. Hátul a kertben márvány férfiszobor állt. Tass emlékezett rá, milyen éles pit­oyen­éseikkel patto­gott le a kavics a szoborról, ami­kor megdobálták. Öt fiatal nő járt a grófhoz. Azt beszélték róla, hogy fotós és aktképeket csinál a nők­ről. A fiúk elhatározták, hogy be­törnek hozzá, és ellopják az egé­szet. Egy szuroksötét este indultak el négyen, Tass ment elöl, ő volt a legbátrabb közöttük. De amikor a kőfalhoz értek, amelyen mozdu­latlanul lógtak a vadszőlő indái, ő is félni kezdett. Olyan volt az egész, mintha egy kriptába lopóz­­tak volna be, vagy olyan házba, ahol csak halottak laknak. A kert szaga is furcsa volt. Tass azt mondta a többieknek, hogy otthon hagyta a zseblámpát. Valameny­­nyien tudták, hogy hazudik, de látszott a fiúkon, mennyire örül­nek a dolognak, és továbbra is Tass maradt az, akit a legbátrabb­nak tartottak. — Na, menjen már! — mordult az asszonyra. Az asszony bólintott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztönösen előre­kapott a jobbkezével,­­mintha a botkor­mányt akarta volna elkapná — ugyanakkor hátrapilla­ntott a tü­körben, és látta, hogy éppen az ő helyükre állt az a Volkswagen, amely mögöttük állt a keresztező­désben is. Látta a hegyek felett lilára színeződött cumulusokat, és azt is, hogy a baloldali ház abla­kán, ahol Perlakiék laktak har­minc éve, felhúzza valaki a re­dőnyt. Tudta, hogy az asszony túl egyenesre vette a kanyart, meg­fogta hát a kormánykereket. Még azt is látta, hogy az asszony hát­ranéz a visszapillantó tükörben. Olyan erősen fogta a kormányt, hogy Tass nem tudta fél­reron­tani. — Az istenit! — morogta, és már ben­ne is volta­k a kőfalban, a ko­csi eleje összeroppant, a szélvédő kitört, és Tass érezte az arcán, hogy eltalálja egy szilánk. A mo­tor leállt, és egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a kocsiban, az a rejtélyes, átkozott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asszony karja felé kapott. Érez­te, hogy ott van, érezte, hogy milyen vékony a csontja, és valahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meghökkent, amint az asz­­szony arcára nézett: átkozottul nyugodan ült ott a porban. Mielőtt még szólhatott volna, melléjük ka­nyarodott a Volkswagen, kiugrott belőle a kékszemű fickó, feltépte az ajtót, és kirántotta az asszonyt a kocsiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángatta jobbra-bal­­ra, megnézte elöl-hátul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgy látszik, hogy ő se talált rajta sérülést. Tass kimászott a kocsiból, és kipróbálta, hajlik-e a térde? A férfi közben beültette az asszonyt a Volkswagenbe. — Hé! — mondta Tass. — Hová viszi ? — Haza — mondta a kékszemű. A­z asszony az összetört Sko­dát néz­te — csaknem de­rűs volt az arca. Tass ak­kor már tudta, hogy soha nem fogja megérteni azt, ami történt. Ma már a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni, gondolta. Nézte a férfit, amint hátratolatott, hogy megfor­duljon. Szóval a férje, gondolta, és már rémlett neki, mintha látta volna kint a­­ gyakorlópályán, amint az asszonyra várt egy dél­után. Idejöhetett volna előbb­­is, gondolta, dühösen. 1980. .december 20., szombat A képzőművészet országos múzeuma A Magyar Nemzeti Galéria A művelődésügyi miniszter 43/1957. (M. K. 7.) M. M. számú utasítása: „Képzőművészetünk ha­gyományainak megbecsülése, festé­szetünk, szobrászatunk, grafikánk múltjának és jelenének tudományos feldolgozása és széles körű népsze­rűsítése, valamint a szocialista kul­túra kibontakozásának elősegítése érdekében ... Magyar Nemzeti Ga­léria létesül, amely a magyar kép­zőművészet önálló országos mú­zeuma. A Magyar Nemzeti Galéria feladata: a régi magyar képzőmű­vészet és ma élő képzőművészeink műveinek fokozottabb bekapcsolása hazánk szellemi életébe, képzőmű­vészetünk nemzeti sajátosságainak mind teljesebb feltárása, haladó szellemű törekvéseink bemutatása, a művészi alkotómunka eredmé­nyeinek összegezése.­’ A magyar képzőművészeti múze­um megteremtésének­ igénye már a múlt század elejé­n felmerült. A kor nagy egyéniségei, Vörösmarty, Bajza, Fáy Andr­ás, Czuczor Ger­gely, Kazinczy Im­­re­nc, sőt Kossuth Lajos is szorgalmazta a hazai mű­vészetet reprezentáló állandó kiál­lítás, a Magyar Képcsarnok létesí­tését. Amikor a Nemzeti Múzeum Kép­tárának első tárlatán — 1846 már­ciusában — bemutatták Pyrker János egri érsek gyűjteményét, egy magyar festmény — id. Markó Ká­roly alkotása — szerepelt a 192 ki­állított kép között. Adományok, ajándékozás által bővült a képtár — Barabás Miklós: Vásárra induló román panaszt című életképet pél­dául a Pesti Polgári Gyalog Magyar Őrhad ajándékozta a Magyar Kép­csarnoknak Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeumban a Nem­zeti Múzeum festményeit, szobrait egyesítették az Es­terházy-gyűj­te­­mény­ből alakult, s addig a Magyar Tudományos Akadémia épületében kiállított Országos Képtár gazdag anyagával. A Szépművészeti Múze­um akkor magába foglalta a kül­földi, és belföldi képzőművészetet az ókori kö­­et emlékeitől a század­­forduló m­űvészetéig. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt a múzeum­­élére került Petrovics Elek, aki számos múlt századvégi, XX. század eleji művel: Munkácsy, Színyei-, Ferenczy-, Rippl-Rónai­­képpel gazdagította a gyűjteményt, ő szervezi­­ meg a Szépművészeti Múzeum Új magyar Képtárát a ré­gi Műcsarn­ok épületében. Később, az 1933-ban alakult Fő­városi Képtár — kollekciójának alapjait a Budapest Székesfőváros Tanácsa által 1880 óta vásárolt mű­tárgyak és gr. Zichy Jenő hagya­téka vetette meg — gyűjtötte haté­konyan a magyar festményeket, szobrokat. E képtár 1953-as beolva­dása a Szépművészeti Múzeumba már előkészület volt a magyar mű­vészet önálló múzeumának, a Ma­gyar Nemzeti Galériának 1957-es megalakításához. Az új múzeumba, a Kossuth-téri egykori Kúria épületébe azonban — helyhiány miatt — egyelőre a XIX—XX. századi magyar festé­szeti, grafikai, szobrászati és érem­gyűjtemény kerülhetett. Amikor 1975-ben a Magyar Nem­zeti Galéria a Budavári Palotába költözött, vált reálissá az az elkép­zelés, hogy a teljes magyar képző­­művészeti gyűjtemény a kezdetek­től napjainkig egy múzeumban őriztessék. A palota kupolát hordozó épület­része és az ehhez csatlakozó két Duna-parti szárnya öt éve a Ma­gyar Nemzeti Galéria otthona. Gyűjtőkörébe tartozik most már a magyar képzőművészet teljes köre. S ezzel nemcsak tudományos, ha­nem a raktározási, a restaurálási, ismeretterjesztő feladatai is kiszé­lesedtek. A várban állandó és ideiglenes kiállításokon mutatják be a hazai művészet színe-javát: középkori kőtár, gótikus faszobrok és tábla­képek a XIV. és a XV. században, későreneszánsz és barokk művé­szet 1550-től 1800-ig, magyar érem­­művészet és kisplasztika, XIX. szá­zadi magyar festészet, nagybányai festészet, XIX. századi magyar szobrászat, Munkácsy Mihály és Paál László művészete­i címen. A gazdag gyűjtemény közönség elé kerülését szolgálják az időszaki rendezvények, az emlékkiállítások, az életmű-tárlatok, a műhely-kiállí­tás, a hónap műtárgya címet viselő bemutatók. A Galéria 58 ezer műtárgyat őriz , állandó kiállításain 1000 képző­­művészeti alkotás látható. De sok ezer mű kerül bemutatásra az évenként megrendezett 120 fővárosi, vidéki­ és külföldi időszaki kiállítá­sokon is. Csak ízelítőül a jövő év program­jából: A magyar művészetet repre­zentáló kiállítást rendeznek a Szép­­művészeti Múzeummal közösen Ja­pánban, a Nyolcaik és az Aktivisták munkáiból Helsinkiben, Stockholm­ban és Göteborgban nyílik kiállítás. Négy országba , Hollandiába, Bel­giumba, az NSZK-ba és Angliába jut el a Homage Bartók című kiál­lítás. A magyar szecesszió művé­szetét Bolognában mutatják be. S a szocialista országokban is számos kiállítást rendeznek. Viszonzásul a Magyar Nemzeti Galériában nyílik meg A szlovén festészet a romanti­kától az impresszionizmusig című összeállítás, a román Corneliu Baba és a marosvá­sárhelyi Bordy András tár­­­ta. A hazai rendezvények közül figyelemre méltó a Kondor-életmű­­kiállítás és a központi Bartók­-kiál­lítás, amelyet a Bartók-archívum­­mal közösen rendez a Galéria, s amely nemcsak Bartók életével, művészetével foglalkozik, hanem bemutatja azt a máig tartó hatást, amelyet Bartók zsenije a társmű­vészetekre gyakorolt. A várbeli Galéria az ország leg­figyelemreméltóbb múzeuma lett, tárlatait, programjait országszerte szám­ontartják. Kiállításait évente 5—600 ezren látogatják. Hazaiak és külföldiek szívesen jönnek a pará­dés műemlék épület termeibe, ahol­­rendszeresen tartanak előadásokat, tárlatvezetéseket 5—6 idegen nyel­ven is. A felnőtteket a múzeum baráti köre, az MNG klubja, a mű­vészeti vetítések, műtörténeti elő­adások vonzzák. A gyerekek művé­szeti foglalkoztatása vizuális játé­kokkal —*■ a GYIK-műhely — kül­földre sugárzóan iskolát teremtett. (Sikeresen mutatkoztak be Svédor­szágban és az NSZK-ban is.) A reprezentatív környezet szinte sugallta a gondolatot — a képek, szobrok között — szólaljon meg a muzsika! A Magyar Rádió rendez­vénye a Hangversenyek délidőben, vagy a Vasárnapi kórusmuzsika, a Szombat délutáni kamarazene — olyan események, amelyek iránt sokszázan érdeklődnek. Még változik, alakul a múzeum. Új állandó kiállítások nyílnak. A jövőre elkészülő egykori trónterem­ben a középkori szárnyasoltárok kapnak majd helyet. A nagyon hi­ányzó XX­ .századi kiállítást, amely a nagybányai művésztelep alkotá­saitól napjainkig terjedően tárgyal­ja korunk művészetét, ugyancsak a következő évben a harmadik eme­leten rendezik meg. A XX. századi magyar művészet tendenciái, ki­­emel­k-­ílő művészei — a korszak értékelésének megfelelően — a leg­fontosabb művekkel szerepelnek majd a­ tárlaton. S remélhetőleg jut hely e falakon Csontvárynak is. K. M. ■ A Galéria kiállítóterme BY i wiftiPo­D m

Next