Kisalföld, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
Védett könyvtárak Eredeti Csokonai-kiadványok Vargha Balázs Csokonai-kutató otthonában egész szobát töltenek meg a könyvek. A „könyvtárteremben” íróasztal és kényelmes karosszék, no meg kéziratok várják gazdájukat, aki az alkotás óráiban ide húzódik vissza. Itt a könyvek a kollégák, a bennük megbúvó adatok pedig a munka ösztönzői. Hogyan lehetséges, hogy e könyvek nem a szabad idő eltöltésének eszközei vagy a bibliofil szenvedély csillapítói? Egyszerű a válasz! Ez a szobányi kötet ugyan szórakozást is nyújt, de — lévén nagyrészt Csokonai-irodalom vagy Csokonai életéhez, munkásságához kapcsolódó kiadvány — elsősorban munkaeszközként funkcionál. — Sikerült-e Csokonai műveinek valamennyi kiadását összegyűjtenie? — fordulok az állomány boldog tulajdonosához. — Csaknem teljes a gyűjteményem, de arról már letettem, hogy a hiányzók mindegyikét megszerezzem. Vannak olyan Csokonai-kiadványok, amelyek — szerintem — sohasem kerülnek elő. De, bár hallatlan élmény fölhajtani egy-egy mű első kiadását, számomra talán ennél is izgalmasabb, ha rejtett Csokonai-vonatkozásokra bukkanok. — Hogyan is kezdődött ez a könyvgyűjtő szenvedély? — Nem vagyok könyvgyűjtő, s nem is akartam az lenni soha. Könyveimet nem értékükért gyűjtöm, hanem a munkámhoz kellenek. Igaz, akkor még nem foglalkoztam irodalomtörténettel, amikor debreceni diákkoromban szert tettem az első Csokonai-kiadványra. Szert tettem, mondom, mert nem állíthatom, hogy megvásároltam. A könyv ára 40 pengő volt, s ekkora „vagyonnal” én nem rendelkeztem. De Bertók úr, az antikvárius hitelbe is odaadta. Hamarosan elkerültem Debrecenből, és mikor a felszabadulás után ismét összeakadtam Bertók Lajossal, ő már nem foglalkozott könyvkereskedéssel, egyetemi tanár volt és lektor. Hát így került hozzám ez az 1805-ben kiadott, Alkalmatosságra írt versek című kötet, amelynek külön érdekessége, hogy a beírás szerint Csokonai barátjának és művei kiadójának, Márton Józsefnek a tulajdonát képezte. Később könyvgyűjtőkkel ismerkedtem meg, akik eladtak, illetve aukciókon vásároltam. Néhány könyvet édesapám könyvtárából örököltem. A Dorottya-példányom pedig Örkényé volt, aki Hubay Miklósnak ajándékozta, ő pedig nekem adta, mondván, hogy Csokonai az én területem. Érdekességként készítette az asztalra Gessner művének Kazinczyfordítását, az Idylliumi című kötetet. Hogyan került ez a könyv a Csokonai-gyűjteménybe, hiszen — tudtommal — nincs kapcsolat e mű és Csokonai életútja, alkotásai között? — Látszólag valóban így van, csakhogy ez a példány Csokonai egykori diákjáé, Hatvani Gál Lászlóé volt, akinek segítségével — és Toldy Ferenc közreműködésével — a fennmaradt Csokonai-kéziratok az Akadémiai Könyvtár kézirattárába kerültek. De nem ez az egyetlen, rejtett Csokonai-vonatkozást tartalmazó könyvem. Néhány éve vettem például egy, diákok verseit és prózai írásait tartalmazó, Öröm-ünnep című kötetet. Ez a könyvecske az egyetlen hiteles forrása Csokonai egyik anekdotájának. Vagy a Kovács József fordította Éneás! E mű magyar tolmácsoló,ia kötete kiadását megelőzően Debrecenben tanított. Az Éneás előszavának megírását 1799-re tehetjük. Ez idő tájt Csokonai fizetés nélküli segédtanítóként nyomorgott Csurgón, de Kovács József büszkén írja: „így gyakorlottam én hajdan az én Tanítványaimat; és nem ditsekedem, hanem tsak mások’ ítéletét mondom, ha azt mondom, hogy igen sokra vittem sokakat közzülök. Egy azzok közzül V. Csokonai Mihály, a’ kit szén munkáiról jól esmér a’ Magyar Közönség.’’ — Vajon a könyvtárszobában sorakozó folyóiratkötetek is összefüggésbe hozhatók Csokonai életművével? — A régi lapokban a Csokonai műveiben szereplő kortörténeti adatok eredetijét keresem. Az özvegy Karnyóné s az két szeleburdiak című komédiájában például szerepel egy boltossegéd, aki a napóleoni háborúk híreit igen furcsa módon „magyarázza”: a hadvezéreket a városok nevén szólítja, a városokat pedig a hadvezérekről nevezi el. Ezt a zűrzavart csak egy korabeli folyóiratkötet harcitudósításainak a segítségével tudtam megfejteni. Természetesen megtaláltam volna ezt az újságot a nagykönyvtárakban is, de szaporábban lehet dolgozni, ha csak a polcig kell elmenni. — Hány kötetet számlál ez a gyakran forgatott gyűjtemény? — Őszintén szólva, sohase számoltam, és remélem, még jó pár évig nem is lesz rá időm! Annyi adatot rejtenek ezek a könyvek, hogy előbb az elbújtatott kincseket kell a Csokonai műveit kedvelők elé tárnom. Mit rejteget még számunkra Vargha Balázs állománya? Többek között az egyik legkorábbi, Toldy Ferenc tollából származó, kéziratos formában fennmaradt szerzői jogi értekezést egy borítólapon, valamint az úgynevezett Debreceni Grammatika azon becses darabját, amely Kassai Józsefnek, a 19. század egyik legjobb nyelvészének bölcs kritikai megjegyzéseit őrzi. „Nem is vagyok illetékes e mű birtoklásában” — szerénykedik búcsúzóul a tulajdonos, aki nemcsak Csokonaival és a hozzá kapcsolódó alkotókkal, művekkel foglalkozik. Érdeklődése a 16. és 17. század irodalmára, és a nyelvészetre is kiterjed. M. Zs. ■ Vargha Balázs otthonában. Operák rejtvénye A rejtvény vízszintes 14., 33., 39, 70., valamint függőleges 42. számú sorában öt opera címét találják. VÍZSZINTES: 1. Fiatal szerelmest játszó színész. 8. Idegen női név. 14. Ránki György Kossuth-díjas zeneszerző vígoperája. 16. Történelmi országgyűlés színhelye. 17. Világhírű olasz labdarúgó. 18. A bór, a nitrogén és az urán vegyjele. 19. 11. 20. Hózivatar. 21. Az Operaház Kossuth-díjas főrendezője volt. (Gusztáv). 22. Keresztül. 24. Súlyarány rövidítése. 25. Hibásan jegyző. 26. Egyfajta hal. 29. A tulium vegyjele. 31. Bánat. 32. A nitrogén, az oxigén és a jód vegyjele. 33. Dvorzsák egyik operájának címe. 35. Optikán alapuló művészi irányzat. 33. Fordított névelő. 39. Schubert könnyed egyfelvonásos operájának címe. 42. Kettős magánhangzó. 44. Ettől fogva. 45. Egykor itatos helyet használták. 48. Zúdít (ford.) 50. AAAAÁÁ! 51. Arkus. 53. Szervezet testület stb. legmagasabb rangú tisztségviselője. 54. Ráncos. 57. A. N. 59. Szolmizációs hang. 60. Algériai kikötő. 61. A fejfedő. 63. NDK-beli gépkocsik jelzése. 64. Jogerő egynemű betűi. 65. A mondás szerint: diadalt arat. 66. Becézett Róbert. 69. Különböző magasságú hangok egyidejű megszólagatása. 70. M. L. Cherubini utolsó operájának címe. FÜGGŐLEGES: 1. Thomas Mann novellába. 2. A tévéadás ellenőrzésére szolgál. 3. Szétesik. 4. Pest megyei község: i. sz. 2613. 5. A 16. számú sor vége: Ii. Nulla. 7. Hivatalos akta. n. ..A” tárgyi fegyelem. 9. Határidő-meghatároás. 10..............carte”. 11. F«+ái ie’e. 12. Írország fővárosa 13. rée,o’^et. kényeztet, is. ■nívatban v»n! M*nd»n tsz-ben van. 23. A nehelv. 25. Földrészünk idegen neve. 27. Oemma on. 30. „ . . . Agnes”, gyógyvíz. 31. Játékfigura. 34. Mutató névmás, többesszáma. 36. Kisgyermekek köszönése. 37. ..Atta . . Heine komikus eposza. 40. Igeképző. 41. Urna része! 42. Berlioz egyik operája, mely csak halála után kerül bemutatásra; zárt betű: A. 43. Munkavégző képesség. 46. Egyfajta főzelék. 47. Tojás alakú zárt fuvola. 49. Arra a helyre tesz. 52. Egykor. 55. Ragadozó balatoni hal. 56. Kívánd. 58. Délafrikai tartomány. 61. Erősen kíván. 62. Művészet — franciául. 63. Község Veszprém megyében. i. sz. 8482. 65. Űrmérték. (56 lit.) 66. .. . . . Roys, Walter Scott regénye. 67. Labdarúgó trófea. 68. Fordított határrag. A megfejtéseket január 15-ig, csütörtökig kérjük beküldeni a Kisalföld szerkesztősége címére: 9922 Győr, Tanácsköztársaság út 51. KIK NYERTEK? A Kisalföld december 25-i számában megjelent keresztrejtvény megfejtése: Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ milyen édes lenne! A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvet nyertek: Budai László. 9400 Sopron Színház u. 13., Gruber János. 9143 Enese, 12. őrház, Papp Marianna 9330 Kapuvár, Veszkényi u. 7., Szűcs Natalia. 9200 Mosonmagyaróvár, Móra F. lakótelep D/3. A január 1-i Kisalföldben megjelent keresztrejtvény megfejtése: Senkinek a nyakára / Ne vigyenek kontót; / Valaki csak ráteszen, / Nyerje meg a lottót. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvet nyertek: Bézi Imre, 940, Sopron, Frankenburg u. 14., Gál Marietta, 9023 Győr, Bulcsú u. 8., Hegedűs Ferenc 9485 Nagycenk, Iskola utca 14. Szabó Mária, 9245 Mosonszolnok, Dimitrov u. 21. A könyveket, postán küldjük el. l!WiF:Mrd magazin GYIERMEKIEKNIEK A Csibe és a Macska (Burmai népmese) — Süssél, mama, kalácsot! — kérte egyszer a Csibe az anyját. A Tyúk elmosolyodott, és elküldte a fiát forgácsot szedni, hogy befűthesse a kemencét. Ahogy a Csibe a szomszéd ház konyhájában a forgácsot szedte, odavetődött a Macska. — Drága Cica, engedj el engem! — könyörgött a Csibe, mert látta, hogy a Macska már a karmát meresztgeti. — Meghívlak kalácsot enni. — Jól van — felelt a Macska. A Csibe hazafutott a forgáccsal, és elmesélte, hogy mi történt. — Ne búsulj, fiacskám — felelt a Tyúk. — Sütök egy hatalmas kalácsot. Neked is jut belőle, meg a Macskádnak is. Amikor a hatalmas kalács elkészült, a Tyúk odatette a Csibe elé, de figyelmeztette, hogy hagyjon a Macskának is. De olyan finom volt a kalács, hogy a Csibe az egészet megette, az utolsó szemig. — Mi lesz most — kérdezte az anyját. — Én ... az egész kalácsot megettem. — Ó, te kis mohó! — szidta az anyja. — De talán el is felejtette?..! — reménykedett a Csibe. — Lehet, hogy nem is tudja, hogy hol lakunk, és el sem jön? De ebben a pillanatban meglátta, hogy közeledik a Macska. — Mamácska! — kiabált riadtan a Csibe. — A Macska! Jön a Macska! Mit tegyünk most? — Fuss utánam! — kotkodácsolta a Tyúk, és a ház mellett álló konyha ajtaja felé futott. A Csibe utána szaladt, és mindketten körülnéztek a konyhában, megbízható rejtekhelyet keresve, és bebújtak egy nagy cserépfazékba. A Macska észrevette, hogy a Tyúk és a Csibe elfut előle, és méregbe gurult. — Hé ... Hát az én kalácsom? Utánuk futott a konyhába. Ott bizony nem volt senki. — Csak itt lesznek valahol — szólt magában a Macska. — Saját szememmel láttam, hogy idefutottak. Biztosan elrejtőztek valahová. Semmi baj, kivárom őket. Előbb vagy utóbb elő kell jönniük. Leült a Macska a küszöbre, és türelmesen várakozott. Az agyagfazékban meg ott reszketett a Tyúk meg a Csibe. De a Csibe hamarosan magához tért, és odasúgta az anyjának: — Tüsszentenem kell..! — Ne is merj rágondolni! — felelt komolyan a Tyúk. — Meghallja a Macska, és megtalál minket. Kis idő múlva a Csibe újra odasúgta: . — Csak egy felet.! — Nem! — mondta a Tyúk. — Nem és nem! Eltelt egy kis idő, és a Csibe újra suttogni kezdett: — Csak egy csöppet..! — Hallgass! — felelt az anyja. Kis idő múltán újra csak: — Egy pirinyót.. ! A Tyúk elvesztette a türelmét, és azt mondta: „Na jó”. A Csibe akkorát tüsszentett, hogy az edény kettérepedt, és ők ott álltak fedezetlenül. Szerencsére a Macska azt hitte, hogy a menny dörög, és ijedten elszaladt. A Tyúk épségben jött ki a konyhából, és mögötte büszkén lépdelt a Csibe. (Fordította: Migray Emnőd) 1981. január 10., szombat