Kisalföld, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
Szilveszter — 1980 A honnanra kamulunk... Alapvető nézői beidegződés, hogy szilveszterkor csodát várunk attól a televíziótól, amelytől év közben kénytelen-kelletlen elfogadunk, lenyelünk mindent. Csodát várni persze lehet, de csak annak a realitásnak a figyelembevételével, hogy csodavárás fejében legfeljebb mnt vagy közepeset kapunk és azt is csodának kell tartanunk. Szeretném az olvasót meggyőzni arról, hogy ezek nem csupán szavak. Ha tudná az ember, hogy a kabaré műfaja, mert ugye a szilvesztert kizárólag a kabaré keretében tudjuk elképzelni, szóval a kabaré műfaja milyen szerzői utánpótlásgondokkal, szerzői gondokkal küszködik, már közelebb járna a valósághoz és távolabb a csodától. Előadói oldalról nézve szintén fennáll az utánpótlásgond. A tévészilveszterek bérletes szereplőit bizony jólesik időnként nem látni. Sajnos nemcsak az arcok megszokottak, a gesztusok is az unalomig ismertek. További tény, hogy a színművészek egy jó része nincsen megáldva a nevettetés istenadta tehetségével. Ezzel együtt igaz az, hogy még így is sokkal többen vannak megáldva, mint amennyit a tévészereplések statisztikája kimutatna. íme, az akadályok egyáltalán nem teljes köre, és változatlanul a tény, hogy szilveszteri műsort kell csinálni, méghozzá minél színvonalasabbat. Ja, nem említettük még az akadályok közül a legfontosabbat: több millió néző kedvére kell tenni a műsor összeállításakor. Ez természetesen lehetetlen: kvázi a lehetetlent kell megpróbálni. A szilveszteri műsorok évek óta a televízió önnépszerűsítése jegyében zajlottak le. Azt persze még a szilveszteri mámoros hangulatban sem sikerült bebizonyítani, hogy Kudlik Júlia, Takács Mari és az igen tisztelt többiek jobban értenek a pódiumművészethez, mint a kaptafához, azaz a bemondáshoz. Az 1980-as szilveszternek igen nagy erénye, hogy volt bátorsága szakítani ezzel a lehetetlen hagyománnyal, ez egyúttal olyasmit is jelez, hogy kezd oldódni az egyoldalú tévéközpontúság, voltaképpen egy nagyon csábító tárgytól való erős függés. Természetesen önkényes eljárás, hogy e sorok írója a Szuperbolától számítja a szilveszteri programot, mint ahogy önkényes a Szuperbolából a Hofi-paródia, mint szuperprodukció kiemelése. Az egyik ki mit tudón feltűnt vidéki színész Hofi Gézához méltó színvonalon adta elő a talán egyetlen Hofi paródiát. Ha megfigyeltük, a jó paródia lényege nem a tökéletes azonosság, hanem a tökéletes összhatás. A Hol colt, hol nem colt... a western műfajának mindenhatóságát jelképezte. A western adta vissza nem is olyan régen a reményvesztett hollywoodi filmstúdiók túl- és továbbélésbe vetett hitét. Alfonzo műsorát, az Alfoolshow-t és Az öt dudás visszatér című blődlit csupán udvariasságból érdemes megemlíteni. Nem az a baj, hogy az öt dudás visszatért, hanem az a félő, hogy az idén is visszatérhetnek, ötletes és az életből mentett groteszk volt viszont a Házibuli. Hofi Gézával külön bekezdésben kell foglalkozni. Hofiját idén is megkapta az ország. Ahogy a paródiának méltónak illett lenne az eredetihez, úgy volt méltó az eredeti a paródiához és a művész „régi jó híréhez"’. Hofi újólag bizonyította, hogy egy embert próbáló műfaj egyedülálló, utolérhetetlen képviselője: Hofi fogalom. Ezúttal is magas hőfokon egyesült a műsor sikerét predesztináló keretjáték, a mondanivaló aktualitása és a varázslatos előadásmód. Hofit sokan nem szeretik állítólagos agresszivitásáért. Magánügy. Több dolgot is látni kell azonban. Az általa megpendített témákról nehéz a pásztorköltemények elbájoló modorában beszélni. A problémák „durvaságát” azonosítják sokan a művész „durvaságával”. Hofi sikerének titka a rögtönzés benyomását keltő, a közönséggel való spontán kapcsolatteremtés illúzióját nyújtó „feleselés”, amelyben ő egyedülálló. Arról se feledkezzünk meg, milyen aspektusból szemléli közös dolgainkat: maszek szabó, bádogos, bolond, — bocsánat, elmegyógyintézeti beutalt — újságárus stb. és mindez nem csupán a kisember aspektusa. Végül, de biztosan nem utolsósorban a politikai kabaré nem tetszeleghet a gyáva nyúl szerepében, amikor a napilapokban kíméletlen őszinteséggel kerülnek terítékre nagy országos gondok. És még valami: a politikai kabaré bátorsága okvetlen pozitív előjellel utal az állampolgári jó közérzetre, a légkör demokratizmusára. A holnapra koccintunk ... Ezt a talányos címet viselte a Fővárosi Operettszínházbál közvetített főműsor. A címből kicsengő optimizmust magam is osztom. A gondok után — lásd Hofi — jöhet a legyőzhetetlen showműsor, amelyben minden műfaj és majdnem minden fővárosi színház képviselve volt, mondani sem kell, más és más színvonalon, törekvés azonban mindenképpen dicséretes. Legfeljebb azt tesszük szóvá, hogy néhány művész nem volt szilveszteri formában, néhány viszont nagyon is abban volt. Annyit meg feltétlenül megjegyeznénk , hogy kevesebb ricsajjal — nem kevesebb zenével! — is beértük volna. Nálunk valahogy a szilveszter elsősorban a ricsaj fogalmával kapcsolódik. Azért nem volt olyan rossz esztendő 1930, hogy ilyen zajosan búcsúzzunk tőle, ahogy az elkövetkezendő évekhez, beleértve 1981-et is, jobban illik a csendesebb optimizmus. És kérdés természetesen az emberi fül decibeltűrő képessége is. Pákovics Miklós : ELNÉZÉST KÉREK az olvasóktól, ha valóban levélformában, szubjektíven és közel sem rendszerezve írom le a gondolataimat. Párizs zenei életéről nem lehet egyértelmű képet adni. Sokféle, színes, kiegyensúlyozatlan, mint maga a város. Rengeteg zenei irányzat gyűlik össze, a koncertek nívója különböző. Nagyszerű, és nagyon gyenge előadásokat lehet hallani. A helyárak is eltérőek: a Salle Pleyelben 100 frankos jegyek kaphatók, a Maison de la Rádióban sokszor ingyenes a belépés, és ami érdekes, a helyárak nincsenek arányban a koncertek színvonalával. Naponta 10—12 műsorból válogathat az ember. Engem elsősorban a nálunk is ismert nagy művészek érdekelnek: Richter, Ditrich Fischer Diskau, Rostropovics, Rámpás, Boulez, és Cziffra. Cziffra György koncertje mindenkit ámulatba ejtett utánozhatatlan virtuozitása, a legnehezebb futamok hihetetlenül könnyed , és gyors lejátszása. Természetesen előadói alkatához mérten elsősorban virtuóz műveket, szólaltatott meg. Ugyanakkor hallottam egy másik, ugyancsak híres zongoristát, aki a már elkészült lemeze után koncerten is eljátszotta Brahms: Händel-variációit, majdnem mind a harminc variációt ordító memóriazavarral. Ez a mű harmóniailag is szinte barokkosan logikus, a memóriazavarból az előadónak ki kell tudni másznia, de ő mindig más hangnemben kötött ki. A jóindulatú közönség olyan stresszben volt végig, hogy amikor a tizenötödik variáció végre sikerült, lelkes bravózásban tört ki, nem törődve azzal, hogy még nincs vége a műnek. Nekünk erkölcstelennek, felelőtlennek tűnik egy ilyen koncert, itt viszont sok ilyen és hasonló van a nagyok mellett. Ha nálunk a művész a hangverseny előtt szól a közönséghez, általában a darabokat ismerteti, megkönnyíti a meghallgatásukat, itt nem ez a szokás. Inkább jókedvre deríti az embereket, a Vidám Színpad stílusában meséli a vicceket, anekdotákat nagy színészi gesztusokkal kísérve. Azt hiszem," ez a franciák jellegzetes viselkedésmódja Egy lemezkritika stílusa például ugyanúgy elüt a mienktől. Nálunk még a legjobb lemez is kap egyegy megrovást, szigorú és alapos bírálatot, itt meg egy jó lemez nem kritikát kap, hanem reklámot. Érdemes idézni Glenn Gould „Bach partiták” lemezének kritikájából egy részt: „Senki nem játszott, nem játszik és nem fog úgy játszani Bachot, mint Gould. Micsoda szerencse! Végre egy interpretáció, ami zavar.” (Gould önkényes tempóira utal) „Hallgassa Gouldot feltétel nélkül!” ... A professzornőm, Yvonne Lefébure a másik nagy párizsi zongoraművész Cziffra György mellett. Szinte hihetetlen, hogy 82 évesen az összes növendéke repertoárját tudja kívülről, fantasztikus technikával, szellemi frissességgel és érzékenységgel bír. Egymás után csinálja még most is a lemezeit és koncertjeit. Minden órán elbűvöl a játékával. Mint ahogy a legtöbb előadó művésznek, neki is van egy stílus-profilja: Debussy, Ravel és a romantikusok: Chopin, Schumann, Schubert, Brahms, Frank. Az ő előadásain látom, mi a lényeges különbség a francia és magyar előadóművészet között. Mi magyarok a zenei anyag részletes analíziséből indulunk ki, minden zenetörténeti adatot, szerzői utasítást kell ismernünk a mű tanulásakor. Ragaszkodunk a kottaképhez, formához, harmóniavonzatokhoz és azon belül próbáljuk megvalósítani a zene belső mozgásait. A hangok hoszszát, a hangcsoportok mélységét, erejét differenciáljuk, és mindig a zenei folyamatot tartjuk szem-, illetve fül előtt. A franciák nem a hangok egymásutánjának törvényszerűségeiből indulnak ki, hanem a művek érzelmi logikájából, érzelmi kifejezhetőségéből. A zenei müanszok technikai megszólaltatására figyelnek, kiemelnek egy-egy mondatot és általában a logikusabb és extensívebb előadásra törekednek. Az eddigi legnagyobb zenei élményem Párizsban: Kocsis Zoltán játéka volt, aki a zongoraműveken kívül a zeneirodalom legjelentősebb zenekari műveit is el tudja játszani zongorán partitúra nélkül. Ha a legnagyobb zongoristákat hallgatom, mindig egy katharzis-féle érzés lelkesít, ha Kocsis Zoltánt hallgatom, az jut eszembe, hogy rövid az élet és sok a darab, amit még meg kell tanulnom. Ez a 28 éve ellenére mindent tud, zseni. A vele való beszélgetéseink során éreztem meg igazán, hogy ezen a pályán csak óriási akarattal, megszállottsággal és hivatástudattal, továbbá napi 7—8 órai kemény munkávál boldogul az ember. Több zenész megkérdezte már itt tőlem, miért jöttem, hiszen a budapesti Zeneakadémia a legrangosabb zenei intézmény a világon. Őszintén szólva ez jól esik, de tanulni mindig tud az ember. Számomra komoly erőpróba ez a rövid tanév. Rengeteg művet tanulok és sok koncerten játszom. A november 7-i ünnepélyen Prokofjev egyik művét játszottam. Január közepén Bartók műveket fogok előadni egy Bartók-könyv kiadásának alkalmából, majd két zongoraversenyt egy vidéki zenekarral. Márciusban két szólóestet adok, és részt veszek Claude Kahn zongoraversenyén. Áprilisban lesz egy kamarazenei estem, ezen Grieg cselló-zongoraszonátáját játszom és egy Beethoven triót. Júniusban és júliusban lesz egy-egy zongoraverseny, végül két diplomakoncertet adok: egy kamarát és egy zongorát. Hogy mi mindent várok ettől az évtől? A zenei és egyéb kulturális élményeken kívül meg akarom tanulni a francia nyelvet irodalmi szinten. És még valami: szeretném, ha az ötödik zenei diplomán után végre otthon is kapnék évente legalább két-két filharmóniai koncertet. Bízom benne, hogy sikerülni fog. BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok a Kisalföld szerkesztőségének, és minden egyes olvasójának! Oláh Margit Párizsi levél „Hallgassa Gouldot feltétel nélkül..." (A levelet Oláh Margit zongoraművésznőtől, a győri Zeneművészeti Szakközépiskola tanárától kaptuk, aki 1979-ben egyhónapos Debussy-kurzuson vett részt a franciaországi St. Germain-ben. A sikeres kurzus után Madame Lefébure, a Conservatoire professzora hívta meg a híres intézménybe, egyéves ösztöndíjas párizsiartózkodásra.) 1981. január 5., hétfő Amatőrfilmesek seregszemléje Vasárnap Szegeden a Szakszervezetek Juhász Gyula Művelődési Központjában díjkiosztó ünnepséggel fejeződött be a XI. dél-alföldi amatőrfilm szemle. A Bács-, Békés és Csongrád megyei művelődési központokban, ifjúsági házakban működő filmklubok tagjainak 32 alkotását mutatták be. A természeti jelenségek, a népművészeti tárgyak, a különböző munkafolyamatok ihlette élet és tájábrázolásokat két napig vetítették a zsűri előtt. A filmszemlén díjazták a békési Szabó Gerzson és Szabó Gerzsonné Háziszőttes című, a szegedi Vágyi László Mészégetők című és az ugyancsak szegedi Kiss Károly Körkép és árvíz című kisfilmjét. Többen a társadalmi szervek, intézmények különdíjait kapták. A következő dél-alföldi amatőrfilmszemlét egy év múlva Kecskeméten rendezik. Új egyetemi szakok Felsőoktatási intézmények tájékoztatója egyetemi és a főiskolai felvételi vizsgákra vonatkozó korábbi rendelkezések, előírások. A felsőoktatási intézmények nappali tagozataira az 1981-ben érettségizők, és azok az érettségizett dolgozók kérhetik felvételüket, akik a 51 életévüket még nem töltötték be. A felvételi nyomtatványt a középiskolások tanintézetükben kapják meg, az utóbbi években végzettek a fővárosi és megyei nyomtatványboltokban szerezhetik be. A felvételi kérelemhez mellékelni kell a szükséges előképzettséget bizonyító iskolai bizonyítványt, oklevelet, a középiskolai tanulmányi értesítőt, az önéletrajzot, az IST-ban vagy azelőtt érettségizetteknek a hatósági, erkölcsi bizonyítványt is. A felvételi kérelmet az érettségi bizonyítványt kiállító középiskola igazgatójához kell benyújtani. A munkaviszonyba levőknek kérelmükhöz a munkáltató írásbeli javaslatát is mellékelniük kell. Azok, akik 1980-ban, vagy azelőtt, illetve esti és levelező tagozaton végezték el a középiskolát, a felsőoktatási intézmény vezetőihez küldik kérelmüket A jelentkezők csak egy hazai felsőoktatási intézménybe adhatják be kérelmüket. Kivételek a művészeti főiskolákra a néphadsereg katonai főiskoláira, vagy a külföldi egyetemekre jelentkezett fiatalok. A közgazdasági egyetemre felvételizők például jelentkezési lapjukon megjelölheti valamelyik azonos képzésű intézményt: pénzügyi főiskolát, vagy kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolát, ahová átirányíthatják őket. Változatlan az az előírás is, hogy a fiatalok, akik lakóhelyükön is felkészülhetnek választott szakmájukra, mavárosban lévő hasonló oktatási intézménybe akkor jelentkezzenek, ha nem igényelnek kollégiumi elhelyezést. A tanárképző- és tanítóképző főiskolákra, illetve az óvónőképző intézetekbe meghatározott körzetekben lakó fiatalok kérhetik felvételüket. A kérelmeket a középiskolákban február fél 25 között, a felsőotatási intézményekben március 30-ig fogadják el. A felvételi vizsgákat június 24 és július 11-e között tartják. A külföldi egyetemekre jelentkezett fiatalok felvételi vizsgája január 25-én és 28- án lesz. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán magyar és idegen nyelv szakon is képeznek majd szakembereket. A szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karán pedig lesz magyar—történelem és történelem—idegen nyelv, a természettudományi karon kémia—fizika szakpár is. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karán történelem—idegen nyelv, valamint történelem—földrajz szakra is lehet jelentkezni, miközben a pedagógia—magyar—történelem szakra nem lesz felvétel. Úgyszintén a természettudományi karon a kémia-—fizika szakra sem. A következő tanévtől Miskolcon is képeznek jogászokat. Átmenetileg, amíg az itt létesített jogi intézet otthona felépül, a Nehézipari Műszaki Egyetemen kapnak helyet a jogászhallgatók. Az idén is érvényesek az ■ Ajándékozás révén ismét gazdagodott a győri Xantus János múzeum képanyaga. Kartschmaroff Lóránd festőművész múzeumnak adományozott műveit januárban mutatják be az érdeklődőknek a Széchenyi téri múzeum „folyosó-tárlatán”. Képünkön az egyik Kartschmaroff-alkotás. HWHF&D — 5