Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
HUfMPŐIDa mmk imuKHd Palotai Lisszabonban A labdarúgó Bajnokok és Kupagyőztesek Európa Kupájában, valamint az UEFA Kupában a legjobb nyolc közé került együttesek március 2- án és 16-án játszanak az elődöntőbe kerülésért. Az UEFA már elkészítette a játékvezető-küldést. Eszerint március 16-án, Lisszabonban a Benfica—Róma UEFA Kupa visszavágón magyar bírói hármas működik, Palotai Károly irányításával. A római első találkozót az osztrák Brummeier vezeti. Bajnokcsapatok Európa Kupája: Widzew Lodz (lengyel)—Liverpool (angol) Aston Villa (angol)—Juventus (olasz) Dinamo Kijev (szovjet)—Hamburger SV (nyugatnémet) Sporting Lisszabon (portugál)— Real Sociedad (spanyol). Kupagyőztesek Európa Kupája: Paris SG (francia)—Waterschei (belga) Austria Wien (osztrák)—Barcelona (spanyol) Internazionale (olasz)—Real Madrid (spanyol) Bayern München (nyugatnémet) —Aberdeen (sköt). UEFA Kupa: Bohemians (csehszlovák)—Dundee United (skót) Kaiserslautern (nyugatnémet) — U. Craiova (román) Roma (olasz)—Benfica (portugál) Valencia (spanyol)—Anderlecht (belga). Hódít a cselgáncs? Kevesebben, de változatlan lelkesedéssel Két évvel ezelőtti számunkban még kijelentő módban jelent meg a mostani feleimmel írás, amely a csornai fiatalok kezdeményezéséről szólt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy életképességét majd az idő dönti el. A KISZ csornai városijárási bizottsága vállalta fel és támogatta a cselgáncsozni óhajtókat, így először Torma Józsefet, a KISZ-bizottság titkárát kerestük fel, hogy tájékoztatást kérjünk: ’ cselgáncsoznak-e még a csornai fiatalok? — Mér nagyon régen hallottam a tudósokról — mondja. — De gondokkal nem jelentkeztek, tehát dolgoznak. Ha bármiben a segítségünket kérik, szívesen adunk. Ezután elmentünk a Bodnár Alajos Általános Iskola tornatermébe, hogy milyen körülmények között és főleg hányan járnak cselgáncsozni. Kiderült, hogy már egy éve nem ebben a teremben gyakorolnak! Gyors körtelefon, míg végül a 404. számú Szakmunkásképző Intézetben találtuk meg őket! Belépve egy parányi terembe, gyorsan megszámoltuk a nagyon vegyesnek látszó társaságot. Az általános iskolások minden nemű és korú 37 képviselője épp a bemelegítő gyakorlatok végén tartott, majd szőnyeg nélkül a különböző esés- és dobásfajtákat gyakorolták. Nagy volt a gyerekek öröme, amikor a vezető először Horváth Beatrixot és Gahimba Líviát, majd a többieket párosával a szőnyegre szólította, hogy ott mutassák be, amit tanultak. Az egyórás foglalkozás végén beszélgettünk az edzést vezető Varga Dezsővel, aki beszámolt az elmúlt két év eseményeiről. — Az első időben sokkal többen voltunk, de a közlekedési díjak emelkedése után a kapuváriak elmaradtak. 4. Bodnár Iskolából pedig el kellett jönnünk, végül itt fogadtak be bennünket, amiért köszönettel tartozunk. Jelenleg 45 fiatal tizennégy év alatti, ebből 6 lány. A felnőttek 15-en vannak, közöttük két lány. A kicsikkel én, a felnőttekkel Bálint Károly segédedzői oklevéllel rendelkező, most Csornára költözött versenyző foglalkozik. Égető problémánk, hogy ennyi gyereknek ez a terem nagyon kicsi, vatamit pedig még mutatni sem tudok! Öröm viszont, hogy a január 15-i körzeti versenyen indulhattak és ígéretet kaptak, hogy a jövőben is rajtolhatnak, mint egyesületen kívüliek. Ezután felkerestük Baranyai Miklóst, a Csornai SE ügyvezető elnökét, és kértük véleményét az elhangzottakról. — Jelenleg nincs az egyesületnek arra pénze — mondta —, hogy egy új szakosztályt indítson. Egyébként nemcsak a cselgáncsozók, a táljárók is szeretnének szakosztályt alakítani. Az anyagi gondok jelenleg meghatározók, de a cselgáncsot kedvelők áldozatvállalásával és megfelelő támogatással Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron után Csornán is gyökeret verhetne e szép olimpiai sportág. Addig is a csornai cselgáncsozók eredményeikkel igyekeznek elismerést szerezni! Horváth Ernő Még másfél év Los Angelesig Sok a tennivaló Átlépve az 1983-as év küszöbét az olimpiász félidejéhez értünk, megkezdődött a felkészülés finise. Régóta tudjuk már, hogy csodák a sportban sincsenek, igazán nagy, kiemelkedő eredményeket csak szívós, kitartó, folyamatos munkával érhet el a legtehetségesebb sportoló is. Nem lesz ez másképp Los Angelesben sem, ahol köztudottan minden eddiginél kiélezettebb küzdelem várható az érmekért, a pontokat érő helyezésekért. A MOB határozata igen magas mércét állított a magyar olimpikonok elé: Los Angelesben is törekedni kell a moszkvai eredményre, vagyis az első tíz csapat között kell végezni a magyar csapatnak. Huszonkét nyári olimpián elért eredményeink, nagyszerű olimpiai hagyományaink köteleznek erre. A magyar sport mai helyzete alapján joggal elvárhatjuk, hogy továbbra is ottmaradjunk a világsport élvonalában. Ez így magától értetődő, és számos sportág helyzetét, tavalyi eredményeit tekintve reálisnak is tűnik. 1982-ben a különböző világbajnoki viadalokon 9 arany, 17 ezüst és 19 bronzérmet nyertek el a magyar versenyzők. A tizennyolc olimpiai sportágat tekintve ez a nemzetek közötti összevetésben az előkelő hetedik helyezést jelenti. Gondjaink akkor érzékelhetők, ha a hagyományos olimpiai sikerszámainkat vizsgáljuk. Amíg a kajak-kenu, a vívás, a vízilabda, a női kézilabda eredményei kiemelkedőek voltak és a sportlövésben öttusában, szabadfogású birkózásban, férfi tornában is megfelelő eredmények születtek — a súlyemelés, ökölvívás, különösen az atlétika, a szabadfogású birkózás messze elmaradt a várakozástól, korábbi eredményeitől. Stagnál az atlétika, a női torna, a férfi kosárlabda is. Mindennek okai természetesen összetettek. Nem vitás, hogy Moszkva óta több nagy sportegyéniség visszavonult. Van aki tovább folytatja ugyan, de már nem a régi tűzzel és ambícióval. A vízilabdások, öttusázók, súlyemelők, birkózók közül számos kulcsember leállt, elvesztette régi önmagát. Ráadásul éppen ezekben a sportágakban akadozik az utánpótlás. A gondokat csak tetézi, hogy több sportágban vezetési, szakmai gondokkal küzdenek. Az olimpiai csapat végleges kialakítása tehát nem is olyan könnyű. A ponterős sportágak, versenyszámok és versenyzők skálájánakszűkülése miatt bátrabban kell élni a feltörekvő utánpótlás adta lehetőségekkel, fokozottabb edzésmunkával kell és lehet betömni a réseket. Előreláthatóan 150— 399 fős csapat utazik majd Los Angelesbe. Valószínűleg soha nem volt magyar olimpiai csapatban ennyi fiatal versenyző. Ma még természetesen korai a várható konkrét eredményekről beszélni. Labdarúgócsapatunk például még egyetlen selejtezőt sem játszott, és ha várhatóan meg is szerzi a kiutazás jogát, ma még nem ismerjük az ellenfelek erejét , bár köztudott, hogy az olimpiai labdarúgótorna ázsiója egyre inkább emelkedik. Női kézilabdarscoating világbajnoki második helye biztató, de ez csak növeli a budapesti vesztesek revanséhségét. Női kosárlabdázóink moszkvai negyedik helye kötelez, de azért látni kell, hogy egész csapatra való kipróbált, tehetséges klasszisjátékosuk szülés stb. miatt most éppen talonban van. Biztató viszont, hogy az új ötösfogatban olyan tehetséges fiatalok zárkóztak fel, mint Németh Ágnes vagy Boksay Zsuzsa, aki 1982. évi teljesítménye alapján elnyerte Európa legjobb női kosárlabdázója címet. A férfi kosarazók olimpiai szereplése még bizonytalan, azt viszont tudjuk, hogy játékerejük meg sem közelíti a korábbi olimpiákon hagyományosan jól szereplő elődeik színvonalát. Az úszás továbbra is egyoldalú, néhány fős csapatot tud kiállítani. A szakemberek szerint a magyar úszóktól a legjobb esetben is 1—2 dobogós és 3—4 pontot érő helyezést várhatunk — bár a mezőny kiegyensúlyozottsága, a szokatlan klíma, az időeltolódás éppen az úszóknál döntő hatással lehet a versenyformára. Atlétáink az utóbbi időben egyáltalán nem kényeztetnek el bennünket. Az élvonal tavalyi 27 országos csúcsa és rekordbeállítása, a fedettpályás EB-n való szereplés némi reményekre jogosíthat ugyan, de ha az athéni EB-t tekintjük mércének — márpedig csakis azt tekinthetjük —, akkor nem sok sikerre számíthatunk. A magyar atlétika élvonala továbbra is csak önmaga mércéjéhez képest fejlődött valamicskét, de a nemzetközi színvonaltól mind jobban lemarad. Vissza van persze még másfél év, 1983 az erőpróbák esztendeje lesz. A vízilabdára szintén az erőviszonyok kiegyenlítődése a jellemző. A Szovjetunió, Jugoszlávia, Olaszország csapatai mellett talán még a mi csapatunk is, az esélyesek szűkebb köréhez tartozik, de valamennyiük nyomában ott van Kuba, az USA, Hollandia, az NSZK, Románia és Kína legénysége. Birkózóinkban természetesen továbbra bízhatunk, a tavalyi fiaskók feledtetésére megvan bennük a tehetség, a szakmai tudás, óriási rutinnal, nemzetközi tekintéllyel rendelkeznek. Náluk valóban az a legfontosabb, hogy újra helyreálljon a csapat egysége, felizzon a győzni akarás tüze. Hagyományosan, bár újabban nem tálcán szállítja eredményeit a magyar vívósport. A nagv széria még mindig tart, sok tapasztalt tekintélyes női és férfi vívónk van, szinte az összes fegyvernemben. Sikeres volt az elmúlt év is — természetes, hogy bízunk bennük. Csakhát a vívás igen összetett sport, sok a bizonytalansági tényező, sokat jelent a nercnyi, sőt pillanatnyi diszpozíció, aztán a bírák, a zsűrik , soha senki nem mehet biztosra. Mégis, a moszkvaiaknál több pontot várunk vívócsapatainktól, örvendetes a másik sikersportág, a kajak-kenuzás helyzete is. A fiatalítás, a nagyok pótlása itt sem megy simán, de jó csapattal indulhatunk Los Angeles evezőspályáin és így a pontok, helyezések sem maradhatnak el. Na és az ökölvívók? Dicső múlt és szürke, csalódásokkal terhelt jelen. A sok nemzetközi kudarc nyomán megcsappant az érdeklődés ez iránt a valaha jobb napokat látott sportág iránt. Kevés a versenyző, gyenge a bajnokság színvonala. A szakosztályok súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Ha a müncheni világbajnokság eredményei alapján tekintünk az olmpiai szereplés elé, nem sok sikert várhatunk ökölvívóinktól. A világbajnokságon ugyanis egyetlen pontot sem szereztek, tizenkilenc ország csapata megelőzte őket. Most csak abban reménykedhetünk, hogy a végszükségben minden tartalék energiájukat, mozgósítva a várnai EB-n megkezdik a felzárkózást. Nagy versenynek ígérkezik a XXIII. Nyári Olimpia. Ma talán még nem is a várható eredmények a fontosak, hanem a remélhető sikereket biztosító felkészülés. Szakemberek és sportolók munkája, szövetségek és sportegyesületek összefogása, a társadalom erkölcsi és anyagi támogatása alapján várható csak el a MOB által kitűzött cél. Vasvári Ferenc Teremtornák Mosonmagyaróváron Befejeződtek a F Óvár-kupa labdarúgó terem bajnokság mérkőzései. Az utolsó fordulóban a következő eredmények születtek: Jánossomorja—Lébénymiklós 5—4, Mofém Vasas—Hegyeshalom 4—3, M. Vasas—Jánossomorja 7—2, MOTTM TE—Mofém Vasas 6—4, Hegyeshalom—M. Vasas 4—2. A kupát Jánossomorja nyerte 8 ponttal. 2. Hegyeshalom 6, 3. MOTTM TE 6, 4. Mofém Vasas 5, 5. Mosoni Vasas 3, 6. Lébénymiklós 2. A legeredményesebb játékosnak felajánlott tiszteletdíjat Miksó István (Mofém Vasas) kapta, a legjobb kapusnak Kondor Attila (Hegyeshalom) bizonyult. 4* Egy másik teremtornát is játszanak aLajta partján. A Kis- Duna kupáért eddig az alábbi eredmények születtek: Levél— Dunasziget 10—2, Püski—Linót 6—2, Halászi—Levél 4—3, Máriakálnok—Püski 7—6, Hédervár— Lajtapuszta 6—3, Ásványráró— Dunakiliti 3—1. A tornát a hétvégén folytatják. Sakk OB II Győzelemmel kezdte 1983. évi szereplését a sakk OB II nyugati csoportjában a győri főiskolai csapat: KTMF—Komlói Bányász 7:5. Két játszma függőben maradt, Józsiét valószínűleg döntetlenre értékelik, Oláhnak viszont nyerési esélyei vannak. A mérkőzésen Katona T., Mózes, dr. Fodor, Katona F. 1, dr. Zalán, Munkácsi, Bende, Bors, Puskás és Kustra fél pontot szerzett. Készülnél a megyei bajnokságban is Dobogóra esélyes a Kapuvár és a Petőháza A tavaly befejezett bajnoki év után, amikor a kapuváriak kénytelenek voltak búcsút mondani a területi bajnokságnak, mindenki biztosra vette, hogy a jó erőkből álló együttes vezető szerepet játszik a megyei versengésben, így is történt! Voltak ugyan megtorpanásai az együttesnek, érték váratlan meglepetések, de végig ott tudott maradni az éllovas nyomában, pedig sérülések is sújtották, gyakran hiányoztak legjobbjai. A velük szomszédos Petőháza csapatát viszont — ha jó középcsapatnak tartották is — nemigen várták az élen küzdők közé. És nem is úgy indult számukra a küzdelemsorozat, hogy dobogós helyen végeznek az első évad után. A következetes szakmai munka, a jó menedzselés azonban átsegítette a nehézségeken az együttest, és nagyszerű őszi hajrájának tavaszi folytatása esetén még előbbi lépcse sem lenne meglepetés. FELÉPÜLTEK A SÉRÜLTEK Nem titkolt cél a Kapuvári SE-ben a bajnokság megnyerése, és ennek eléréséhez várják a szurkolók hathatós támogatását! — Az ősszel volt olyan eset, hogy hét játékosunkat voltunk kénytelenek sérülés miatt nélkülözni — mondja Hegedűs János, a sportkör elnöke. — Most viszont valamennyien rendelkezésünkre állnak, csak a télen visszérműtéten átesett Papp kezdi el később az edzéseket Várjuk vissza a H. Radnóti SE-től a leszerelő Böcskört, aki feltétlenül erősítést jelent a csapat számára. Két pont a hátrányunk az éllovas mögött ez pedig nem olyan jelentős, hogy ne lehetne behozni, hiszen a rangadót itthon játszszuk. Ha nem üldöz bennünket az őszihez hasonló balszerencsehullám, nem lehet baj. Az ősztől ismét magasabb osztályú mérkőzéseket láthatnak hűséges szurkolóink! TAPASZTALTABB LETT A GÁRDA A tapasztalt idősebbek és a lelkes, tehetséges fiatalok szerencsés keveréke a Petőháza. A fiataloknál egy-egy idény tapasztalata is sokat jelent, ezért várják az őszihez hasonló jó folytatást a cukorgyáriaknál. A foglalkozásokat mindjárt megkezdték, amint befejeződött a gyári kampány, január 15-e óta edzésben van tehát az együttes. — Szorgalmas a gárda, nagyon komolyan vette mindenki az alapozást — mondja Halasi István edző. — Bizakodunk tehát! A legutóbbi öt évben nemigen volt esélye a csapatnak arra, hogy a dobogóra kerüljön, most viszont ez közéd, elérhető cél. Nem is akarjuk elszalasztani. Hogy melyik fokára törekszünk? Természetesen minél feljebb! Az őszi együttes minden tagja rendelkezésre áll, két tehetséges fiatallal bővítettem a keretet. Velünk edz Márk Ferenc kapus, aki az előkészületi mérkőzéseken komolyan szerephez jut, és Hadarics Attila is bemutatkozhat a közeli jövőben. E hét végén Répcelakon teremtornán veszünk részt, ahol az NB II-es Bauxitbányász, valamint a területiben szereplő Ajkai Alumínium és a hazai Répcelak lesznek az ellenfelek. (kicli) HORGÁSZOKNAK JÓ FOGÁS VOLT Január a horgászoknál is a számadások időszaka. Visszatekintenek az elmúlt esztendőre maguk a horgászok, miközben összesítik a fogási naplók egyes rovatait. Számot adnak éves munkájukról az egyesületek. Elkészült az elmúlt év mérlege a megyei intézőbizottságnál is. Ennek tapasztalatairól érdeklődtünk Czigány Istvántól, a megyei intézőbizottság titkárától. — Kezdjük talán az őszi telepítésekkel — mondta. — A horgászkezelésben lévő vizekbe hatszáznyolcvannégy mázsa pontyot, negyvenhatezer előnevelt süllőt, tizenkétezer előnevelt csukát és kisebb mennyiségű növendék csukát, illetve süllőt telepítettek az elmúlt őszön. Az intézőbizottság kezelésében lévő vizekbe kilencvenkét mázsa pontyot és tizennégyezer-ötszáz előnevelt süllőt telepítettünk. Vagyis összesen több mint hárommillió-nyolcszázhetvenezer forint értékű hal került a horgászvizekbe. Mindezzel már az idei fogás esélyét alapozták meg a horgászok. De vajon milyen volt a horgászszerencse tavaly? Erről már pontos adatok vannak. Ezek szerint a megyei horgászegyesületek tagjai összesen 1616 mázsa halat fogtak, mintegy tizenöt mázsával többet mint 1931-ben. Érdekes a zsákmány megoszlása is. A leggyakoribb horgász-zsákmány tavaly is a ponty volt, összesen hétszázötvenhét mázsát fogtak ki belőle a horgászok, örvendetesen magas a ragadozóhalak aránya is, hisz 128 mázsa csuka, 61 mázsa süllő, 19 mázsa harcsa került tavaly kisebb-nagyobb példányok formájában a horgokra. Az úgynevezett vegyes fehér hal mennyisége ötszáznyolcvan mázsa körül volt. Ezek a hatalmas számok egyben a horgászat gazdasági jelentőségét is mutatják, hisz a kifogott halak számottevő része a családok asztalára került. Az viszont tagadhatatlan, hogy a szerencse tavaly sem kedvezett mindenkinek egyformán. Jópár egyesületben akadtak horgászok, akik a fogási napló szerint egyetlen halat sem fogtak. Voltak, akik viszont bőséggel zsákmányoltak. Ha az említett mennyiséget felosztjuk a megye horgászai között, akkor az egy főre eső halfogás a horgászkezelésben lévő vizeken 18,75 dekagramm volt tavaly. De nemcsak az egyes horgászok, hanem az egyesületek között is nagy különbségek voltak A legtöbb halat, egy tagra számítva 60,5 kilogrammot, idén is a Lajtahansági horgászegyesület horgászai fogták. Az egy főre jutó halfogás a tanácsi építők horgászegyesületében volt a legkisebb, amely nem érte el a tíz kilogrammot. Ez utóbbi helyen esetleg a fogási naplók pontos vezetésével is gondok lehettek. A tavalyi számadáshoz tartozik még, hogy a szabadszombatoknak és vasárnapoknak köszönhetően kilencszáz taggal növekedett tavaly a megye felnőtt és Hiúsági horgásztagsága. Sok új tagot vett fel például az Izzó Nádorváros Horgászegyesület. No, és hogy pár szót a jelenlegi időszakról is szóljunk, március végéig az összes egyesületben megtartják az éves közgyűléseket. Számos helyen pedig továbbképzésre, ismeretterjesztésre használják fel a téli hónapokat. Jóllehet, a mostani tél kedvez a horgászoknak. Szinte el sem kellet rakni a felszerelést. Az elmúlt hét végén már számos ponty- és keszegfogásról érkezett hír. N. E.