Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám

HUfMPŐIDa mmk imuKHd Palotai Lisszabonban A labdarúgó Bajnokok és Kupagyőztesek Európa Kupá­jában, valamint az UEFA Ku­pában a legjobb nyolc közé került együttesek március 2- án és 16-án játszanak az elő­döntőbe kerülésért. Az UEFA már elkészítette a játékvezető-küldést. Eszerint március 16-án, Lisszabonban a Benfica—Róma UEFA Ku­pa visszavágón magyar bírói hármas működik, Palotai Ká­roly irányításával. A római első találkozót az osztrák Brummeier vezeti. Bajnokcsapatok Európa Kupája: Widzew Lodz (lengyel)—Liver­pool (angol) Aston Villa (angol)—Juventus (olasz) Dinamo Kijev (szovjet)—Ham­burger SV (nyugatnémet) Sporting Lisszabon (portugál)— Real Sociedad (spanyol). Kupagyőztesek Európa Ku­pája: Paris SG (francia)—Waterschei (belga) Austria Wien (osztrák)—Barcelo­na (spanyol) Internazionale (olasz)—Real Mad­­­rid (spanyol) Bayern München (nyugatnémet) —Aberdeen (sköt). UEFA Kupa: Bohemians (csehszlovák)—Dun­dee United (skót) Kaiserslautern (nyugatnémet) — U. Craiova (román) Roma (olasz)—Benfica (portugál) Valencia (spanyol)—Anderlecht (belga). Hódít a cselgáncs? Kevesebben, de változatlan lelkesedéssel Két évvel ezelőtti szá­munkban még kijelentő módban jelent meg a mos­tani feleimmel írás, amely a csornai fiatalok kezdemé­nyezéséről szólt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy életké­pességét majd az idő dönti el. A KISZ csornai városi­járási bizottsága vállalta fel és támogatta a cselgáncsoz­­ni óhajtókat, így először Torma Józsefet, a KISZ-bi­­zottság titkárát kerestük fel, hogy tájékoztatást kérjünk: ’ cselgáncsoznak-e még a csornai fiatalok? — Mér nagyon régen hal­lottam a tudósokról — mondja. — De gondokkal nem jelentkeztek, tehát dol­goznak. Ha bármiben a se­gítségünket kérik, szívesen adunk. Ezután elmentünk a Bod­nár Alajos Általános Iskola tornatermébe, hogy milyen körülmények között és főleg hányan járnak cselgáncsoz­­ni. Kiderült, hogy már egy éve nem ebben a teremben gyakorolnak! Gyors körtele­fon, míg végül a 404. számú Szakmunkásképző Intézet­ben találtuk meg őket! Belépve egy parányi te­rembe, gyorsan megszámol­tuk a nagyon vegyesnek lát­szó társaságot. Az általános iskolások minden nemű és korú 37 képviselője épp a bemelegítő gyakorlatok vé­gén tartott, majd szőnyeg nélkül a különböző esés- és dobásfajtákat gyakorolták. Nagy volt a gyerekek öröme, amikor a vezető először Horváth Beatrixot és Ga­­himba Líviát, majd a töb­bieket párosával a szőnyegre szólította, hogy ott mutassák be, amit tanultak. Az egy­órás foglalkozás végén be­szélgettünk az edzést vezető Varga Dezsővel, aki beszá­molt az elmúlt két év ese­ményeiről. — Az első időben sokkal többen voltunk, de a közle­kedési díjak emelkedése után a kapuváriak elmarad­tak. 4. Bodnár Iskolából pe­dig el kellett jönnünk, végül itt fogadtak be bennünket, amiért köszönettel tartozunk. Jelenleg 45 fiatal tizennégy év alatti, ebből 6 lány. A felnőttek 15-en vannak, kö­zöttük két lány. A kicsikkel én, a felnőttekkel Bálint Károly segédedzői oklevéllel rendelkező, most Csornára költözött versenyző foglal­kozik. Égető problémánk, hogy ennyi gyereknek ez a terem nagyon kicsi, vatamit pedig még mutatni sem tu­dok! Öröm viszont, hogy a janu­ár 15-i körzeti versenyen indulhattak és ígéretet kap­tak, hogy a jövőben is raj­tolhatnak, mint egyesületen kívüliek. Ezután felkerestük Baranyai Miklóst, a Csornai SE ügyvezető elnökét, és kértük véleményét az el­hangzottakról. — Jelenleg nincs az egye­sületnek arra pénze — mondta —, hogy egy új szakosztályt indítson. Egyéb­ként nemcsak a cselgáncso­­zók, a táljárók is szeretné­nek szakosztályt alakítani. Az anyagi gondok jelenleg meghatározók, de a cselgán­csot kedvelők áldozatválla­lásával és megfelelő támo­gatással Győr, Mosonma­gyaróvár, Sopron után Csor­nán is gyökeret verhetne e szép olimpiai sportág. Addig is a csornai cselgáncsozók eredményeikkel igyekeznek elismerést szerezni! Horváth Ernő Még másfél év Los Angelesig Sok a tennivaló Átlépve az 1983-as év küszöbét az olimpiász félidejéhez értünk, megkezdődött a felkészülés finise. Régóta tudjuk már, hogy csodák a sport­ban sincsenek, igazán nagy, kiemelkedő ered­ményeket csak szívós, kitartó, folyamatos mun­kával érhet el a legtehetségesebb sportoló is. Nem lesz ez másképp Los Angelesben sem, ahol köztudottan minden eddiginél kiélezettebb küz­delem várható az érmekért, a pontokat érő he­lyezésekért. A MOB határozata igen magas mér­cét állított a magyar olimpikonok elé: Los An­gelesben is törekedni kell a moszkvai ered­ményre, vagyis az első tíz csapat között kell vé­gezni a magyar csapatnak. Huszonkét nyári olim­pián elért eredményeink, nagyszerű olimpiai ha­gyományaink köteleznek erre. A magyar sport mai helyzete alapján joggal elvárhatjuk, hogy továbbra is ottmaradjunk a világsport élvonalá­ban. Ez így magától értetődő, és számos sportág helyzetét, tavalyi eredményeit tekintve reálisnak is tűnik. 1982-ben a különböző világbajnoki via­dalokon 9 arany, 17 ezüst és 19 bronzérmet nyer­tek el a magyar versenyzők. A tizennyolc olim­piai sportágat tekintve ez a nemzetek közötti összevetésben az­ előkelő hetedik helyezést je­lenti. Gondjaink akkor érzékelhetők, ha a ha­gyományos olimpiai sikerszámainkat vizsgáljuk. Amíg a kajak-kenu, a vívás, a vízilabda, a női kézilabda eredményei kiemelkedőek voltak és a sportlövésben öttusában, szabadfogású birkózás­ban, férfi tornában is megfelelő eredmények születtek — a súlyemelés, ökölvívás, különösen az atlétika, a szabadfogású birkózás messze el­maradt a várakozástól, korábbi eredményeitől. Stagnál az atlétika, a női torna, a férfi kosár­labda is. Mindennek okai természetesen összetettek. Nem vitás, hogy Moszkva óta több nagy sportegyé­niség visszavonult. Van aki tovább folytatja ugyan, de már nem a régi tűzzel és ambíció­val. A vízilabdások, öttusázók, súlyemelők, bir­kózók közül számos kulcsember leállt, elvesztet­te régi önmagát. Ráadásul éppen ezekben a sportágakban akadozik az utánpótlás. A gondo­kat csak tetézi, hogy több sportágban vezetési, szakmai gondo­kkal küzdenek. Az olimpiai csapat végleges kialakítása tehát nem is olyan könnyű. A ponterős sportágak, versenyszámok és versenyzők skálájának­­szűkü­lése miatt bátrabban kell élni a feltörekvő után­pótlás adta lehetőségekkel, fokozottabb edzés­munkával kell és lehet betömni a réseket. Elő­reláthatóan 150— 399 fős csapat utazik majd Los Angelesbe. Valószínűleg soha nem volt magyar olimpiai csapatban ennyi fiatal versenyző. Ma még természetesen korai a várható konk­rét eredményekről beszélni. Labdarúgócsapatunk például még egyetlen selejtezőt sem játszott, és ha várhatóan meg is szerzi a kiutazás jogát, ma még nem ismerjük az ellenfelek erejét , bár köztudott, hogy az olimpiai labdarúgótorna ázsiója egyre inkább emelkedik. Női kézilabda­­rsc­­oating világbajnoki második helye biztató, de ez csak növeli a budapesti vesztesek revans­­éhségét. Női kosárlabdázóink moszkvai negyedik helye kötelez, de azért látni kell, hogy egész csapatra való kipróbált, tehetséges klasszisjáté­kosuk szülés stb. miatt most éppen talonban van. Biztató viszont, hogy az új ötösfogatban olyan tehetséges fiatalok zárkóztak fel, mint Németh Ágnes vagy Boksay Zsuzsa, aki 1982. évi telje­sítménye alapján elnyerte Európa legjobb női ko­sárlabdázója címet. A férfi kosarazók olimpiai szereplése még bizonytalan, azt viszont tudjuk, hogy játékerejük meg sem közelíti a korábbi olimpiákon hagyományosan jól szereplő elődeik színvonalát. Az úszás továbbra is egyoldalú, né­hány fős csapatot tud kiállítani. A szakemberek szerint a magyar úszóktól a legjobb esetben is 1—2 dobogós és 3—4 pontot érő helyezést vár­hatunk — bár a mezőny kiegyensúlyozottsága, a szokatlan klíma, az időeltolódás éppen az úszók­nál döntő hatással lehet a versenyformára. Atlétáink az utóbbi időben egyáltalán nem ké­nyeztetnek el bennünket. Az élvonal tavalyi 27 országos csúcsa és rekordbeállítása, a fedettpá­lyás EB-n való szereplés némi reményekre jo­gosíthat ugyan, de ha az athéni EB-t tekintjük mércének — már­pedig csakis azt tekinthetjük —, akkor nem sok sikerre számíthatunk. A ma­gyar atlétika élvonala továbbra is csak önmaga mércéjéhez képest fejlődött valamicskét, de a nemzetközi színvonaltól mind jobban lemarad. Vissza van persze még másfél év, 1983 az erő­próbák esztendeje lesz. A vízilabdára szintén az erőviszonyok kiegyen­lítődése a jellemző. A Szovjetunió, Jugoszlávia, Olaszország csapatai mellett talán még a mi csa­patunk is, az esélyesek szűkebb köréhez tarto­zik, de valamennyiük nyomában ott van Kuba, az USA, Hollandia, az NSZK, Románia és Kína legénysége. Birkózóinkban természetesen továbbra bízha­tunk, a tavalyi fiaskók feledtetésére megvan bennük a tehetség, a szakmai tudás, óriási ru­tinnal, nemzetközi tekintéllyel rendelkeznek. Ná­luk valóban az a legfontosabb, hogy újra hely­reálljon a csapat egysége, felizzon a győzni aka­rás tüze. Hagyományosan, bár újabban nem tál­cán szállítja eredményeit a magyar vívósport. A nagv széria még mindig tart, sok tapasztalt tekintélyes női és férfi vívónk van, szinte az összes fegyvernemben. Sikeres volt az elmúlt év is — természetes, hogy bízunk bennük. Csak­­hát a vívás igen összetett sport, sok a bizony­talansági tényező, sokat jelent a nercnyi, sőt pil­­lanatnyi diszpozíció, aztán a bírák, a zsűrik , soha senki nem mehet biztosra. Mégis, a moszk­vaiaknál több pontot várunk vívócsapatainktól, örvendetes a másik sikersportág, a kajak-ke­­nuzás helyzete is. A fiatalítás, a nagyok pótlá­sa itt sem megy simán, de jó csapattal indulha­tunk Los Angeles evezőspályáin és így a pon­tok, helyezések sem maradhatnak el. Na és az ökölvívók? Dicső múlt és szürke, csa­lódásokkal terhelt jelen. A sok nemzetközi ku­darc nyomán megcsappant az érdeklődés ez iránt a valaha job­b napokat látott sportág iránt. Ke­vés a versenyző, gyenge a bajnokság színvonala. A szakosztályok súlyos anyagi gondokkal küz­denek. Ha a müncheni vilá­gbajnokság eredmé­nyei alapján tekintünk az olmpiai szereplés elé, nem sok sikert várhatunk ökölvívóinktól. A vi­lágbajnokságon ugyanis egyetlen pontot sem sze­reztek, tizenkilenc ország csapata megelőzte őket. Most csak abban reménykedhetünk, hogy a vég­szükségben minden tartalék energiájukat, mozgó­sítva a várnai EB-n megkezdik a felzárkózást. Nagy versenynek ígérkezik a XXIII. Nyári Olimpia. Ma talán még nem is a várható ered­mények a fontosak, hanem a remélhető sikere­ket biztosító felkészülés. Szakemberek és spor­tolók munkáj­a, szövetségek és sportegyesületek összefogása, a társadalom erkölcsi és anyagi tá­mogatása alapján várható csak el a MOB által kitűzött cél. Vasvári Ferenc Teremtornák Mosonmagyaróváron Befejeződtek a F Óvár-kupa lab­darúgó terem bajnokság mérkő­zései. Az utolsó fordulóban a következő eredmények szület­tek: Jánossomorja—Lébénymik­lós 5—4, Mofém Vasas—Hegyes­halom 4—3, M. Vasas—Jánosso­­morja 7—2, MOTTM TE—Mofém Vasas 6—4, Hegyeshalom—M. Va­sas 4—2. A kupát Jánossomorja nyerte 8 ponttal. 2. Hegyesha­lom 6, 3. MOTTM TE 6, 4. Mo­fém Vasas 5, 5. Mosoni Vasas 3, 6. Lébénymiklós 2. A legeredmé­­nyesebb játékosnak felajánlott tiszteletdíjat Miksó István (Mo­fém Vasas) kapta, a legjobb ka­pusnak Kondor Attila (Hegyes­halom) bizonyult. 4* Egy másik teremtornát is ját­szanak a­­Lajta partján. A Kis- Duna kupáért eddig az alábbi eredmények születtek: Levél— Dunasziget 10—2, Püski—Linót 6—2, Halászi—Levél 4—3, Mária­­kálnok—Püski 7—6, Hédervár— Lajtapuszta 6—3, Ásványráró— Dunakiliti 3—1. A tornát a hét­végén folytatják. Sakk OB II Győzelemmel kezdte 1983. évi szereplését a sakk OB II nyuga­ti csoportjában a győri főiskolai csapat: KTMF—Komlói Bányász 7:5. Két játszma függőben ma­radt, Józsiét valószínűleg dön­tetlenre értékelik, Oláhnak viszont nyerési esélyei vannak. A mér­kőzésen Katona T., Mózes, dr. Fodor, Katona F. 1, dr. Zalán, Munkácsi, Bende, Bors, Puskás és Kustra fél pontot szerzett. Készülnél­ a megyei bajnokságban is Dobogóra esélyes a Kapuvár és a Petőháza A tavaly befejezett bajnoki év után, amikor a kapuváriak kénytelenek voltak búcsút mondani a területi bajnok­ságnak, mindenki biztosra vette, hogy a jó erőkből álló együttes vezető szerepet ját­szik a megyei versengésben, így is történt! Voltak ugyan megtorpanásai az együttes­nek, érték váratlan meglepe­tések, de végig ott tudott ma­radni az éllovas nyomában, pedig sérülések is sújtották, gyakran hiányoztak legjobb­jai. A velük szomszédos Pető­háza csapatát viszont — ha jó középcsapatnak tartották is — nemigen várták az élen küz­dők közé. És nem is úgy in­dult számukra a küzdelemso­rozat, hogy dobogós helyen végeznek az első évad után. A következetes szakmai mun­ka, a jó menedzselés azonban átsegítette a nehézségeken az együttest, és nagyszerű őszi hajrájának tavaszi folytatása esetén még előbbi lépcse sem lenne meglepetés. FELÉPÜLTEK A SÉRÜLTEK Nem titkolt cél a Kapuvá­ri SE-ben a bajnokság meg­nyerése, és ennek eléréséhez várják a szurkolók hathatós támogatását! — Az ősszel volt olyan eset, hogy hét játékosunkat voltunk kénytelenek sérülés miatt nélkülözni — mondja Hegedűs János, a sportkör el­nöke. — Most viszont vala­mennyien rendelkezésünkre állnak, csak a télen visszér­­műtéten átesett Papp kezdi el később az edzéseket Várjuk vissza a H. Radnóti SE-től a leszerelő Böcskört, aki feltét­lenül erősítést jelent a csa­pat számára. Két pont a hát­rányunk az éllovas mögött ez pedig nem olyan jelentős, hogy ne lehetne behozni, hi­szen a rangadót itthon játsz­­szuk. Ha nem üldöz bennün­ket az őszihez hasonló bal­szerencsehullám, nem lehet baj. Az ősztől ismét maga­sabb osztályú mérkőzéseket láthatnak hűséges szurkoló­ink! TAPASZTALTABB LETT A GÁRDA A tapasztalt idősebbek és a lelkes, tehetséges fiatalok szerencsés keveréke a Pető­háza. A fiataloknál egy-egy idény tapasztalata is sokat je­lent, ezért várják az őszihez hasonló jó folytatást a­ cu­korgyáriaknál. A foglalkozá­sokat mindjárt megkezdték, amint befejeződött a gyári kampány, január 15-e óta edzésben van tehát az együt­tes. — Szorgalmas a gárda, na­gyon komolyan vette minden­ki az alapozást — mondja Ha­lasi István edző. — Bizakodunk tehát! A legutóbbi öt évben nemigen volt esélye a csapat­nak arra, hogy a dobogóra kerüljön, most viszont ez kö­zéd­, elérhető cél. Nem is akarjuk elszalasztani. Hogy melyik fokára törekszünk? Természetesen minél feljebb! Az őszi együttes minden tag­ja rendelkezésre áll, két te­hetséges fiatallal bővítettem a keretet. Velünk edz Márk Ferenc kapus, aki az előké­születi mérkőzéseken komo­lyan szerephez jut, és Hada­­rics Attila is bemutatkozhat a közeli jövőben. E hét végén Répcelakon teremtornán ve­szünk részt, ahol az NB II-es Bauxitbányász, valamint a területiben szereplő Ajkai Alumínium és a hazai Répce­lak lesznek az ellenfelek. (kicli) HORGÁSZOKNAK JÓ FOGÁS VOLT Január a horgászoknál is a számadások időszaka. Vissza­tekintenek az elmúlt esztendőre maguk a horgászok, miköz­ben összesítik a fogási naplók egyes rovatait. Számot adnak éves munkájukról az egyesületek. Elkészült az elmúlt év mér­­lege a megyei intézőbizottságnál is. Ennek tapasztalatairól érdeklődtünk Czigány Istvántól, a megyei intézőbizottság titkárától. — Kezdjük talán az őszi telepítésekkel — mondta. — A horgászkezelésben lévő vi­zekbe hatszáznyolcvan­négy mázsa pontyot, negyvenhat­ezer előnevelt süllőt, tizen­kétezer előnevelt csukát és kisebb mennyiségű növendék csukát, illetve süllőt telepítet­tek az elmúlt őszön. Az inté­zőbizottság kezelésében lévő vizekbe kilencvenkét mázsa pontyot és tizennégyezer-öt­­száz előnevelt süllőt telepítet­tünk. Vagyis összesen több mint hárommillió-nyolcszáz­­hetvenezer forint értékű hal került a horgászvizekbe. Mindezzel már az idei fogás esélyét alapozták meg a hor­gászok. De vajon milyen volt a horgász­szerencse tavaly? Erről már pontos adatok van­nak. Ezek szerint a megyei horgászegyesületek tagjai összesen 1616 mázsa halat fogtak, mintegy tizenöt má­zsával többet mint 1931-ben. Érde­kes a zsákmány megosz­lása is. A leggyakoribb hor­gász-zsákmány tavaly is a ponty volt, összesen hétszáz­­ötvenhét mázsát fogtak ki be­lőle a horgászok, örvendete­sen magas a ragadozóhalak aránya is, hisz 128 mázsa csuka, 61 mázsa süllő, 19 má­zsa harcsa került tavaly ki­­sebb-nagyobb példányok for­májában a horgokra. Az úgy­nevezett vegyes fehér hal mennyisége ötszáznyolcvan mázsa körül volt. Ezek a ha­talmas számok egyben a hor­gászat gazdasági jelentőségét is mutatják, hisz a kifogott halak számottevő része a családok asztalára került. Az viszont tagadhatatlan, hogy a szerencse tavaly sem kedvezett mindenkinek egy­formán. Jópár egyesületben akadtak horgászok, akik a fo­gási napló szerint egyetlen halat sem fogtak. Voltak, akik viszont bőséggel zsák­mányoltak. Ha az említett mennyiséget felosztjuk a me­gye horgászai között, akkor az egy főre eső halfogás a horgászkezelésben lévő vize­ken 18,75 dekagramm volt ta­valy. De nemcsak az egyes horgászok, hanem az egyesü­letek­ között is nagy különb­ségek voltak A legtöbb halat, egy tagra számítva 60,5 ki­logrammot, idén is a Lajta­­hansági horgászegyesület hor­gászai fogták. Az egy főre jutó halfogás a tanácsi építők horgászegyesületében volt a legkisebb, amely nem érte el a tíz kilogrammot. Ez utóbbi helyen esetleg a fogási nap­lók pontos vezetésével is gon­dok lehettek. A tavalyi számadáshoz tar­tozik még, hogy a szabad­szombatoknak és vasárnapok­nak köszönhetően kilencszáz taggal növekedett tavaly a megye felnőtt és Hiúsági hor­gásztagsága. Sok új tagot vett fel például az Izzó Nádorvá­­ros Horgászegyesület. No, és hogy pár szót a je­lenlegi időszakról is szóljunk, március végéig az összes egyesületben megtartják az éves közgyűléseket. Számos helyen pedig továbbképzésre, ismeretterjesztésre használják fel a téli hónapokat. Jóllehet, a mostani tél kedvez a hor­gászoknak. Szinte el sem kel­let rakni a felszerelést. Az el­múlt hét végén már számos ponty- és keszegfogásról ér­kezett hír. N. E.

Next