Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

■ Egészségügyi újítók találmányaiból nyílt kiállítás a múlt héten délelőtt Budapesten, az OMKER Népköztársaság úti kiállítótermében. A kiállítás segítséget kíván nyújtani az egészségügyben már elfogadott és bevezetett újítások tömeggyártásához, és általános elter­jedésükhöz. Képünkön, a sebbel közvetlenül nem érintkező, rögzítő, fedő Ramofix rugal­mas kötözőanyaggal bepólyált próbabábu látható. Üdítőital milliószám Felkészülés a nyári idényre Megújult a kemping • Akadozik a sörellátás, a Vikingek készen állnak Bár még több mint három hét választ el bennünket a meteorológiai nyártól, a bel- és külföldi turisták igazi ára­data még várat magára: az idegenforgalomban érdekelt vállalatok és üzemek többségében már felkészülten állnak elébe az új szezonnak. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan? !'f— Az idén is mintegy 45 ezer vendéget várunk — mondja Sűríts Ádám, a győ­ri kiskúti kemping vezetője.­ — Különösen nagy forga­lomra számítunk a 32 szobás motelben, és a faházakban, ezenkívül egy-egy éjszakára 600—900 sátras vagy lakóko­­csis vendéget is fogadha­tunk. A faházak teljes fel­újítására volt szükség, kí­­vül-belül új védőréteget kap­tak, valamennyibe új, kor­szerű villamos hálózatot sze­reltettünk. A motelben meg­kétszereztük a zuhanyzók számát, és így már 16 hideg­meleg vizes tusoló áll a ven­dégek rendelkezésére. Vala­mennyi lakószobába még jú­nius elejéig bevezetjük a központi fűtést. Ezzel termé­szetesen nemcsak a téli ide­genforgalomnak nyitunk ka­put, hanem arra is gondol­tunk, hogy az esetleg kedve­zőtlen nyári időjárás se űzze el a turistákat. Új, színes műanyagból összerakható játszótér várja a gyerekeket. Ami pedig bizonyára kedves színfoltunk lesz és valószí­nűleg sok vendégünk tetszé­sét megnyeri, a kicsinyek hamarosan pónilovakon jár­hatják körbe a kemping te­rületét. Még az idén, de már csak az ősszel elkészül az új, műanyag borítású teniszpá­lya, amely a következő év­ben nyújthat kellemes idő­töltést és szórakozást e sport rajongóinak. ■V ^ "4-A sörellátásban az idén is várhatóak fennakadások. Karcsú István, a Soproni Sörgyár győri kirendeltségé­nek vezetője mondta, hogy a tavalyihoz hasonlóan bizto­sítani tudják a több mint 90 ezer hektoliter palackozott és mintegy 20 ezer hektoli­ter csapolt sört. Ez azonban, mint ahogyan azt a májusi felmérések igazolják, az idén sem lesz elegendő. Sokan te­hát, úgy látszik, szomjasak maradnak a kánikulai napo­kon, elsősorban azért, mert a soproni gyár szállításai akadoznak. A már májusra megrendelt sörújdonságot, az Alpesi sört például még a mai napig sem kapta meg a győri palackozó. Fekete László műszaki ve­zetőtől tudjuk, hogy a Győr-Sopron megyei Szikvíz-, Üdí­tőgyártó és Szeszfőzde Vál­lalat ugyancsak szállítási gondokkal küzd. Ugyanis a vállalat saját gépkocsijaival fuvaroz, a legújabb energia­takarékossági rendelkezés miatt a tartalék gépkocsikat a kánikulai napokon sem tudják munkába állítani. És amit érdemes volna meg­szívlelni: jó lenne, ha a kü­lönböző vendéglátóipari egy­ségek és üzletek minden év­ben előre jeleznék megren­deléseiket, és nemcsak ak­kor, amikor a higanyszál hirtelen emelkedése követ­keztében a hagyományos Pepsi és Traubi szállító vál­lalatok nem tudják kielégí­teni az igényeket. A már jól ismert Viking üdítőitalokból az idén is mintegy 15 millió palack ke­rül ki az üzletekbe. A forró napokon pedig a havi 400— 500 ezer üveg kapacitású üzem 1 millióra is növelheti termelését. + ♦ + A tej alapanyagú édessé­gek forgalmazásában mint­egy 10 százalékos növekedés­sel számol a Győr-Sopron megyei Vendéglátóipari Vál­lalat. A győri, mosonmagyar­óvári és soproni üzleteikbe mintegy 3 ezer mázsa fagy­laltot és 200 ezer darab jég­krémet küldenek a Győri Tejipari Vállalattól. Az idén először jelenik meg a piacon a berettyóújfalui tejipari üzem új terméke, a grillázs fagylalt, amely már kapható is néhány cukrászdában, vendéglőben. A választékot bővíti az új őszibarack, sár­gabarack, málna és meggy konzervfagylalt is. A gyak­ran keresett és közkedvelt csokoládéfagylaltból azonban a gyártók előreláthatólag az idén sem szállítanak eleget. K. Z. Egymillióból hatvankettő A társadalombiztosítás vitás ügyei Méltán tarthat számot köz­­érdeklődésre az a tanácsko­zás, amelyet a minap tartott Győrött az SZMT mellett mű­ködő társadalombiztosítási bi­zottság. A társadalmi aktívák a felnőtt, munkaviszonyban álló dolgozók igencsak szerte­ágazó társadalombiztosítási ügyeivel kapcsolatos teendők­ről vitatkoztak. A társadalmi féltés, a tár­sadalmi gondoskodás kapcsán valamennyi dolgozó ezer szállal kapcsolódik a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság­hoz. Ha megbetegszik, nem kell aggódnia, hogy miből él, mert táppénzt kap. Ha gyer­meket szül, a mama segélyt kap. Ha baleset éri a dolgo­zót, gondoskodnak róla, ha nyugdíjas korát eléri, a tör­vényeknek megfelelően meg­állapítják nyugdíját. A SZOT Társadalombizto­sítási Igazgatóság és a kifize­tő helyek Győr-Sopron me­gyében évente majdnem 1 millió esetben döntenek arról, hogy miként gondoskodnak a munkaviszonyban álló dolgo­zóról. Ennek az igen fontos mun­kának a menetét törvények irányítják, szabályozzák, segí­tik. A körültekintő, lelkiisme­retes munka ellenére is elő­fordulhatnak gondok, súrló­dások, viták, perek a munka­­vállaló és a munkáltató, a Társadalombiztosítási Igazga­tóság és a dolgozó, avagy a vállalat és a Munkaügyi Bí­róság között. A vitás ügyeket mindkét fél számára meg­nyugtatóan, törvényesen, igaz­ságosan kell lezárni. Hogy mégis milyen viták lehetnek? Íme: Az egyik vállalat dolgozója lovasfogatot kért munkadójá­tól azért, hogy téli­ tűzifáját hazaszállíthassa. A vállalat meg is adta a fogatot, lovas­­kocsi-hajtóval együtt, aki szintén a vállalat dolgozója volt. De mit tett a véletlen? A lovak az erdőben megva­dultak, a lovaskocsi hajtója nem tudta őket megfékezni. Leesett a bakról és olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy egész életre nyomrékká vált. A vállalatnál működő társadalombiztosítási tanács első fokú döntése szerint ez a baleset nem minősül üzemi balesetnek, és a dolgozót het­venöt százalékos táppénz illeti meg. A dolgozó — és igaza volt! — nem nyugodott bele az őt súlyosan sértő döntésbe. Fel­lebbezett. A szakszervezeti aktívák másként ítélték meg a helyzetet. Kimondták: a csaknem tragédiával járó bal­eset igenis, üzemi baleset. Ebbe a döntésbe viszont a vállalat nem nyugodott bele, a Munkaügyi Bírósághoz for­dult. A bíróság döntése: a lovaskocsi hajtója üzemi bal­eset áldozata lett, így őt meg­illeti a százszázalékos táp­pénz. Persze egyáltalán nem álta­lános, hogy egy sérült ember­nek ennyit kell a maga iga­záért futni! A vitás ügyek ugyanis elenyésző számban vannak. A múlt esztendőben hozott csaknem egymillió ha­tározat közül mindössze 62 esetben fordultak keresettel a bírósághoz az érdekeltek. A jövőben ez a szám is csök­kenhet, ha mindazok, akik a társadalombiztosítási ügyek­kel foglalkoznak — dolgozó­ink érdekében — az eddigiek­nél is gondosabban, körülte­kintőbben mérlegelik a té­nyeket. A Társadalombiztosí­tási Bizottság tanácskozása minden mondatában arra utalt, hogy erre a lehetőség adott. (Sindulár) 4 — KIJAIFOU) Ellenőrzés víziútjainkon A fekete krónika egyre ijesztőbb A felelőtlenség tragédiához vezet A több napi esőzés elvette a folyami fürdőzést szeretők kedvét, üres a győri dunai szabadstrand, amikor motorcsó­­nakkal elhúzunk előtte. A három mentőöv azért a helyén van. Ha fürdőzök nincsenek is, dolguk akad, az evezősöket figyelik, próbálják őket a bójasoron túlra terelni.________ — Most ugyan nem zavar­nak senkit — mondja a vízi­járőr, Józsa Sándor főtörzsőr­mester —, de bizony csúcs­­forgalomban is beeveznek a fürdésre kijelölt helyre, pa­naszkodnak is miattuk eleget a strand őrei. Motorcsónakunk vezetője később még hozzáteszi: — Persze, panaszkodnak az evezősök is. Amikor tucatjá­val indulnak-érkeznek az ETO vízitelepén, kicsi a hely, nem férnek el máshogy. A folyónak ezen a szaka­szán mindig nagy a forgalom, egymást érik a kajakok, ke­nuk, „lépésben” lavírozhat köztük a motoros. — Az idő az oka, vagy tényleg kevesebb lett a Du­nán a motorcsónak? Nehezebb, mint a közúti — Valóban ritkábban talál­kozni velük — mondja a fő­törzsőrmester —, mióta drá­gább lett a benzin, meg szi­gorú a vizsga. Főleg az idő­sebbek már nem nagyon vál­lalkoznak a hajózási szabály­zat megtanulására. Milos György hadnagy, a megyei rendőrfőkapitányság közlekedési és közbiztonsági rendészeti főelőadója előveszi, mutatja a szabályzatot. Ha nem hiszem, hát most meggyőződ­hetek róla: a vízi KRESZ bi­zony nehezebb, bonyolultabb mint a „szárazföldi”. Az írott szabályokon túl hosszú olda­lakon sorakoznak a hajózás nélkülözhetetlen jelzőtáblái, zászló- és hangjelzései.. (Szóval nem elég csak annyit tudni, hogy „a hajóvonták ta­lálkozása tilos”.) — Képesítés nélkül csak az evezős kishajók és csónakok, a 10 négyzetméternél kisebb vitorlafelületű vitorlás csóna­kok és vitorlásdeszkák, s a 125 köbcentisnél kisebb mo­torcsónakok vezethetők. Ez utóbbiak legfeljebb a horgászoknak vannak. A csó­nakházak stégjei mellett na­gyobb motorosok sorakoznak. Aki nem ismeri a folyót... Néhány horgászt látunk a part mentén — egyikük meg is ígérteti velünk, ha véletle­nül látunk valahol egy na­gyobbacska halat, feléje irá­nyítjuk —, aztán visszafordu­lunk. Az evezősöket figyeljük, megnyugtató, hogy a kiseb­bek mellett ott a motoros kí­sérő. — Nem szabad félni a víz­től ám mindenesetre tisztelni kell — mondja Milos György. — És persze ismerni a sodrá­sát, örvényeit, forgóit. Nem elég, ha valaki jó úszónak tartja magát. Kiváló úszók is fulladtak már vízbe a hirte­len ijedelemtől. Ha már szóba került, ideje elmondani: hazánkban 1976— 80. között, ötéves átlagban évente 267-en fulladtak vízbe. 1981-ben már 342-en, tavaly pedig 346-an. Az idei eszten­dőben már az eddigi fekete krónika is rosszabb, mint a tavalyi hasonló időszakban volt. Megyénkben tavaly is, tavalyelőtt is 10—10 haláleset volt. Az idén, alighogy meg­jött a jó idő, már ketten víz­be fulladtak. — Mindenütt észlelhető a gondatlanság — magyarázza Milos György. — Felügyelet nélkül hagyott kisgyerekek a vízparton, látszólag békésen homokoznak a víz szélén, el­gurul mellettük egy labda .. . Csak kettőt-hármat kell lép­niük utána a hirtelen mélyü­lő vízben... A vízbefulladások okai kö­zött kevés a vízi közlekedési baleset (csónakok, hajók üt­közése). Annál több viszont az ittasan való csónakázás. A tragédiák nagy része fürdőzés közben történik, tiltott helyen, a fürdőző számára ismeretlen vízben. És itt is „előkelő” he­lyen áll az okok között az it­tasság. Nagyon igaz, amit a hadnagy mond: a tragédiák hátterében túlnyomóan a fe­lelőtlenség húzódik. t­ölebet a megelőzésért A vízijárőrök jó együttmű­ködésben végzik munkájukat a komáromi vízirendőrőrs győri csoportjával, vannak szép számmal önkéntes vízi­rendőrök is: horgászok, halá­szok, evezősök, szóval vízen élő emberek. Mégis azt mond­ja Milos hadnagy: — Hiába tesszük meg, amit tudunk, nem tudunk minden­ütt ott lenni. Emelkedik a vízbefulladások statisztikája, a megnövekedett szabadidő mind több embert csal a víz­partokra. Az országos átlag­nál itt a megyében jobb a helyzet, ha még azt is szá­mítjuk, hogy az átlagosnál több a vizünk. Olyan, széles körű társadalmi szervezet kellene, mint a közlekedésbiz­tonsági tanács; erősebb, haté­konyabb felvilágosító, meg­előző munka... Mert a „víziemberek” kö­zött se mindenki olyan, mint például Szakács Tibor, a Rá­­batext vízi túrázóinak vezető­je. Útban „hazafelé” a Rába­­text vízitelepén beszélgetünk. Először arról, ki kölcsönözhet csónakot. Szigorú a rend, rögtön az első pontja: csak az, aki igazolással bizonyítja, hogy hivatalos vizsgát tett, jól tud úszni. Figyelmez­tetésből sosem elég Nem is sokan vállalkoznak erre, az alkalmi csónakázók , helyett inkább a túrázókról beszélgetünk. Van miről, a rábatextesek az NDK-ba ké­szülnek legközelebb. Persze, állandóan járják a hazai vi­zeket. Dohog is Szakács Ti­bor: — Nehezen birkózunk a bürokráciával, bonyolult az intézése, hogy az illetékes ta­nácsoktól engedélyt szerez­zünk a táborverésre, akármi­lyen elhagyott helyről is van szó. Aztán meg útközben eső, vagy más miatt jöhetnek kényszermegállók, és ha en­gedély nélkül táborozunk, megbüntethet a rendőr. Pedig, Szakács Tibor eskü­szik rá, a vízi túrázó nem olyan, mint a szárazföldi, nem hagy maga után szeme­tet. („A fiam kikötés után azonnal veszi a lapátot, s már ássa is a szemetesgödröt. To­­vábbinduláskor betemetjük.”) Miután elköszönünk, kísé­rőim megjegyzik: ha csak a túrázók lennének a vizeken... Tavaly 82 személy ellen tettek szabálysértési feljelentést, 128-an fizettek helyszíni bír­ságot. A figyelmeztetéseknek se szeri, se száma. 3.­­. 1983. június 1., szerda

Next