Kisalföld, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
A Kisfaludy Színház bemutatója Lehár: A mosoly országa Frank Archer londoni színész a századforduló táján könyvet adott ki, melyben a jó színpadi mű megírásához adott „csalhatatlan” ötleteket. Receptúrájának lényege az volt: vedd mindazokat a fogásokat, amelyek az éppen futó darabokban telt házakat vonzanak, csinálj egy újat azzal, hogy elemeit összekevered, majd újra összefűzöd és kész. Szorgos operett-librettistáink nyilván forgatták Archer bestsellerét, éltek is ötleteivel, s némi egyéni ízzel, találékonysággal fűszerezve sorozatban ontották műveiket. Az így összeállt szövegkönyv eleve nem sütkérezhetett sokáig az öröklét reményteli fényében, aktualitását az idő porral fedte, elméssége, viccei idővel elkoptak, átdolgozásuk szinte elkerülhetetlen. Ez alól csak nagyon kevés a kivétel, de párját ritkítja az is, ami Lehár remekével A mosoly országa c. romantikus nagyoperettel történt. Az egykori Király Színház „A sárga kabát” c. kétes értékű premierje után Lehár nemcsak a gombokat varratta át az 1930. decemberi operaházi bemutatóra, hanem merőben új köntöst szabatott, amely csak kínai környezetében és természetesen vonzóeredeti zenéjében emlékeztetett a régire. Az így színre vitt „A mosoly országa” azóta bejárta a világot, melódiái ma is élő slágerekké váltak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Herzel és Lehner szövegkönyve kifogástalan, csupán azt, hogy a jó zenét valamivel hatásosabban tudja közvetíteni. A szövegkönyv gyengeségét Bor József direktor-rendező szellemes aktualizálása némileg enyhítette, döntően szentimentális, elnagyolt sablonokban gondolkodó jellegén azonban ő sem tudott változtatni. Rendezése így lényegében megmaradt a tradicionálisan bevált eszközök alkalmazásának szintjén, ugyanakkor épít a győri színház átlagon felüli lehetőségeire, a produkció látványosságát és ezzel együtt prózai színpadképességét kétségkívül növeli. Ebben Vata Emil díszletei és Tordai Hajnal jelmezei segítik, bár a belsőségességre, személyességre, intimitásra épülő produkció kevés külsőségességet, feltűnő hivalkodást visel el. Lehár igen finom ízléssel, választékosan felhordott diszkrét zenei szövetét Csató Benedek és zenekara jó alapállással, kellő diszpozícióval, figyelemre méltó arány-, és színérzékkel közvetíti. Csala Benedek karmesteri munkája nyomán felszínre jön a mű gazdag és sokoldalú, esetenként különböző hatásfokú invencióskészlete. Megmarad a mű az énekes-operett viszonylag zártabb, de tartalmi szférákban mélyebb rétegekre hatoló keretei között. A fordulatok, jelentős és előre nem látható események nélküli színpadi történések egységét, az egyes szereplők jellemzését, pszichikai folyamatainak láncolatát az uralkodó, egyben meghatározó zenei interpretáció adja meg. Gulyás Sándor dirigensi munkájában — élve a remek hangszerelés adta lehetőségekkel — sokszínűen tárul fel a távol-keleti, inkább japános, mint kínai zene egzotikus arculata, esetenként a színpadi látványnál is jobban hitelesíti a történések színhelyét. A II. felvonás — igen színvonalasra kerekedett — nyitójelenettől eltekintve A mosoly országa nélkülözi a revü-szerű táncos elemeket, vagy nagy apparátust foglalkoztató betéteket és finálékat, így sikere nagymértékben függ az énekesszereplők egyéni teljesítményeitől. Szu Cseng herceg szerepében Györgyfi József figyelemre méltó, operai erényeket is csillogtató zenei teljesítményt nyújtott, a konfuciuszi törvények szerinti működésre kényszerült politikus és az európai értékrend szerinti szerelmes férfi konfliktusát hitelesen egységbe kovácsolni azonban ő sem tudta. Gergely Csabát szorgalma dicséri, szerepét megtanulta, képességeit azonban a feladat nehézsége meghaladta, ritmikai szabadossága, melódiaíveinek csúszása, helyenként erőszakosnak tűnő hangsúlyai korrekcióra szorulnak. Magyar Mária Lizája technikailag csiszolt, összbenyomását tekintve hangban és játékban kidolgozott volt. kár, hogy szövegmondása alig volt érthető. Mi herceglányként Csonka Zsuzsa telitalálat volt, Kóródi Anikóval és Bede Fazekas Csaba megkövesedett tekintélyuralmával együtt az előadás leghibátlanabb énekesi és színészi teljesítményét nyújtotta. Mindhármuk teljesítménye élményszámba ment. Simon Géza Csang nagybácsija komorabb hangszínt és mélyebb hangfekvést igényelt volna. Hadfaludy Feri szerepének formálói (Zzsuzsa Mihály és Krasznai Tamás) túl komolyan vették feladatukat, egyikük sem táncoskomikus alkat. A két egyenként is kitűnő főeunuch közül Zsolnay András volt karakteresebb, bár Ballai István is emlékezetes pillanatokat exponált. Az epizódszereplők közül Herendi Mária, Bende Ildikó és Rékai Nándor neve kíván külön is említést. Nem valószínű, hogy Lehár nagyoperettjének győri bemutatóját a krónikák a legjobb zenés produkciók között fogják emlegetni, de ha egy kicsit még egységességében, összeszokottságában alakul, formálódik, sok ember raktározza el színházi élményként. • Kóbor László Amatőrök vagy műkedvelők? Egy érdekes kiállítás tanulságai Mondják, hogy a soproni KPVDSZ üdülő valamelyik vendége megvásárolta Száz Endre egyik alkotását a soproni Képcsarnokban, pénze már csak a hazautazásra maradt. Máskor Vasarely színdinamikáiban lelték örömüket az üdülők. Ezért már be sem kellett menniük a városba, mert az üdülő könyvtárában nyitották meg a tárlatot. Ide hozta el tájképeit a városban élő és alkotó Gáspárdy Sándor festőművész is. De volt itt már a kékfestőknek, fafaragóknak, babakészítőknek, grafikusoknak is találkozója. Talán innen kaphatták az ötletet azok az amatőr művészek, akiknek alkotásaik éppen ezekben a napokban csalogatják be az üdülővendégeket, az immár hoszszabb idő óta kettős szerepet vállaló könyvtárba. Meddig amatőr az amatőr? Az üdülő monstrumban dolgozó karbantartók Kellner Sándor szocialista brigádja nem ismeri a választ. Csak műveikkel vallanak magukról: Grass Gyula lakatos most nem az ajtózárat javítja. Beleálmodta a bronzba és a rézbe életét, vágyait. Formálta az ércet a másfajta közhasznúság jegyében, az anyag pedig engedelmeskedett neki. A tekintet elkalandozik, megáll egy pillanatra, hogy beburkolja a vázákat és a gyertyatartót. Az alkotó mesterségbeli tudása csodálatosan ötvöződött tehetségével. Műkedvelők vagy művészek,hiszen nem is ez a lényeg. Ők maguk állítják tárlatukról, hogy az puszta kedvtelésből, hobbiszeretetből született meg. Mégis, Balikó Árpád szobafestő Égő nádas című festménye akár ott is függhetne valamelyik nonfiguratív kiállításon. Ha nem is művészek, de megérezték már az anyag titkait kutató boldogságot, nevelhetnek a jóízlésre, a formavilág szeretetére, a magasabb igényű lakáskultúrára. Horváth Dénes asztalosmester konyhai fűszertartója bátran kínáltathatná magát a képcsarnok vállalat polcain is. Ám jól vizsgázott az amatőrnek egyáltalán nem mondható formatervezésből Grass Gyula kovácsoltvas térelválasztója, Bognár József térplasztikái is. A legfinomabb arányok, a mögé helyezett lakószoba-berendezések kiemelt láttatása a jellemző rájuk. Nem is beszélve azokról a faragott asztallábakról, amelyeket a természeti népek látásmódja szerint készített az alkotó kéz, nem öncélúan, hanem mindig az embert szolgálva, így vívhatja ki az (üdülő) közönség elismerését egy olyan szocialista brigád, amely művészet pártfogását választotta hobbijául. , K. Z. 1984. március 4., vasárnap Díjátadás után Ifjú muzsikusok A Liszt Ferenc Állami Zeneiskola dísztermében hangversennyel és ünnepélyes díjkiosztással tegnap ért véget Győr, Ajka, Celldömölk Csorna, Fertőd, Kapuvár Keszthely, Kőszeg, Mosonmagyaróvár, Pápa, Sárvár Sopron, Szombathely és Veszprém ifjú muzsikusainak fesztiválja. A győri városi tanács művelődési osztálya és a város zeneiskolái a Zeneiskolai Tanárképző Intézet győri tagozata, a Zeneművészeti Szakközépiskola valamint a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola tizenhetedik alkalommal látta vendégül az észak-nyugati országrész általános iskolás korú diákmuzsikusait. A két hetes programsorozatban kétszáznyolcvan tanuló lépett a közönség és a zsűri elé. Kiemelkedő teljesítményükért huszonnyolcan vették át tegnap délelőtt a városi tanács nívódíját a művelődési osztály vezetőjétől, Horváth Miklóstól. Két héttel ezelőtt, szombaton a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola házi szolfézs-versenyével rajtolt a sorozat. A Kodály Zoltánról elnevezett szolfézs-versenyen Tóth Istvánné és Róth József diákjai, Lang András, Takách Eszter, Szeredi Melinda és Pápai Petra bizonyult a legjobbnak. Az iskola házi zongoraversenyéről egy korábbi lapszámunkban már hírt adtunk. A Hermann László hegedűversenyt Benkő Krisztina, Lang Ildikó Takács Eszter, Kárpáti Szilvia és Vándor Attila nyerte. A Fodor Kálmán gordonkaversenyre február huszonharmaddikán már kilenc iskola huszonnégy diákja nevezhetett. A legtehetségesebbnek a győri Lang András mellett a veszprémi Nagy Ágnes és a szombathelyi Németh Éva bizonyult. A győri diák felkészítő tanára Wasztl János, a veszprémi Pajer Sarolta, a vasié Pálkövi Antalné volt. A Richter János körzeti fuvolaversenyen is kilenc iskola taníványai álltak rajthoz. A legjobbak: Kocsis Ilona Csornáról, (tanára Molnár Lászlóné) Kovács Katalin Győrből, (tanára Kovács Tünde) valamint Szírbek András Veszprémből (tanára Szilvásy Lászlóné). Négy győri, egy kapuvári és egy szombathelyi diák nyerte a körzeti hegedűversenyt. Tizenkét város harminchét növendékét előzték meg a győri lányok: Nagy Ilma, Lang Ildikó Takács Eszter és Benkő Krisztina. (Tanáraik: Kutnik Károlyné, Demetrovicsné és Schirhuber Jánosné). A kapuvári győztes Huszár Lilla tanára Fertőszegi Ernőné, míg az egyetlen nívódíjas fiú hegedűs, a szombathelyi Molnár László, tanára Molnár László. Az utolsó és egyben a legnépesebb vetélkedő a Nagy Zoltán körzeti zongoraversenyen volt. Tizenhárom város ötven tanulója ült zongorához. A győztesek: Szabó Tünde és Ács Katalin Győrből, (tanáraik Katona Bálintné és Pozsgai Ferencnél, Nagy Mariann Pápáról, (tanára Dezső Erzsébet), valamint Mészáros Renáta Szombathelyről, tanára Nyirő Gábor. A díjkiosztó ünnepség előtti hangverseny két Nívódíjas szereplője Kocsis Ilona fuvolás (Csorna), és Benkő Krisztina hegedűs (Győr). Nem hiszem, hogy van ember, aki még ne olvasott volna cikket a lakótelepi életmódról, az olykor nemes egyszerűséggel elidegenedésnek, máskor előkelőbben panelfóbiának nevezett jelenségről — és nem hiszem, hogy van újságíró, aki kihagyta volna ezt a témakört. Persze, mert a téma valóban az utcán hever, s mivel az újságírók közül is sokan élnek az alvó városokban, lépten nyomon összefutnak vele. És még mindig találnak is benne valami meglepőt... Álarcos bálra készült az iskola. A harmadikosok tanítónője jó ötlettől indíttatva azt javasolta az osztálynak, hogy csinálják meg együtt a jelmezeket, meg az egyéb kellékeket, mivel egy vadnyugati keretjátékot szavazott meg a kis közösség a báli felvonulásra. A tanítónő azt is hozzátette, hogy akinek apukája vagy anyukája ráér, őt is szívesen látják a késő délutáni, esti munkán. A többség ott volt, s a pedagógus sejthetett valamit, mert a szép számban megjelent apukákat a ,,véletlenül" odakerült kerti borából kínálta. A gyerekekkel a napközis tanítónő a másik teremben foglalkozott, a felnőttek pedig felszabadultan, ötletet ötletre halmozva szorgoskodtak, ismerkedve közben egymással is, alig akarták abbahagyni. Két nap múlva a legjobbnak ítélt osztályprodukcióért járó nagy tortát majszoló gyerekeknél csak a bálon is ott levő papák és mamák feszítettek büszkébben, és köszöngettek egymásnak cinkos összemosolygással. Ha jól hallottam, néhányan már a jövő évi álarcosbálra ötleteztek... Kolombusz tojása — szűröm le magamnak az élményből. A lakótelepen nincs klub, ahol összejárnánk, nincs mozi, ahova együtt mennénk, az éttermek, bisztrók nem mindenkit vonzanak, sőt áraikkal egyre inkább taszítanak. Van viszont iskola, nem is egy. Ott a sok üres terem esténként. Ott az úttörőprogram, ott vannak a pingpong asztalok, „jobb helyen” a tanuszoda. Bizonyos vagyok benne, hogy például egy délutáni osztályrendezvényre, egy szabadszombati őrsi foglalkozásra remekül „be lehetne palizni” a szülők jó részét. Mert azért szorongat ám minket a panelfóbia! A minap összefutottam egy ismerősömmel, akivel már jó egy évtizede rendszeres munkakapcsolatom van, amúgy is igen gyakran találkozunk. Szintén panelvárosi. — Te, nem a te Zsolti fiad jár hozzánk mostanában villanyvonatozni? — De igen — mondom neki —, akkor viszont a tied a Krisztián, akivel újabban nálunk sakkoznak. Akkor derítettük ki, hogy a két gyerek egy osztályba jár ... Harmadikosok. Adományok: a Nemzeti Február utolsó napjáig több mint 19 és fél millió forint gyűlt össze az OTP XXII. kerületi fiókjánál, ahol a Nemzeti Színház építésére szánt adományokat, azok adatait gyűjtik. Eddig 7806 befizetést könyveltek el, 2797 a fővárosból, 4601 vidékről, 55 pedig külföldről érkezett; közülük 3445 egyéni, 4360 csoportos befizetés volt. Az egyéni befizetések közül két tételt lehet kiemelni: az egyiket — 476 ezer forintot — egy Budapesten élő idős néni fizette be, aki kérte, hogy a neve ne szerepeljen a nyilvánosság előtt, a második pedig a Kaliforniában élő, magyar származású egykori színésznő, Lucy Moori Broocks 25 ezer dolláros (1 118 440 forint) adománya.Mint az új Nemzeti Színház védnökségének operatív bizottságánál az MTI munkatársának elmondták: folyamatosig érkeznek címükre a különböző felajánlások, bár a kezdeti lendület érezhetően csökkent. Különösen jellemző ez a társadalmi munkaajánlatokra, amelyek között sajnos sok olyan is található, amelyet valószínűleg nem tudnak raajd hasznosítani. Ezek a kis közösségek akkor könnyítenék meg az új Nemzeti Színház felajánlások Színházért építését, akkor járulnának igazán hozzá a megvalósításhoz, ha saját környezetükben, munkahelyükön végeznének társadalmi munkát, és annak értékét fizetnék be a számlára — mutattak rá a Védnökség illetékesei. Megnyílt a Bizományi Áruház üzlete, amelyben a Nemzeti Színház javára felajánlott tárgyakat árusítják. Megkezdődött a színház támogatására kibocsátott bélyegek árusítása, ezek értékéből kisebb tételeket már elkönyveltek az OTP-nél. Nagyon sok olyan kulturális rendezvény van, amelyek teljes bevételét a Nemzeti Színház javára utalják át. A berlini Magyar Kultúra Házában két hangversenyt rendeztek berlini, valamint az NDK fővárosában élő magyar művészek közreműködésével. -A Fővárosi Operettszínház operett-gálaműsort állított össze, amelyet két alkalommal mutattak be, s mint beszámoltunk róla, Győrött a Kisfaludy Színház KISZ-szervezete, valamint a megyei és városi KISZ-bizottság szervezésében farsangi gálát tartottak a városi sportcsarnokban. A Korona Pódium több műsorral járult hozzá a Nemzeti Színház építéséhez. HIMPOID 5