Kisalföld, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1984. OKTÓBER 7. VASÁRNAP ÁRA: 1,40 FORINT XL. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM n*] ^»i^4 Párbeszéd A Szovjetunió azzal a meggyőződéssel jött az ENSZ-közgyűlés XXXIX. ülésszakára, hogy csakis a kézzelfogható tettek, s nem pedig a szóbeli fogadkozások vezethetnek a világpolitikai helyzet rendeződéséhez. A konkrét lépéseket nélkülöző, az általánosságok szintjén mozgó megnyilatkozások nem helyettesíthetik a realizmus és a béke irányába mutató, a valósághoz igazodó politikát. A TASZSZ jelentése szerint ezt a világszervezet közgyűlésének idei ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség képviselője mondta az ENSZ székhelyén tartott sajtóértekezleten. A Szovjetunió a fegyverzetcsökkentést és a leszerelést előmozdító komoly tárgyalásokért száll síkra. Különösen fontos, hogy a nukleáris hatalmak tartsák be a Szovjetunió által szabatosan megfogalmazott viselkedési szabályokat, és hogy az atomháború elkerülését tekintsék külpolitikájuk alapvető céljának — hangzott el a sajtókonferencián. A Reuter brit hírszolgálati iroda jelentette: pénteken a Fehér Ház üdvözölte az SZKP KB Politikai Bizottságának előző napi állásfoglalását, amely fontosnak és hasznosnak minősítete Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter múlt heti Egyesült Államokbeli tárgyalásait. Larry Speakes kormányszóvivő azt mondta, hogy az Egyesült Államok egyetért ezzel a megfogalmazással. A szóvivő hozzáfűzte: „Reméljük, hogy e találkozók egyengetik az utat a Szovjetunióval folytatandó hatékonyabb párbeszédhez és olyan megállapodáshoz, amely gyakorlati lépéseket tartalmaz kétoldalú kapcsolataink megjavítására.” A Reuter beszámolója rámutat, hogy a Fehér Ház állásfoglalása voltaképpen reagálás Vlagyimir Lomejkonak, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztálya vezetője első helyettesének csütörtöki szavaira. Ő — mint annak idején hírt adtunk róla — Moszkvában újságírók előtt azt mondta: hasznos és fontos tény, hogy hosszú idő után ismét magas szintű szovjet—amerikai találkozókra került sor. A tárgyalások ugyanis azt jelentik — mondta Lomejko —, hogy mindkét fél konkrét célokkal, eredmények elérése érdekében ül a tárgyalóasztalhoz. A Szovjetunió kész a legkisebb lehetőséget is felhasználni a nemzetközi helyzet javítására, az államok közti párbeszéd bővítésére — a világpolitikai problémák építő szellemű megoldása érdekében. Hamarosan nyit a győri műjégpálya •• Összefogással gyarapodik a város Évekig bizony meglehetősen a hátsó sorokban kullogott Győr, amikor a lakosság által végzett társadalmi munkaakciók értékét összegezték. Az utóbbi hat, hét esztendeje viszont örvendetes változás tanúi lehetünk. A lakosság, illetve az üzemek, szövetkezetek, intézmények összefogásának első igazán látványos eredménye az 1979-ben átadott győrújbaráti gyermektábor volt. És a folyamat már nem akadt el Ha belenézünk a kimutatásokba, bizonyára sokaik számára meglepő leltár készíthető. Csak 1980-tól nézve társadalmi munkával elkészült a városban 15 fedett autóbuszváró, mintegy 50 kilométernyi járda, több mint 40 ezer fát és cserjét ültettek ki, közel 12 ezer négyzetméternyi zöldterületet hozott létre a lakosság, és évente mintegy 600 négyzetméternyit gondozott rendszeresen. Ugyancsak nagyarányú társadalmi munka eredménye az országos hírűvé vált József Attila lakótelepi játszótér, kulturáltabbá vált a vadaspark, tíz, a tömegsportot szolgáló pálya épült négy év alatt. S a végösszeg (amibe időközben elszámolási módosulások is beleértendők) önmagáért beszél: 1980-ban az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 250 forint volt. 1983-ban pedig több mint 500 forint! Szólni kell az igazán ugrásszerű fejlődést kiváltó okokról. 1980-ban alakították meg a társadalmi munkát koordináló bizottságot Győrött, s azóta szervezett a munka. Egyrészt központi célok meghatározása alapján van mód társadalmi munkát vállalni, másrészt — s ez jól bevált újdonság — a lakókörzetek az addiginál jóval több önállóságot kaptak a feladatvállalásra. Ezt a törekvést remekül támasztotta alá a tanácstagi alapnak a több mint kétszeresére történt növelése. Javította a számokat az a tény is, hogy a győriek egyre inkább segítenek saját anyagi erejükkel a közműhálózat (víz, gáz) fejlesztésében. A szép eredmények adtak biztatást a város párt- és állami vezetésének, a népfrontnak, a társadalmi munkaakciókat szervező testületeknek, hogy a VI. ötéves tervre, a kiskúti ifjúsági ■ és diák sportcentrum fejlesztését napi feladattá tegye. Már elkészült két aszfaltozott pálya, és gőzerővel épül a műjégpálya az ETO-stadiom szomszédságában. A műjégpálya! Az 1980-as városi pártértekezleten már elhangzott az igény: a város megérdemelne egy ilyen létesítményt. S az óhaj a megvalósulás útján van. A döntéstől számított másfél év múltán, várhatóan a jövő hónapban már megkezdődhet a berendezések próbája, azaz az időjárástól függetlenséggel várhatják a város lakosságát. Talán kevesen tudják: ehhez a létesítményhez a győri tanácsok egy fillérje sem volt — és ezután sem lesz. Ám a hívó szóra megmozdult az egész város. Kommunista műszakok bevétele, diákmunkáid bevétele önkéntes pénzbeli támogatás (ilyenek is voltak!), hasznoshulladék-gyűjtő akció, n3 és a pénzügyminisztériumi engedéllyel kibocsátott téglajegyek teremtették meg az építkezés biztos anyagi alapjait. Mindehhez jelentős anyagi támogatást adtak a kérő szóra a győri vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Közel sem teljes sorolásként néhányat már most érdemes megemlíteni: Vagongyár, Graboplast, GYÁÉV, Közmű- és Mélyépítő, Kötöttkesztyű, de rajtuk kívül is mindenhonnan igyekeztek a saját lehetőségek adta módon hozzájárulni a közös ügyhöz. A győri műjégpálya rövidesen részleteiben is bemutathatjuk olvasóinknál, most csak annyit elöljáróban, hogy a munka minden fázisában jelentkező társadalmi összefogás eredményeként egy, a műszaki megvalósításban szolid, rendkívül üzembiztos és egyben korszerű, nemzetközi méretű jégfelületihez járt a város lakossága. Hangsúlyozzuk még egyszer: a műjégpályáért összefogott az egész város. Amikor elhangzik a hívó szó, mindig van jelentkező. Tegnap délelőtt például a győri városi tanács és a városi hivatal dolgozói, családtagjai, mintegy hatvanam kerítést festettek. Ott találkoztunk Balogh Józseffel, a tanács általános elnökhelyettesével, aki megragadván az alkalmat a városi tanács nevében a Kisalföld hasábjain keresztül is megköszönte a lakosság, az intézmények eddigi szinte felbecsülhetetlen értékű segítségét. CS. A. A Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat vajüzemében naponta 60 mázsa vaj készül, amelyet 10 dekagrammos kiszerelésben szállítanak a modelekhöz. Győr-Sopron megyén kívül a Veszprém megyei és a budapesti vajellátásba is besegítene it. Kétszázezres tartalék ot mondják az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban, hogy az egyes területeken jellemző munkaerőhiány már oly’ mértékű, hogy az úgynevezett célzott bérintézkedések sem segítenek. Való igaz, hogy a vállalati munkaerőgazdálkodás változatlan vezérmotívuma: embert és embert, minél többet, mert nem tudni, hogy a ma hasznavehetetlen emberekre holnap nem lesz-e szükség?Mellesleg: e munkaerőgazdálkodási gyakorlatból szükségképpen levonható következtetéseket vajon figyelembeveszik-e azok, akik a következő középtávú tervidőszak beruházáspolitikai koncepcióján dolgoznak?) Igaz, a legújabb munkaügyi elemzések szerint valamelyest erősödött a nagyipar létszámmegtartó képessége: az év végéig a tervezettnél kisebb mértékű létszámcsökkenés várható az iparban és az építőiparban, de az általános létszámhiány miatti sirámok aligha csendesülnek majd, a munkaerő iránti éhség csillapíthatatlan, s ennek csak részben oka az alkalmazott beruházáspolitika. (Hogy tudniillik csakis az exportálható árualapokat bővítő beruházásokra jut pénz, a munkaerőt kiváltó gépesítésre, rekonstrukcióra, műszaki fejlesztésre már aligha.) A másik ok, hogy a vállalatok bizalmatlanok minden olyan intézkedés állandóságával szemben, amely a racionálisabb munkaerőgazdálkodás feltételrendszerét szolgálja. A munkaerőmozgást változatlanul a spontanitás jellemzi: a munkavállalói kezdeményezés helyébe csak elvétve lép a munkáltatói kezdeményezés, vagyis ritka eset, hogy a vállalatok közötti létszámátcsoportosítás — jogilag biztosított — módszerét választják a munkáltatók. Aligha kényelmességből. Ismétlem: bizalmatlanságból, hisz az elmúlt években annyi egymásnak ellentmondó szabályozáshoz voltak kénytelenek alkalmazkodni. Nem élnek a munkaerőkölcsönzés lehetőségével sem, mert mit lehessen tudni, hogy az általuk ideiglenesen kölcsönadott emberük visszatér-e majd az eredeti munkahelyére változatlanul kedvelt ,létszámpótló” módszerek közé tartoznak viszont a nagyarányú túlóráztatások, a mellékállásban történő foglalkoztatások, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezése. Az utóbbi módszernél érdemes kissé elidőzni, már elöljáróban is nyomatékosan hangsúlyozva, hogy távol áll tőlünk a vgmk-mozgalom elleni — akárcsak legenyhébb színezetű — támadás. Már csak azért is, mert általánosítható tapasztalat, hogy vgmk-k munkája többnyire jól szervezett s teljesítényeik — a főműszakhoz viszonyítva — magasabbak. Szembeötlő ez azért is, mert a vgmk-tagok jórészt az alaptevékenységgel azonos munkát végeznek, tehát maguk bizonyítják a főmunkaidőben végzett munka szervezetlenségét. Ám egyre jellemzőbb, hogy a vgmkmozgalom kiterjesztésével a vállalatok olyan létszámhiányt is csökkentenek, amely a legegyszerűbb szervezési intézkedésekkel is enyhíthető lenne. Ilyen körülmények között pedig a vgm-ek egyébként jólszervezett és valóban hatékony munkájának eredménye végülis elveszhet az általános vállalati szervezetlenségben. S ami még ennél is aggasztóbb- a munkaioőalapot lényegében extenzív módon bővítő vgm-vállalkozás elodázhatja — s ki tudja meddig — a munkaerő racionális foglalkoztatásával kapcsolatos tennivalók elvégzését. Hadd ismételjem: mindez nem a vsm-ek létének és működésének megkérdőjelezése, inkább csak annak felvillantása, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek összes előnyei és erényei aligha fedhetik el a vállalati gazdálkodás — jelesül a munkaerőgazdálkodás — megannyi gondját, bálát. De miért e munkaerőgazdálkodási gond? Miért, hogy el kell ismerni — hivatalos dokumentumban!__hogy ha az évközi munkateljesítmények elérnék az általában jellemző novemberi-decemberi átlagot, akkor az mar tavaly ?fia ezerrel kevesebb emberrel is elboldogult volna? Miért nem moodhettünk Teemet a kétszázezres munkavállalói seregről? t\Tert ,semmi nem kényszeríti őket erre, s kényszer híján ugyan miért n-¡ prtvr\r\lTtn'Hnj frrrfplr? A munkaerő olcsó sokkal olcsóbb, mint a géni technika. (Nem véletlen, hogy közönséges anyagmozgatással még mindig több mint 701 ezren foglalkoznak.) A létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítás felhasználásának lehetősége nem késztette a vállalatokat jelentősebb elbocsátásokra, illetve átcsoportosításokra, noígy hírlik: ez, is fölismert igazság, s a keresetszabályozás várható módosítása ezen is radikálisan változtetva jórészt öpköits£»tiPU'"! ár pedig eleve alkalmatlan a teljesítménykényszer fonzására és fáv a létszámgazdálkodás komolyabb racionalizálására. Jelenleg itt tartunk. Az ebből fakadó feszültségeket ismeri a gazdaságirányítás is, s a soron következő szabályozómódosítások során vélhetően erre is ügyelt . A kínai kulturális miniszterhelyettes látogatása Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes meghívására október 2—6. között küldöttség élén hazánkban tartózkodott Lu Cse-hszien, a Kínai Népköztársaság kulturális miniszterhelyettese. A magyar és a kínai partner tájékoztatta egymást országaik kulturális életéről, véleményt cseréltek a magyar —kínai kulturális kapcsolatok helyzetéről, és együttműködési munkatervet írtak alá 1985—86-ra. A kínai miniszterhelyettest fogadta Köpeczi Béla művelődési miniszter és Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes.