Kisalföld, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-02 / 77. szám
Átadták az idei művészeti díjakat Tegnap — hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — Köpeczi Béla művelődési miniszter a Vigadóban átadta az idei művészeti díjakat. Az eseményen megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. ♦ ♦ ♦ JÓZSEF ATTILA-DÍJAT KAPOTT: Asperján György író, a Magyar Rádió szerkesztője; Fenyő István irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa; dr. Nagy Katalin író; Nádas Péter író; Orbán Ottó költő, műfordító; Sándor Iván író, a Film-Színház Muzsika főszerkesztőhelyettese; Sőtér István író, irodalomtörténész; Sumonyi (Papp) Zoltán író, a Magyar Rádió rovatvezetője; Szilágyi Ákos, kritikus, műfordító; Tellér Gyula műfordító; Tóth Endre költő; Ungvári Tamás kritikus, irodalomtörténész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára; Veress Miklós költő, műfordító, az Élet és Irodalom szerkesztősége főmunkatársa; Zalka Miklós író, a Zrínyi Katonai Kiadó ny. szerkesztője. JÁSZAI MARI-DÍJAT KAPOTT: Básti Juli, a Katona József Színház színművésze; Bubik István a Nemzeti Színház színművésze; Dunai Tamás, a Madách Színház színművésze; Egri Katalin, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze; Egri Katalin,vbg művésze; Eötvös Kálmán, György a MACIVA artistaművésze; Fekete Gizi, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze; Géczy Dorottya, a Vidám Színpad színművésze; Kemenes Fanny, a József Attila Színház jelmeztervezője; Kiss Jenő, a kecskeméti Katona József Színház színművésze; Korcsmáros Jenő, a debreceni Csokonai Színház színművésze: Körtvélyessy Zsolt, a miskolci Nemzeti Színház színművésze: Lékay Ottó dramaturg, a Magyar Rádió Rádiószínház önálló osztályvezetője: Léner Péter, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője; Lukáts Andor, a kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze; Mikó István, a Thália Színház színművésze; Oszvald Marika, a Fővárosi Operettszínház színművésze; Papp Zoltán, a Katona József Színház színművésze; Sólyom Katalin, a pécsi Nemzeti Színház színművésze; Szakácsi Sándor, a Vígszínház színművésze; Szántó Judit kritikus, a Magyar Színházi Intézet osztályvezetője; Székhelyi József, a Madách Színház színművésze; Szigeti András, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze; Tordai Teri színművész, a MAFILM filmszínésze; LISZT FERENC-DÍJAT KAPOTT: Hara László, a Magyar Állami Hangversenyzenekar fagottművésze; Kiss János, a győri Kisfaludy Színház magántáncosa; Kovács János, a Magyar Állami Operaház karmestere; Pitti Katalin, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Szakály György, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Szabó Dénes karnagy, a nyíregyházi 4. sz., Általános Iskola tanára. ERKEL FERENC-DÍJAT KAPOTT: Dubrovay László zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára; Kalmár László zeneszerző, a Zeneműkiadó Vállalat főszerkesztője; Pesovár Ernő táncfolklorista, koreográfus, szakíró, az MTA Zenetudományi Intézet néptáncosztálya vezetője; Victor Máté zeneszerző, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. BALÁZS BÉLA-DÍJAT KAPOTT: Békés József, a Magyar Televízió dramaturgja; Bencze Ferenc színművész, a MAFILM filmszínésze; Gazdag Gyula, a MAFILM filmrendezője; Koltay Gábor, a MAFILM filmrendezője; Marx József, a MAFILM stúdióvezetője; Mihályfi Sándor, a Magyar Televízió filmrendezője; Neumann László, a Magyar Televízió főoperatőre; Novák Emil, a MAFILM operatőre; Urbán Tamás, az Ifjúsági Magazin fotóriportere; Varga Csaba, a Pannónia Filmstúdió rajzfilm-rendezője. MUNKÁCSY MIHÁLYDÍJAT KAPOTT: Cserny József ipari formatervező; Deim Pál festőművész; Fajó János festőművész; Kemény Györg alkalmazott grafikus; Kocsics Imre festőművészgrafikus; Kovács Imre grafikusművész; Kovács Péter festőművész; Németh Gábor festőművész, restaurátor; Pauli Anna, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat tervező iparművésze; Szabó Albert, a FÉKON Ruházati Vállalat ruhatervező iparművésze; Szekeres Mihály, a CSOMÓTERV belsőépítésze; Székely András kritikus, az Új Tükör képzőművészeti rovat szerkesztője. Újjászervezett szakmai folyóirat . . k .1 . A múltról beszél, a jelennek szól Rövidesen olvasható lesz az új kiadású Levéltári Szemle. Eszmei kiadója a Művelődési Minisztérium levéltári osztálya, a szerkesztőség helye a főváros. A szerkesztőbizottságban valamennyi országos hatáskörű levéltár képviselteti magát. A hír azért érdemel figyelmet mégis, mert a szerkesztői feladatokkal dr. Gecsényi Lajost, a Győr-Sopron megyei Levéltár igazgatóját bízták meg és az országos szakmai folyóiratok közt az említett kiadvány Győrött készül a Széchenyi Nyomdában. A felelős szerkesztőtől azt kérdeztük, hogy mik voltak a döntés előzményei. Kérdésünkre dr. Gecsényi Lajos elmondta : — Levéltári közlemények címmel az 1950-es államosítás előtt is volt szakmai folyóirata a levéltárosoknak. Az egyetlen lap azonban kevésnek bizonyult. Nem tudta vállalni a szakma minden gondját, baját. Ezért 1951- ben Levéltári Híradó címmel új kiadvány jelent meg, amely 1961-től a Levéltári Szemle címet viselte. Évente háromszor (zömmel öszszevont példányokkal) jelent meg. Az idők folyamán egy, másfél éves késéssel került az olvasók kezébe, egyre nehezebben töltötte be feladatát. Ezért döntött úgy a minisztérium levéltári osztálya, hogy változatlan címmel megújítja a folyóiratot: 1985-től évente négyszer jelenteti meg, negyedévenként nyomdai kivitelben állítja elő. Mindezt széles eszmecsere előzte meg. A levéltárügyben is, mint az élet szinte minden területén, egyre sürgetőbbé vált, hogy friss információkat tegyünk közzé a hazai és a nemzetközi szakmai munkáról. — Milyen elképzelések alapján szerveződik a folyóirat? — A már említett friss információáramlás mellett a folyóirat szerveződés másik közelítése az, hogy minél több olyan kérdésnek adjunk helyet, amelyek összefüggenek a levéltárosok munkájával. — Milyen konkrét kérdésekről van szó? — Az óriásivá duzzadó iratanyag szükségessé teszi, hogy nagyon határozottan szelektáljunk, válogassunk. Döntsük el, mi az, ami történeti értékeket hordoz, és mi az, amit selejtezni kell. Bármennyire távlati feladat, mégis hozzá kell látnunk a korszerű adatfeldolgozás előkészítéséhez. E kérdések megvitatása a folyóirat feladata. De említhetem azt is, hogy a levéltárakban őrzött adatok csak akkor értékesek igazán, ha azokat használják kutatók, történészek, oktatók, tanárok, a gazdaság tervezési kérdéseivel foglalkozó szakemberek. A folyóirat abban is segíthet, hogy a levéltári dokumentációs bázis igazi közkinccsé váljék. Vannak még szűkebb szakmai kérdések is, a gyűjtés, a rendszerezés, a selejtezés. Végül azt említem, hogy szeretnénk minél több dokumentumot közölni, főleg olyat, amely valamilyen ok miatt egyedi jellegű és a történelem egyes kérdéseihez szolgáltat adalékot. — Különleges dokumentumok gyakran előbukkannak a hazai levéltárakban? — Mindig akadnak ilyenek. Emellett megemlítem, hogy évek óta kutatják a külföldön őrzött magyar vonatkozású levéltári anyagot. Portugáliától az Egyesült Államokig számos dokumentumra lelnek a kutatók. Ezekből a hungarikákból minden számban szeretnénk néhányat közzétenni. — Mit tartalmaz az áprilisban megjelenő új szám? — Tavaly decemberben első ízben rendezték meg hazánkban a Nemzeti levéltári napot, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsák a levéltárosok munkájára. Ebből az alkalomból Budapesten kiállítás nyílt jeles dokumentumokból. Tudományos ülésszakon levéltárosok, történészek, államigazgatási szakemberek tartottak előadásokat. Az új szám közli Köpeczi Béla művelődési miniszter megnyitóját és az ülésszak összefoglaló ismertetését. — Megemlékezünk a felszabadulás 40. évfordulójáról. Két írást szentelünk a jubileumnak. Egyik a hősi halott szovjet katonák névjegyzékének Heves megyei gyűjtési tapasztalatait öszszegzi, a másik az Országos Levéltárnak 1945. április 7- én kelt javaslatait ismerteti a hazánkban elhagyottá vált magánlevéltárak megmentése ügyében. Közöljük a portugál szemtanú tudósítását I. József 1687-es koronázásáról és ismertetést adunk egyik vatikáni levéltárról. Beszámolunk az 1984-es X. levéltári világkongresszusról, amelynek színhelye Bonn volt Bemutatjuk a Szlovák Központi Állami Levéltár pozsonyi új épületét és recenziókat, híreket is közlünk. V. L. 1985. április 2., kedd Elővette sorozatát a kis elefántról A RAJZFILM ÉS A NÉPMŰVÉSZET Beszélgetés Richly Zsolt rajzfilmrendezővel — Gyermekkorom óta szerettem rajzolni. De hát melyik gyerek nem szeret? — mosolyodik el saját első mondatán Richly Zsolt Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező. Dargay Attilával, Foky Ottóval és Vajda Bélával együtt a tavaszi napokra, a Pannónia rajz- és animációs stúdiót (a világ ötödik legnagyobb animációs stúdióját) bemutató rendezvénysorozatra érkezett Sopronba. Richly Zsolt azonban mégsem vendég: Sopronban született, és ha jön, hazajön abba a városba, ahol gyermekkorában elkezdett rajzolni... — Engem különösen a képes történetek vonzottak: indiántörténeteket és hasonló rajzos sorozatokat készítettem kockás füzeteimbe. Gimnazista koromban jött egy merész ötletem: elküldtem rajzaimat Amerikába, Walt Disneynek. Nem tudtam angolul: a levelemet Pröhle Jenő tanár úr fordította le. Nem hiszem, hogy személyesen Walt Disney küldte volna, demindenesetre válasz érkezett e levélre. Volt benne egy színes kép ,a jó öreg Walt”-ról és egy , vastag könyv az animációs film készítéséről. Persze angol nyelven, de bőségesen illusztrálva, így szinte mindent megértettem belőle. Mint olyan sokan mások, ő is hiába jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Amikor azonban — szinte szentségtörő módon — a felvételin elővette a kis elefántról szóló rajzos sorozatát, Domanovszky Endre, az Iparművészeti Főiskolára irányította: neked fiam, ott a helyed, mondta. Éppen az ő idejében indult először rajzfilm szak: két társával együtt Richly Zsolt is ott kapta diplomáját . A rajzfilmkészítés kétségtelenül kollektív műfaj, a rendező mégis sokkal szubjektívebb lehet itt, mint a játékfilmeknél: a színészeket és a mozgást is magának kell ..kitalálnia”. — A rendezőnek vannak vágyálmai, és ezekből forgatókönyvet ír, mint egy alanyi költő, s ezekkel ..bombázza” a stúdió és a televízió vezetőit. Ha valamelyikre megbízást kap, kidolgozza előbb az irodalmi, majd az úgynevezett képes forgatókönyvet. Ez az utóbbi, amit én az egész film szempontjából a legfontosabbnak érzek. Itt dől el minden: a figurák karaktere a történet dramaturgiája: itt már rajz készül a leendő film minden egyes jelenetéről. Egy egész estés filmnél a jelenetek száma megközelíti az ezret... Pontosan meg kell aztán tervezni a figurákat — a legtöbben ezt is magunk csináljuk —, ám azokat már a rajzoló kelti életre: ő kölcsönzi a mimikájukat, a mozgásukat. A rajzfilmkészítésben tulajdonképpen a rajzoló a „színész” És itt nagyon sok múlik a jó szereposztáson: tudnom kell, kinek adjam a kedves kis anyókákat, vagy ki fog nagyon jó lovat rajzolni... Egy-egy rajzoló stábon belül is vannak mozdulattervezők, kulcsrajzolók és fázisrajzolók. És még nem beszéltünk a hátteresek munkájáról... Diplomamunkáját Richly Zsolt — persze még minden stáb segítsége nélkül, egymagában — József Attila Indiában kezdetű verséből készítette. Misztikus ízű, szimbolikus verses mese egy nagyralátó fejedelemről, aki ..Hétszáz ékes palota közé kincstárat vasból rakatott s a napot akarta rávezetni, mind óriás, tüzes lakatot.” Ebben a figurák igazi, rajzfilmes mozgatására persze nem volt lehetősége: itt a mozgásokat az áttűnések, a gépmozgások adták, a hangulatokat és az indulatokat a színdramaturgia biztosította. —■ Diplomamunkám tulajdonképpen egy vers képpé fogalmazása. Mindig nagyon izgatott, hogy lehet a képet és a hangot összekapcsolni. Ezzel próbálkoztam a Szvit című népdalfeldolgozásokban is. Tulajdonképpen csak fel kellett ismerni, hogy egy népi körtánc-forma és egy szószék vésete között azonosságok vannak; ugyanígy van valami a népművészeti tárgyak stilizáltságában, ami a rajzfilm stilizálásával is megfeleltethető. Gondoljon csak arra, milyen egységben látja a gyerek a világot — éppen úgy, mint a népművészet! Nap, madár, ember... Semmi rendkívüli nincs hát abban, ha a nap maga elé húz egy kukkert, és azon át kezdi nézni a világot: a huszadik századi gyerekeknek — és felnőtteknek — is megvan az igényük erre a világegységre. A Pannónia stúdió eddig tizennégy, egész estét betöltő nagyjátékfilmet készített. Richly Zsolt ezek közül többnek az elkészítésében közreműködött, a televízió számára készült Háry Jánosnak pedig ő volt a tervezője és a rendezője. — A Háry János tulajdonképpen szintézise volt eddigi törekvéseimnek. Van egy hömpölygő elbeszélő része — a történet maga — az egyes egységek közötti változásoknál pedig mindig dekoratív, lírai betéteket készítettem. Számomra a Háry János a népművészethez való kapcsolatom, de a kép és zene egységére való törekvéseim összefoglalása is. De „szintézis” abban az értelemben is, hogy a Kockásfülű nyúl című huszonhat részes mesesorozataim mutatta meg: képes vagyok egy ilyen terjedelmű film elkészítésére. — Hogy mit adott nekem szülővárosom, mit adott az a tény, hogy Sopronban nőttem fel? Nehéz, de nagyon fontos kérdés. Nyitottságot, azt a szemléletet, hogy az egészen különböző kultúrákat is meg kell becsülnöm, aztán a munka, az apró, míves dolgokkal való foglalkozás becsülését. .. Persze nem igaz, hogy minden filmembe egy tűztornyot tennék be, de az igaz, hogy a Háry János „Burg”-jának zöld réztornyaiban is nagyon sok tűztorony-elem van M. T. Richly Zentt A kockásfülű nyúl. Tv-sorozat. Esti mese. (Jobb oldali kép.) Páva Klf AlFot B—5