Kisalföld, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

Ábrahám Attila is az élvonalban Az olaszországi Castelgandolfo volt a színhelye az 1985-ben először megrendezett ifjúsági kajak-kenus világbajnokságnak. A magyar csapat jól szerepelt, a pontversenyben az NDK és a Szovjetunió mögött a 3. helyen végzett, noha egy aranyérmet sem sikerült nyernie. Ezüstből viszont bőven kijutott, hetet hoztak haza kajakozóink a második legnemesebb színű éremből. A Rába ETO-t a fiatalabbik Ábrahám, Attila képviselte, ugyancsak eredményesen. Az első napon Petrovics „társaságában’’ nem egészen 1 másodperccel szorultak a győztes mögé K II. 500 m-en, egyéniben pedig negyedik lett a rövidebbik távon. Ez a döntő is rendkívül szoros küzdelmet hozott, nem sok hiányzott Ábrahám második helyéhez sem. Vasárnap a győri versenyző tagja volt a bronzérmet nyert négyesnek (Petrovics, Ábrahám, Karácsondy, Holló) — négy századmásodperccel lemaradva a világbajnoki címtől... A régebbi páros működésétől várnak javulást az S. Postásnál A Soproni Postás nagyon igyekezett már a területi bajnokság szervezésekor, hogy odakerülhessen, de — mint megyei bajnoknak — csak egy évvel később sikerült bekerülnie a Bakonycsoport mezőnyébe. Akkor, amikor az NB II-ből is jó pár csapat került ebbe az osztályba. Bemutatkozása minden várakozást felülmúlt: az első idény után a negyedik helyen állt a csapat! A következő évadban már nem ment ennyire jól a soproni zöld-fehéreknek, de azért jó középcsapatként zárták így is első területis évüket, és olyan csapatokat utasítottak maguk mögé, mint a MÁVDAC és a Motim TE, hogy csak megyénk előkelő múltú együttesei közül említsünk kettőt. A későbbiekben ugyan nem sikerült megismételni a belépéskor mutatott bravúrt, de eddig mindhárom bajnoki évben sikerült megőrizni középcsapat mivoltukat. A legutóbbi évben azonban lassú elszürkülés volt tapasztalható a postásoknál. Elmaradtak, illetve a minimálisra csökkentek a kellemes meglepetések, több lett a csalódás, a váratlan hazai pontvesztés, vereség. Az összeállítás állandó változtatása megbontotta a csapat stílusát, az erőnléti fogyatékosságok megakadályozták a valódi képességek felszínre juttatását. Győrött például a sereghajtó villanyosok ellen parádés első félidei játék és vezetés után az utolsó húsz percben valósággal összeomlott a gárda, aminek az eredménye 1—3-as vereség lett! — Próbálnak-e javítani a helyzeten? — ezzel a kérdéssel fordultunk Polgár Józsefhez, a Postás szakosztályvezetőjéhez, hogy megtudjuk, mit terveznek az új bajnokságra. — Ha a legutóbb befejezett bajnokság helyezésével meg is lehetünk elégedve — mondta —, elégedetlenek vagyunk a játékkal, a gyakran csalódást okozó produkcióval. Eddigi edzőink, a Horváth Alajos—Majsa László edzőpáros szerződése lejárt, helyére tehát új szakvezetőket kellett keresnünk. Találtunk is: visszatértünk a fékettőshöz, akiknek működés Mentes Pál—Slett Ferenc kettőshöz, akiknek működésével megyei bajnokságot nyertünk. Reméljük, hogy velük visszatérnek azok a szép eredmények, melyek az első itteni bajnoki évünkben jellemezték csapatunkat. — Milyen változások történtek a játékosállományban? — Az már ismert, hogy Hegyi Tamást, aki befejezte városunkban egyetemi tanulmányait, elbúcsúztattuk, mert Budapestre költözött. Még egy játékosunk távozik: Venczelt kiadtuk a Sabaria SE-nek. Új játékosként csapatunkban folytatja Molnár Sándor az I. Vasasból, kapusunk helyére pedig leigazoltuk Lampertet a Szany együtteséből. A Soproni SE- ből két ifjúságiból kiöregedett labdarúgó, Farkas és Ruzics kerül hozzánk, és vannak saját nevelésű fiataljaink is, akik szintén szóba jöhetnek a csapatba kerülésnél. Elsősorban Kiss Péterre, és a már eddig is többször pályára lépett Kőfalvi Lászlóra gondolunk. — A kiszivárgott hírek szerint az erőnléti problémák okai nem az edzésmunkában keresendők. Próbálnak tenni valamit, hogy ezen a téren is javuljon a helyzet? — Feltétlenül. Nincsenek nagy problémák, de meg kell szüntetni azokat is a javulás érdekében. Fontos szempont lesz az állandó csapat mielőbbi kialakítása. Arra törekszünk, hogy a kényszerű változtatás szüksége esetén (sérülés, sárga lapok) ne változzék meg alapjaiban az egész összeállítás, a kieső helyére kerüljön csak új játékos a csapatba. Az összeszokottságot ugyanis a legfontosabb tényezőnek tartjuk a jó eredmény eléréséhez. K. J. ■ ■Ötszáz kilométer kerékpárút épül Világszerte úgy tudják, a legtöbb kerékpáros — a lakosság számához viszonyítva — Hollandiában és Dániában tapossa a pedált. Ott még az is előfordul, hogy a királyi családok tagjai pattannak kétkerekűre, úgy intézik ügyes-bajos dolgaikat, alattvalóik között kerékpározva. Magyar városban igen, nagy feltűnést keltene az a helybeli tisztségviselő, aki kerékpározva bonyolítaná le napi programjának akárcsak egy kis részét is. (Községekben, kisvárosokban viszont előfordul.) Mindez nemcsak a szokásokon múlik nálunk. Elsősorban azon, hogy Magyarországon nincs elegendő kerékpárút. Pedig nagyon nagy szükség van rá. Külön pályán Ezt állapította meg a Közlekedéstudományi Intézet feltáró tanulmánya is, amit az (akkor még) Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízásából készített. A közlekedéssel foglalkozó tudósok úgy látták: legalább 500 kilométer kerékpárutat kell építeni. Méghozzá minél hamarabb. Az első és mindennél nyomosabb ok, hogy nagyon sok nálunk a kerékpáros-baleset. Évente 2500—3000 között mozog azoknak a száma,akik kétkerekűjükön ülve (vagy inkább onnan lezuhanva) szenvednek balesetet az utakon. Elütik őket az autók, s bizony legtöbbször a kerékpáros hibájából származnak a bajok. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az a bizonyos ,,macskaszem” — életmentő alkatrésze a kerékpárnak. A legelővigyázatosabb gépkocsivezetővel is megtörténhet, hogy csak akkor veszi észre a sötét úton világítás és „macskaszem” nélkül közlekedő kerékpárost, amikor már késő, megtörtént a baj. Az említett tanulmányt megkapták és értékelték a közúti igazgatóságok, s az ő visszajelzéseik alapján készült el a terv évente 50—60 kilométer kerékpárút építésére. Ezek az utak 1,80—2,50 méter szélesek, s egy kilométernyi belőlük kereken egymillió forintba kerül. Vezet az Alföld A minisztérium 20 millió forintot adott erre a célra, ugyanannyit tettek hozzá — részben pénzben, részben társadalmi munka képében — a helyi tanácsok és lakosok, így készült el 1984-ben 40 kilométer kerékpárút. Ezen kívül — a közúti igazgatóságok költségén — 70 kilométeren festették fel a kerékpársávokat. Nagy egyetértéssel, sőt lelkesen fogadták a programot a legtöbb megyében. Csak éppen kevesellték. Mégpedig eredményesen, mert az idén még többet irányoztak elő — elsősorban a helyiek. 1985- ben a minisztérium 30 millió forintot adott, s mert a költségeket fele-fele alapon viseli az államkassza és a megye, illetve a város — ugyanennyit adtak az utóbbiak is. Vállaltak volna ennél többet is, de a minisztériumi költségvetésből nem telt. Mostanáig megépítettek 57 kilométer kerékpárutat. Legtöbbet Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben. Békés jár elől a kerékpárútépítésben, ott az idén több mint 15 kilométernyit terveznek. Kell is, hiszen a megye ezer lakosára 620 kerékpár jut, a legtöbb az országban, sőt Európában is. Négy millióan összesen az országban 4 millió kerékpárt tartanak nyilván. Hogy ezek közül mennyi van mindennapi használatban, s hány olyan, amit csak néhen anyán szednek elő a kamrából, unaloműző tisztogatásul — senki sem tudja megmondani. De durván számolva is háromszor annyi kerékpár van, mint gépkocsi, s a pedállal hajtott járműveknek is kell a tér. Vagyis az út, amelyen közlekedni tudnak. Mégpedig — biztonságosan közlekedni! A kerékpárutakra a „bringákon” kívül csak segédmotorosok hajthatnak rá, ők is legfeljebb 20 kilométeres óránkénti sebességgel. Ez az egyik oldala a biztonságnak. A másik pedig az, hogy a kerékpárosoknak is meg kell tartaniuk a Kresz rájuk vonatkozó előírásait. Az említett első-hátsó világításon kívül azt is, hogy egyesével, egymás mögött haladjanak. Hosszú időre készült a program, s az első másfél év eredményei biztatóak. Mind több helyen — főleg ott, ahol sok a kerékpár — most már kérik az érdekeltek: épüljön náluk is kerékpárút. Az elképzelés az, hogy a következő öt évben — a hetedik ötéves terv során — a tavalyihoz és az ideihez hasonló mértékben gyarapszik a kerékpárutak (akkor már így is mondható) hálózata. V. E. Új arc a Rába ETO-ban Még egy jegy a vágy villamosára A Bp. Honvédban, ahol 18. életévéig szerepelt, Tichy Lajos, később a BVSC-ben Mezey György volt az edzője. Az ESMTK, majd a Kossuth KFSE után úgy érezte, megragadhatja a nagy lehetőséget: az akkor háromcsoportos másodosztályban a csaknem feljutónak számító Gyöngyös együttesében sorra szerezte a gólokat. Ám csak jó fél év „vegetálás” után lehetett végre NB I-es játékos. Tulajdonképpen ezzel az átigazolási üggyel lett ismertté Fischli Róbert, aki azután a Csepel csapatában jó két és fél évig azt bizonyította, hogy rászolgált a kilincselésre. — Mondhatni, zsinórban játszottam több mint félszázszor Keszthelyi Mihály és dr. Puskás Lajos edzősködése idején — mondja a 28. születésnapját augusztusban ünneplő labdarúgó. — A tavalyi bundabotrány után azt hittem, én leszek a Csepel egyik kulcsembere. Jött az új szakvezető, Gélei József, és legnagyobb meglepetésemre egyetlen előkészületi mérkőzésen sem állított a kezdő csapatba. Ráadásul ülőideggyulladással bajlódtam, így az egész őszi idényben egyetlen egyszer, akkor is csereként léptem pályára, az MTK-VM ellen. A termetével társai közül nem kitűnő, de fáradhatatlan és harcos középpályást figyelve a szurkolók egymástól kérdezgették az ETO első előkészületi mérkőzésén: hogyhogy nem „fért be” Fischli Róbert a Csepel csapatába? Továbbítottuk a kérdést a Győrbe egy évre szerződött érdekeltnek: — A télen alaposan készültem, míg egy edzőmérkőzésen, amikor — jól emlékszem — 16—0-ra vezettünk, kiszóltam, hogy érzem a lábam. „Ne reszkírozzunk”, szólt az edző a kispadról és lehívott. A kifejezés jelszó lett, mert utána már nem kísérletezett velem. Március végén elmondhattam, hogy a tavaszi egyetlen, összességében 62. NB I-es mérkőzésemet megint cserejátékkal értem el. Így aztán szép csendben átmentem a Volánba, ahol néhány NB II-es fellépés után kiújult a korábbi sérülésem. A hasznom az egészből, hogy másodszor jártam hosszabb kezelésre Győrbe, és nagyon hálás vagyok dr. Povázsán Józsefnek, hogy ezúttal úgy érzem, végleg meggyógyított ... — Tanúja voltam, amikor Szántói János, a győri egyesület elnöke felvette a kapcsolatot Martos Győzővel, a Volán vezetőjével az átigazolás ügyében. A közlekedésiek sem tartóztatták, vajon miért? — Ott kezdődött az egész, hogy abba akartam hagyni a labdarúgást. Mondtam ezt Verebes Józsefnek is, a tavasz végi Csepel—Győr mérkőzésen, ő viszont azt válaszolta, hogy hiszen fiatal vagyok még Győrben megpróbálhatom a megújulást. Erre csak azután kerülhetett sor, hogy a mester maradt az ETO-nál. A Volánnál korábban már bejelentettem, hogy nem akarok tovább játszani a hároméves szerződés ellenére, meg még tartoztak is értem a Csepelnek, hát inkább lemondtak rólam ... Az egy év, amit Győrben aláírt, tulajdonképpen próbaidő, alighanem az utolsó alkalom, hogy vágya valóval váljon, és ahogy mondja, hívják valakinek a futball világában. Viszont siker, állandó csapattagság esetén alaposan kitolódhat nemrégiben még befejezettnek vélt pályafutása. Csak nehogy közbejöjjön megint valami komolyabb sérülés ... — Mohay — Jó eredmények az országos evezős bajnokságon . Három napon keresztül versenyeztek legjobb evezőseink Szegeden, a Maty-éri pályán, az idei országos bajnokság helyezéseiért. A legeredményesebben a bajai Ódor Lajos, illetve az MTK-VM-es Cserey Ildikó szerepelt, három-három bajnoki címet szereztek. A Rába ETO-ból az első napon a nőknél bajnok lett a könnyűsúlyú kormányos nélküli négyes: Kopcsándi Mária, Hideg Gabriella, Bella Ildikó és Kunért Bernadette (edzőjük Mészáros Éva). Normál kategóriában harmadik Altrichter és Szilágyi a kormányos nélküli kettesek döntőjében. Az ETO női kormányos négyese második volt szombaton, a befejező napon a nyolcas negyediknek ért célba. A férfiaknál a csapat legrégebbi versenyzői, Tóvári és Kormos harmadik helyezéssel kezdtek a kormányos kettesben (ezúttal Sokoraival), míg Kiss és Szabadkai kormányos nélkül ötödikek. A kormányos négyes a folytatásban ugyancsak ezüstérmes, kétpárevezésben negyedik helyre került a Tengelics, Horváth kettős. Vasárnap azután a négypárevezős is a második helyet harcolta ki, végül a nyolcas hatodik helyezett. * A „kis” Maradona Pekingben Sokak által kikiáltott esélyes a szerdán kezdődő ifjúsági labdarúgó VB-n Argentína együttese. A földkerekség legjobb 16 éves játékosokból álló válogatottjai sorában pályára lép majd Maradona is Kínában. De természetesen nem Diego, az ismert csillag, hanem öccse, a hozzáértők szerint szintén nagy jövő elé néző Hugo Maradona. Érthető, hogy a pekingi fogadtatáskor őt külön ,,körülrajongták” az újságírók. — Óriási felelősség ezen a VB-n pályára lépni — mondta Hugo Maradona. — Sokan vagyunk úgy, hogy most nevet szerezhetünk. Nem mindegy hát, hogy miként megy majd a játék. — Argentína tervei? — A dél-amerikai korosztályos bajnokságot veretlenül nyertük meg. A kínai sorozat csoportselejtezőiben nem lehet különös gondunk, hiszen csak az NSZK tűnik veszélyes ellenfélnek. Ausztráliát és Kongót vehető akadálynak tartom. — Előny vagy hátrány a világhírű testvér? — Diego az Diego. Én Hugo Maradona vagyok, következésképpen saját utamat kell, és fogom is járni. Lendl javított A papírformát igazolóan az 1. helyen kiemelt csehszlovák Ivan Lendl győzelmével zárult Indianapolisban az Egyesült Államok nyílt salakpályás nemzetközi teniszbajnoksága. A döntő nem tartott sokáig, Lendl 6:1, 6:3-mal valósággal lesöpörte a pályáról az ecuadori Andres Gomezt, az ATP-ranglista 7. helyezettjét, akit ezen a tornán a kiemelésnél a 2. helyre soroltak. Az indianapolisi versenyen a csehszlovák teniszező — a 2. helyet foglalja el az ATP-ranglistán — idei ötödik tornagyőzelmét aratta, hivatásos pályafutása során pedig már a negyvenharmadikat. A salakpályás bajnokság megnyerésével 51 000 dollárhoz jutott, a vesztes Gomez 25 500 dolláros csekket vehetett fel.