Kisalföld, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

Jól jövedelmez a vadászturizmus X ús épület a trófeabírálathoz A vadászturizmus a magyar idegenforgalom egyik legjob­ban jövedelmező, ágazata. Tavaly 15 ezer külföldi vadász 260 millió dollárt hagyott hazánkban. A Ciklámen Tourist ezért kapcsolódott be a turizmusnak előbb említett fajába. A Kis­alföld és a Bakony erdőiben vadászó külföldiek sokat panasz­kodtak amiatt, hogy a kilőtt vadak trófeáit Budapestre kel­lett szállítaniuk bírálatra.­­ A Ciklámen Tourist veze­tőjének, Szép Lászlónak szor­galmazására — felettes ható­ságok támogatásával — 1983- ban megalakult a vadászati csoportjuk. A trófeabíráló bizottság a kiskúti kemping­ben kapott helyet és már a kezdetben nagy sikere volt a külföldről hazánkba érke­ző vadászok között. Az ered­mény : 1983-ban szeptember 1-én kezdte meg működését Győrött a trófeabíráló bi­zottság és már abban az esz­tendőben 92 millió forint ér­tékű valuta volt a bevétele. Tavaly 110 millió forintnak megfelelő valutát fizettek a vadászok. Idei bevételük pe­dig az eddigi tapasztalatok alapján meghaladja a 150 millió forintot is. Az idén ed­dig 670 szarvasbika trófeáját bírálták el Győrött. Nem el­hanyagolható tényező, hogy a trófeabírálatot kellemes környezetben végezzék el. A vadászok, a velük érkező hoz­zátartozók, illetve barátok kényelmesen várakozhassa­nak. A Ciklámen Tourist a MAVAD-dal közösen Győrött a kiskúti kemping közvetlen szomszédságában hangulatos helyiséget építtetett. Az épít­kezést május 1-én kezdték el, tegnap délelőtt pedig át is adták rendeltetésének. Az épület kívülről fehérre me­szelt, az ajtók és az ablakto­kok barna színűek. Az egész épület náddal fedett. Az ünnepélyes átadáson Szép László köszöntötte a megjelenteket, élükön dr. Elek Sándort, a Győr városi pártbizottság első titkárát, Zámbó Józsefet, a városi ta­nács elnökét, Hammer Józse­fet, a MAVAD vezérigazga­tóját, valamint Lombos Fe­rencet, a MÚOSZ Győr-Sop­­ron Megyei Intéző Bizottsá­gának elnökét. Megköszönte a tervező, Czepek Gyula épí­tésznek ,a beruházó Agrober­­nek, valamint a kivitelező Győr Megyei Állami Építő­ipari Vállalatnak kiváló mun­kájukat. Elmondta azt is, hogy a tervek szerint az őszi vadászati idényre készült el az épület, amely 4,2 millió forintba került. Szükségessé­gét az bizonyítja a legjob­ban, hogy pénteken és szom­baton 51, illetve 58 szarvas­bika trófeáját bírálták el. Míg a megnyitó ünnepség zajlott, egy NSZK-beli vadász 14,70 kilogramm súlyú szarvasbi­ka agancsot hozott bírálatra, örömmel fizette ki érte a 43 ezer márkát, sőt a Győri Áfész ugyancsak most léte­sült hangulatos kis presszó­jába meghívta útitársait pezsgős áldomásra. I. B. Műemlékből nyugdíjasház Az építők szerint nincs akadálya annak, hogy no­vember 30-án — a terve­zett­­ időben — átadják új rendeltetésének Sopron egyik szép műemlékházát, a Major köz névadó épületét. Az egykoron a Festetich kastély major épületéül szol­gált háztömböt a Győr Me­gyei Állami Építőipari Vállalat — a Műemlékfel­­ügyelőség tervei alapján — mintegy 33 millió forintért korszerűsítette, s a munká­latok teljes befejezése után huszonhét lakásos nyugdí­jasházként gazdagítja a vá­rost. Bécsbe, taxival Eredményesnek bizonyult a győri Volán Vállalatnak az a vállalkozása, hogy Sopronból Bécsbe is indít­hat taxijáratokat. E szolgál­tatására 1983. október 1-én szerzett jogot a vállalat, s azóta — szeptember köze­péig — 1062 esetben szállí­tottak kocsijai utasokat konvertibilis valutáért Sop­ronból a szomszédos Auszt­riába. Ünnepi esztendő Évnyitó az úttörőházban Az általános iskolai tanév­nyitó után csaknem egy hó­nappal ismét évnyitóra öltö­zött ünneplőbe több száz út­törő és lódobos. Az elmúlt hét végén, pénteken délután­­kitárta kapuit a győri Mező Imre Úttörőház. Falain be­lül megkezdődött az 1985— 86-os mozgalmi esztendő. Az ünnepélyes évnyitó első moz­zanataként huszonhat általá­nos iskola képviselői tiszte­leghettek az újból kibontott zászló előtt. A nyár során a győri út­törőélet központja a Mező Imre Úttörőház helyett a győrújbaráti tábor volt. Az úttörőház szakkörei, csoport­jai azonban ezekben a me­leg hónapokban sem pihen­tek. Az évnyitóra összegyűlt gyerekek először arról ér­tesültek, hogy a vakáció so­rán az úttörőház közösségei merre jártak, és milyen ba­bérokat szereztek szerte az országban. Hallhatták, hogy ezüst és bronz éremmel tér­hettek haza a repülő model­lező szakkör tagjai a dunán­túli és az országos bajnoksá­gokról. Hasonlóan jól szere­peltek az országos bajnoksá­gon a hajómodellezők. Az Arrabona diákszínpad elő­deihez méltóan osztatlan kö­zönségsikert aratott az or­szágos fesztiválon. Serleggel tért haza a megyei feszti­válról a ház kisdobos és út­törő tánccsoportja is. A tán­cosok előtt még áll egy nagy feladat: a megyei fesztivál után részt vehetnek október közepén a néptáncosok szom­bathelyi „antológiáján” is. S végül még egy siker. Erről azok az emléklapok és pla­kettek beszélnek, amelyeket a ház diákképző- és ipar­művészei kaptak jutalmul egy zánkai pályázaton. A kisdobosoknak és az út­törőkének gyaníthatóan már csak szép emlék a vakáció, hiszen javában tart az isko­laév. Emlékezhetnek a győr­újbaráti csapattáborozásokra, a vízi szakkör tagjai a zán­kai napokra, a kis amatőr művészek a brennberg bá­nyai, idén először életre hí­vott komplex művészeti tábor munkájára. Másoknak a zá­­molyi kajaktúra, megint má­soknak a megyejáró, ország­járó vándortáborok jelent­hetnek felejthetetlen élmé­nyeket, többnyire a Mező Imre Úttörőház jóvoltából. A nyárnak azonban visszavon­hatatlanul vége van s a pén­teki évnyitó ünnepségen is az elkövetkező mozgalmi év terveiről, munkájáról hall­hattak többet a gyerekek. Különleges mozgalmi év kezdődött meg az elmúlt hét végén. Az 1985—86-os esz­tendőben ünnepli negyvene­dik születésnapját az úttörő­­mozgalom. Másfél millió út­törő és kisdobos készül ar­ra, hogy még becsületesebb,­­ még szorgalmasabb tanulás­sal és munkával köszöntse az ünnepet. Az évforduló or­szágszerte lehetőséget ad a mozgalom történetének kuta­tására, a múlt megismerésé­re. A Mező Imre nevét vi­selő házban dolgozó gyerekek a mozgalom évfordulójának méltó megünneplése mellett névadójuk nyolcvanadik szü­letésnapjára is készülnek. Vetélkedőkbe, pályázatokba kapcsolódhatnak be közössé­gükkel, s kedvük, tehetsé­gük alapján vehetnek részt az ünnepi hét gyermeknapon kezdődő programsorozatába. S ha már a programoknál tartunk: az ünnepi megnyi­tón természetesen azt is meg­tudhatták a gyerekek, hogy egész évben társóházat Tini­­show-t, táncházat és Tarka­barka gyermekprogra­mokat kínál az úttörőház az állan­dó szakkörök és amatőr művészeti csoportok mellett, G. J. 4 — HIJftt POtD Orvosok közt Mosonmagyaróváron Gyógyítanak és kutatnak Országos tanácskozás százhetven résztvevővel Megyénk 428 ezer lakosának alapellátását 157 körzeti or­vos, valamint 33 üzemorvos biztosítja. E számadatok is jelzik, hogy az általános orvosok tevékenysége fontos, s adódnak a feladatok: vissza kell szerezni az alapellátás megérdemelt presztízsét, biztosítani kell az ehhez szükséges feltételeket, s el kell érni, hogy akiknek a betegsége azt lehetővé teszi, a körzeti orvosi rendelőben kapjanak befejezett ellátást. Mind­ezeken túl a szakmai színvonal emeléséhez szükséges képzé­si, továbbképzési és tudományos tevékenységi törekvéseknek is szabad utat, megfelelő lehetőséget kell biztosítani... A fenti gondolatokkal kö­­szöntötte dr. Major Jenő kór­házigazgató főorvos az or­szág különböző részeiről Mo­sonmagyaróvárra érkező 170 orvost, akik a múlt hét vé­gén tudományos munkáik eredményeivel gazdagíthat­ták egymást és a hallgatósá­got. Az élénk vitakedvet ki­váltó, rendkívül aktív tudo­mányos tanácskozás szüneté­ben beszélgettünk dr. Meny­hárt Miklóssal, aki főszerve­zőként a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egye­sületének képviseletében gondolatébresztő szavakkal nyitotta meg a hasznos és gazdagító ülést. A dunakiliti orvos beszélgetésünk elején áthárítja az érdemeket má­sokra, mondván: a találkozó aktivitása és sikere nem csu­pán rajta múlott. — Ami külön öröm — vá­laszolja kérdés hiányában is dr. Menyhárt Miklós —, hogy az előadások után sokan tet­tek fel kérdéseket, sokan mondtak véleményt. □ Bizonyára azért kísérte ekkora érdeklődés az egye­sület rendezvényét, mert va­lóban reneszánszát éli az ál­talános orvoslás ... — Határainkon kívül és be­lül, továbbá szűkebb pát­riánkban is egyre több szó esik az általános orvoslás­ról. E téma egyre inkább a társadalmi, egészségpolitikai és társadalomorvostani ér­deklődés előterébe kerül. Nemzetközi téren e folyamat­nak kétségkívül kiemelkedő állomása az Egészségügyi Vi­lágszervezet által meghirde­tett stratégia, melynek jel­szava: Egészséget 2000-re mindenkinek. □ Néhol hallható, hogy a körzeti orvosok az egészség­ügy közkatonái. Mi erről a véleményei ? A szocialista egészség­ügy egyik meghatározó elve, hogy az egészségvédelmet és a tömeges, mindennapi ellá­tást a beteg saját környeze­tében, tehát a lakó- és mun­kahelyen kell megvalósítani. Sajnos ma még ellátási rend­szerünk nem a demokratikus struktúrának megfelelően alulról felfelé építkezik, ha­nem fordítva, kórházcentri­­kusan. Az alapellátás fejlesz­tését célzó törekvések kudar­cát az orvosok számának és elosztásának alakulása is mu­tatja. A kórházi orvosok szá­ma még mindig nagyobb ütemben nő, mint a körzeti orvosoké. Ezért fontos, hogy a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete, az állami egészségügy irányítá­sa és a szakmai szervek együttesen keressék a körze­ti egészségügyi szolgálat to­vábbfejlesztésének útjait és lehetséges módjait. □ Az útkeresésben tapasz­talható-e előrelépés? . ... .r. t — Új vonás, hogy az in­tegráció folyamatát követően megerősödött egészségügyi in­tézmények részéről is aktív cselekvőkészség mutatkozik. Keresik ugyanis az együtt­működés lehetőségét a kör­zeti egészségügyi szolgálat­tal. Mégsem hunyhatunk sze­met a fölött, hogy ma még az általános orvoslás szakmai presztízse meglehetősen ala­csony. □ Mit tehet a presztízs nö­veléséért a Magyar Általá­nos Orvosok tudományos Egyesülete? — Eddigi eredményeinket bizonyítja többi közt, hogy taglétszámunk az utóbbi két évben közel négyszázzal gya­rapodott. S ide kívánkozik az is, hogy az általános or­vostan több mint tíz éve ön­álló diszciplína, s mára az egyetemi oktatásban is kivív­ta az önállóságát. □ Ha már a „közkatona” kifejezést említettem, szól­nom kell arról is, hogy az ál­talános orvosoknak szinte mindenkor „hadra fogható­nak” kell lenniük. S mind­emellett végzik tudományos munkáikat önmaguk és tár­saik gazdagítására, vala­mennyiünk egészsége érde­kében ... — Valóban növekedtek az utóbbi időben a körzeti or­vosok tudományos ambíciói. Tudományos fórumainkon egyre több új arc jelentkezik, és ér el sikereket méltán ön­maga és az egyesület számá­ra. Kicsit tartottunk a mo­sonmagyaróvári ülés szerve­zésekor a ma már minde­nütt tapasztalható érdekte­lenségtől, de biztatott mun­kánkban a sok érdeklődő előadó­. A­­ tapasztalt érdeklő­dés is bizonyítja, hogy az előadók sora és a népes hall­gatóság is szívügyének érzi a hazai általános orvostan fejlődésének előmozdítását. H. V. Magányos szívek klubja Mióta Ritával megismerke­dett, gyökeres fordulat állt be életében. Vége a magány­nak, tűnőben a széthullott házasság fájó emléke, móló­ban a depresszió, amely még a munkavégzésre is kihatott. Walther, a negyvenes éveit taposó, Karl-Marx-Stadtban élő külkereskedelmi üzletkö­tő csak egy a sok közül, akik az egyedülállók klubjában találtak rá életük párjára. A magányosok klubjának intéz­ménye az NDK-ban is virág­zásnak indult. Nyolc évvel ezelőtt, Karl- Marx-Stadtban alapította az első ilyen klubot dr. Sieg­fried Schnabl, az ország egyik legtekintélyesebb házassági és szexuális tanácsadója. (Könyve, a „Mann und Frau intim”, immár a 17. NDK- beli kiadásnál tart.) Az első fecske idővel nyarat hozott: jelenleg mintegy száz „ma­gányos szívek klubja” műkö­dik az NDK-ban. A kezdeti években csak néhány házas­ságot hoztak össze ezekben a klubokban. Ezek a párok ma már a „tiszteletbeli klub­tagságnál” tartanak, és egyre többen lennek nyomdokukba. Az NDK-ban egymillió a harminc év feletti, magányo­san élő ember, akik vagy öz­vegyek, vagy elváltak, vagy eddig meg sem házasodtak. Közülük sokan nem tudnak külső segítség nélkül part­nert találni mert túl szé­gyenlősek, vagy egyszerűen kevés lehetőségük nyílik a kapcsolatteremtésre. ..csekély a közö­sségi kötődésük” — mondja Schnabl doktor. A pillanatnyilag­­ 450 fős karl-marx-stadti klubba 25 márkáért lehet egyéves tag­sági jegyet váltani. Szerte az NDK-ban felismerték már a szervezett társkeresés fontos­ságát. Egyedül Lipcsében 1200 tagot számlálnak az egyedülállók klubjai, de leg­alább ugyanennyien szerepel­nek a „várakozólistán” — merthogy az is van. Határozottan leszögezik azonban az NDK-ban, hogy ezek a klubok nem tekinthe­tők házasságközvetítő irodák­nak. Egyszerűen lehetőséget nyújtanak arra, hogy magá­nyos emberek összetalálkoz­zanak és kapcsolatba kerül­jenek egymással. A továbbia­kat már rájuk bízzák. A kü­lönösen visszahúzódó, neuro­tikus természetűek, akik egyedül ücsörögnek a sarok­ban, itt sem számíthatnak si­kerre — emeli fel figyelmez­tetően mutatóujját dr. Schnabl. „Aktivitásra” van szükség, amire bőséges lehe­tőséget nyújt a klub. Így például ajánlatos rendszere­sen részt venni táncestélyek szervezésében, a közös szín­házlátogatásokon, vagy ép­pen kirándulásokon. Siegfried Schnabl szerint itt az ideje, hogy az NDK- ban átvegyék más szocialista országok ezirányú tapasztala­tait is. Régen csak az újsá­gok házasságkötő rovata lé­tezett.. A jövő azonban a szá­mítógépre alapozott, tudo­mányos párkeresés — véle­kednek az NDK-beli á­rpis em­­­berek. 1985. október 1., kedd

Next