Kisalföld, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Házastársak és a rend Leginkább a bontópereket tár­gyaló bírák érzékeltethetnék, hogy miként kezdi ki a családi békessé­get a lakásában uralkodó rend vagy rendetlenség, a férjek, feleségek, erről vallott felfogásának külön­bözősége. Nagy általánosságban a nők sze­rint akkor van REND, ha az ott zajló mindennapos tevékenységnek — lett légyen az tanulás, szerelés, barkácsolás vagy akárcsak heve­­részve olvasás — nem marad nyo­ma. A lakás olyan látványt nyújt, mintha ott senki sem lakna, mint­ha­­gondosan elrendezett kiállítás volna. A férfiak — megint csak nagy általánosságban — kényelmetlenül érzik magukat az efféle szigorú és öncélú rendben, azzal érvelve — és okkal —, hogy a saját otthon leg­főbb vonzereje a kötetlenebb idő­töltés, a szabadabb lehetőség a szellemi vagy fizikai tevékenység­re. És kinek van kedve belekezde­ni irományok, jegyzetek, könyvek hosszabb lélegzetű átnézésébe, re­parálásra váró készülék szétszedé­sébe,­­netán faragással, festéssel kí­sérletezve — az alkotás örömébe való belekóstolásba, ha otthoni buzgalmát érdeklődés helyett zsém­­belés kíséri. Ráadásul a REND vé­delmében a félbehagyott munka kellékeit alkalomról alkalomra el­rakatják. Hol az igazság a rend megítélé­sében ? Az igazság ott van, hogy az oko­san felfogott rendbe beleférnek a folyamatos tevékenységhez szüksé­ges eleven élet látható nyomai. Az okos rend parancsszava szerint az illető családtag „fennhatósága” alá tartozó helyhez — rendcsinálás cí­mén — másnak hozzányúlni szi­gorúan tilos. „De hát nem azért­­gürcöltünk a lakásért, berendezésért, hogy min­den folyton szanaszét legyen” — mondják ellenérvként a feleségek, akik az ostoba rend védelmében olykor megszállottan pakolásznak el különböző helyekre — fiókokba, szekrényekbe, nem látható rakte­­rekre — minden olyan tárgyat, ami nem a „­kiállítási képbe” való. (Az ilyen megszállott elpakolászgatás­­nak, sebtiben elrakásnak gyakori velejárója a későbbi tétova keres­gélés. E tekintetben nagyon is megszívlelendő a Magyar Értelme­ző Szótár rend meghatározása: „tárgyaknak olyan állapota, amely­ben mindegyikük a megfelelő vagy a megszokott helyén ,van”.) A rendnek tehát nem a látvány az igazi ismérve, hanem a tárgyak helyének logikus volta, vagyis ész­szerűsége. Visszakanyarodva a családi ösz­­szetűzésekre, vitákra, az okos fe­leség,­ az előrelátó anya nemhogy szemére hányja férjének vagy gye­rekének azt, hogy belefeledkezve, helyet kisajátítva él otthon kedvte­lésének, ezzel elrontva az esetleges látogató számára őrizgetett holt rendet; ellenkezőleg, akkor jár el helyesen, ha férjét,­­gyerekét maga is ösztönzi az otthoni aktív kikap­csolódásra. Akit ugyanis hazavonz a kedvtelése, akit nem kárhoztat­nak tétlen időtöltésre a rend meg­óvása érdekében, az nem elsősor­ban házon kívül keresi, hogy mivel üthetné agyon a szabadidejét. TIROLI MÁJ Hozzávalók: csirke- vagy sertés­máj, zsír, hagyma, liszt, tejföl, kapribagyó, kevés ecet, só. A májat felszeleteljük, lisztben megforgatjuk, és hirtelen megsüt­jük. Ugyanabban a zsírban finom­ra vágott hagymát pirítunk, meg­szórjuk liszttel, vízzel vagy húslé­vel föleresztjük, tejföllel besűrít­jük, beletesszük a megsült­­májat, a finomra vagdalt kapribogyót, na­gyon kevés ecetet, sót és felforral­juk. KELBIMBÓ CSÁSZÁRHÚSSAL Hozzávalók: 1 kig kelbimbó, 10 dkg császárhús vagy angolszalonna, só, bors, 1 kávéskanál zsír. A megtisztított kelbimbót forrás­ban lévő vízben puhára pároljuk. Köziben sózzuk, ha azt akarjuk, hogy szép zöld maradjon, kevés szódabikarbónát szórunk bele. Ha megpuhult, levét lecsurgatjuk. A vékony szeletekre vágott császár­húst egy kávéskanálnyi zsiron aranysárgára sütjük. A kelbimbót melegített tálba rakjuk, kör­éje tesszük a császárszalonna-szelete­ket, és a zsírjával leöntjük. Zsír­ban pirított burgonyával vagy tört burgonyával tálaljuk. ZÖLDSÉGLEVES ZSEMLEGOMBÓCCAL Hozzávalók: sárgarépa, petrezse­lyemgyökér, karalábé, vöröshagy­ma, zsír, vaj, liszt, paradicsomlé, törött bors, só, pirospaprika. A gombóchoz: 2 db zsemle, 2 db to­jás, só, petrezselyem, zsemlemor­zsa. A zöldségeket megtisztítva finom metéltre vágjuk, zsíron megpirít­juk, pici cukorral megszórjuk, és vízzel felöntjük. Míg a leves forr, világos varrántást készítünk, hoz­záadjuk a finomra vágott vörös­hagymát, a pirospaprikát, és 1—2 dl paradicsomlét. Mindezt a leves­hez öntjük. Lassan főzzük. Közben elkészítjük a gombócokat, a 2 db zsemlét megáztatjuk, hozzáadunk két egész tojást, finomra vágott petrezselymet, sót, kevés zsemle­­morzsát (hogy megfelelően formál­ható legyen), és apró gombócokat formálva, a levesbe főzzük kb. 5 percig, amíg a gombócok a leves tetejére feljönnek. A levesestálba elkeverünk két egész tojást, két dl tejfölt, és a forró levest rászedve összekeverjük, majd belerakjuk a gombócokat is. Petrezselyemzölddel meghintve tálaljuk. MOGYORÓS SZELET Hozzávalók: 25 dkg liszt, 25 dkg porcukor, 26 dkg­­margarin, 25 dkg darált mogyoró,­­gyümölcsíz. A hozzávalókat összedolgozzuk, vékonyra nyújtjuk, tepsibe téve, gyors tűznél megsütjük. Ha kisült, két egyenlő részre vágjuk, sűrű lekvárral megtöltjük, ha kihűlt, szeleteljük. STEFÁNIA KIFLI Hozzávalók: 14 dkg vaj, 21 dkg cukor, 4 db tojás, 1 citrom, 24 dkg liszt, fél cs. sütőpor, dió. A vajat és a cukrot a tojássár­gával, a citrom héjával elkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet, a tojások ke­mény habját és a sütőport. Fino­man összekeverjük, kikent tepsibe tesszük, a tészta csomós lesz, de a meleg sütőben elsimul, piskótasze­rűvé válik. Ekkor törött, vagdalt dióval megszórjuk, és világossár­gára sütjük. Még forrón a tepsi­ben, pogácsaszaggatóval holdakat szaggatunk belőle. A HIJAIPÖJD M­ÉM A veszélyről VÍZSZINTES: 1. Olasz mondás a veszélyről; folytatás a függőleges 43. számú sor. (Zárt betűk: O, Y. T.) 13. Borá­ról ismert spanyol város. 14. Magas, kerek szám. 15. To­ra. 16. Varázslatos erejűnek tartott tárgy. 19. Borvég! 20. Kalauz nélküli tömegközlekedési járművek jelzése. 21. Folytonossági hiány, népiesen. 23. Ékkő. 25. Lengyel légi­­társaság. 26. Kutyák. 28. Nem pontos. 29. Egyfajta szarvas. 30. A tantál vegyjele. 31. Részértesülés. 33. A Po mellék­vize. 35. Rangjelző. 36. Tenorszerű Weber: Abu Hasszán című operájában. 37. Nem halad a korral. 40. A jó sze­repléssel együtt jár. 41. Paál László szülőhelye. 42. Veze­tőszíj. 44. A három testőr egyike. 46. Hideg, száraz ad­riai szél. 47. Após. 49. Ritka férfinév. 50. Medvefajta. 51. Vércsoport. 52. Nagyvárosi fény. 54. Elutasító. 56. Csiszolt. 58. Mennyiség rövidítése. 59. Neves francia impresszionista festő (Edouard, 1832—1883). 61. Sebképződmény. 62. Kiejtett betű. 63. Virág része. 64. Szárított. 67. Kinai hosszmérték. 88. Magas és sovány. 71. Villon egyik balladájában ír róla (női név). FÜGGŐLEGES: 1. Ma már falun is egyre több az ilyen ház. 2. Baj, zavar. 3. Fordított kettősbetű. 4. Tornaszer. 5. Való. 6. Lócsemege. 7. A régi Egyiptom szent folyója. 8. Omszk folyója. 9. Hegy a Közel-Keleten. 10. Pilóta egy­nemű betűi. 11. Gazdasági épület. 12. . .. Tesla, a transz­formátor feltalálója. 17. ... magánya, Brahms-dal. 18. Szerep Madách: Mózes című drámájában. 22. Kicsinyítő képző. 24. Telefontárs. 25. Mint a 67. számú sor. 27. Afri­kai köztársaság. 28. Kórus. 29.Mesterkélt stílusú. 32.­­ Mennyiség. 34. ... oldal (Karácsony Benő regénye). 36. A Volga mellékvize. 37. Eltérő fajtájú. 38. Orosz Irén. 39. Elpuhult semmittevő. 41. Magyar neve Zsolna. 43. A mon­dás befejező része. (Zárt betűk: M. V, V. G.) 45. A Dráva mellékvize. 46. Csomó. 48. Elégett anyag szállongó marad­ványa. 50. Német erődítmény volt 1872-ben. 51. Táblajáték, névelővel. 53. Folyó Szibériában. 55. Becézett Dezső. 57. Árkus. 59. Az utána következő helyre. 60. Északi férfinév. 63. Teréza egynemű betűi. 65. Károlyi­... (Írónő). 66. Kotró része. 69. Több hónap nevének végződése. 70. Mint a 35. számú sor. 72. Görög gépkocsik jelzése. E. B. Beküldendő: a mondás. A megfejtéseket július 9-ig, csütörtökig kérjük bekül­deni a Kisalföld szerkesztősége címére: 9022 Győr, Tanács­­köztársaság u. 51. KIK NYERTEK? A június 27-i keresztrejtvény megfejtése: Jean Valjean, Madelaine apó, Cosette, Hórukk Jankó, Jean Gabin, Javert, Thenardier, Orion. A jó megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Keszei Erzsébet, Nagyszentjános; Mentes Lajosné, Győr; Nyeső Rozália, Babót; Szeli Klára, Győr. A június 27-i gyermekrejtvény megfejtése: Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását. A jó megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Albert Erika, Győr; Baranyai Zsolt, Sopron; Borsodi Renáta, Kapuvár; Kovács Melinda, Győr-Ménfőcsanak; Lendvai Zoltán, Pannonhalma; Madarász Natália, Győr; Mátyás István, Csorna; Megyeri Vera, Győr; Nagy Károly, Ha­vazd; Pozsgai Szilvia, Mosonmagyaróvár; Rákli István, Rábacsanak; Süle Zsanett, Győr. A könyveket postán küldjük el. ------­­ KISMPÖID MAGAZIn Végre elérkezett a nyár, vele együtt a jó idő, itt a nyaralás! Sok családban okoz fejtörést, mi legyen szobanövényeinkkel a hosz­­szabb távollét alatt. Ha nem sike­rül egy jó szomszédot vagy család­tagot­­megnyerni, aki szabadságunk ideje alatt is gondozza a növénye­ket, azok bizony megsínylik az ön­tözés hiányát. Sokan egyszerűen az előzetesen felásott, elgereblyézett földbe, félárnyékba süllyesztik ki a növényeket, egészen a cserép pere­méig. Az alaposan megöntözött földbe süllyesztett­­növények itt akár két hétig is ellehetnek, nem károsodnak. A cserép tetejéről a földet 1,­2 cm vastagon kaparjuk le és terítsünk rá jó minőségű komposztot. Fontos, hogy a növé­nyek szélárnyékban legyenek. Akinek nincs kertje, az erkélyre is kiteheti a növényeit. Nagyobb méretű ládába rostos tőzeget, nagy szemcséjű perlitet vagy komposzt­­földet célszerű tölteni­­és a növé­nyeket cserepestől a ládába sül­lyeszteni. Szabadba a növényeket nem ajánlatos cserép nélkül kiültetni, mert ősszel a felszedést nagyon megsínylik, a sérült gyökerű növé­nyek nem könnyen térnek maguk­hoz a fényszegény őszi-téli idő­szakban. A nagy levelű, nagy ter­metű levéldísznövényeket védjük a széltől. Nem csupán azzal, hogy szélárnyékba süllyesztjük ki a cse­repeket, hanem azzal is, hogy a nagyobb ágaikat karóhoz kikötjük. A kaktuszok, pozsgás növények bírják legjobban a tűző napot, itt akár 2—3 hétig is el lehetnek öntö­zés nélkül. Az elvirágzott szarkaláb és csil­lagfürt virágszárait tőből vágjuk le, így egy újabb, bár szerényebb virágzásra számíthatunk nyár vé­gén. A nagy termetű mályvákat a szél könnyen ledönti, ha nincsenek zárni mellett. A sokáig virágzó dá­liákat, a később virágzó krizanté­mon rendszeresen tápláljuk trágya­lével. Tőosztással most szaporíthatjuk az íriszeket, alvó szemzéssel a ró­zsát. Azokat a virághagymákat, amelyek három évnél hosszabb idő óta vannak a földben, szedjük fel és hűvös kamrában pihentes­sük az őszi ültetésig. Vessük el az árvácska, harangvirág, nefelejcs, sárgaviola magját. Gyümölcsöskertünkben a korai őszibarackfajtákkal beindul az egyik legkedveltebb gyümölcsünk szürete. Szedésével pe siessünk, ugyanis a fán megérve éri el a legjobb ízét és színeződését. Az egyes gyümölcsök súlygyarapodása az érés utolsó 10 napján 45 száza­lék is lehet. Ha a barackot eladás­ra szánjuk féléretten szedjük le, ilyenkor a gyümölcs a termésba­rázdánál, valamint a csúcsánál ki­fejezetten lágy tapintású, a többi része még viszonylag szilárd. Szo­bahőmérsékleten 1—2 nap alatt teljesen beérik. A cseresznye és meggy szürete során gyakran sérül a korona. Le­törik vagy lehasad a gally és ág. A megsérült részeket éles késsel vágjuk simára és kenjük be a se­bet Celloid fasebkezelő pasztával. A letermett fákat permetezzük le­vélfoltosság ellen Fundazol. Di­­thane M—45 -szerek valamelyiké­vel. Ha rovarkártételt is észlelünk keverjük a gombaölő szerekhez a Ditrifon, Fitból. Unitron szerek valamelyikét. A málnaszedést megkönnyíti, ha a gyümölcsöt övre függesztett kis műanyagvödrökbe gyűjtjük, így szabaddá válik mind­két kezünk. A zöldségeskertbe vet­hetünk még babot, céklát, uborkát, rövid tenyészidejű kukoricát, sár­garépát. Ültessük el a kései kar­fiol, kelkáposzta, fejeskáposzta, karalábé palántáit. Az esők hatására mindenütt erős a szőlő hajtásnövekedése. Ezért fordítsunk fokozott gondot a zöld­­munkák alapos elvégzésére, így a permetezéseket megkönnyítjük és a hatásfokuk is javul. A pincében számolni kell az édesen maradt borok utóerjedésére. Ha észleljük a dugót lazán helyezzük a hordó­ra az erjedés befejeztéig. Ügyel­jünk arra, hogy hordóink mindig tele­ legyenek. A darabban lévő bor üres, levegőízű lesz, illatát elveszti, majd virágosodh­at és ecetesedik. A virágosodás elsősorban a­ll.Mal­­ligand fok alatti, savszegény borok­ban lép fel, különösen ha a pince is melegebb (15—20 fokos). A bor felületén fehér hártya képződik, ami sűrű vastag felületűvé válik és szürkésfehér lesz. A betegség a bor alkoholtartalmát fokozatosan elbontja, a bor üres ízű lesz. A ká­rosodást rendszeres töltögetéssel előzhetjük meg. Amikor borunk gyengén virágosodott, lopóval át­szűrjük a hártyát és addig töltjük a hordót, ami a hártya a túltöltés következtében kifolyik. Az ecete­­sedés melegebb pincében, darab­ban levő borban lép fel. A bor szaga szúrós, ecetre emlékeztető, íze kellemetlenül savanyú. Gyenge ecetesedés esetén 100 literenként 10—15 gramm borkénnel kénez­­zünk és nyílt fejtéssel a bort tisz­ta hordóba átfejtjük. Erősebb ece­tesedés esetén a bor nem javítha­tó. Az ilyen bor pálinkafőzésre sem alkalmas, mivel az ecetes íz a párlatba is átmegy. Lengyel István kertészeti üzemmérnök 1987. július 4., szombat

Next