Kisalföld, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

Mérlegen az érdekvédelem !..............................................................................................................­ A fogyasztók tanácsának egy esztendeje Elmúlt egy év, öregebb lett egy esztendővel a fogyasztók győri tanácsának szervezete is. Az évtized elején életre hí­vott országos érdekvédő hálózat helyi csoportja immár túl­van az útkeresés nehéz időszakán, s elfoglalta illő helyét a gyártók, a szállítók, a forgalmazók, a fogyasztók és a hiva­talos ellenőrző szervezetek között. A társaság harminc szak­embere rendszeresen és tervszerűen figyeli a város keres­kedőinek és szolgáltatóinak munkáját, kivizsgálja a fogyasz­tók panaszait és hatékonyan támogatja a hivatásos ellen­őrök tevékenységét. Az idei vizsgálatok mérlegéről, a megye­­székhely kereskedelmi és szolgáltatói hálózatának színvona­láról beszélgettünk Kadler Gusztávval, a tanács győri elnö­kével. — A fogyasztók győri ta­nácsa fél évtizede működik, öt éve kíséri figyelemmel a kereskedelem és a szolgálta­tás munkájának minőségét és árait. Javult vagy romlott a fogyasztók helyzete, mi történt, mi változott Győrött a fél évtized alatt? — A fogyasztók szempont­jából nézve, elsősorban az árak alakultak kedvezőtle­nül az elmúlt években. Az áru nem lett több, a szak­emberek nem lettek jobbak és udvariasabbak, mint ko­rábban, de az árak az új üzemelési formák, a jövede­lemérdekeltség miatt emel­kedtek. A boltvezetők, a szolgáltatók abban érdekel­tek, hogy minél nagyobb nyereséget hozzanak létre, s ennek legegyszerűbb módja az áremelés, a szabadáras rendszer lehetőségeinek a ki­használása. A szabad ár ma már annyira szabad, hogy az árellenőrzésnek alig van ér­telme. — Az emberek azt hitték, hogy a szabad ár, a szabad, korlátozások nélküli piac versenyhelyzetet teremt, s a versenyből a legjobbak, a legolcsóbbak kerülnek ki győztesen. — Nálunk hiányzik a ke­reslet és a kínálat egyensú­lya, így a piac ítélete nem befolyásolja az árakat. A hi­ány automatikusan áremel­kedéshez vezet. — Milyen vizsgálatokat végzett és milyen eredmény­re jutott az idén Győrött a fogyasztók tanácsa? — Egy városkörnyéki vizs­gálattal kezdtük az évet, ar­ra voltunk kíváncsiak, hogy milyen a megyeszékhely kö­rüli kistelepülések ellátása. Megállapítottuk, hogy az alapvető élelmiszerek min­denhova kellő időben és kel­lő mennyiségben eljutnak, de az üzletek kivétel nélkül veszteségesek. Ez az állapot véleményünk szerint sokáig nem tartható fent. Ha az il­letékes tanácsok nem csalo­gatják a magánszektort meg­felelő kedvezményekkel a falvakba, akkor előbb-utóbb baj lesz az ellátással. A ma­gánkereskedelemmel, a vá­ros határain belül is sokat foglalkoztunk. A népi ellen­őrzéssel közös vizsgálatunk megállapította, hogy a ma­gánkereskedők fegyelmezet­tebb, udvariasabb munkát végeznek, mint az állami boltok dolgozói, s az áraik sem magasabbak. Megvizs­gáltuk a szolgáltatások hely­zetét is. Ellenőreink jelenté­se szerint gyakori az árak­kal való visszaélés és az al­katrészhiányra való hivatko­zás. Főként a műszaki jelle­gű javítók, szerelők azok, akik saját hibáikat és ké­nyelmességüket takargatják az alkatrészhiánnyal. — Ha jól emlékszem, ezt a vizsgálatot a gyakori fo­gyasztói panasz miatt kezde­ményezte a társaság. — Igen. A fogyasztó egy darabig vár, aztán panaszt tesz. A furcsa az, hogy hi­vatalos vizsgálat esetén rög­tön van alkatrész. — A fogyasztók győri ta­nácsa a népfront városi bi­zottságán érhető el. Vélemé­nye szerint a fogyasztók megfelelően tájékozottak ar­ról, hogy a tanács hol mű­ködik és mit csinál? — Mi a fogyasztókkal el­sősorban a fórumainkon, a lakóterületi összejövetelein­ken találkozunk, itt biztosít­va van a közvetlen, jó in­formációáramlás. Kiváló a kapcsolatunk a sajtóval, a rádióval is, s mi magunk is tervezzük saját érdekvédő kiadványok létrehozását. Re­méljük, hogy még karácsony előtt utcára kerül a fogyasz­tók könyve, amely számos jó tanács mellett tartalmazza szinte valamennyi győri ke­reskedő- és szolgáltatóhely címjegyzékét. Mindez ter­mészetesen nem pótolja a személyes kapcsolatot. Sze­retnénk, ha mindenki fölke­resne bennünket akit vélt vagy valós hátrány ért a vá­rosban. — Győr, kereskedelem, szolgáltatás. Mi jut eszébe erről a három szóról? — A győri állampolgárok­nak nincs okuk komoly pa­naszra az áruellátás és a szolgáltatások ügyében. A város szerencsés helyzetben van, átmeneti zavarokat, sor­ban állást csak a bevásárló­turizmus okoz. Ezzel a kér­déssel véleményünk szerint nagyon komolyan kellene foglalkozni. Javasoljuk pél­dául a harmadik piacnap bevezetését, amely teher­mentesítené a szerdai és szombati csúcsforgalmat. A másik dolog, amit a jövő szempontjából fontosnak ér­zek, az az, hogy tovább kell javítani az érdekvédő mun­kát. Jövőre az emberek na­gyon megnézik, hogy mire és mennyi pénzt fizetnek ki, megnő a panaszok, bejelen­tések száma. A fogyasztók tanácsának most az a leg­fontosabb feladata, hogy föl­készüljön a növekvő felada­tok ellátására. Gaál József Csatlakozás a társadalmi programhoz Éves értékelés a megyei Vöröskeresztnél Évzáró ülést tartott a múlt hét végén a Magyar Vörös­kereszt Győr-Sopron Megyei Vezetősége. A tanácskozás napirendi pontjai keretében értékelték az idei munkát, meghatározták a jövő eszten­dő fő feladatait, jóváhagyták a vezetőség következő évi üléstervét, majd Gulyás Já­nos megyei titkár tartott be­számolót a Magyar Vöröske­reszt VII. kongresszusáról, és ismertette a kongresszusi ha­tározat feldolgozásának ütemtervét. Röviden összefoglalva: programokban és eredmé­nyekben gazdag évet tud­­hatnak maguk mögött a Vöröskereszt megyénkbeli tagjai, aktívái. A meghatá­rozó a kongresszusi készülő­dés volt, az ennek jegyében zajló beszámoló taggyűlések, különböző szintű küldöttgyű­lések tulajdonképpen már áttekintést adtak jórészt az idei tevékenységről is. Az egészségvédelemben a közegészségügyi és járvány­ügyi munka támogatása volt a kiemelt program, ezen be­lül részt vállalt a szervezet az AIDS elleni küzdelemhez nélkülözhetetlen felvilágosí­tó propagandából. Mind az egészségvédelemben, mind a családvédelemben a hátrá­nyos helyzetű rétegekre for­dítottak fokozott figyelmet, kutató, jelző és nevelő mun­kával. Aktívan részt vállaltak a vöröskeresztesek a környe­zetvédelemben, támogatták többek között a megyei ta­nács „Az év legrendezettebb és kulturált környezetű tele­pülése” címmel meghirdetett felhívást, amelynek első he­lyezettje Beled és Lövő lett, a Vöröskereszt oklevelét Ág­falva, Győrladamér, vala­mint Mihályi, serlegét pedig a soproni Jereván lakótelep nyerte el. A hagyományokhoz híven megrendezték a mozgássé­rült gyermekek nyári tábo­roztatását, sor került az is­kolások csecsemőápolási ver­senyére, egyes helyi vezető­ségek szerveztek házi gondo­zási, betegápolási tanfolya­mot. Adódtak kisebb nehézsé­gek és hiányosságok a vér­adás-szervezésben, de összes­ségében e ténykedés is meg­felelt az elvárásoknak. Az új problémák felismerésének köszönhetően remélhetőleg tovább javul a véradó-szerve­zői tevékenység. Pótolhatatlan szerep jut az emberbaráti szervezetnek az elsősegélynyújtási ismeretek elsajátíttatásában, mind a diá­kok, mind a dolgozók köré­ben, valamint a Polgári Vé­delemnél. A jövő évre is akad bőven tennivaló, a feladatok to­vábbra is sokszínűek, válto­zatosak, ám mindenképpen előtérbe kerül az egészség­­megőrzés társadalmi prog­ramjának kiemelt támogatá­sa. T. J. 1987. december 21., hétfő Teleffontalanul A postásnak sem csenget... Elutasítja a segítséget, ami­kor kiszáll tolókocsijából munkahelye, az ásványrárói postahivatal előtt. Két botra támaszkodva, lassan, óvato­san baktat föl az enyhe emelkedőn, közben magya­rázza : — Egyedül jobban megy, húsz év alatt megszoktam, kitapasztaltam a járást. Tulajdonképpen épp sza­badságon van, csak, ebédjé­ért jött be, amit kolléganője néhány perccel előbb hozott meg a helyi vendéglőből. A postáshölgyek érezhetően kedvelik a súlyosan sérült munkatársukat, Nemeskéri Jánost. De nem csak ők, ha­nem a helybéliek közül még nagyon sokan nyújtanak ne­ki segítséget, igyekezvén könnyebbé tenni életét. Já­nos sorolja, ki mindenki méltó említésre: — A múlt télen például többször a katonák hoztak be dolgozni, sokat köszönhe­tek az Erdei Termék Válla­lat dolgozóinak, most példá­ul a lakásom ajtajait szige­telik le, nem hagy magamra a téesz, egy barátom bekö­tötte a villanykályhákat. Mindenki segít, csak a mun­káltatóm, a Posta nem. A te­metésen is megígérték: kér­hetek bármit, forduljak hoz­zájuk, ha valamire szüksé­gem van. Azóta sem értek rá ... Nemeskéri János öt hó­napja él egyedül az ásvány­rárói családi házban. Édes­anyja 35, édesapja 30 évig volt ugyancsak postai dolgo­zó. E tények ismeretében megdöbbentő, amiért a Moz­gássérültek Győr-Sopron Me­gyei Egyesületének titkára kért tőlünk segítséget Ne­meskéri János gondjának megoldásában: a fiatalem­bernek telefonra lenne szük­sége — igényjogosultságát ki vitatná? —, ám úgy tűnik, egyhamar nem jut hozzá. — Mióta van benn a tele­fonigénylése? — Ha jól emlékszem, 1982 óta. Édesapám súlyos cukor­beteg volt, ezzel is indokol­tuk a kérelmet, amit támoga­tott a tanács is, a mozgássé­rültek egyesülete is. — Mivel indokolják, hogy nem kap telefont? — Többfelé kérvényeztem, kaptam udvarias és kevésbé udvarias választ, de egyelő­re mindegyik elutasító volt. Járt kinn egy férfi, felmérni a lehetőségeket, azt mondta: hat oszlopot kellene felállíta­ni ahhoz, hogy elvezessék hozzám a telefonvonalat, és az 35 ezer forintomba kerül­ne. Mondtam, akkor inkább ne... — Mennyi a fizetése? — 3550 forint. — A lakásától milyen tá­volságra van a legutolsó te­lefon? — Körülbelül kétszáz mé­ternyire áll az a ház, ahol működik készülék. A szem­ben lakó szomszédnak pedig van telefonkötvénye. Miközben beszélgetünk, jól hallani: a hivatal másik he­lyiségében a munkatársnők méltatlankodnak fotós kollé­gánknak. Szóba került az is, hogy bezzeg a MÁV és a Vo­lán legalább ingyen utaztat­ja dolgozóit, ám a postai al­kalmazottaknak is minimum kötvényt kell váltaniuk, ha telefonhoz akarnak jutni. Já­nos szemét ellepi a könny, amikor újra a munkaadó cé­get említi: — Beadtam a kérést a te­lefonigénylés mellé szociális kedvezményre. Akadt, aki biztatott: megkaphatom. Más azt mondta: ne is remény­kedjek, hisz családi ingatla­nom van. Nem tudtam mást felelni, mint azt: körtefára mégsem igényelhetek tele­font. Tudjuk, a Magyar Posta sincs könnyű helyzetben, de talán néha több méltányos­ság is elkelne, ha pénz és le­hetőség nincs, a meleg, bará­ti szó helyettesítheti. Tábori Judit Fotó: Laposa Tibor KIÍAIFOID 5

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék