Kisalföld, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
Tanácsülés Mosonmagyaróváron mnnrlnU iCáil Wnj i I lyJ l^k. ■ mmP: § holnani tervek I I II I %i\*m luatr ■ I vr Bizonyára nem véletlen, hogy a testület elsőként a városi tanács ez évi pénzügyi tervét vitatta meg, hiszen a pénzügyi lehetőségek pontos ismeretében kell arról dönteni, hogy mi az, amit ebben az évben nem lehet megvalósítani. A rendelkezésre álló pénz — 700 396 ezer forint — összegében 25,7 százalékkal több, mint amit az elmúlt évben költhetett el a város. De az inflációt, valamint az emelkedett közterheket ebből levonva kitűnik, hogy a tanács az idén „szegényebb”, mint tavaly volt. Vagyis: minden fontos terület csak a legszükségesebb kiadásainak fedezetére kaphat pénzt, de a nagyfokú takarékosság mellett is számolni kell azzal, hogy a szociálpolitika — mégpedig elsősorban segélyek formájában — jelentősebb tételt jelent a helyi kötségvetésben, mint az elmúlt évben. A testület a városi tanács költségvetésével egyetemben tárgyalta az ez évi társadalmi munka tervét is. A tanács itt elsősorban a lakótelepi közösségek önerős fejlesztéseire, a parképítésre és tereprendezésre számít, nem tervezi, de várja a munkahelyi kollektívák felajánlásait. Számítanak a gazdálkodó egységek pénzügyi támogatására is. Makkos Antalné e napirendi pont tárgyalása során arról beszélt, hogy minden eddiginél nagyobb szükség van a lakóhelyi közösségek összefogására. Nem várhatnak a városlakók mindent a tanácstól, mert sok fontos feladatra sem jut már pénz. A parkosítás, a szűkebb környezet ápolása elsősorban az ott lakók érdeke, s ily módon feladata is. Az izgalmas kérdésekben nem szűkölködő tanácskozáson a város és a városköz- Maratoni ülést tartott szerdán Mosonmagyaróvár város tanácsa. A több mint öt és félórás tanácskozáson a napirend előtt szokásos ügyrendi feladatokon kívül tizenhárom témakörben hoztak határozatot a városatyák, s ezek között a döntések között a leendő új címerről — amely új feladat — a tizenöt évre szóló általános rendezési tervig — ami pedig igencsak hosszú távú program — a város létét jelentő valamennyi kérdésben szavaztak. Beszámolók, jelentések, fórum. E széles skálából ezúttal igazán csak a leglényegesebb információk kiemelésére vállakozhatunk. nyék környezetvédelmi helyzetéről is hangzott el előterjesztés. Ennek sommázata elgondolkodtató: ezen a téren több a terv, mint a tett. Szóba került a Flexum ominózus vállalkozása, miszerint korszerű válogató- és hulladékégető rendszer került volna a városba, ha bizonyos ideig ez a cég az osztrák szemét fogadására is vállalkozik. Tanácstagi kérdésre dr. Valki István, a megyei tanács elnökhelyettese elmagyarázta: azért hordják ma tizenhét városkörnyéki község szemetét a kukásautók Mosonmagyaróvárra, mert az akkori megállapodás szerint itt üzemelt volna a környék legmodernebb égetőműve. A koncepciót „fentről” megkontrázták, s így az egészből nem lett semmi. Viszont elhangzott egy ígéret, miszerint erre a beruházásra a tiltást kimondó tárca biztosít fedezetet. Kérjük, várjuk, mi több, követeljük ennek az ígéretnek a betartását — mondta dr. Válki István, hiszen megengedhetetlen, hogy az ország kapujában egy város és környéke belefulladjon a saját szemetébe. A ma gondjairól nem feledkezve az elkövetkező tizenöt évre szóló általános rendezési tervről is rendeletet alkotott a város tanácsa. Immár eldőlt, az autópálya megépül — hogy mikor, az a Világkiállítás rendezési jogának elnyerésétől függ — s e pálya végleges nyomvonalát már ki is jelölték. Leitner Ferenc, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője érdekes előadást tartott a nagyjelentőségű beruházás helyi előnyeiről, s állást foglalt a város általános rendezési tervével kapcsolatban is. A tanácskozáson jelen volt a koncepció alkotója, Farkas Gabriella is, aki rövid és vértelen harcban feladta a „tervezőasztal-elképzelést”, s a testület úgy döntött: nem épül átkötő út a mosoni városrész „szívén” keresztül. A tanácskozáson a testület tájékoztatót hallgatott meg az elmúlt évi TEHO felhasználásáról, a családjogi törvény végrehajtásának tapasztalatairól, valamint a városi címerkészítés előkészületeiről. Az utóbbihoz néhány megjegyzés. Az előző tanácsülésen úgy tűnt: egységes a szándék abban, hogy a városnak új címer kell, s az új címer az 1940-ben elfogadott jelkép legyen. A mostani tanácskozáson a lehetőségek köre kibővült, így a testület csak arról döntött, hogy majd júniusban dönt... A tanács ezt követően személyi ügyekben határozott, illetve Pro urbe kitüntetéseket ítélt oda. Kalocsai M. Hasznos és szép , kétszáz millióért Védőtöltés készül a Mosoni-Dunán Az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 1976. óta építifejleszti folyamatosan a Győr árvízvédelmét szolgáló védvonalakat. Első szakaszokban a Mosoni-Duna jobbparti és a Rába mindkét oldali védműveinek építése fejeződött be — egyben szép külsőt alakítva a belterületi vízpartokon. A püspökerdei Mosoni-Duna meder átvágásával és az ahhoz kapcsolódó töltésépítéssel kezdődött meg a Győr- Révfalut védő rendszer fejlesztése. Az 1985-ben befejeződött püspökerdei és a jelenleg építés alatt álló úgynevezett bácsai öblözetet biztosító balparti védtöltéshez csatlakozik az a 2,8 kilométernyi szakasz, amelynek a kialakítása a jövő héten kezdődik és három éven át tart. (Megjegyzendő, hogy a bácsai nagyrét, illetve Szent Vid domb említett, jövőre befejeződő mentesítésével 280 hektárnyi értékes területhez jut a város.) A jövő héttől tehát megkezdődik egy közel kétszáz millió forint értékű munka, amelynek költségeihez a legbelsőbb terület esztétikai kialakítása végett a városi tanács is hozzáteszi a maga millióit. Az idénre a 14-es közút hídjától a Kossuth (révfalui) hídig terjedő töltésszakasz megépítését tartalmazza a munkaprogram. Ezen a részen vasbeton árvízvédelmi fal készül. A töltésből egy méteres magasságban kinyúló fal a szemközti parton és a Rába védvonalán régebben építettel azonos esztétikai megjelenést mutat majd mosottkavics felületű vasbeton zsaluzópanellel és műkő sertlappal. Az árvízvédelmi fal mellett — kívül — szilárd burkolattal ellátott sétány készül. A környékbeliek örömére minden oda kifutó utcánál lépcsőzetesen kiképzett lejáró lesz a vízpartra. Jövőre a Kálóczy tér melletti és a KTMF mögötti töltésszakasz kerül sorra. E terület munkálatainak részeként a „homokos” szabadstrand focipályájáigrendezik a terepet és bitumenezett utat építenek ki a Kis-Erzsébet híd és az átvágás töltéskoronáján lévő út között. 1991. végére a 14-es közúti hídtól Pataházáig végzik el a töltéserősítést. Ott a töltés keresztszelvényét bővítik majd. Amennyiben a program befejeződik, elmondható, hogy Győr városát — szakmai kifejezéssel — az „ezeréves előfordulási valószínűségű árvíz” ellen kiépített gátrendszer védi. A munkálatokat végző Igazgatóság ezúton is kéri az érintett területek lakosságát, hogy a védtöltéssel kapcsolatos ötleteit, esetleg kifogásait közölje az építőkkel, hiszen minden hasznosítható javaslatot szívesen várnak a szakemberek. Egyébiránt a lakosság tájékoztatása már néhány tanácstagi beszámolón meg is kezdődött. Cs. A. 1989. április 1., szombat Szokatlan vállalkozás Csigatenyésztés olasz mintára Először volt a nutria. Nutria-lázban égett a megye, tudni vélték sokan, ebből meggazdagodhatnak kis befektetéssel és gyorsan. Nutriahúsból készült ételek bemutatóját szervezték meg Győrött, s mikor szalámit vásároltunk, amígy viccelődtünk: mennyi lehet benne a nutriahús ? Aztán Lébénymiklós környékéről kecskebékával riogattak, és az elszántak esküdtek a sikeres tenyésztésre. Most meg itt a csigaláz. Bevallom, nekem még ez a legszimpatikusabb, mert van abban igazság, hogy hovatovább a múzeumból ismerhetik meg a dédunokáink, hiszen a pénzkeresési vágytól hajtva akkor gyűjtik az éticsigát, amikor az szaporodna. Tehát logikus, hagyjuk szabadon szaporodni, és amiből árut csinálunk, azt inkább tenyésszük. A vállalkozásról írtunk már lapunkban is. De ki az és honnét jött, aki mindezt fölvállalta? — Tudja, hogy egyre többet beszélnek magáról? — A csiga miatt? — Igen a csiga miatt, miért, hisz abban, hogy ez sikeresebb lesz, mint a nutria, a béka? — Alapvető a különbség a vállalkozás minőségében. Míg az előbbiekkel megpróbálják néhányan lehet-e ..., addig a csigánál mindössze arról van szó, hogy a már kész technológiát kell adaptálni. Gebhardt Jánossal beszélgetünk, ő a magyar—olasz vegyes vállalat ügyvezető igazgatója. Harminchat éves, nős, két gyereke van. Erdőmérnök, Sopronban szerezte a diplomát, a nagybereki állami gazdaságban legutóbb vadászati ügyintéző volt. A soproni egyetemre Budapestről jött, felvétele előtt volt laboráns, műtőssegéd, szóval vette a kanyarokat. S mivel ő nem egy elülő típus, mindvégig nyitott maradt a valamiben való megmérettetésre. — De miért éppen a csiga? — Nem tudom. Talán azért, mert fehér folt a tenyésztése. Vadásztam olaszokkal, illetve kapcsolatba, barátságba kerültem vadászó olaszokkal, s így esett szó a csigáról, arról, hogy milyen hallatlan jó a piaca, hogy a féktelen gyűjtésével tulajdonképpen mégis rablógazdálkodást folytatunk. Olyan olasz vállalkozók tagjai, négyen, a vegyes vállalatnak, akiknek már több évtizedes a tenyésztési tapasztalatuk. A három magyar tagtéesz összesen 51 százalékát adta a tőkének, az egyik a fertőszentmiklósi. A vállalkozásból, mint kívülálló még semmit nem látok, csak a bekerített egy hektárnyi földet a téesz határában ... — Maszekok is csatlakoztak hozzánk, vállalva a technológiát, eddig hasznosítatlan vizenyős területekkel. Hamarosan zölddel telepítjük be a téesz földet, májusban már szállítunk egy kamion hűtött csigát, mert a hűtés módját próbáljuk ki a megvásárolt csigával. Atenyésztésből való exportáláshoz két év kell. — Minden évben akciót szerveznek az áfészek csigafelvásárlásra, önök lesznek a konkurencia? — Hosszú távon a gyűjtőknek semmi reményük. — Mi lesz a nagy stratégia? — A feldolgozás olasz gépsorral, szeptemberben beépítjük őket. — Piacok? — Először Olasz- és Franciaország. Aztán később a nagy amerikai piac. — Hihetetlenek a számai. Egy hektárról húsz tonna csiga, másfélmillió forintos jövedelem. Nem fantaszta maga? — Mindez reális számításokon alapszik. — A vegyes vállalat olasz tagjai ellátogatnak Fertőszentmiklósra? — Igen. Legközelebb áprilisban jön az olasz szakember, egy-egy hetet tölt el a faluban. — Számolt azzal, hogy ebben a vállalkozásban nagyot bukhat is? — Ilyenre nem gondolok. — Ez lesz élete fő műve? — Azt hiszem, igen. G. Szabó M. A vállalkozó és a majdani tenyésztő. Derékbatört erdő Úgy tűnik, sokan szeretik hazánkban a természetet, és bennük a fákat. Erre következtethetek a heti olvasói észrevételekből is. Kőhalmi Zoltánné Győrből a Madách utcából azt tette szóvá, hogy valamely vállalat szakemberei felsőbb utasításra torzóvá csonkítottak egy szépen díszlő fák Még szomorúbb jelenségre hívta fel a figyelmünket dr. Kováts Zoltán, ő pár nap alatt két olyan fácskát látott a környéken, amelyek évekig bírták a szmogot, a port, a füstöt, s neddögéltek is, ám most valakik derékba törték, széthasították őket. Olvasónk azt kérdezi: kik lehetnek a természet vandál ellenségei, mi motiválja őket vad cselekedeteikben. Erre sajnos mi sem tudunk válaszolni. Csak mélységes együttérzéssel és sajnálattal azt tapasztaljuk, hogy évente erdőnyi facsemetét törnek le, csonkítanak meg az országban. S úgy tűnik, az efféle vandalizmus ellen nincs hatékony védelem. Nem használ a fák időleges körbekerítése, a parkőrök figyelme. Vannak, akik karateklubnak nézik az utcát, és ott vezetik le indulataikat. Miben is reménykedhetünk, jómagam már csak abban, hogy a fejlődés eredményeképpen talán kialakul egy olyan fafaj, amely visszaüt az őt bántó embereknek. Csak sajnos ehhez még évmilliók kellenek, és bírjuk-e addig a fák híján, levegővel? HÜMPOID — 3