Kisalföld, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

tait az utas várakoztatta... Elfogyott a taxis türelme Hajlamosak vagyunk néha egy-egy esetből általános kö­vetkeztetéseket levonni. Nyilván ez az oka, hogy a köztudat­ban elterjedt, egy kollégájuk múlt évi meggyilkolása óta ag­­resszívabbak, „verekedősek” lettek a magántaxisok. Ez így persze nem igaz, az általánosítás miatt joggal tiltakozhatnak az érintettek. Tény viszont, hogy Győrött az utóbbi időben három eset­ben­­is rendőrségi vizsgálat indult „veszekedős taxisok” ellen. Két eset még a múlt év végén történt, ezekről most csak pár mondatot. A Duna taxi egyik sofőrje egy lengyel állampol­gárt fuvarozott, aki sokallta a viteldíjat, reklamált, és nem akart kiszállni a kocsiból. A taxis CB-n a kollégáját hívta, s aztán együttesen „megfegyelmezték” az utast... A másik esetben szintén a Duna taxi egyik munkatársa egy sorkato­nát fuvarozott haza. A fiatalember a lakás előtt mondta, nincs nála pénz, felmegy és lehozza a viteldíjat. A taxis nem méltányolta ezt a kérést, csalási szándékot gyanított mögötte. A „rádiós riadóra” odasereglett taxisok az elinté­zésnek egy eléggé fura módját választották: megverték a pénz nélküli utast. A harmadik eset az idén január 7-én történt. A harminc­éves L. J. ismerősével a Munkásőr úti presszóban szórako­zott. Este 10 óra körül taxit hívott, a Levendula utcába ment, s ott várakoztatta a gépkocsit, hogy majd további fuvarra kérje. Társa a taxiban maradt, ő pedig gyalogosan egyik is­merőséhez indult pénzt kölcsönkérni. Amikor visszatért, a taxis, Zentai Zoltán, a City Taxi munkatársa megtagadta a további fuvarozást, s követelte az addigi viteldíjat, 560 fo­rintot. L. J. szerint kiszállt a kocsiból, megütötte őt, amitől elesett és eltört a bokája. Zentai Zoltán viszont még a szembesítéskor sem ismerte el, hogy megütötte utasát. Mint elmondta, utasa ittas volt, im­­bolyogva járt, ráadásul aznap némi hó is esett, síkos volt a járda, ez okozta a bokatöréshez vezető balesetet. Az eset több szemtanúja szerint viszont való­ban volt dulakodás e taxis és utasa között. A kárvallott elmondta még, bár valóban ivott, nem volt ittas állapotban. Máskor is előfordult már, hogy a taxit hosz­­szabb ideig várakozni hagyta. Jól keres (zöldségkereskedő­nél alkalmazott), esetenként megengedheti magának, hogy „nagyobb taxiszámlát csináljon”. Volt már ilyen Győrött is, Mosonmagyaróváron is járt taxival, és soha nem maradt adós. A történethez tartozik még, hogy az eset másnapján L. J. két nőrokona a City Taxi központjában megkereste Zentai Zoltánt, aki azonban rájuk támadt, s csaló­társai tudták meg­fékezni ... A tanúvallomások alapján a taxis ellen a rendőrség vád­emelési javaslatot nyújtott be a győri városi ügyészséghez. J. F. 4 Nincs a tulajdonukban! Nemrég Horváth L. Zoltán győrújfalui levélírónk panaszolta, hogy a SZÖVKER V. Autómarket használt jármű- és alkatrészüzletében egy roncs Renault-4 gépkocsiról többszöri kérésére sem szerelték le a hát­sólámpát, hogy autóját levizsgáztathassa. Farkas László, az Automarket üzletvezetője közöl­te velünk, hogy a bontásra váró Renault 14 gépko­csit egy budapesti kisszövetkezet szállította telephe­lyükre. Mivel a gépkocsi még nincs a tulajdonukban, a bontását nem tudják beütemezni, és a vásárlóknak sem tudnak pontos időt mondani. Partnerük részéről az ügyintézés máig nem rendeződött, így a vásárlók­nak nem segíthetnek, miután elképzelhető az is, hogy a gépkocsit visszaszállítják. Abban az esetben, ha a gépkocsi bontásra kerül, írásban értesítik olvasónkat, és biztosítják részére, hogy a hátsólámpát megvásá­rolhassa. Házalók divatcuccal A rádió éppen az osztrák kereskedők rugalmasságát feszegette, milyen gyorsan tudnak, ha a körülmények úgy hozzák, akár tehénistál­lóból is üzlethelyiséget vará­zsolni, amikor megszólalt az utcai csengőnk. A kapuban két fiatalember álldogált, szem­látomást a borotvapengével napok óta haragot tartó arc­cal. Tinédzser, bőr, motoros ruhát kínáltak eladásra igen kedvező áron. Suhanc fiamra gondoltam, s kapva kaptam az alkalmon, hiszen már csak két dzseki volt náluk, diva­tosan kiverve fémszögecsek­­kel. Még az utcán is végig­néztem, nehogy jöjjön valaki és elvigye előlem ezt az utol­só két darabot, mely közül az egyiket máris a fiamon láttam. Feleségem persze anyagi megfontolásból azon­nal lehűtötte vásárlási láza­mat, így zsörtölődve ugyan, de lemondtam az előnyösnek tűnő vásárlást. Alig fél óra múlva a busz­megálló felé igyekeztem. A sarkon majdnem belebotlot­tam a két előbbi polgártár­samba, amint egy Dáciából, melynek a hátulja dugig volt tömve bőrruhával, tartalék társuk éppen akkor ráncigál ki kettőt. A karjukra dobja, s azok már fordulnak be a szomszéd utcába. Nem fogják elhinni, mi volt az első gondolatom. Az osztrák tehénistálló! Beküldte: Kuklis József Győrs­zentiván, Honfoglalás u. 83. KI­ AIPOID Olvasóink EMBERSÉGBŐL JELES Április első napjaiban, a délelőtt 9.09 órakor induló 11/Y-os buszjáraton utaztam. A buszmegálló felé rohanó kismamát pillantottam meg, egyik kezében batyufélét tar­tott, a másik kezében két­­három évesnek látszó kislá­nyát húzva igyekezett a megálló felé. Versenyfutás alakult ki a távolság leküz­désére a kanyarban felbuk­kanó busz és a megálló felé rohanó kismama között. A várakozók figyeltek. Már húsz lépés sem volt a meg­állóig, amikor a busz beállt és indulásra készült. A gép­kocsivezető az órájára nézett, majd észrevette a közeledő­ket. Megvárta őket. Felsegí­tettük a kismamát és gyere­két, s már indultunk tovább. A gépkocsivezető emberséges magatartását az anyuka és az utasok hálás tekintete nyug­tázta. Jóleső érzés volt ta­pasztalni, hogy ilyen gépko­csivezetők is vannak. (Dr. Lénárt Kálmán, Győr, Füzes u. 4.) AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ... Március elején elromlott 310 literes, garanciális jugo­szláv hűtőládám. Saját költ­ségemre beszállítottam a Fi­nommechanikai V. javító­részlegébe. Közölték, hogy alkatrész hiányában rövid időn belül nem tudják meg­javítani. Amikor letelt az egy hónap, ismét érdeklőd­tem és kértem, hogy adjanak csereutalványt. Közölték ve­lem, hogy nincs rá szükség, mert a készüléket megjaví­tották. Utánfutóval érte men­tem, de mivel nem akadt senki, aki kisegítette volna a gépkocsihoz, vártam a sze­rencsére. Végül abban ma­radtunk, hogy a vállalat másnap hazaszállítja. Mivel ez nem történt meg, három nap múlva újra bementem. Ismét megígérték a szállí­tást, de a készülék még nem érkezett­ meg. (Fekete József, Győrsövényház, Béke u. 1.) ­rosia Boi­nAsi,l Alkalmi vétel Zsákbamacska, tízezrekért A hírközlő szervek nem győznek figyel­meztetni arra, hogy jól gondoljuk meg, kit engedünk házunkba, kinek adjuk kezébe megtakarított pénzünket, kitől vásárolunk kéz alatt tízezreket érő használati tárgyakat. Kiváló üzleti érzékkel megáldott, dörzsölt polgárok élnek közöttünk, megnyerő külső­vel. Megtakarított vagyonkánkat rendszerint csak hosszas huzavonával, vagy sehogy sem szerezhetjük vissza tőlük. Az általunk ismert pórul jártak közül M. István soproni levélírónk esetét választottuk intő tanulságnak. A múlt év júniusában ja­pán típusú, használt videót vásárolt 40 ezer forintért alkalmi ismerősétől. A család bol­dogsága nem tartott sokáig. A csodamasina hamarosan „rágni” kezdte a szalagot. A ké­szüléket olvasónk elvitte egy szakértőhöz, aki azt alkatrész hiányában nem tudta meg­javítani. Ezt követően felkereste a volt tu­lajdonost és kérte, legyen segítségére a hi­bás alkatrész beszerzésében. Ígéretek és biztatások jócskán elhangzottak az eladó részéről, de mint hetekkel később kiderült, az csak áltatás volt. Az alkalmi eladó most dörzsöli a markát, és nem titkolja vélemé­nyét: a bánatos vevő fordulhat bárhová, hi­szen nincs a kezében adásvételi szerződés. Anélkül pedig... A példa csupán egy a szerkesztőségtől se­gítségért, közbenjárásért fordulók közül. Mivel a pórul jártak száma ijesztően magas, talán nem lesz haszontalan, ha a kéz alatti vétellel barátkozók, főleg nagy értékű cik­kek vásárlása előtt, néhány körülményt mérlegelnek. Ezek: nem kockázatos-e, ki tudja, milyen forrásból származó masináért tízezreket adni? Megbízható, korrekt part­ner-e az eladó? Mi a garancia arra, hogy a pár hetes használat után üzemképtelenné vált készülékért az eladó a vevőt kártala­nítja? Ha a termék megvétele előnyös, a körülmények is ideálisak, az üzlet nyélbe ütése előtt ajánlatos a vétel tárgyát hozzá­értő szakértővel megnézetni. Nemcsak a mi­nősége és az egyre reménytelenebbé váló szervizelés miatt, hanem azért is, hogy a kí­nálati ár arányban áll-e az árucikk értéké­vel. Nem titok, hogy a távol-keleti ország­ban is akadnak olyan áruféleségek, ame­lyek messze vannak a csúcstechnológiától. Külön is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a nagyobb értékű használati cikkeknél aján­latos adásvételi szerződést kötni. Ugyanis ennek hiányában a vevő a jogorvoslásra hi­vatottak előtt nehezen tudja igazát bizonyí­tani. Esetünkben is elhangzott: fordulhat, ahová akar... Általában sokat, de sajnos nem eleget ta­pasztalt emberek a kárvallottak. Éveken át takarékoskodnak, olykor a legszükségeseb­bet is megvonj­á­k maguktól, csakhogy vá­gyuk teljesüljön. S amikor kiderül, hogy zsákbamacskát vettek, a végkimerülésig ki­lincselnek. Pedig a csalódástól egy kis kö­rültekintéssel megkímélhették volna magu­kat. N. M. Kéziratokról üzenjük „Látom én, várom én”. Sürgős ez az üzenet Mert a harmadikos kis Gabi szép ver­set írt: „Zöld a rét / kék az ég, / csillagok égnek esténként / Látom én, / várom te / szívem teljes énekét ...” A képek, ritmus és színek így hullámzanak nyolc vers­szakon át tisztán, ártatlanul és gazdagon. Gyönyörködöm, És kételkednék is, ha meg­engedhetném magamnak. Az Anyuka levele hitelesíti a verset. Gyorsan, melegében kifejezem örömömet: szépet írtál, Gabika! És most a kérdés: ésszerű-e az évismét­lés? Sürgős mondanom, mert tanév vége közeleg. Szerintem nem ésszerű. Aki sze­ret olvasni és jól fogalmaz, az nem lehet gyenge képességű, Gabika tehát ne válo­gasson a tantárgyakban (mint kényeztetett gyerek az asztalnál), tanulja a matema­tikát is, akkor majd ott is lesz sikerélménye. A majdani „írói lángész” még ne él­vezzen semmiféle kivételezettséget, még nem időszerű, és később sem szükséges. A döntéshez egyébként szíveskedjenek meghallgatni a legilletékesebbeket: a tanító né­nit és a pszichológust: „Ébredj, Népem!”. Sürgős ez a válasz is, mert eljött az ébredés ideje. Forrd ihle­­tettségű verse tettekre, csatára hívó trombitaként harsog. Őszinte megbecsüléssel mondom: áthat a tüze, magával ragad a lelkesedése, már-már Klapka seregében ér­zem magamat. Hát éppen ez az, értelemben hiába azonosulok a nagy elődök korá­val, ez a mostani más, kuszáltabb vonalú, tévedéseket rejtőbb. Az ébresztő h­add sem szólhat ugyanúgy, mint százötven éve. No, és amit mond. „... Ne tűrj, Népem, gyalázatot, / alamizsnás alázatot! / Védd érdeked, állj a gátra, / ne hallgass bősz uszításra, / de figyelj az okos szóra, / sorsod magad formáid jóra ...” Azt gondo­lom, minden olvasója egyetért vele. Csak ez a régi versekben már megkopott ün­nepélyesség zavar. Nem illik helyzetünkhöz, szegénységünkhöz, alig pislákoló re­ményeinkhez. De amikor alkalma alakul, és hangulat teremtődik hozzá, ha felol­vassa, nagy sikert arathat vele, mert igazán lelkes, derék munka a verse. A szerkesztő válaszol Pákai Gyula bogyoszlói, özv. Trestyén Józsefné farádi, Horváth Gyuláné nyuli, Ke­mény György győr-ménfőcsa­­naki, Kovács Ferenc csornai, Nemes Zoltán, Fischerné Zol­tán Katalin mosonmagyaró­vári, Módos István, Sipőcz András, Csongrádi Mária sop­roni, Ferenc József, özv. Sá­­hó Lajosné, Kertész Miklós Farkasné Forró Andrea, Ko­vács Gyula, Szigeti L. István, Tihanyi Ferencné győri olva­sóinknak levélben válaszol­tunk. Láng Józsefné győrszentvári, Tóth Mihály lébényi, Varga Istvánná fertőszentmiklósi, Visi Károly kapuvári, Kardos Béla, Nits Jánosné soproni, Kollár Istvánná, Winklerné Sági Ildikó mosonmagyaróvá­ri, Bognár Lászlóné, Rácz Re­zső, Hegedűs Aranka, Réti Tamásné, Csepregi Vilmosné, Kissné Ábrahám Gizella, Tá­­los Endréné győri lakosok ügyében az illetékesek a se­gítségét kértük. Szalay Jánosné soproni ol­vasónkkal közöljük: a külföldi tartózkodás idejére járó nyug­díjra jogosultság szabályai 1989. január 1-jétől megvál­toztak. Az érvényes útlevél­lel átmenetileg külföldön tar­tózkodó nyugdíjas ellátását a belföldön vezetett átutalási betétszámlájára, vagy belföl­di meghatalmazottja részére folyósítják. A meghatalma­zott nevét és címét a nyugdí­jasnak kiutazása előtt a nyugdíjfolyósító szerv tudo­mására kell hoznia. Az ellá­tást időbeli korlátozás nélkül, tehát 90 napon túl is folyósít­ják. Az egy évet meghaladó külföldi tartózkodás esetén azonban a továbbfolyósítás­­hoz a nyugdíjas újabb, igény­­bejelentése szükséges. Közöl­jük még, hogy a korábban, 1989. január 1-je előtt átme­netileg külföldön tartózkodó nyugdíjas kérheti a korábbi rendelkezések szerint szüne­teltetett ellátásának kiutalá­sát. Ebben az esetben a folyó­sító szervek a társadalombiz­tosítási rendelkezéseknek megfelelően, a kérelem be­nyújtását megelőző öt évre visszamenően utalnak ki el­látást. „Orgona" jeligés levélírónk értesülése helyes. Terhesség­­megszakítás után a nőt — a műtét napját is beleszámítva — legalább két napra kere­sőképtelen állományba kell venni. A kétnapos keresőkép­telen állomány a nőt akkor is megilleti, ha ennél rövidebb időt tölt a fekvőbeteg-gyógy­intézetben. Kántor László győri lakos­nak üzenjük: ha a biztosított dolgozó a tárgyhónapban több mukáltatótól részesül olyan juttatásban, amely után nyugdíj­járulékot kell fizetni, mindegyik munkáltató az ál­tala kifizetett, kiosztott jutta­tás összegének megfelelő mér­­tékű nyugdíjjárulákot köteles a biztosítottól levonni. .Megbánási jeligére üzen­jük a szigorított javító-neve­lő munka nem minősül mun­kaviszonynak, így időtartama a munkaviszonyban töltött időbe nem számít be. Társada­lombiztosítási szempontból azonban szolgálati időnek te­kintendő. Szépen magyarul, szépen emberül Fenti címmel nyitottuk meg a Magyar Nyelv Hetét április 17-én a soproni Fe­­renczy János utcai általános iskolában. Az ünnepi meg­nyitót az Anyanyelvi Klub tagjainak nyelvművelő és nyelvőrködő kiselőadásai kö­vették. Az önálló gyűjtő és rendszerező munkák nagy tetszést arattak a tanárokból és diákokból álló közönség körében. A nyelvművelés is­kolánkban hazafias tettnek számít, ötössel és dicsérettel jutalmazzák az eredményesen munkálkodókat. A múlt héten rendeztük meg iskolánkban a Gombocz Zoltán helyesírási versenyt. Városunk nagy szülöttjéről, az akadémikus nyelvtudósról elnevezett verseny tulajdon­képpen a döntő, mert a házi és körzeti selejtezők decem­berben és januárban megtör­téntek. Április 21-én, a Ka­zinczy szépkiejtési verseny városi döntőjével zárult Sop­ronban az általános iskolások körében a Magyar Nyelv He­te. Balogh Tamás 8. c. oszt. tanuló 1989. május 2., kedd

Next