Kisalföld, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
1989. szeptember 1., péntek KISALFÖLD Mosonmagyaróvári kezdeményezések Az MSZMP Mosonmagyaróvár Városi Bizottsága 1989. augusztus 30-án ülést tartott. A testület megvitatta és elfogadta a pártbizottság és apparátusa új munkamódszerére és munkastílusára kidolgozott javaslatot. Tájékoztatást hallgatott meg a kongresszusi küldöttválasztások politikai tapasztalatairól. A pártbizottság aktuális kérdéseket is tárgyalt. A lakóterületi politizálás szervezeti kereteinek továbbfejlesztésére munkabizottságot hozott létre. A települések politikai, gazdasági önkormányzatának kialakítását sürgető soproni felhívásban foglalt követeléseket megerősítette és támogatja. Szükségesnek tartja, hogy a kormány gyorsítsa fel az önkormányzati törvény kidolgozását, és törvényi garanciákkal biztosítsa a helyi önkormányzatok valódi gazdasági és szervezeti alapjait. A város és vonzáskörzete párttajainak ajánlja, hogy anyagi hozzájárulásokkal is támogassák a közmegegyezést szolgáló 1958-as helyi emlékmű megvalósítását. (Az önkéntes adakozásokat az MNB 339-980 80/1264. számú csekkszámlára lehet megtenni.) Kezdeményezi a hátrányos helyzetű gyermekek továbbtanulásának támogatására alapítvány létrehozását. A HNF városi bizottsága által kezdeményezett felhívást — amely a megüresedett szovjet laktanya települési vagyonként a város javára történő átadását szorgalmazza — támogatja és felkéri a város lakosságát, párttagjait az aláírásgyűjtési akcióban való részvételre. Az MSZMP mosonmagyaróvári bizottságának tájékoztatási bizottsága Reggeltől estig műszak Dinnyés mérleg Kint esik az eső. Vigasztalanul. Balázs József is ráér. Kérésemre összeül a család, hogy közösen elkészítsünk egyfajta idei mérleget. Lehet-e a dinnyéből valaki milliomos? — Aligha — mondja Balázs József. — Menjen el, uram a Balaton partjára vagy a Miskolc környéki üdülőkörzetbe. Nem dinnyések építettek palotákat ezeken a helyeken. Mi örültünk, ha otthon össze tudtunk hozni egy takaros házat, jól berendezhettük, s emellett a tisztességünk is megmaradhatott. A feleségemmel 1968 óta dinnyéskedünk, s kismegszakításokkal ezen a vidéken, Gyirmóton, Ménfőcsanakon. Ismerem már anynyira ezt a határt, a dinnyének való földeket, mint az agronómusok. Valamikor felesdinnyések voltunk. Ez azt jelentette, hogy a munka fejében a haszon fele minket illetett. Emellett a téesz tagjainak is számítottunk, tehát munkaviszonyunk is volt. Később a részesedésünk negyven, sőt harminc százalékra csökkent. Idén viszont teljesen új gúnyába bújtunk. Már nem tartozunk a téeszhez. Úgy béreljük a területet. Maszekoknak számítunk. A földbérleti díja négyzetméterenként egy forint. Ki lehet kalkulálni, mennyi költséggel kezdünk! Balázsék folytatják a számolgatást. A téesz elvégzi ugyan a gépi munkákat, de Balázs József gondolatai már az Alföldön járnak, Csányban, ahol kőház, sok elmaradt munka, ismerősök, rokonok várják őket. Itt, Ménfőcsanak határában a pozdorjalemezekből összeállított dinnyéslakban már kevés örömet talál. Főként most, amikor az augusztus vége szinte téli napokat hordoz. Midőn már Lőrinc is lesben áll, hogy csúfságot tegyen a dinnyékkel, azt meg kell fizetnünk, nem is csekély áron. Ehhez jön még a vegyszerek, a műtrágyák ára. A dinnye majdnem olyan kényes növény, mint a szőlő, sokféle betegség ellen kell védeni. De a legnagyobb változást az előző esztendőkhöz képest az jelentette, hogy a család most minden kockázatot egyedül vállalt. Igaz, a hasznon sem kellett osztozni senkivel. — Nekünk sok gondolkodni valónk nem volt — mondta Balázs Józsefné —, a férjemnek még két éve van a nyugdíjig. A dinnyéhez értünk, ezen a vidéken vannak kapcsolataink. Belevágtunk. S rögtön az első évben több bajunk volt a dinnyével, mint előtte esztendőkig. A korainak szánt, fóliával letarkart területen előtört a tavalyi napraforgó. Fel kellett szednünk a takarást. Utána a kiültetett palántákat valósággal ellepték a levéltetvek. Hetekig küzdöttünk ellenük, közben a növény nem fejlődött. Azután jött a szárazság. Szóval az idei év sok gonddal telt. Ráadásul az igazi nyerők a kereskedők. Azok legalább annyit nyernek a dinynyén, mint írni. — Persze maga a haszonra kíváncsi — jegyezte meg Balázs József. — Nagyjából elkészült a „zárszámadás”. Úgy saccoljuk, háromszázezer forintnyi jövedelmünk maradt. Ezért dolgoztunk hárman márciustól mostanig. És itt reggeltől estig tartott a műszak, délután kettőkor vagy négykor nem köszöntünk a dinnyének jó éjszakát. Mást nem tehetünk, a télen igyekszünk felejteni, erőtgyűjteni, s jövőre bízunk egy jobb esztendőben. N. E. Kapuváron a helyzet majdnem idilli Vendéglátás-szíveslátás Ritka jó minősítésnek számítmanapság, ha egy tanácsi szakigazgatási szerv, nevezetesen Kapuvár Város Tanácsának hatósági osztálya jó színvonalúnak, a lakosság és az idegenforgalom igényeinek kielégítésére alkalmasnak minősíti a városban lévő vendéglátó egységek működését. Márpedig ez így van, hiszen a városiban működő huszonnyolc vendéglátó egység tételes jellemzése sem tartalmaz mást, mint dicséretet, még a nyolc italbolt, illetve a hét büfé, ételbár munkája ellen sem emeltek panaszt sem a vendégek, sem a hatóság. A jellemzés mibenléte persze érthető: a kapuvári vendéglátás zömét, kilencven százalékát, a Hanság Áfész üzlethálózata bonyolítja le, s húsz egysége közül tizenhat szerződéses formában üzemel. Egyértelmű megállapítás: a szerződéses egységekben javult a kiszolgálás színvonala és bővült a szolgáltatások köre. Megfigyelhető, olvasható a tájékoztatóban, hogy a szerződésbe adás után az üzletek általában,kevesebb létszámmal érik el a korábbiaknál jobb eredményeiket, s anyagi érdekeltség miatt törekednek a vendégek mind jobb és figyelmesebb kiszolgálásra. Az egységeket tételesen is górcső alá vevő tájékoztató méltán hivatkozik mint legjobb példára, a Gulyás csárdára, amely speciális ételkülönlegességeivel, mindenekelőtt a böllérmáj elnevezésű ételével megállásra késztet csaknem minden ,Kapuváron átutazót. A dicsérő sorok nem érdemtelenül szólnak a Fürdő vendéglőről sem, hiszen annak szerződésbe adása óta az új üzletvezető nemcsak a kulturált étkezési, szórakozási lehetőséget teremtette meg, hanem az esztétikus terasz kialakításával szinte kizárólagos ellátója lett a fürdőnek és a közeli kempingnek. Az oda betérő vendégek bizonyára már az első benyomások alapján megállapítják, hogy itt minden a vendégért, a vendég óhajára történik, s a jó tapasztalatok a jövőben is célhelyként jelölik meg ezt az éttermet. A kapuvári vendéglátásminősítésére elég egyetlen adat: az összes vendéglátóipari kereskedelmi forgalomnak mintegy huszonöt százaléka ételforgalomból származik. A több évtizedes tapasztalat, miszerint a kapuvári ízek igazi különlegességet jelentenek még a tájegységen belül is, megállásra készteti az átutazót, s az átmenő turizmus ily módon történő szíveslátása a városka alaposabb megismerésére is ösztönzi a vendégeket. Ami pedig az itt lakókat illeti: a Rábaparti eszpresszó a fiatalok körében kedvelt, elsősorban diszkórendezvényei miatt, a Hársfa vendéglőt pedig elegáns milliője miatt főként a nyugati turisták látogatják. Ez utóbbi két vendéglátóhely magánkereskedők által üzemeltetett egység. Miután elképzelhetetlen, hogy mindenről csak dicsérő szóvalkell beszélni, essék szó a szabálysértésekről. Az első félév során négy szakember fizetett többezer forint bíróságot azért, mert nem azt a minőségű bort mérte, ami alapján a számlát elkészítette. Egy szerződéses üzletvezető — mik vannak? — megakadályozta az árellenőrzés végrehajtását. Kétezer forintra büntették. És a jövő? A Hanság Áfész a közeljövőben nem kíván újabb vendéglátó egységgel részt venni az ellátásban, így újabb szórakozóhely csak magánkereskedők jóvoltából jöhet létre. K. M. Nemzetközi építési bemutató Győr-Bácsán Kísérlet magyar módra az osztrákok csak néztek Az élet manapság már ilyen. A protokoll a külföldi vendégekkel együtt hiánytalanul megjelent, a Győri Rádió élő közvetítésben mutatta be a szándékot, az MTI tudósítója sűrűn jegyzetelt, a helyi televízió árgus kamerája mindent felvett. Látszólag minden simán ment, Balogh József, Győr tanácselnöke meggyőző szavakkal mutatta be tegnap reggel az Ergényi úti lakótelepen azt az osztrák—magyar kísérleti építkezést, mely újabb lehetőséget nyújthat az építési választék bővítésére. Bizonyára számos utazás, egyeztető tárgyalás előzte meg az osztrák Patria Építő és Pénzügyi Tervező korlátolt felelősségű társaság és a városi tanács együttműködési megállapodását, melynek nyomán szemünk láttára emelkedtek a falak a Pénzverem és a Csonkaér utca sarkán húzódó kis telken. A loosdorfi YTONG cég építésvezetője, az őszhajú Stefan Kallinger a klasszikus pallérok precizitásával serénykedett, miközben Angelmaier úr az YTONG falazóanyag és építési eljárása előnyeit ecsetelte. A magyar vállalkozók elismeréssel nyilatkoztak a remek technológiáról, a frappáns gépészeti megoldásokról. A megyei OTP igazgatóság vezetői a gazdaságosságot, a négyzetméterárakat firtatták. Tulajdonképpen a bemutató, illetve a kísérleti építkezés célja is ez. A külföldi falazóanyaggal, melynek alkotórészeiben tájékunk nagyon gazdag, az osztrák technológiával mennyi idő alatt és mennyiért lehet egy családi házat kompletten felépíteni? Ötszáz óra, ezer óra, kétezer óra, ötezer óra? Nem kétséges, a középnagyságú építési blokkok, melyek hőszigetelési együtthatója az a bizonyos ,,K” tényező 0,40, precíz, gyors munkát tesznek lehetővé Ausztriában. Az építési bemutató csattanója számomra ugyanis az volt, hogy a Volán-daru, valami misztikus, tehát ép ésszel fel nem fogható ok miatt, a bemutató nyolc órai kezdésére nem érkezett meg, pedig állítólag reggel hatra rendelték. Az emelés elmaradt. Helyette meglehetősen kínos igyekezettel mutatták be, hogy a falazó építési elemek olyan könnyűek, hogy féltucat vagy egytucat erősmarkú magar kéz a helyére tudja daru nélkül is emelni. Fülig Jimmy után szabadon. Ennyit a fjordokról, fenség! A bemutató után a protokoll a városházára hajtatott, a daru ez idő tájt érkezett meg a bemutatóra. Horváth Sándor Az Osztrák—Magyar Monarchiára emlékeztető munkamegosztás. Az osztrák főnök irányít, a magyar munkás emel. Világkiállításért Kft. Világkiállításért Kft. alakult Budapesten 12 építőipari kivitelező, beruházó és tervező vállalat részvételével, 12 millió forintos alaptőkével. A társaság célja, hogy megszervezze a magyar vállalkozók részvételét a beruházás 50 hektáros területének, illetve 100 ezer négyzetméternyi épületének előkészítési, megvalósítási munkálataiban. A magyar parlament őszi, illetve a nemzetközi szervezet decemberi, a kiállítás megrendezéséhez hozzájáruló döntése előtt akft. már most megkezdi a különféle információk gyűjtését, rendszerezését, a piackutatást, üzletszervezést, a marketing tevékenységet. Aki nem hiszi, járjon utána Hófehérke volt az idea, Mostohának nevezték a körülményeket. Ez a Mostoha kimondottan utálta Hófehérkét, mert szebb volt, mint ő. Elrendelte hát, hogy valamennyi tükör, ami csak van a birodalomban, mind legyen görbe. A nagylánnyá cseperedett Hófehérkének barátai megsúgták, hogy mégiscsak szép. Sajnos, a Mostoha is visszahallotta: rondának tartják. Ebből lett a baj. A Mostoha úgy döntött, ezután mindenki bekötött szemmel járjon, s ha valakit rajtakapnak a leselkedésen, vakíttassék meg. Hófehérkét egy vak vadász vitte ki a Nagykerek erdőbe, azzal a paranccsal, hogy puffantsa le. Szerencsére turistának álcázott menekültek tanyáztak a lombsátrak alatt, ők mentették ki a lányt az össze-vissza lődöző vak ember kezei közül. S elvezették a törpékhez. A két apróság éppen akkor hagyott fel a bányászattal, s jól jövedelmező vállalkozásba kezdtek, határközeli idegenvezetéssel, autóbontással próbálkoztak. Hófehérke eltartási szerződést kötött velük, főzött, mosott, takarított az erdei házikó reményében. Nem telt neki fodrászra, így kapóra jött az álruhás Mostoha, aki felajánlotta, hogy megcsinálja a frizuráját. Gondolta, még szüksége lehet a külcsínre, mert idegen országbéli alakokkal tele az erdő, megcsinálhatja a szerencséjét. A fésű azonban mérgezett volt, a bánya a Kiskunsági Nemzeti Parkban vásárolta egy szuvenirárusnál. A törpék mentették meg Hófehérkét, levágták tőből ébenfekete haját. Még így is gyönyörű volt, ezért a Mostoha a hiúságát akarta megkörnyékezni, méregdrága kígyóbőr övet vitt neki ajándékba. De jaj, a kígyó is benne lakozott. Megint a törpék lélekjelenlétén múlott, hogy a hiszékeny lány életben maradt. Az alattvalók még mindig nem akarták szépnek látni a Mostohát, aki innen tudta meg, hogy Hófehérke él. Szakított egy almát valamelyik véletlen folytán be nem szántott szabolcsi kertből, és elvitte Hófehérkének. Benne volt abban a termelő minden mérge. Meg is akadt a lány torkán, a törpék is csak jó erős szilvapálinkával tudták elérni, hogy kiköhögje. Mikor a herceg menetrend szerinti fehér lovon arra járt, nem talált az erdőben mást, csak egy csimbókos hajú, pityókás tramplit, aki aprócska V Love Szürkécske feliratos trikókat teregetett a szárítókötélre. O. H. M. 3