Kisalföld, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-02 / 231. szám
1990. október 2., kedd. Van elég takarmány Drágábban vásárolható Két tűz között van a vállalat, említik a megyei gabonaforgalminál. Az állattartók érdekét legalább annyira fontosként kell kezelnie a piaconmaradásért, mint a sajátjukét a tisztességes haszon reményében. Tény, hogy elsőként az országban a megyei vállalat fizetett 5 százalék minőségi felárat, s így a takarmánybúza árát 570 forintra emelte. Napjainkban az elfogadható takarmányellátás jelenti a fő gondot. Azonban minden kósza híreszteléssel ellentétben azt állítják a megyei vállalatnál, hogy nálunk nem lesz takarmánygond, legalább is a tápellátás zavartalansága garantálható. A megyei szükségletnek eddig 50-60 százalékát a vállalat állította elő a keverőüzemeiben és a szerződés értelmébenn ellátta a kis- és nagyfogyasztókat, ezután is arra törekednek, hogy legyen választék a tápboltokban. Kukoricából viszont csak annyi van, amennyi a keveréktakarmányokhoz kell, s az egész évi szükségletről megyén kívüli vásárlásokkal gondoskodik a vállalat. Viszont búzából, árpából el tudják látni az állattartókat, elfogadható áron. Ezek után mindössze két kérdésünk van. Az egyik, hogy az aszályos esztendőre való tekintettel a mennyiség mellett a minőséget is garantálni tudja-e a vállalat? A válasz: a gabonaforgalmi boltjaiban a takarmányok beltartalmi értéke nem változik, annál is inkább így igaz ez, mivel a szükséges fehérjehordozók is rendelkezésre állnak. A másik kérdésünk, hogy mivel az idén a kukorica ára száz százalékkal, a gabona ára 30 százalékkal emelkedett, mennyivel drágulnak a tápok? Októbertől az állattartók nem a megszokott áron kapják a takarmányt, 3-4 százalékos az áremelkedés. De ezt a fogyasztói árat csak akkor tudja garantálni a vállalat, ha nem következik be valamilyen drasztikus emelése az energiaáraknak, és ha nem lesz forint-leértékelés. Ez a csekély áremelése a tápoknak nem valami jótéteményű cselekedete a vállalatnak, hanem mindöszsze arról van szó, meg akarja tartani helyét a piacon. Folynak a szerződéskötések, és vigyáznak a korábbi partneri kapcsolatok fenntartására és arra, hogy jövőre is legyen vevőkörük. Ezért számos belső intézkedéssel ellensúlyozzák a magas szemestakarmány áremelkedést, s megfontolt piacpolitikai okok miatt úgy határozott a vállalat vezetősége, megelégszik a szerényebb haszonnal is. Várható, hogy éppen a mérsékelt áremelkedés miatt átrendeződik a vevőkör, ami okozhat a takarmányellátásban relatív hiányt, még akkor is, ha jelenleg több takarmányt gyárt a vállalat, mint tavaly. Ha kell, mondják, szombat, vasárnap is műszakot szerveznek a gyártásra a hiány elkerüléséért. GSZM Száz napig szedhető Csak a fagy árthat A legtöbb termelő már kétkét és fél hónapig, ha szedi az uborkát. Azután a termés csökkenésével kedvetlenné válik, hanyagolja a növényvédelmet, a tápanyagutánpótlást, beletörődve nézegeti a sárguló leveleket abban a hitben, hogy ebből a növényből úgy sem tudna nagyobb termést kicsikarni. Pedig nem így van. Az uborka életteljesítménye növelhető, s megfelelő bánásmód esetén akár száz napig is szedhető. Gondolom, velem együtt a jelenlévő több mint kétszáz ember többsége kételkedett abban, hogy a Sluis & Groot cég a szavakon és a tanácsokon túl, majd még elismerő szavakra méltó uborkával is szolgál. Pedig így volt. Az enesei Burányi Attila és még néhány környékbeli termelő kertjében úgy zöldell az uborka, mint másutt augusztus közepén. Méghozzá nem is az afféle túlreklámozott fajták, hanem a sokak által ismert Minerva, illetve annak fiatalabb testvére, az Orient. No, de hogy lehet ezt elérni? Erről hallottak előadásokat az egész megyéből összesereglett érdeklődők az enesei kultúrházban, amely bizony szűknek bizonyult a rendezvényhez. Sokan az udvaron hallgatták végig Kádár Andrásnak, a Sluis & Groot magyarországi menedzserének előadását. Nos, az uborka termőidejét többféleképpen meg lehet nyújtani, egyrészt a szedés koraiságának fokozásával, másrészt a szeptemberi, októberi késői szedéssel. Mindkettőnek megvannak a maga mesterfogásai. Az uborka fátyolfóliával takarva kibírja az esetleges május eleji kisebb fagyokat is, így a kockázat csökkentésével korábbam kiültethető, illetve é vethető. Fokozható a koraiság úgy is, hogy valaki fóliában, vagy, hidegágyban megneveli a palántákat. Jó lehetőséget kínálnak ehhez a mostanság megjelent kitoplant tálcák, amelyekben kis területen sok palánta helyezhető el. Ez utóbbiak másodvetésnél is eredményesen használhatók. A betegségek okozta terméskiesés csökkenthető az úgynevezett szakaszos vetéssel, mikor is az uborka egyes darabjait hetes időközökkel eltolva vetik el. A korábban kiültetett, vagy előnevelt uborka akár két-három héttel hamarabb szedhető, mint a hagyományos. De ahhoz, hogy száz napig teremjen, más teendőkre is szükség van. Az erőteljes növekedésű fajtáknál ezek közé tartozik a hajtások eltávolítása, illetve metszése. Erre nagyon kevesen fordítanak gondot. Lényeges teendő a kis vízadagos öntözés, illetve a tápanyagutánpótlás. A cég szándéka szerint az általuk ajánlott fajtákat, illetve az uborkatermesztéshez használható műtrágyákat, segédanyagokat megtalálják majd a termelők Fehértón, ugyanott Gazdag Lászlónál tanácsokat is kaphatnak. Hogy megéri utánajárni, próbálkozni, azt nagyon jól ■bizonyítjai Burányi Attila példája. Ő ugyanis eddig már folyóméterenként 370 forint értékű uborkát szedett az említett két fajtából, kordonos művelésben. Igaz, ehhez kellett az idei jó ár is. Németh E. Manapság már csak az igazán ügyes csencselőknek, valutázóknak érdemes üzleti célból kiutazniuk Ausztriába. Mindenki mást, józan ésszel gondolkodva, el kellene hogy riasszanak a forintra átszámítva csillagászati árak. A nem is oly rég még kurrens műszaki cikkeknek például legalább annyi az ára, mint idehaza - hála az itthoni „importliberónak’’. Ha ügyesen tudnánk gazdálkodni, megérhetnénk, hogy az osztrákok a benzin, a sajt- és szalámihegyek helyett nemsokára az olcsó műszaki tömegcikkekért tolonganának boltjainkban. Az lenne ám az igazi magyar csoda! Ám még nem tartunk ott. A csoda egyelőre az, hogy a magyarság vásárlóerejét jelentősen mérséklő intézkedések ellenére is, az osztrákoknak nagyarányú forgalomirányító apparátust kellett mozgósítaniuk Grazban, az őszi vásárra érkező keleti népözön „megfékezésére”. Csodálni való, hogy a nemzetközi és a belpolitikai forrongások idején nemrégiben a bécsújhelyi vásárról érkezett felemás hír ajzotta föl egyedül az olvasói kedélyeket. Kellett-e fizetni valójában belépőt vagy sem, ez annyira izgalmas kérdéssé vált, hogy legalább egy hétre aktivizálta a szerkesztőségi telefonvonalakat. A magyaroknak méregdrága a puccos grázi vásár. A 12. csarnok bejáratához települt erőszakos zsibárus lemondóan legyintett, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk: „Ja, ja, a magyarok csak jönnek, nézegetnek, prospektust kérnek, de semmit nem vesznek” . Igen, nézegetni, azt szerencsére, szinte még ingyen lehet, hiszen az a száz forint, amiért a vásári belépőt itthon árulták, no meg az 55 schillinges parkolójegy, osztrák szemmel akár ingyenesnek is tűnhet. Az utazási költséget beszámítva azonban egyszerre nagyon drágának tűnik mindaz, amit a magyar vásárló a grazi vásárban láthat. Úgy is mondhatnánk, kevés az a plusz, amit ennyi mínuszért adnak. Három gyártmányt azért ki kell emelni a választékból. A fürdőkádba szerelt pezsegtető berendezést, a derékmelengető búboskemencét és a „félautomata” fölmosását. Tőlünk nem a fogyasztóknak, hanem a potenciális gyártóknak kellene kimenniük Grazba. Vigyázat, nem kiállítani, hanem ötleteket lopni, mert ez kerülne a legkevesebbe, és egyúttal a legtöbbet hozhatná. Félő azonban, hogy ebben az időszakban éppen azok nem mennek ki, akiknek a leghasznosabb lenne. Csudás Endre Pezsgőfürdő és búbos kemence Grazi kirakat „Másféle vásárpolitikát kell folytatnia a Hungexpónak a jövőben, jobban igazodva a kiállítók igényeihez” - mondotta Horváth János, a „92. BNV igazgatója az MTI-nek az fogyasztási cikkek őszi seregszemléjének tapasztalatait összegezve. A vasárnap bezárt vásár pillanatai a fotóriporter szemével: divatbemutató modern koreográfiával (balra fent), távolkeleti varázskesztyű (jobbra fent), még az autót is meggyújtják egy csodapaszta bemutatóján (jobbra lent), csak a levegőt adták ingyen az Expo lufiban (balra lent). Fotó: Laposa Tibor Mit mutat if„ Helyzet”? Erdeink jövője „Mindannyian tudjuk, mennyire bonyolultak a kölcsönhatások egyetlen fa és a körötte lévő életformák között. De miért olyan fontosak a fák az emberek számára, akik annyira különböznek a fáktól? Azért, mert ha mások is, az élet ugyanazon örökségének részei.” - úja Henrik Skalimowski Az erdők, mint szentélyek című cikkében. A tudományos igényű értekezés György Lajos fordításában A Helyzet című lapban jelent meg. A Helyzet egy kiadvány az erdőkért, a „Soproni Egyetem” különszáma, az Erdészeti és Faipari Egyetem gondozásában. A kétrészes újság rengeteg információval, érdekességgel szolgál szakmabelieknek és kívülállóknak egyaránt, mindazoknak, akik fontosnak érzik a természet, az erdők védelmét. Kérdezhetnék, egyáltalán miért van erre szükség? Készítsünk csak egy rövid statisztikát! Hazánkban a termőtalajok fele fizikai és kémiai szempontból veszélyeztetett. Körülbelül hárommillió (!) hektár a savanyú és hatszázezer hektár a szikes terület. Az ország levegője több régióban szennyezett, ami majdnem négymillió embert érint. Felszíni vizeink 80-90 százaléka közepesen szenyezett. A felszín alatti vizek elnitrátosodása pedig közeli és reális veszély. (Jelenleg már 800 községben egészségtelen az ivóvíz!) Évente hatmillió tonna veszélyes hulladék termelődik Magyarországon, aminek kezelése és hatástalanítása nehezen megoldható... Ezek a környezet- és természetpusztító tényezők erdeink létét is közvetve vagy közvetlenül veszélyeztetik, nem csoda hát, hogy alapvető kérdéssé vált, sikerül-e a környezet szennyezését viszszaszorítani a jövőben. A hatékony intézkedésekhez persze elsősorban jól szervezett intézményrendszer szükséges. A Helyzet című kiadványban nemzeti parkok, környezetvédelmi igazgatóságok szakemberei, tudósok, tanárok, kutatók válaszolnak a szerkesztőség körkérdésére. Hogyan képzeli el a honi környezet- és természetvédelem jövőjét? A válaszadók között találjuk többek között dr. Csapody István botanikust, dr. Alexay Zoltán tanárt és Bolla Sándor erdőmérnököt. A Helyzetben politizáló erdészek fejtik ki véleményüket az erdőgazdálkodás jövőjéről, részleteket közölnek az erdőtörvényelőkészítő bizottság anyagaiból, cikkeket olvashatnak az erdőrendezés helyzetéről, az erdőfelügyelet gondjairól. A kiadvány másik részében szakemberek válaszolnak a nyárgazdálkodással kapcsolatos kérdésekre. A szerkesztők felmérést készítettek a pályakezdő erdőmérnökök elhelyezkedési lehetőségeiről, szemelvényeket közölnek a társadalmi szevezetek erdőgazdálkodásról szóló dokumentumaiból. A szerkesztőség címe: A Helyzet 9400 Sopron, Ady Endre út 5. „Számomra az erdő a határtalan kedvesség és a jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de nagylelkűen nekünk adja élettevékenysége termékeit: védelmet nyújt minden élőlény számára, árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja...” - mondja Buddha az erdőről. Az erdőről, amit az ember az őskortól kezdve imádott, őrzött és szentnek tartott. Csak éppen manapság feledkezik arról, hogy létének egyik záloga. Erre figyelmeztet A Helyzet is. Ny. Cs.