Kisalföld, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-02 / 231. szám

1990. október 2., kedd. Van elég takarmány Drágábban vásárolható Két tűz között van a válla­lat, említik a megyei gabo­naforgalminál. Az állattartók érdekét legalább annyira fontosként kell kezelnie a piaconmaradásért, mint a sajátjukét a tisztességes haszon reményében. Tény, hogy elsőként az országban a megyei vállalat fizetett 5 százalék minőségi felárat, s így a takarmánybúza árát 570 forintra emelte. Napja­inkban az elfogadható takar­mányellátás jelenti a fő gon­dot. Azonban minden kósza híreszteléssel ellentétben azt állítják a megyei vállalatnál, hogy nálunk nem lesz takar­mánygond, legalább is a tápellátás zavartalansága garantálható. A megyei szükségletnek eddig 50-60 százalékát a vállalat állította elő a keverőüzemeiben és a szerződés értelmébenn ellát­ta a kis- és nagyfogyasztó­kat, ezután is arra töreked­nek, hogy legyen választék a tápboltokban. Kukoricából viszont csak annyi van, amennyi a keveréktakarmá­nyokhoz kell, s az egész évi szükségletről megyén kívüli vásárlásokkal gondoskodik a vállalat. Viszont búzából, árpából el tudják látni az állattartókat, elfogadható áron. Ezek után mindössze két kérdésünk van. Az egyik, hogy az aszályos esztendőre való tekintettel a mennyiség mellett a minőséget is garan­tálni tudja-e a vállalat? A válasz: a gabonaforgalmi boltjaiban a takarmányok beltartalmi értéke nem vál­tozik, annál is inkább így igaz ez, mivel a szükséges fehérjehordozók is rendelke­zésre állnak. A másik kérdésünk, hogy mivel az idén a kukorica ára száz százalékkal, a gabona ára 30 százalékkal emelke­dett, mennyivel drágulnak a tápok? Októbertől az állat­tartók nem a megszokott áron kapják a takarmányt, 3-4 százalékos az áremelke­dés. De ezt a fogyasztói árat csak akkor tudja garantálni a vállalat, ha nem következik be valamilyen drasztikus emelése az energiaáraknak, és ha nem lesz forint-leérté­kelés. Ez a csekély áremelé­se a tápoknak nem valami jótéteményű cselekedete a vállalatnak, hanem mind­­öszsze arról van szó, meg akarja tartani helyét a piacon. Folynak a szerződés­­kötések, és vigyáznak a ko­rábbi partneri kapcsolatok fenntartására és arra, hogy jövőre is legyen vevőkörük. Ezért számos belső intézke­déssel ellensúlyozzák a magas szemestakarmány áremelkedést, s megfontolt piacpolitikai okok miatt úgy határozott a vállalat vezető­sége, megelégszik a szeré­nyebb haszonnal is. Várható, hogy éppen a mérsékelt áremelkedés miatt átrendeződik a vevőkör, ami okozhat a takarmányellátás­ban relatív hiányt, még ak­kor is, ha jelenleg több ta­karmányt gyárt a vállalat, mint tavaly. Ha kell, mond­ják, szombat, vasárnap is műszakot szerveznek a gyár­tásra a hiány elkerüléséért. GSZM Száz napig szedhető Csak a fagy árthat A legtöbb termelő már két­­két és fél hónapig, ha szedi az uborkát. Azután a termés csökkenésével kedvetlenné válik, hanyagolja a növény­­védelmet, a tápanyagután­pótlást, beletörődve nézege­ti a sárguló leveleket abban a hitben, hogy ebből a nö­vényből úgy sem tudna na­gyobb termést kicsikarni. Pedig nem így van. Az ubor­ka életteljesítménye növel­hető, s megfelelő bánásmód esetén akár száz napig is szedhető. Gondolom, velem együtt a jelenlévő több mint kétszáz ember többsége ké­telkedett abban, hogy a Slu­­is & Groot cég a szavakon és a tanácsokon túl, majd még elismerő szavakra méltó uborkával is szolgál. Pedig így volt. Az enesei Burányi Attila és még néhány környékbeli termelő kertjében úgy zöldell az uborka, mint másutt augusztus közepén. Még­hozzá nem is az afféle túlreklámozott fajták, ha­nem a sokak által ismert Minerva, illetve annak fiata­labb testvére, az Orient. No, de hogy lehet ezt elér­ni? Erről hallottak előadá­sokat az egész megyéből összesereglett érdeklődők az enesei kultúrházban, amely bizony szűknek bizonyult a rendezvényhez. Sokan az udvaron hallgatták végig Kádár Andrásnak, a Sluis & Groot magyarországi me­nedzserének előadását. Nos, az uborka termőidejét többféleképpen meg lehet nyújtani, egyrészt a szedés koraiságának fokozásával, másrészt a szeptemberi, októberi késői szedéssel. Mindkettőnek megvannak a maga mesterfogásai. Az uborka fátyolfóliával takarva kibírja az esetleges május eleji kisebb fagyokat is, így a kockázat csökkentésével korábbam kiültethető, illetve é vethető. Fokozható a korai­­ság úgy is, hogy valaki fóliá­ban, vagy, hidegágyban megneveli a palántákat. Jó lehetőséget kínálnak ehhez a mostanság megjelent kitop­­lant tálcák, amelyekben kis területen sok palánta helyez­hető el. Ez utóbbiak másod­vetésnél is eredményesen használhatók. A betegségek okozta terméskiesés csök­kenthető az úgynevezett szakaszos vetéssel, mikor is az uborka egyes darabjait hetes időközökkel eltolva vetik el. A korábban kiülte­tett, vagy előnevelt uborka akár két-három héttel ha­marabb szedhető, mint a hagyományos. De ahhoz, hogy száz napig teremjen, más teendőkre is szükség van. Az erőteljes növekedésű fajtáknál ezek közé tartozik a hajtások eltávolítása, illet­ve metszése. Erre nagyon kevesen fordítanak gondot. Lényeges teendő a kis víza­dagos öntözés, illetve a táp­anyagutánpótlás. A cég szándéka szerint az általuk ajánlott fajtákat, illetve az uborkatermesztéshez hasz­nálható műtrágyákat, segéd­anyagokat megtalálják majd a termelők Fehértón, ugyan­ott Gazdag Lászlónál taná­csokat is kaphatnak. Hogy megéri utánajárni, próbálkozni, azt nagyon jól ■bizonyítjai Burányi Attila példája. Ő ugyanis eddig már folyóméterenként 370 forint értékű uborkát szedett az említett két fajtából, kor­­donos művelésben. Igaz, ehhez kellett az idei jó ár is. Németh E. Manapság már csak az igazán ügyes csencselőknek, valutázóknak érdemes üzle­ti célból kiutazniuk Auszt­riába. Mindenki mást, józan ésszel gondolkodva, el kelle­ne hogy riasszanak a forint­ra átszámítva csillagászati árak. A nem is oly rég még kurrens műszaki cikkeknek például legalább annyi az ára, mint idehaza - hála az itthoni „importliberónak’’. Ha ügyesen tudnánk gazdál­kodni, megérhetnénk, hogy az osztrákok a benzin, a sajt- és szalámihegyek helyett nemsokára az olcsó műsza­ki tömegcikkekért tolonga­­nának boltjainkban. Az lenne ám az igazi ma­gyar csoda! Ám még nem tartunk ott. A csoda egyelőre az, hogy a magyarság vásárlóerejét je­lentősen mérséklő intéz­kedések ellenére is, az osztrákoknak nagyarányú forgalomirányító apparátust kellett mozgósítaniuk Graz­ban, az őszi vásárra érkező keleti népözön „megfékezé­sére”. Csodálni való, hogy a nemzetközi és a belpolitikai forrongások idején nemrégi­ben a bécsújhelyi vásárról érkezett felemás hír ajzotta föl egyedül az olvasói kedé­lyeket. Kellett-e fizetni való­jában belépőt vagy sem, ez annyira izgalmas kérdéssé vált, hogy legalább egy hét­re aktivizálta a szerkesztő­ségi telefonvonalakat. A magyaroknak méreg­drága a puccos grázi vásár. A 12. csarnok bejáratához települt erőszakos zsibárus lemondóan legyintett, ami­kor megtudta, hogy magya­rok vagyunk: „Ja, ja, a ma­gyarok csak jönnek, nézeget­nek, prospektust kérnek, de semmit nem vesznek”­ . Igen, nézegetni, azt sze­rencsére, szinte még ingyen lehet, hiszen az a száz forint, amiért a vásári belépőt itthon árulták, no meg az 55 schillinges parkolójegy, osztrák szemmel akár ingye­nesnek is tűnhet. Az utazá­si költséget beszámítva azonban egyszerre nagyon drágának tűnik mindaz, amit a magyar vásárló a grazi vásárban láthat. Úgy is mondhatnánk, kevés az a plusz, amit ennyi mínuszért adnak. Három gyártmányt azért ki kell emelni a válasz­tékból. A fürdőkádba szerelt pezsegtető berendezést, a derékmelengető búboske­mencét és a „félautomata” fölmosását. Tőlünk nem a fogyasztók­nak, hanem a potenciális gyártóknak kellene kimen­niük Grazba. Vigyázat, nem kiállítani, hanem ötleteket lopni, mert ez kerülne a leg­kevesebbe, és egyúttal a leg­többet hozhatná. Félő azon­ban, hogy ebben az időszak­ban éppen azok nem men­nek ki, akiknek a leghasz­nosabb lenne. Csudás Endre Pezsgőfürdő és búbos kemence Grazi kirakat „Másféle vásárpolitikát kell folytatnia a Hungexpónak a jövőben, jobban iga­zodva a kiállítók igényeihez” - mondotta Horváth János, a „92. BNV igazgatója az MTI-nek az fogyasztási cikkek őszi seregszemléjének tapasztalatait össze­gezve. A vasárnap bezárt vásár pillanatai a fotóriporter szemével: divatbemutató modern koreográfiával (balra fent), távolkeleti varázskesztyű (jobbra fent), még az autót is meggyújtják egy csodapaszta bemutatóján (jobbra lent), csak a leve­gőt adták ingyen az Expo lufiban (balra lent). Fotó: Laposa Tibor Mit mutat if„ Helyzet”? Erdeink jövője „Mindannyian tudjuk, mennyire bonyolultak a köl­csönhatások egyetlen fa és a körötte lévő életformák kö­zött. De miért olyan fontosak a fák az emberek számára, akik annyira különböznek a fáktól? Azért, mert ha mások is, az élet ugyanazon örök­ségének részei.” - úja Henrik Skalimowski Az erdők, mint szentélyek című cikkében. A tudományos igényű érteke­zés György Lajos fordításá­ban A Helyzet című lapban jelent meg. A Helyzet egy kiadvány az erdőkért, a „Soproni Egye­tem” különszáma, az Erdé­szeti és Faipari Egyetem gondozásában. A kétrészes újság rengeteg információ­val, érdekességgel szolgál szakmabelieknek és kívülál­lóknak egyaránt, mindazok­nak, akik fontosnak érzik a természet, az erdők védel­mét. Kérdezhetnék, egyálta­lán miért van erre szükség? Készítsünk csak egy rövid statisztikát! Hazánkban a termőtalajok fele fizikai és kémiai szempontból veszé­lyeztetett. Körülbelül három­millió (!) hektár a savanyú és hatszázezer hektár a szikes terület. Az ország levegője több régióban szennyezett, ami majdnem négymillió embert érint. Felszíni vizeink 80-90 százaléka közepesen szenyezett. A felszín alatti vizek elnitrátosodása pedig közeli és reális veszély. (Je­lenleg már 800 községben egészségtelen az ivóvíz!) Évente hatmillió tonna ve­szélyes hulladék termelődik Magyarországon, aminek kezelése és hatástalanítása nehezen megoldható... Ezek a környezet- és természet­pusztító tényezők erdeink létét is közvetve vagy közvet­lenül veszélyeztetik, nem csoda hát, hogy alapvető kérdéssé vált, sikerül-e a környezet szennyezését visz­­szaszorítani a jövőben. A hatékony intézkedésekhez persze elsősorban jól szerve­zett intézményrendszer szükséges. A Helyzet című kiadványban nemzeti par­kok, környezetvédelmi igaz­gatóságok szakemberei, tudósok, tanárok, kutatók válaszolnak a szerkesztőség körkérdésére. Hogyan kép­zeli el a honi környezet- és természetvédelem jövőjét? A válaszadók között találjuk többek között dr. Csapody István botanikust, dr. Ale­­xay Zoltán tanárt és Bolla Sándor erdőmérnököt. A Helyzetben politizáló erdé­szek fejtik ki véleményüket az erdőgazdálkodás jövőjé­ről, részleteket közölnek az erdőtörvényelőkészítő­ bi­­zottság anyagaiból, cikkeket olvashatnak az erdőrendezés helyzetéről, az erdőfelügyelet gondjairól. A kiadvány má­sik részében szakemberek válaszolnak a nyárgazdálko­dással kapcsolatos kérdé­sekre. A szerkesztők fel­mérést készítettek a pálya­kezdő erdőmérnökök elhe­lyezkedési lehetőségeiről, szemelvényeket közölnek a társadalmi szevezetek er­­dőgazdálkodásról szóló do­kumentumaiból. A szer­kesztőség címe: A Helyzet 9400 Sopron, Ady Endre út 5. „Számomra az erdő a ha­tártalan kedvesség és a jó­akarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de nagylelkűen nekünk adja élettevékeny­sége termékeit: védelmet nyújt minden élőlény szá­mára, árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztít­ja...” - mondja Buddha az erdőről. Az erdőről, amit az ember az őskortól kezdve imádott, őrzött és szentnek tartott. Csak éppen manap­ság feledkezik arról, hogy létének egyik záloga. Erre figyelmeztet A Helyzet is. Ny. Cs.

Next