Kisalföld, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

1991. március 4., hétfő KIMLFÖLD A fuvola ára elérte a pianínóét... Egy intézmény, tíz helyen - Milyen hagyományra te­kint vissza Győr zenei életé­ben az iskola? - A város helyzete szeren­csés, mivel a zeneoktatás minden szintjének intézmé­nyei megtalálhatók benne, valamint hivatásos szimfoni­kus zenekar, zenés színházi tagozat, és balett-társulat működik. Az iskolánkban hat alkalommal megrendezett konferenciákra a Zeneművé­szek Szövetsége és a Zene­­akadémia is épített, hiszen gyakorlatilag a zenepedagó­gusok egyetlen fóruma volt, ahol lehetőség nyílt friss irányzatok megismerésére, szakmai véleménycserékre. Talán nem túlzás állítani, hogy Nyugat-Dunántúl egyik legerőteljesebb zenei bázisa Győr. Ami a jövőt illeti, az ön­­kormányzat szóbeli garanciát adott az eredményesség fenn­tartására. - Milyen profillal működik az alsófokú zenei képzés?­­ - Elsősorban zenei közmű- A napokban zajlanak a körzeti és a háziverse­nyek a győri Liszt Fe­renc Állami Zeneiskolá­ban. A rendezvényről rendszeresen hírt adunk, ezúttal azonban azért kerestük fel Pin­tér Ferenc igazgatót, hogy a város zeneokta­tásának helyzetéről be­szélgessünk. vé­tséget kell adnunk. A „B" tagozatos növendékeink elő­készítő tananyagot is kap­nak, hogy megfeleljenek a ze­neművészeti szakközépiskola követelményeinek. Intézmé­nyünk az ország élvonalához tartozik, sokan kerültek to­vább jó nevű zenekarokba, tanárként a főiskolára, vagy szakközépiskolába. Több év­tizedes gondunk viszont a széttagoltság: nagy a város, de kicsi az épület. - Hány helyszínen végzik az oktatást? - Az iskolán kívül 9 kihe­lyezett tagozatunk van: ütős, vonós, réz- és fafúvós, zongo­ra és magánének szakon 73 tanárral dolgozunk, akikre körülbelül 1100 növendék jut. Egy 130 ezer lakosú vá­rosban másképpen nem lehet megoldani, hogy a különböző kerületekben élő tehetséges fiatalok ne kallódjanak el. Igazából arra a kulturális centrumra lett volna szükség, amelynek megépítését a váro­si könyvtár mellé tervezték, de végül nem valósult meg. Ha itt helyet kapunk, elfértek volna a növendékeink. - Hogyan buják a szülők anyagilag gyermekük tanítta­tását? - Maga a tandíj szinte jel­képes, félévente 100-150 fo­rint, munka mellett tanulók­nak körülbelül a kétszerese. Legutóbb egy fővárosi tanács­kozáson szóba került az eme­lés, de ennek láthatóan sem­mi értelme, ugyanis annyit nem kérhetünk, amennyi a tényleges költségeket fedez­­­né. Egyelőre tehát nem ez je­lent kiadást, hanem a hang­szervásárlás. Nálunk ez álta­lában nem probléma, tudunk hangszert adni a gyerekek kezébe, de ha továbbra is ilyen mértékben emelkednek az árak, gondba juthatunk. Egy fuvola 60-70 ezer forint, annyi, mint a pianínó. A ta­­nulóhegedű 6-7 ezerbe kerül, ráadásul a különböző mére­teket gyakran cserélni kell, a húrkészlet is 3-4 ezer forint, ezt a családi pénztár aligha győzné. Komolyabb összeget csak eredményes zenei to­vábbtanulás esetén érdemes beruházni. - Önök hogyan tudják fenn­tartani az intézményt? - Az úgynevezett fejkvóta, ami tanulónként 19 ezer fo­rint, éppenhogy a fenntartá­si költségekre elegendő. Újabb támogatás nélkül alig­ha tudnánk a jelenlegi okta­tási szintet biztosítani. B. Z. Napló helyett BÖJTBEN BALOK? Számos meghívót kaptunk farsangi bálra, külön kiemelték, mi lesz a büfében, mit nyerhet a sze­rencsés a tombolán­­, de nem mentünk el sehová. Szóval, egyik kezünkben jótékony célú és nem jótékony célú daridók­ra szóló nyomtatott kártyák vannak, a másikban pedig cet­li, rajta egy olvasónk kérdése: „Ugye, a böjtben nem lesznek bálok?" Böjt van. Mulatságok mindenütt. A mi kérésünk az, akinek ezzel kapcsolatban véleménye van, fogjon tollat, úja meg nekünk. TALPIG LÉZERBEN. A LézerSzínház Egy óra Dire Straits című bemutatóját egy szombaton este tartotta Budapesten. A galaktikus fénykoncertek folytatódnak, a Dire Straits fényálom egy nyugalmas, harmonikus világ hírnöke - addig még sok víz lefolyik a Rábán -, ebből kaphattak az érdeklő­dők kóstolót a Planetáriumban. Külön érdekesség: ez volt a színház tízéves működésében a legelső teljesen automatikus üzemben bemutatott program. Munkanélküli lett a lézeris­ta, a koncertek előadója? Szerencsére nem. A parancsnoki hídon ott volt. MKB. Az ismeretlen telefonáló csak ennyit üvöltött: „Mocs­kos, kommunista banda!” Nietzschével szólva: „A tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, ezt pedig még meg kell tanul­nunk. Ha pedig a szükség úgy kívánja, tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is." De tudunk-e? Harsogni mindenesetre sokkal könnyebb. ADY-LEMEZ. „ Mert ennek a nyomorult poéta-fajzatnak nincs nagyobb büntetés, mint ha a verseit rosszul olvassák fel" - írta Ady. Most akkor örülhet. Verseit Kállai Ferenc szín­művész tolmácsolja kitűnően azon a korongon, amelyet a Hungaroton jelentetett meg. Szerepel rajta a Menekülés az Úrhoz. A halottak élén, a Párizsban járt az ősz, az ülés sze­kerén, az Én kifelé megyek. Jó hallgatni Kállait, az ember együtt mondhatja vele az utóbb emlegetett költemény egyik szakaszát: „Hátuk egyre messzebb az Élet, / Elől­ jön­jön az Ismeretlen, / Nem gyűlölöm, kiket gyűlöltem, / Nem szeretem, kiket szerettem: / Én kifelé megyek. ” A lemezen huszonhat vers van. PÁRTTAGKÖNYV ÉS PROTEKCIÓ. A Felsőón Újság (OZ) legújabb száma szerint Burgenlandban 27 népiskolában a német mellett oktatják a horvát nyelvet, kettőben pedig a ma­gyart. Anton Berlakovich, a pándorfalui (Parndorf) iskola igaz­gatója, a cikk szerzője, sajnálattal állapítja meg, hogy a két­nyelvű iskolák is a helyi politikai csatározások színterei let­tek, így meglehetősen kevés idő jut a lényegre, a nemzetisé­gi gyerekek anyanyelvi oktatására. Hasonló megállapításra jutott Wolfgang Reuter, a Szabadság Párt burgenlandi szer­vezetének elnöke is, aki egy, az újságban közölt nyilatkoza­tában megállapítja, hogy Hans Lipetz tartományfőnök hiva­talba lépése óta egy-egy vezető állás betöltésénél az adott párttagkönyv és a protekció a meghatározó. Ilyen szempont­ból a jelenlegi állapotok sokkal rosszabbak, mint Theodor Kéry, a korábbi tartományfőnök idején. DÍJAZOTTAK. Az Eötvös József Alapítvány kuratóriumi ülésén a támogatásban részesített pályázatok között, örö­münkre, megyebelieket is találtunk: Haydn Vegyeskar (Ka­puvár), koncertszervezésre, utazási költségek fedezésére 50 000 forint; Kerényi György Állami Zeneiskola (Csorna), a Rábaközi Napok megrendezésére és egy holland delegáció fo­gadására 80 000 forint; Haydn Művelődési Ház (Fertőd), a Haydn Kórus tevékenységével kapcsolatos kiállítás megren­dezésére 10 000 forint; Hungária Gyermekkar (Kapuvár), a Bárdos Lajos éneklő-hetek rendezvényeinek szervezésére 80 000 forint. (Jool Balett világpremier Amerika felfedezésé­nek 500. évfordulóján balett világpremier színhelye lesz Buda­pest; az új, s talán mű­fajában is rendhagyó táncdráma magyar szerzők alkotása; az egész estét betöltő, Cristoforo című balettet ugyancsak hazai művé­szek állítják színpadra. A világpremier 1992. február 28-án lesz a Ma­gyar Állami Operaház­ban. Ezt követően - a tervek szerint - bemu­tatják Kolumbusz Kris­tóf szülőhelyén, Geno­vában, majd az ameri­kai kontinens több nagy városában. A Cristoforo­­balett egy nagy szerel­mi történet; India, Cris­toforo és Amerika törté­nete - mondta a szöveg­könyvet író Kóródy Ildi­kó. Ebből kíván Kerényi Miklós Gábor látvány­­színházat létrehozni. Katona József Színház-be­li öltözőjében beszéltünk meg találkozót Máthé Erzsivel ott, ahol egy éve is van már talán, hogy nem járt - mondja némi rezignációval. Nem volt dolga. Régen kapott szerepet a szín­házban, és régen nincsenek már műsoron azok az előadá­sok amelyekben szerepelt. - Nem akartam én színész­nő lenni - meséli Máthé Erzsi - kereskedelmit végeztem, gondoltam, valahol titkárnő leszek. De újra meg újra kap­tam valami ösztönzést. Fizi­ka-kémia tanárnőm például sokszor mondta: azért felel­tet, mert szereti hallani az or­gánumomat. Meg ilyenek. Úgy, hogy mégsem titkárnő­nek mentem, hanem felvéte­lizni a Színiakadémiára (ak­kor még úgy hívták a főisko­lát). A jelentkezők közül a 13- as sorszámot kaptam, sze­rencséje lesz, kislány, mond­ta ott nekem egy idős úr, ta­lán titkár, tudja, hogy a Sze­­leczky Zita is 13-as volt a fel­vételijén? Hát a Szeleczkynek szerencsét hozott a szám, ne­kem nem, kidobtak. De akkor már izgatott a dolog, a végé­re akartam járni, megkérdez­tem: van még hely, ahol pró­­bálkozhatom? Volt, a Színész­egyesületi Iskola, egyenest odamentem, ott felvettek. Várkonyi Zoltán, Rátkai Már­ton, Ascher Oszkár. Ők mind tanítottak ott, rangos tanári kar volt! Vizsgaelőadásunkat Gobbi Hilda rentdezte, az Éj­jeli menedékhelyet adtuk elő, én voltam benne Násztya. Gobbi már akkor is a világ legenergikusabb lénye és leg­kitűnőbb szervezője volt, elin­tézte, hogy vizsgaelőadásun­kat a Nemzetiben tarthattuk meg (a régiben, az azóta le­­romboltban, a Blaha Lujza téren), a színháztól kaptunk kosztümöket és mindenféle segítséget. Hilda pedig odapa­rancsolta az egész szakmát, a többi között Somló István, a Vígszínház akkori társigazga­tója (Tolnay Klári és Benkő Gyula voltak a társai) is látta a produkciót, és utána azon­nal szerződtetett. - Utána azonban vidékre került, ugye? - Egy év múlva jött az álla­mosítás, és én a pécsi szín­házhoz kerültem, ahol Szend­­rő József, a későbbi férjem volt az igazgatóm. Három év Pécs, majd a budapesti Nem­zeti Színház következett. - Amelynek kamaraottho­nában, a Katona József Szín­házban mutatkozott be Kos­suthné szerepében, Illyés Gyula Fáklyaláng című drá­májában. Erről milyenek az emlékei? - Mindig csekély önbizal­­mú és nagyon drukkolós lány voltam, akkor kiváltképp. Emlékszem, egyetlen kéré­sem volt a rendezőhöz, a zse­niális Gellért Edéhez: ne kell­jen azt mondanom, hogy La­jos. A szöveg egy-két helyen így szólt, hiszen Kossuth fele­ségeként hogyan is szólítot­tam volna az uramat más­képp, de nekem, Máthé Erzsi Kossuthnénak ez mégis pro­fánul hangzott. Csak úgy le­­lajosozzak egy ilyen óriást? Gellért beleegyezett, ezt a ne­vet nem ejtettem ki.­­ Aztán jött az Uborkafa, benne Máthé Erzsi Glavovics Piroskája, a szolgalelkű titkár­nő, remek emberábrázolás és kiugró siker. Akkor ismerték meg igazán a nevét, és sorol­ták attól kezdve a színésztár­sadalom első vonalába. - Igen, ez szép emlék, és sok más is a régi Nemzetiben, amely után máig sír a szívem: a Bernarda háza Garcia Lor­­cától, az Ezer év Karinthy Fe­­renctől, és még annyi minden más... Szerepek hosszú sora a színpadon, rádiófellépések és mozifilmek, és a hatvanas évektől kezdve, amikor elin­dul nálunk is országhódító útjára a televízió, Máthé Erzsi „behatol” a lakásokba is, most aztán tényleg mindenki ismeri, az is, aki sohasem járt színházban, az is, aki nem ül be a mozi sötétjébe. És a szakma elismerő tisztelete, a közönség olykor rajongásig fokozódó szeretete hivatalos díjazásban is megnyilvánul: Máthé Erzsi művészetét Kos­­suth-díjjal jutalmazták. Hosszú idő után most is­mét foglalkoztatja önként vá­lasztott Katona József Szín­háza. Az új produkcióban, a Sári­ néni főhadnagy felszar­­vazásában fontos szerepe van. Izgul, szorong, mint negyven év óta mindig. És si­ker, taps kíséri útját, mint négy évtizede mindig. B. T. Máthé Erzsi útja Négy évtizede a színpadon 9 „Vizsgáljátok, szükségszerű-e az, ami megszokott” Vállalkozó iskolák Nyílt napok a megyében Brechttől való a feleimben idézett mondat, szem elől aligha téveszthető, különösen mostanság, különösen pedig az oktatásügyben. Természe­tesen laikusok azért nem va­gyunk, azaz tudjuk, kísérlete­ző, fejlesztő iskolákra szük­ség van, meghatározó szere­pük lehet az oktatásügy megújulásában, így hát tá­mogatni kell azokat a régeb­bi eredetű és újabb kísérlete­ket is, amelyek az iskolai élet átfogó, globális megújítására vállalkoznak. Tehát ne téves és veszedelmes iránynak tart­ja senki azt, amikor olyan nyílt napokról hall, amelye­ken a megyében működő kí­sérletező fejlesztő iskolák mutatkoznak be most szer­dától. A rendezvénysorozat április 17-ig tart. Nemcsak a helyi értékek tűnnek elő, ha­nem a mások számára is hasznosítható gondolatot, ta­pasztalatot jelentenek a ren­dezvények, az alkotó pedagó­gusok őszinte párbeszédét. Kezdeményezések felkaro­lására, terjesztésére vállalko­zott a megyei Pedagógiai Inté­zet akkor is, amikor eszten­deje megrendezte ezeknek az iskoláknak az országos ta­nácskozását Pannonhalmán, s most is, amikor azokba az intézményekbe juttatták el a felkérést, ahol az iskola egé­szére vonatkozó változtatások állnak a tevékenység közép­pontjában. Március 6-án a rugalmas óraterv szerint mű­ködő iskolák közül a moson­magyaróvári, a tanulók ered­ményes nevelése-oktatása ér­dekében új utakat kereső Bo­lyai János Általános Iskola mutatkozik be. Fejlesztő, job­bító törekvéseiket sokan is­merik, ők vállalták az ötna­pos óraterv kipróbálását, a fő hangsúlyt a műveltségi tarta­lom korszerűsítésére tették. A bemutató tanítások 9-től 12­ óráig lesznek, előtte Márkus Józsefbe igazgató tart tájé­koztatót a mindennapi mun­káról. Március 8-án, pénte­ken a hatosztályos gimnáziu­mok közül a mosonmagyaró­vári Kossuth lesz a színhelye a nyílt napnak. Tizenharma­dikán bemutatkozik a diag­nosztikus vizsgarendszer ki­próbálására vállalkozó intéz­mények közül a győri Kálvá­ria úti Ének-zene Általános Iskola. Még ebben a hónap­ban várják az érdeklődőket Öttevényre (március 18.), a győri Arany János iskolába (március 20.), a Radó Tibor Általános Iskolába (március 25.), valamint a Győri Balett Kísérleti Művészeti Szakkö­zépiskolájába (március 27.). Ha idézettel kezdtük, fejez­zük be azzal. A szerző ezúttal Pestalozzi: „Mindent megpró­báljatok, ami jó, azt megtart­sátok". Hosszú távú érdekek kí­vánják ezt. J. J.

Next