Kisalföld, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám

1991. június 17., hétfő KIM Llfölk. Lemásolni a külföldi példát Házhoz megy a vendéglő Mostanában állandóan csökkenő forgalomról panasz­kodik a magyar vendéglátás, holott azokat az eszközöket sem használja ki­­ vagy las­san veszi át amelyeket már külföldön kitaláltak. Ezek egyike volt a gyorsét­keztetés, amelyet ugyancsak későn vett át a „hivatalos” ha­zai vendéglátás, azaz a hajda­ni állami és szövetkezeti szek­tor. A maszekok lényegesen gyorsabbak voltak persze eb­ben is: letarolták a hambur­gerpiacot, ők jelentek meg elő­ször a pizzával és a hot dog­gal. Van azonban egy vendéglá­tási mód, amely nálunk még egyáltalán nem terjedt el, és ez az étteremből megrendelt és házhoz szállított ebéd vagy vacsora. Mindig irigykedve ol­vastam azokat az amerikai novellákat, amelyben a főhős csak leszól a sarki hambur­gereshez vagy a kínai vendég­lőbe, és fél óra múlva már ott­hon fogyasztják a forró, fi­nom fogásokat. A házi­asszonynak nem kell főzni, még mosogatni se, hiszen vagy visszajönnek a mosatlanért, vagy az eldobható tányér ben­ne van az árban. Nehogy azt higgyük persze, hogy ez amerikai találmány: a világ minden vendéglőse rá­kényszerült erre a házhoz szállítói formára, legyen az japán, vagy akár magyar, utóbbi a két világháború kö­zötti időszakban. Igaz, nálunk akkor sem terjedt el ez iga­zam. Úgy tűnik, egyelőre le kell mondanunk erről a hajdan olyan jól bevált, külföldön pe­dig természetes vendéglátási formáról. Először is mert az étterem olyan drága, hogy az átlag magyar állampolgár nem engedheti meg magának. A McDonald' s-ba elmenni és j­ól­­lakni is luxus, pedig ezek a büfék a világon mindenütt a legolcsóbbak. Nem beszélve most a többszáz százalékos haszonkulcsot alkalmazó, pöffeszkedő, túl sok pincért foglalkoztató szállodai étter­mekről, vagy akárcsak a cso­portokból élő helyekről. Ugyan miért volna nekik érdekük ily módon növelni a forgalmu­kat, amikor így is megélnek? Jóllehet panaszkodnak oly­kor arra, hogy nincs vendég , ez főleg a jellegtelen lakótele­pi éttermekre igaz -, de sem­mit nem tesznek azért, hogy valami újat kitaláljanak, árat engedjenek, egyedivé tegyék üzletüket. Miután nálunk minden vendéglő - tisztelet a kivételnek - egyben kocsma is, az italból úgy-ahogy fenn­tartják magukat. Hogy med­dig, az más kérdés. De bármennyire is panasz­kodnak az üzletmenetről, hét­köznapi munkájuk során alig­ha tobzódnak az ötletekben. Az új privát helyek zöme a lu­xusvendégekre, üzletembe­rekre épít, vagy pedig har­madosztályú büfé. Átmenet szinte nem létezik. Ezért aztán, úgy látom, be­le kell törődni, hogy csak a külföldi háziasszonyok életét fogja ezután is megkönnyíte-­ ni a házhoz szállított készétel. Ahogy nekik segít az ottani - megfizethető! - vendéglátás is. Itt a gombaszezon Az ehető is lehet ártalmas! Egyre jobban elszegényedő társadalmunkban mind töb­ben kényszerülnek arra, hogy maguk szedte gombával egé­szítsék ki étrendjüket. A ki­rándulók, kertészkedők szá­mára bosszantó eső azonban kedvez a gombák növekedé­sének, és az igazi, jó helyekről kosárszámra lehet hazavinni a gombát. Nagyon sok embernek a gombáról rögtön a „bolond­­ gomba”, a gombamérgezés jut eszébe. Természetesen nem alaptalanul, valóban sok sú­lyos balesetet okoztak már mérges gombák. Mi most nem ezekről szeretnénk szólni, de talán a gombaszezon elején nem árt egyszer leírni, hogy gombamérgezés gyanúja ese­tén azonnal orvost kell hívni, és addig is hánytatni kell a beteget. Alapos orvosi, laboratóriu­mi vizsgálatok azonban ki­mutatták, hogy a gombamér­gezéssel kezelt betegek kö­rülbelül felénél nem valódi mérgezésről volt szó, vagyis nem mérges gomba fogyasz­tása okozta a panaszokat, ha­nem valami más, gombával összefüggő tényező. Ezek sze­rint az ehető gombák is okoz­hatnak bajt. Ezért megpró­bálják összefoglalni azt, hogy mire érdemes odafigyelni a gyűjtés és a felhasználás so­rán. Minden embernek más az érzékenysége. Különösen gye­rekeknél fordulhat elő, hogy megbetegszenek attól a gom­bás ételtől, ami a család töb­bi tagjánál semmi panaszt nem okoz. Kis gyerekeknek ne, nagyobbaknak is csak módjával adjunk gombát! A leszedett gombát szellős helyen tároljuk (kosárba gyűjtsünk ne nejlonzacskó­ba), egy-két napon belül ké­szítsük el, és minél hama­rabb együk meg. Minden gom­­ba sejtjei tartalmaznak ugyanis olyan enzimeket, amelyek lebontják az elörege­dett gombafehérj­éket. Sajnos, ezen lebontásnak m­érgező végtermékei is vannak (pél­dául promainok), amelyek né­hány órával az étkezés után általános rosszullétet okoz­nak. Ugyan­ez a folyamat ját­szódik le nemcsak az elörege­dett, hanem a fagyott gom­bákban is, ezért természete­sen ezek fogyasztását kerülni kell. Nagy tömegben gyűjthető, kedvelt gomba a mezei szeg­fűgomba. A rostos tönkjét ne főzzük meg, mert különösen nagy tömegben hasi görcsö­ket okozhat. Hasonló a hely­zet a nagy őzlábgomba szárá­val is. Főzzük, süssük alapo­san át a gombát! Újabb vizs­gálatok kimutatták, hogy sok vadon termő gomba tartal­maz ciánhidrogént. Ez a kö­zismert keserűmandula illa­tú vegyület szerencsére illé­kony, így főzéskor, sütéskor eltávozik a gombából! Reméljük, nem vettük el senkinek a kedvét a gomba­gyűjtéstől, evéstől, nem ez volt a célunk a veszélyek bemuta­tásával. Nagy őzlábgombák. Veszedelmes együttélés Kétüteműek kártételei A világ mind több országá­ban kirekednek a forgalom­ból a kétütemű motorral mű­ködő járművek. Hazánkban azonban még bőven van belő­lük: mintegy 700 ezerre te­szik az üzemben levő Traban­­tok, Wartburgok és Barkasok számát! Pedig e régen elavult szerkezetű motorok megen­gedhetetlenül szennyezik a le­vegőt, és pocsékolják az üzemanyagot. Ezeknek a mo­toroknak az a sajátosságuk, hogy a motor kenését szolgá­ló olajat a benzinbe kell ke­verni, harminc-ötven liter benzinhez egy liter olajat. Ez az olaj azonban nem ég el a benzinnel együtt, hanem a kipufogógázokkal a szabad­ba távozik. A kétütemű moto­rok rossz hatásfokúak is, el nem égett benzinködöt is ki­bocsátanak. A kétütemű motorok kipu­­­fogógázai nehezebbek a leve­gőnél, ezért az utak környe­zetében, a fák levelein rakód­nak le. Ezred milliméter vas­tagságú olajfilm a vizek felü­letén elpusztítja az alatta levő élőlényeket. Leheletnyi olaj­­réteg már megakadályozza a növények anyagcseréjét (az olajpermettel növényeket le­het irtani). Ezenkívül az olaj rombolja a betont, a vakola­tot is. Nem véletlen, hogy az újonnan tatarozott házak a főútvonalakon néhány év alatt tönkremennek. A kétütemű motorok kipu­fogógázai természetesen az emberi szervezetre is fokozot­tan károsak, mivel jóval na­gyobb mennyiségben tartal­maznak ólmot, szén-monoxi­­dot, nitrogén-oxidokat, form­aldehidet és benzoirént, mint a négyütemű motoroké. Mivel még jó ideig, végleges elhasználódásukig „együtt kell élnünk” e töméntelen mennyiségű kétütemű autó­val, két mód kínálkozik a ki­pufogógázaik kártétele elleni védekezésre: vagy füstszűrő katalizátorral kell ellátni őket, vagy négyüteművé kell átala­kítani a kétütemű motorokat. Képünk: Négyütemű motor egy régi Trabantban, mellette feltalálója, a gyöngyösi Kis- Benedek Gyula. Teszt - autósoknak Menő vagy mazsola? yk - ■ Óvatos, félénk vagy merész autós-e Ön? Válaszoljon a teszt kérdéseire, s aztán kiderül az igazság. A válaszok pontértékét táblázatban adtuk meg. 1. A felsorolt helyzetekben Ön mikor dudálna? a) Ha előtte vánszorog egy gyalogos. b) Beláthatatlan kanyarnál. c) Minden kereszteződésnél. 2. Hosszú sor áll az autóúton. Hogyan viselkedik? a) Várakozik mint a többiek. b) Kihajt a leállósávba, és ott próbál előrejutni. c) Kikapcsolja a motort és olvas. 3. Hosszú útra indul. Mikor áll meg? a) Amikor benzint vesz. b) Minden száz kilométernél pihenni, kávézni. c) Többször is. 4. Kanyar előtt 30-cal megy Ön előtt valaki Mire Ön: a) Hirtelen fékez. b) Gyorsít és előz. c) Lassít. Ha az Ön válaszai 10-22 pont között van­nak, félénk. Önre nézve érvényes a régi közmondás: Lassan járj, tovább érsz. Azonban vigyázat a túlzott óvatossággal. Ugyanis fennáll a veszé­lye, hogy a bizonytalan manőverekkel önma­gát is veszélyezteti. Nem bízik magában? Tű­nődjön el azon, hogy lazábban vezessen és az autót annak tekintse ami: jármű és nem kín­zóeszköz. 23-36 pont között, óvatos. Gratulálunk! Nagy önuralomról és higgadt­ságról adott bizonyságot. Intelligens módon alkalmazza a KRESZ-t, kerüli a kockázatos megoldásokat, ura az érzelmeinek akkor is, ha joga lenne felháborodni. Olyan vezető, akiben nyugodtan megbízhat az utasa. 37-50 pont között, merész. Az Ön számára minden út Mogyoród, a Forma 1-es pálya. A többi autós pedig ver­senytárs, akit meg kell verni. Szenved, ha el­sőbbséget kell adnia és ha a gyalogost is köz­lekedőnek kell tekinteni. Ez azonban nem a bátorság, hanem az erőszakosság jele. Éppen ezért használja a fejét, amíg módja van rá... 5. Az autópályán melyik sávban utazik? a) Az utazóban. b) Az előzőben. c) Attól függ, ki megy előtte. 6. Gyorsan meg kell állnia. Hogyan? a) Visszakapcsol. b) Hirtelen fékez. c) Kuplungba, fékbe tapos. 7. A városban nem talál parkolót. Hogyan dönt? a) Bárhol megáll, csak közel legyen. b) Addig köröz, amíg valahol talál helyet. c) A kocsiban ülve vár a szabad helyre. 8. Kutya szalad át az úttesten. Hogyan reagál? a) Fékezés nélkül megpróbálja kikerülni. b) Behunyja a szemét és megy. c) Hirtelen fékez, még az ütközést is kockáztatva. 9. Felborult autót lát. Mire gondol? a) Biztos gyorsan hajtott. b) Elaludt a vezető. c) Velem ilyesmi nem történhet. 10. Az előtte lévő kocsiban a vezető gesztikulálva beszél Ön szerint: a) Köz- és önveszélyes. b) Na, ezt a legjobb lesz elkerülni. c) Micsoda őrült, hogy így dumál. A válaszok pontértéke: Kérdések abc 1 5 3 1 2 15 3 3 5 13 4 15 3 5 13 5 6 5 13 7 5 3 1 8 5 13 9 3 15 10 13 5 Összesen

Next