Kisalföld, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-18 / 141. szám
1991. június 18., kedd ^ALFÖLD Az országos képzés fellegvára lehet A műszaki átadás, ami a múlt hét elején lett volna, ezúttal elmaradt. Nem azért, mert bárki is hiányzott a témában fontos emberek közül. Az építőknek a határidő valahogy nem jött össze. Hát majd később, nyárra bizto■ van, hogy próbaüzemeket lehessen tartani az őszi tanévkezdés előtt. Négymillió forint épült, azaz még épül be a százkét éves aggastyánba, erről beszélgettünk Lacza János igazgatóval, miközben nem győzök betelni azzal a természeti szépséggel, aminek a közepén áll ez az iskola Csermajorban. Talán még a négymillióról. Felújításnak indult az építkezés tavaly, aztán a statisztikai vizsgálatok kiderítették, hogy a tanüzemnél alsó és felső födémcsere szükséges. Ez az iskola amolyan édesgyerek, mert egyetlen az országban, ahol saját tanüzemben is gyakorolhatják a leendő tejipari szakemberek a sajt,túró készítését. A megyei önkormányzat, az FM, a tejipari vállalatok hozták össze azt a közel negyvenmillió forintot, amiből futja az ipari színvonal korszerűsítésére is, ami ugyan nem lesz nyugat-európai, de legalább az elvárható hazai színvonalat reprezentálja. Ma a csermajori iskola, szakközépiskola és szakmunkásképző intézet, de egy osztálynyi fiatal már azzal kezdhetett, hogy tejipari technikus lesz, öt év múlva. A tejválság nem tett jót az iskolának, megtorpantak a jelentkezők, a tejes szakma bizonytalansága miatt. Balgaság. Tej, sajt, vaj, mindig kell, arra mindig szükség lesz! Technikustanulónak harmincötöt vettek fel, szakmunkástanulónak negyvenet. Hát kicsit meg kellett alkudni a jegyeket illetően, pedig vannak itt az Alföldről, Pécsről. Tanulság, hogy talán nagyobb országos propaganda kellene az iskolának. Megérdemelné, Lacza János erősíti meg, hogy ez a tejesek Sárospatakja, innét kerültek ki évtizedek óta azok a szakemberek, akik ma a tejipar országos élgárdáját alkotják. S ha már lesz egy valóban korszerű tanüzem, mire készülnek még? Például indítanának önálló sajtkészítő-vállalkozó képzést, tíz hónapi időtartamra, kamatozzon az a beépített negyvenmillió, várják az FM-től az engedélyeztetést. Az új üzemmel, ami a kistermelői mérettartományba sorolható, naponta tízezer liter tejet dolgozhatnak fel, s itt máris lehet továbbgondolkodni. Például arról, hogy tartozik a majorsághoz több mint ötszáz hektár föld, meg néhány gazdasági épület, eléggé leromlott állapotban. Megnéztük. Ezekkel eddig a Répcelaki Állami Gazdaság intézkedhetett. A tulajdonviszonyok rendezésénél megilleti az iskolát a néhány épület is, meg a föld is, de ötszáz hektár nem is kellene, csak egy része. Annyi, hogy önfenntartó rendszerrel harminc szarvasmarha takarmánya megteremjen. Ha önerőből nem tudnák fenntartani az istállót, az állományt eleinte bérbe adnák, a bérleti díjból pedig fejleszthetnének az önfenntartáshoz. Bizony nem rossz terv, együtt az egész vertikum, mindössze vissza kell adni papíron azt, ami amúgy is ott van ahova tartozik. Nem panaszkodnak, sokáig tart az öröm a negyvenmillió miatt, s a figyelem is éber mostanság a majorra. Két hete újra itt járt az FM képviseletében a szakoktatási és kutatási főosztályvezető, s mivel felügyeleti szerv a megyei önkormányzat, szoros a kapcsolat. Ennek az iskolának már igazán nem kell sok, hogy valóban a tejipari szakemberképzés fellegvára legyen országos szinten. Saját erőből is beállt az élvonalba az évszázad becsületéért. Emlékeztetőül: az iskolát 1889-ben alapították Láncpusztán, s a gyakorlati oktatás alapját képezte nyolcvan fejőstehén. A centenárium elmúlt. A hírnév maradandó. G. Szabó M: Negyvenmillió a fejesek Sárospatakjára Kis fizikusok vetélkedése Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Tatán rendezte meg első alkalommal az általános iskolai tanulók részére az Öveges József Fizikai Versenyt. A fővárosból és az ország más tájairól összesen 59 tanuló jutott be a döntőbe. Közöttük Máté Zoltán, a győri Kodály Zoltán Általános Iskola tanulója a dicséretes második helyet szerezte meg. A felkészítő tanára Jankovits Istvánná volt. 5 Az igazságügy-miniszter 1945. november hó 14-ik napján kelt 26.436/1945. I. M. VI. rendeletének módosításával 1946. március 1-től kezdődően új hóhérdíjazásokat határozott meg. E szerint: a. / a kivégzésért a bakó munkadíját egy elítélt után a holttest levételével együtt 3.000. 000 (hárommillió) pengőben, a bakó két segédjének munkadíját egyenként 1.000. 000 (egymillió) pengőben, b. a halálos ítélet végrehajtásánál jelen lévő orvosok, valamint a siralomházban és a kivégzésnél jelen lévő lelkész működési díját pedig egyenként 1.000.000 (egymillió) pengőben állapítom meg. Miután az infláció vészesen növekedett, a miniszter egy hónap múlva a fenti összegeket a háromszorosára emelte. A rendelkezéseket megkapta az államügyészség vezetője és valamennyi országos büntetőintézet igazgatója. Amikor bejött a jó forint, akkor a bakó a kivégzésért és a holttest leemeléséért 30, a többiek pedig egyenként 10 forintot kaptak. Azaz, csak az orvosok, mert a lelkész markát már 20 kemény új forint ütötte. Nem lebecsülendő az a 12 soros rendelkezés sem, amit a fenti illetékesek 1947. június 25-i dátummal kaptak meg dr. Kulin Jenő államtitkár aláírásával. Ennek tárgya: a kurtavas kiszabása és végrehajtása. Ebben az áll, hogy a kurtavasbüntetést mind a fegyenceknél, mind a rabokkal szemben csak nappal és csak igen súlyos beszámítás alá eső cselekmény (esetleges ellenszegülés, támadás, vagy azzal való fenyegetés, erőszak alkalmazásával elkövetett szökés, zendülésben való részvétel) esetén szabad alkalmazni. A kurtavasbüntetést emberségesen, a fenyítendő testalkatának megfelelő bőségű vaspereccel, a kéz- és a lábfejek elölről keresztbe, vagyis a jobb kézfőnek a bal lábfejhez és a bal kézfőnek a jobb lábfejhez bilincselése által kell végrehajtani. A rendelkezés szigorúan megtiltotta a kéz- és a lábfejek hátulról való összebilincselését. Persze, arról ma már csak feltételezések vannak, hogy ezeket a rendeleteket a gyakorlatban hogyan hajtották végre. A hóhérok mindig titokzatos személyek voltak. Kilétüket azonban szakmai berkekben általában ismerték. A legutóbbi évtizedek hóhérairól nagyon kevés az adat, írásos dokumentum szinte nincs is róluk. Csak szóbeszédek. Keringenek hírek, hogy volt aki kesztyűben dolgozott. Megadta a módját. Az ötvenes-hatvanas években a hóhéroknak volt rendes hivatali beosztásuk, havi illetményük. Hogy magukért a kivégzésekért kaptak-e valamit - bár biztosan kaptak - arról sincsenek hiteles dokumentumok. Talán egyszer majd közelebbi adatok is napvilágot látnak például Nagy Imre és társainak hóhérairól. Vagy arról, hogy Földes Gábor és mártírtársai 1957. végén és 1958. elején hogyan fejezték be életüket a győri börtön udvarán és pontosan milyen körülmények között kerültek több évtizeden át tartó jeltelen sírbörtönükbe, pontosan a Sopronkőhidai Fegyház egykori rabtemetőjébe. Az utókor számára ezek is tanulságos emlékek lennének. Kőhidán - a börtönfalak között - az eddig eltelt több mint 100 év alatt egyébként kivégzések csak a második világháború végén voltak. Egy börtönnel szembeni épületben, amiből óvoda lett, működött a hadbíróság. Ez a bíróság ítélte halálra Bajcsy-Zsilinszky Endrét és néhány társát. Őket végezték ki csak e falak között. Ma már azt sem sokan tudják, hogy 1951. és 1955. között szünet volt az ősi börtönfalak között. Csupán egy kis létszámú büntetés-végrehajtási dolgozó végzett állagmegóvást. A Rákosi-korszak politikai meggondolásokból szüneteltette a működést. A kitelepítés, majd az újbóli betelepítés sokba került. De hát mit számított ez akkor. Cseresznyák István Dr. Pantali Zoltánnak, a Sopronkőhidai Fegyház igazgatásrendészeti vezetőjének hobbija régi börtöniratok felkutatása. Ezért régebben kapott már megrovást, újabban azonban elismerik ez irányú tevékenységét. Most éppen a több mint 100 éves büntetésvégrehajtási intézet új, állandó kiállítása anyagának rendezésén fáradozik, íme egy csokor a hóhérok díjazásáról. 1945 végén A hóhér egy akasztásért 3 milliót kapott „Ha úgy veszük, akkor prostitúció...” Civilben ápolónő - Félmilliót akar összeszedni - Mindent megtesz, amit a vendég kíván - Ötezer forintos borravaló Egy kicsit zavarban van a velem szemben ülő 19 éves lány, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy egy masszázsszalonban beszélgetünk és a „munkájáról” kérdezem. - Ápolónőként dolgoztam havi 6000 nettóért. Nehezen szántam rá magam, hogy ide jöjjek, de muszáj volt, nem válogathattam. Csak átmenetileg foglalkozom ezzel, amíg anyagilag rendbe nem jövök. 500 ezer forintot akarok összeszedni, utána abbahagyom. -Ez az összeg elég az életkezdéshez? - Biztos, hogy nem elég, de ezt tűztem ki célul. - Valóban úgy gondolod, hogy ki tudsz majd szállni ha meglesz a pénz? - Igen, most így gondolom. - Milyenek voltak az első élményeid? - Először féltem a váratlan helyzettől és attól, amit itt kell csinálnom. Az ember mégis a saját lényét mutatja, intim dolgokat csinál. - Például mit? - Mindent, amit a vendég kíván. Azt is... - És ez milyen érzés? Csak munka? - Nekem igen. Hogy másnak mi, azt nem tudom. - Ki dönti el, hogy mit teszel meg egy vendég kedvéért? - Én. A masszázson kívül nem kell mást csinálni..., csak lehet... - Nem értem. Ha csak masszírozol, akkor is ugyanannyit kapsz a tulajtól Akkor miért?... - A saját érdekünk, hogy a vendég mindennel meg legyen elégedve, hogy visszajárjon hozzánk. A törzsvendégeink borravalói is többet adnak. -Te mennyi borravalót szoktál kapni? - Mikor hogy, 1000-5000 forint, 200-2000 schilling között. - Ezek szerint pénzért szeretkezel idegen férfiakkal? - Ez a lényeg, hogy pénzért. Semmi más nem számít. Nekem az nem jó, hogy kedvére teszek teljesen idegen embereknek, és ki vagyok szolgáltatva nekik. - Szerinted ez prostitúció? - Nem olyan, mint a szó szerinti utcalányoké. Itt nagyobbak a követelmények a tisztaság, a védekezés terén, a lányok is műveltebbek. Az utcalányoknál ez nincs meg. -...? - Hát igen, ha úgy vesszük, akkor prostitúció... - És hogyan tudod elviselni? - Muszáj. - Milyen gyakran jársz ide? - Hetente négy estét, éjszakát töltök itt, két-három vendégem szokott lenni alkalmanként. Nem is adtam fel a főállásomat, nem csinálhatom ezt éjjel-nappal, a végtelenségig mi sem bírjuk... -Kik tudják, hogy idejársz? - A szüleim. Még mielőtt ide jöttem, nyíltan elmondtam nekik, hogy mit szeretnék. Azt mondták, felnőtt vagyok, én döntök a saját életemről, nem fognak beleszólni. A futó ismerősök jobb ha nem tudják, előttük inkább titokban tartom. Ha abbahagyom a munkát, megpróbálom lezárni ezt a korszakot. Szeretném kitörölni az életemből. - A barátod tudja, mit csinálsz? • - Igen, ő már így ismert meg. Egyelőre nem szól, de később, ha komolyabb lesz a kapcsolatunk, biztosan baj lesz még ebből. -Itt a munkád a szex. Mi a helyzet munka után a barátoddal? - Hozzá érzelem fűz, így mégis más, mint a munkahely. Különben is, ő megértő... ha fáradt vagyok, akkor nyugton hagy... - Tervek? - Semmi konkrét. Még azt sem tudom, hogy mire költöm majd a pénzt. - Mit gondolsz, feleségül venne olyan fiú, aki tudja, hogy mi a foglalkozásod? - Attól függ, hogyan viszonyul ehhez. Itt a szalonban van olyan lány, akiért a vőlegénye jön el záráskor... Mészáros Gábor