Kisalföld, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. január 20., hétfő A HIT VILÁGA KISALFÖLD 7 Kritikus helyzetkép Az osztrák katolikus hírügynökség terje­delmes interjút közölt Szennay András teológussal, ny. pannonhalmi főapáttal. A kérdések sorában elsőként az szere­pelt, hogyan élte túl az egyház a totalitariz­must, az újjáéledés milyen jeleit mutatjaje­­lenleg. A túlélés Isten kegyelmén kívül azok­nak a sok tízezreknek köszönhető, papok­nak és világiaknak, a börtönökben és azon kívül, akik az egyházhoz híven viselték a megpróbáltatásokat - mondta a volt fő­apát. Szóba került a papi hivatások kérdése is. Ezzel kapcsolatban a ny. főapát beismerte, hogy valóban súlyos a helyzet. A külső kö­rülményeken kívül még azt az okot is emlí­tette, hogy a szemináriumokban még min­dig a „régimódi felfogás” él. Ezenkívül a dik­tatúra nyomása miatt visszahúzódásra, ma­gányra kényszerült papi élet nem igazán vonzó a fiatalok számára. Azt is sajnálatos tényként említette, hogy hazánkban teljes mértékben hiányzik „a nevelők nevelése". Az interjúban a múlt árnyékának a kér­dése is fölmerült olyan formában, hogy mi a véleménye a két evangélikus képviselő ja­vaslatáról, az egyház átvilágításáról, vala­mint hogy mutatkoznak-e jelei a Bulányi­^ -------­ügy megoldásának? Szennay András el­mondta, hogy a parlamenti képviselők ja­vaslatáról nem nyilatkozik, ezt saját püs­pökük sem tette meg. A főapát véleménye szerint a múlttal va­ló leszámolás mindenkinek saját lelkiisme­reti ügye. Ami az egyházon belül fontos: mi­lyen lelkiismeretességgel és milyen sikerrel teljesítette az egyes ember a rábízott felada­tot. „Hazámban a demokrácia vívmányá­nak tartják az állam és az egyház szétvá­lasztását. Az egyházat nem támogatják, sőt sokan ártani akarnak neki azáltal, hogy belső viszályokat, feszültségeket szítanak.” A főapát hiányolta, hogy a magyar püspö­ki kar nem nyilvánította ki sajnálkozását múltbeli tévedéseivel kapcsolatban. „Bűn­bánó egyház vagyunk, önkritikát kellene gyakorolnunk" - mondta. Végül kijelentette, hogy a Bulányi-ügy­­ben véleménye szerint nem lesz megoldás, mivel Bulányi magatartása ma már kifeje­zetten ellenzéki, hangsúlyozta azonban an­nak szükségességét, hogy okvetlenül kü­lönbséget kell tenni Bulányi atya és azok között, akik a nevében lépnek föl. A Bokor­mozgalom számos tagja értékes, az egyház építését szolgáló munkát végez. Megjelent a második kötet Egyháztörténeti vázlatok A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössé­ge kiadásában megjelent a Magyar Egyháztörténeti Váz­latok 2. kötete. A kötet tartalmazza többek között Szántó Komád Bogyai Tamás egyháztörténészt kö­szöntő tanulmányát, Tóth Ist­ván értekezését a 4-8. száza­di pannóniai kereszténység forrásairól, Uzsoki András be­számolóját a tihanyi régésze­ti ásatások eredményeiről, Ad­riányi Gábor írását a magyar királyok apostoli címéről, valamint Herein Gyula törté­neti tanulmányát a bu­dakeszi Makkos Mária törté­netéről. A kötet ára 398 fo­rint, megrendelhető a pan­nonhalmi könyvszolgálat­nál (Pannonhalma, Vár 1. 9090.) Kitüntették Hans Küng teológust Az ökumenikus megértés előmozdításáért A luzerni származású, világszerte ismert teológi­ai professzornak Hans Küngnek ítélték oda az 1992-es közép-svájci kulturális díjat. Az alapítvány ezzel Hans Küng egész teológiai munkásságát mél­tatja, erőfeszítéseit „az ökumenikus megértés szel­lemének terjesztéséért és a világvallások közötti di­alógus előmozdításáért”. A díj úgymond hivatalos elismerést jelent Hans Küng számára, akitől 1979-ben vonták meg a taní­tói működést. Az alapítvány a díjátadás megindok­­lásában Küng teológiai tevékenységének állomása­it említi. Hans Küng először az egyház és annak szervezeti megújulásával foglalkozott. Ehhez kap­csolódva folytatta hagyományos tevékenységét a keresztény lét teológiai alapjairól, a Krisztus- és Is­ten-kérdésről. Végül Küng munkásságát a keresz­ténység és a világvallások viszonyának szentelte. Ma minden erejével a keresztény hit dialógusra kész és kölcsönös találkozásait szorgalmazza a vi­lágvallásokkal, valamint a különböző emberi fajo­kat és vallásokat összekötő „világethosz” kibonta­kozását hirdeti. Hans Küng 1928-ban született Sursee-ben. Ró­mában tanult teológiát és filozófiát a Gregoriáno­mon . 1960-63-ig a fundamentál-teológia professzo­ra volt Tübingenben, 1963-1980-ig a dogmatika és az ökumenikus teológia professzora. Az egyházi ta­nítói működés megvonása óta Hans Küng az öku­menikus teológia professzora és az ökumenizmus­­sal foglalkozó kutatóintézet igazgatója a tübingeni egyetemen. II. János Pál Afrikába készül A Vatikánban nyilvános­ságra hozott útiprogram szerint a szentatya febru­ár 19-26. között Szenegál­ban, Gambiában és Guie­­nában tesz látogatást. Ez lesz az 55. külföldi lelki­pásztori útja, s 8. a fekete földrészre, ahol 85 millió katolikus él. A múlt évre tervezett nyugat-afrikai lá­togatást politikai zavargá­sok miatt kellett elhalasz­tani. Júniusban ismét Af­rika szerepel az útiprog­ramban, Angola, Sao Tome és Principe célponttal. A harmadik külföldi útra ok­tóberben kerül sor -, ami­kor a szentatya Santo Do­­mingoba látogat a latin­amerikai kontinens evan­­gelizálásának 500. évfor­dulóján. Az elképzelések között szerepel még egy negyedik látogatása is Lit­vániába. HÍVEK SZÓRVÁNYBAN Görög katolikusok Magyarországon Nemcsak az egyes ember, de minden közösség élete is a múltra épül. A jelen feladata­inak az elvégzéséhez nem le­het figyelmen kívül hagyni a múltat. A magyarországi gö­rög katolikusság jelenlegi te­endőit is alapvetően megha­tározza a nagyon nehéz törté­nelmi öröksége, és az a hely is, ahol élnek. A két világháború között kialakultak azok az intézmé­nyek, amelyek hivatva lettek volna a hitéletet előmozdíta­ni, és egyáltalán az emberek segítségére lenni. Voltak egye­sületeink, lapjaink, iskoláink. Megindult az oktatás, a neve­lés kezdetét vette karitatív munka. Az államosítás azon­ban mindentől megfosztott minket. Nem maradt egyet­len iskolánk sem, egyetlen in­tézményünk sem. Megszűn­tek újságjaink, nem volt töb­bé könyvkiadásunk. Emberi­leg teljesen a pusztulásra ítél­tettünk. De mint történel­münk során annyiszor, most is éreztük a gondviselést. Ennek egyik jele az volt, amikor 1950-ben dr. Dudás Miklós püspök úr Nyíregy­házán megnyitotta a szemi­náriumot. Igaz, hogy bor­zasztó szegényes körülmé­nyek között, de mégis meg­nyílt. Ez a szeminárium az, amely ma - számarányunkat figyelembe véve - Magyaror­szág „legzsúfoltabb” szeminá­riuma. Ahol most már nem­csak a magyar, de szlovák, kárpátaljai, és román kispa­­pok is tanulnak. Egyre nagyobb az igény a vallásos szellemű általános is­kolák és gimnáziumok iránt. Ezért nyílt meg tavaly Hqjdú­­dorogon a görög katolikus ál­talános iskola, az idén pedig a gimnázium. A közeljövőben várható újabb iskolák beindí­tása. Van már hitoktatókép­zőnk - két helyen is - és kán­torképzőnk. Újra megjelentet­hetjük könyveinket és van már egy lelkiségi folyóiratunk, a Görögkatolikus Szemle. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy görög katolikusok főleg Szabolcsban és Borsod­ban élnek, vagyis az ország gazdaságilag legszorongatot­­tabb vidékein. Ezért itt a ka­ritatív munka különleges je­lentőséggel bír. A gazdasági helyzet és egyéb tényezők is nagyon sok borsodi és sza-Madonna gyermekével egy ikonosztázon. bolcsi embert vitt az ország más részére. Ez egy új felada­tot jelölt ki, azún. belsőmisszi­ós munkát. Föl kell keresnünk tehát a „szórványban” élő hit­testvéreinket. Budapesti köz­ponttal több szórványparókia van már az országban, Ma­kón, Szegeden, Pécsett, Szol­nokon és most már hála Is­tennek Győrött is. Mindehhez a munkához egy Európa-hírű lelki központ ad segítséget, Máriapócs. Egy szabolcsi kis falu, amelynek kegytemploma évente félmil­lió embert vonz. A legnehe­zebb időkben is mindig meg­őrizte jelentőségét, felmérhe­tetlen segítséget jelentve min­den hívő embernek. Itt talál­hatók a szerzeteseink rend­házai is. Jelentőségét a szen­tatya tavaly augusztusi láto­gatásával ismerte el, amikor is görög katolikus liturgiát ce­lebrált mintegy negyedmillió ember előtt. Máriapócs jelen­tősége - most a határok sza­badabb átjárhatóságával ­­még inkább megnőtt. Amikor a jelenről, de még inkább a jövőről beszélünk, akkor először hálát kell ad­nunk a gondviselésnek, hogy ezt a maroknyi keleti rítusú katolikus embert megőrizte. Megértjük tehát azoknak az érzéseit, akik keresik a he­lyüket ebben a mai valóság­ban. Egyházunk helyzeténél fogva mindig a kisemberek közelében élt. Osztozott min­dennapi gondjaikban. Identitásunk megtartása, rítusunk megőrzése tehát olyan feladat, amely szükség­képpen Isten és emberszol­gálat egyszerre. Görög katoli­kus voltunkkal az egyetemes egyház értékeit akarjuk gaz­dagítani. Az egyház pedig ­­ebben a világban élve - a ma­ga nélkülözhetetlen „kincsei­vel” minden embert szolgál. Fekete András görög katolikus lelkész Adatok Franciaországból Háttérbe szorul a vallásgyakorlás Öt francia polgárból négy azt állítja, hogy a katolikus egyházhoz tartozik, de közülük csak minden negyedik vall­ja hitét meggyőződésből - derül ki a Sof­­res Közvéleménykutató Intézet felmé­réseiből. Tehát az állampolgárok 79 szá­zaléka vallja magát katolikusnak: 27 százalék „meggyőződésből”, 30 száza­lék „hagyományból”, mások viszont „bi­zonytalanok”. Csak 14 százalék állítja, hogy nem hisz, főként a 18-24 éves kor­csoportból. A vallás gyakorlását illetően az ered­mény hasonló. A kérdéseket csak kato­likusoknak tették fel. Legalább vasár­nap 10 százalékuk hallgat szentmisét, 5 százalékuk havonta 1-2-szer, 22 szá­zalékuk a nagyobb ünnepeken. Kissé növekedett azoknak a száma, akik csa­ládi események kapcsán (keresztelő, esküvő, temetés) látogatják a liturgiát: az 1986-os 52 százalékról 57 százalék­ra emelkedett a számuk. Riasztók az adatok a 18-24 évesek körében kapott válaszokat illetően: csak 3 százalékuk állítja, hogy „komolyan gyakorolja” val­lását, 16 százalék pedig „nagyjából”. A gyónás szentségéhez egyre keve­sebben járulnak: a franciák 79 százalé­ka sohasem gyón, 13 százaléka évente egyszer vagy ritkábban, 6 százaléka évente többször. Szentáldozáshoz so­hasemjárul 60 százalék. A francia kato­likusok 28 százaléka imádkozik gyak­ran, sőt naponta, 34 százalékuk pedig soha. Bizonyos adatok változatlanul maga­sak: a teljes lakosság 81 százaléka meg­­keresztelteti gyermekét, 71 százalék. egyházi temetést kíván. Kínai ■ ■ ■■ a ■■ a püspökök letartóztatása Több, mint 20 hongkongi keresztény szervezet szólítot­ta föl a kínai kormányt az em­beri jogok tiszteletben tartá­sára. Annak ellenére, hogy a kínai alkotmány sajtó- és gyü­lekezési szabadságot biztosít, rendszeresen börtönbe kerül­nek azok, akik ezzel a sza­badsággal élni akarnak - ol­vasható az írásban. Azt is bí­rálják, hogy Kína üldözi a val­lást és sok papot, valamint vi­lági hitbeli meggyőződéséért börtönöznek be. A szervezetek felszólítják a kínai kormányt, hogy enged­je szabadon a politikai foglyo­kat, és minden polgárnak biz­tosítsák a nemzetközi ember­jogi egyezményekben garan­tált jogokat. A felhívás aláírói között van a „Iustitia et Pax" bizottság is. Interjú Szennay Andrással

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék