Kisalföld, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
12 KISALFÖLD SZIVÁRVÁNY 1992. augusztus 15., szombat Ha egészen röviden össze kellene foglalni, hogy milyen elveket és módszereket alkalmazunk Győrben a város meglévő, régi negyedeinek felújítása során, röviden azt mondanám, hogy az ICOMOS „Történeti Városok Védelmének Nemzetközi Chartájában" lefektetett elveket és módszereket követjük. A városrehabilitációnak ezt a fontos dokumentumát öt éve Washingtonban fogadta el az építész szakma. A charta összeállításának alapötlete azonban Magyarországról származott, sőt, első változatát Román András építész vezetésével itthon készítettük el, hazai tapasztalataink felhasználásával. A magyar tervezet annak idején a világ építészeti és műemlékvédői körében élénk vitát váltott ki, ezért nem lehet csodálkozni, hogy az egyeztetések során szövege is sokat változott. Alapjaiban azonban megőrizte azokat a fő vonásokat, amelyeket mi Magyarországon igazán fontosnak tartunk. Győr jó példája annak, hogyan lehet és kell a városfelújítás nemzetközileg elfogadott elveit hazai gyakorlatunkban érvényre juttatni. A történetiség fogalma Mindenekelőtt a charta szellemében szeretném tisztázni, mit is értünk a „történeti városok” fogalma alatt. Mindez nem csupán amolyan elvi tudománykodás. Tudott dolog ugyanis, hogy hazai gyakorlatunkban a fogalom szűk körű, rossz értelmezése egy sor magyar városunk történeti magjának pusztulásához vezetett. Nálunk ugyanis sokáig jobbára csak a spontánul nőtt, középkori eredetű városközpontokat tekintették „történeti”-nek. Győrben például csupán az egykori városfalaikkal határolt városrész igen szűken vett belső területét határolja ma is a műemléki védelmi vonal. Az 1960-as és 70-es években ennek figyelembevételével folyt a helyreállítás. Mire a város felismerte, hogy a történeti Belváros egészen a folyók és vasút által határolt, természetes határig tart, a történeti Belváros újabb része nagyobbrészt elpusztult. Ma már Győrben is azt valljuk, hogy a teljes belváros nem csupán a 16-18. században épült legbelső városmag, hanem szervesen hozzá tartozik a 19-20. században kiépített Ferenc- és Ferdinándváros is. De „történeti” a rácok által újjáépített 18. századi, barokk mezővároska, az Újváros, a századfordulón fejlődésnek indult és már a modern építészet jegyében kiépült Nádorváros, sőt a városrendezési tervek alapján, egységes szemlélettel, rövid évek alatt felépített Gyárváros munkáskolóniája is. De még az 1950-es években épült úgynevezett „szocreál” lakónegyedek is hordoznak magukban történeti és építészeti értékeket. Ennek megfelelően a települések minden olyan részét, amely történeti értékkel rendelkezik, módszeresen védjük. Ahol a védelmet a központi műemléklista nem biztosítja, ott helyi előírások szavatolják a régi városrészek szakszerű rehabilitását és harmonikus továbbfejlesztését. Ebből következik, hogy a városfejlesztést e területeken semmi esetre sem bontással és új építésével képzeljük el, sokkal inkább a meglévő épületállomány korszerűsítésével, felújításával. Az is győri tapasztalat, hogy egy-egy városrész felújításához elengedhetetlenek a városrendezési tervek, melyekre építve a megvalósítás gazdasági taktikája kidolgozható. Győrben most dolgozunk a Belváros új, részletes rendezési tervén. Mi mindennek a védelméről és rekonstruálásáról kell egy-egy városfelújítási tervnek intézkedni? Röviden összefoglalva: a település összes történeti értékének a védelméről. A fejlesztéssel, jobbítással kapcsolatos döntéseket is ezekkel az értékekkel kell összhangba hozni. A tervezés első, igen fontos és elmaradhatatlan lépése a részletes városképi-térszerkezeti érték- és problémavizsgálat. Ezt tömbökre, ezen belül pedig az egyes épületekre is elvégezzük. Egy-egy tömb vizsgálati anyaga vastag kötetet tesz ki, melyben helyet kapnak a tömb kialakulásával kapcsolatos dokumentumok, a tömb épületeinek fellelhető összes régebbi tervei. Az anyagot az épülettulajdonosokkal lefolytatott beszélgetések összefoglalása egészítheti ki. Az elbeszélgetések során a tulajdonosok nyilatkoznak terveikről, elképzeléseikről és lehetőségeikről épületük helyreállításával és hasznosításával kapcsolatban. Az igényes városvezetés és a várostervező csak ezek birtokában döntheti el a megújítás fő céljait és módszereit. rosszövet a település történeti és hangulatielemeinek legfőbb hordozója. Sajnos éppen Győrben találunk rá egy sor szomorú példát, hogy mire vezet, ha ezt a szerkezetet feladják. A szövet „felfejéséből” adódó problémák ugyanis azon nyomban a városképben is jelentkeznek, és ezzel együtt a város térbeli rendszerének felbomlását is okozzák. Ez történt Győrben, az Arany János utca - Kisfaludy utca folytatásában, ahol egy tervezett főforgalmi út kedvéért hatalmas rombolásra került sor, méghozzá éppen a Belváros középtengelyében. Igaz, a terület egy részét később újra beépítették, az új beépítés azonban éppen szerkezetében nagyon idegen a Belvárostól és a nagy épületmagasságok miatt térben is elfogadhatatlan. Mi eleve elvetjük az ilyen megoldást. Győr város rehabilitációs példatára ÉPÍTETT MŰEMLÉKEK ott lakókkal. Győrben a rendezési tervet készítő csoporttal beköltöztünk a Belvárosba, hogy a meglévő viszonyokat minél jobban érzékeljük, és a hiányosságokat saját bőrünkön érzékeljük. Az új terv készítése során egy sor ismertetést tartunk - ebben nagy segítségünkre van a helyi rádió, televízió és az újságok is. Úgy tapasztaltuk azonban, hogy az ilyen alkalmakkor a lakosok egy része szemérmesen hallgat, vagy éppen saját - kevésbé közérdekű - részproblémáival terheli a hallgatóságot. Ezért a lakossági fórumokkal párhuzamosan módot adunk mindenkinek, hogy szűk körben is tájékozódhasson: ezeknek a négyszemközti beszélgetéseknek során sok félreértés tisztázódik, és mi is jobban értjük az ott lakók gondjait és problémáit. Természetesen a lakosságnak nemcsak egyetértését kell megnyerni, hanem tevőleges közreműködését is. Győrben már közel tíz éve elkészítettük az első olyan tömbnek - Schweidel utca és környéke - terveit, amely a magántulajdonú házak tervszerű megújítását tűzte ki céljául. A dolgok természetéből következik, hogy ilyen esetekben a közérdek többnyire csupán tervajánlások formájában érvényesülhet a magánérdekkel szemben. Az önkormányzatnak azonban megvannak azok az eszközei - például az építési engedély kiadása vagy éppen ki nem adása -, amellyel a közérdeknek bizonyos mértékben érvényt lehet szerezni. Természetesen a magánérdek és közérdek nem állhat egymással szöges ellentétben. Győri tapasztalat az is, hogy minden egyes tömb rehabilitálása esetében más és más taktikát kell alkalmazni, a tervezésnek ezért megfontolt, a körülményekre különösen érzékeny, pontos munkát kell végezni. Kerülni kell a beidegződött módszerek sablonos ismételgetését. Azt valljuk, hogy a városrendezőnek mindenféle esettel szemben egyformán nyitottnak kell lennie, és nem szabad visszariadni a különös, újszerű megoldásoktól sem. Van a városfelújításnak néhány különösen sarkalatos kérdése. Ilyen a közlekedés és a gépkocsik parkolása. Ezzel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy idegen - a városrész szempontjából érdektelen, nem oda irányuló - átmenő forgalom ne terhelje a Belváros életét. Az ott lakók közlekedési és parkolási igényeit ezzel szemben maradéktalanul ki kell elégíteni. Ez mindenekelőtt a közlekedésszervezés átalakításával - és semmi esetre sem új utak kibontásával-kell, hogy történjen. Előbbutóbb keresztül kell vinni, hogy legalább az újonnan épített házak parkolóigényét saját területükön, lehetőleg szint alatti tárolók létesítésével elégítsék ki. Nagyon fontos a közművek megújítása, enélkül nem lehet megfelelő élet- és lakáskörülményeket teremteni. És amit még ki kell emelni: a városfelújítás szerves része a helyreállítást követő folyamatos karbantartás megszervezése. Győr esetében azok az igazi sikerterületek, ahol az épület kezelői - esetünkben a Győri Ingatlankezelő Vállalat - az utólagos karbantartást is megszervezte. Az átgondolt épületfelújítás egyik szép példája a győri belvárosban. Mit kell megmenteni? De hát mit is kell valóban okvetlenül megmenteni? Legelőbb is a telkekből és az utcák hálózatából álló városszerkezetet. A tömbök ugyanis nemcsak az utcai beépítésből állnak, hanem jellegzetes arányú udvarokból és az azt körülvevő épületrészekből. Ezek egy része egyidős az utcai szárnyakkal, így együtt ezek alkotják a város „szövetét". Ennek a városszövetnek a fenntartása és kiegészítése a megújítás legfőbb feladata, hiszen ez a vár * * Elhangzott tegnap az Egri Nyári Egyetem műemléki szemeszterén. A bel- és külterületek viszonya Ugyancsak régi hiba, amikor az udvari szárnyak elbontásával próbálják a tömböket - úgymond - egészségesebbé tenni. A szerkezet károsodása az udvari szárnyak meggondolatlan letárolása esetében is azonnal észlelhető. Mi, ahol lehet, helyreállítjuk és korszerűsítjük a belső épületrészeket is. Ahol mód és szükség van rá, megkíséreljük a hiányzó udvari szárnyakat újakkal pótolni, a belső udvarok arányait helyreállítani és a sivár, üres udvarokat élettel megtölteni. Ahol hiányzik, a növényzetet is pótoljuk, hiszen egy-egy városrész történeti jellegét nagyban az üres és beépített terek viszonya határozza meg; ahol ez eltorzult, az egykori térbeli harmóniát újra kell teremteni.Igen fontosnak tartjuk, hogy a történeti városmag és a kapcsolódó régi külvárosok viszonyára is ügyeljünk. A készülő új győri rendezési tervben ezért a kapcsolódó városrészekkel is gondosan foglalkoztunk. A Belváros megújítása szempontjából ez különösen fontos, hiszen ezek az elővárosok egyben egy-egy „kapuját" is alkotják a történeti városmagnak. Ugyanez természetesen ellenkező irányban is igaz: a Belváros egyben az elővárosok kapuja is. Nagyon fontos a természetes környezettel való harmonikus viszony fenntartása is. Győrben például a folyók fölé magasodó városfalak és bástyák, a folyóparti növényzet és a folyónak képe együtt alkot jellegzetes egészet. A várfalak egy része - igaz - ma már egyben az árvíz ellen is védi a várost. Sokan haragusznak a védőfalakra, mert - úgymond - elválasszák a várost a folyóktól és a természettől. Ez azonban nem így van, hiszen ezek a falak nem elválasszák, hanem éppen összekötik a várost természetes környezetével. Ebből következik, hogy a természetes és épített környezetet a maga egészében, jellegzetes motívumaival együtt kell megőrizni és fenntartani. Maguknak az épületeknek a rehabilitációjánál mindig az építészettörténeti kutatások és a helyszíni épületkutatások adnak megfelelő, hiteles alapot az újjáépítéshez. Ha az eredeti állapot a régi ábrázolások alapján teljes biztonsággal kideríthető, mi nem kísérletezünk „soha nem volt” új megoldásokkal: a becses, régi házakat egykori formájuk szerint restauráljuk. Hasonlóan a település egészének a helyreállításához, az épületek szerkezeti jellegzetességeit is igyekezünk tiszteletben tartani. Ha a rendeltetésről van szó, nagyon fontos, hogy a város a megújítások következtében el ne vessze hagyományos „hivatását”, életének a történelem során szerzett ismertetőjegyei meg ne fakuljanak. Győrben hagyomány például, hogy a belváros soha nem volt kimondottan üzleti negyed, ugyanakkor soha nem volt tisztán lakóterület sem. Ezt a vegyes rendeltetést fenn kell tartani. Nem lenne kívánatos például, ha egyes tömbök átalakulnának elegáns és unalmas iroda- és banknegyedekké. A belvárosi élet ezzel legélénkebb színeit vesztené el. Egyetértés a lakókkal A lakások helyreállítása a mai - egyre inkább piaci - viszonyok mellett óhatatlanul a lakások értékének és költségeinek emelkedésével jár. Nem lenne azonban igazságos, ha a rehabilitáció az egykori törzslakosságnak - öregek és nyugdíjasok, jobbára szerényebb jövedelmű emberek - a belvárosból való kitoloncolásával járna, a célból, hogy helyüket a gazdagok és kivételezettek foglalják el. Tapasztalatunk, hogy az őslakosság az, amelyik a városi tradíciók, szokások és életkultúra továbbélését biztosítja, nem lenne kívánatos, ha távozásukkal a városrész hagyományos társadalma teljesen arcát veszítené. Igen fontos, hogy a rehabilitáció céljait és módszereit az ott lakókkal egyetértésben dolgozzuk ki, és a fejlesztéssel kapcsolatos megoldásokat megértessük és elfogadtassuk az Alapos mérlegelés Régi épületek bontására és újra cserélésére csak alapos mérlegelés után, viszonylag ritkán teszünk javaslatot. Fontos, hogy az épülő új házak tartsák tiszteletben a település meglévő térbeli rendszerét, annak arányát és léptékét, az ott álló épületek jellegzetességeit. Ez természetesen közel sem azt jelenti, hogy történeti stílusban épített hamisítványok tervezésére buzdítanánk az építészeket: az új épületek bátran vállalhatják koruk saját stílusát. Az elmondott kívánalmaknak azonban minden új épületnek meg kell felelni. Egyetlen új épület nem hatalmaskodhat történeti környezetén, nem gyűrheti maga alá a sok évszázad során kialakult harmonikus városképet. Még egy szempontból igen fontosnak tartjuk, hogy a városfejlesztés a rehabilitáció és ne a teljes át- és újjáépítés útját válassza. A történeti épületek ugyanis nemcsak művészeti-építészeti értékeket, hanem egyfajta, magas színvonalú szakmai kultúrát is magukban hordoznak. Ha az építőipar feladatainak egy részét nem az új építése, hanem a meglévő épületvagyon megújítása teszi ki, reményünk lehet arra, hogy a hagyományos, évezredes építési technikák fenntarthatóak, a szakmai fogások, bevált módszerek nem merülnek feledésbe. Ha tehát megfelelően megtervezzük és megszervezzük a történeti városrészek felújítását, nemcsak múltunk egy-egy kézzelfogható darabját őrizzük meg, hanem a városok különleges rendeltetéseit is tovább éltetjük, ezzel együtt pedig életben tartjuk azt a szakmai és munkakultúrát, amely az elmúlt évtizedekben teljességében veszni látszott. A városfelújítás így többszörösen is nyereséges lehet. Dr. Winkler Gábor