Kisalföld, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

12 KISALFÖLD SZIVÁRVÁNY 1992. augusztus 15., szombat Ha egészen röviden össze kellene foglalni, hogy milyen elveket és módszereket alkalma­zunk Győrben a város meglévő, régi negye­deinek felújítása során, röviden azt monda­nám, hogy az ICOMOS „Történeti Városok Vé­delmének Nemzetközi Chartájában" lefekte­tett elveket és módszereket követjük. A vá­rosrehabilitációnak ezt a fontos dokumentu­mát öt éve Washingtonban fogadta el az épí­tész szakma. A charta összeállításának ala­pötlete azonban Magyarországról származott, sőt, első változatát Román András építész ve­zetésével itthon készítettük el, hazai tapasz­talataink felhasználásával. A magyar terve­zet annak idején a világ építészeti és műem­lékvédői körében élénk vitát váltott ki, ezért nem lehet csodálkozni, hogy az egyeztetések során szövege is sokat változott. Alapjaiban azonban megőrizte azokat a fő vonásokat, amelyeket mi Magyarországon igazán fontos­nak tartunk. Győr jó példája annak, hogyan lehet és kell a városfelújítás nemzetközileg el­fogadott elveit hazai gyakorlatunkban érvény­re juttatni. A történetiség fogalma Mindenekelőtt a charta szellemében sze­retném tisztázni, mit is értünk a „történeti városok” fogalma alatt. Mindez nem csupán amolyan elvi tudománykodás. Tudott dolog ugyanis, hogy hazai gyakorlatunkban a foga­lom szűk körű, rossz értelmezése egy sor ma­gyar városunk történeti magjának pusztulá­sához vezetett. Nálunk ugyanis sokáig jobbá­ra csak a spontánul nőtt, középkori eredetű városközpontokat tekintették „történeti”-nek. Győrben például csupán az egykori városfa­laikkal határolt városrész igen szűken vett bel­ső területét határolja ma is a műemléki vé­delmi vonal. Az 1960-as és 70-es években en­nek figyelembevételével folyt a helyreállítás. Mire a város felismerte, hogy a történeti Bel­város egészen a folyók és vasút által határolt, természetes határig tart, a történeti Belváros újabb része nagyobbrészt elpusztult. Ma már Győrben is azt valljuk, hogy a teljes belváros nem csupán a 16-18. században épült leg­belső városmag, hanem szervesen hozzá tar­tozik a 19-20. században kiépített Ferenc- és Ferdinándváros is. De „történeti” a rácok ál­tal újjáépített 18. századi, barokk mezővá­roska, az Újváros, a századfordulón fejlődés­nek indult és már a modern építészet jegyé­ben kiépült Nádorváros, sőt a városrendezé­si tervek alapján, egységes szemlélettel, rö­vid évek alatt felépített Gyárváros munkás­kolóniája is. De még az 1950-es években épült úgynevezett „szocreál” lakónegyedek is hor­doznak magukban történeti és építészeti ér­tékeket. Ennek megfelelően a települések min­den olyan részét, amely történeti értékkel ren­delkezik, módszeresen védjük. Ahol a védel­met a központi műemléklista nem biztosítja, ott helyi előírások szavatolják a régi városré­szek szakszerű rehabilitását és harmonikus továbbfejlesztését. Ebből következik, hogy a városfejlesztést e területeken semmi esetre sem bontással és új építésével képzeljük el, sokkal inkább a meglévő épületállomány kor­szerűsítésével, felújításával. Az is győri tapasztalat, hogy egy-egy város­rész felújításához elengedhetetlenek a város­­rendezési tervek, melyekre építve a megvaló­sítás gazdasági taktikája kidolgozható. Győr­ben most dolgozunk a Belváros új, részletes rendezési tervén. Mi mindennek a védelméről és rekonstruá­lásáról kell egy-egy városfelújítási tervnek in­tézkedni? Röviden összefoglalva: a település összes történeti értékének a védelméről. A fej­lesztéssel, jobbítással kapcsolatos döntése­ket is ezekkel az értékekkel kell összhangba hozni. A tervezés első, igen fontos és elma­radhatatlan lépése a részletes városképi-tér­szerkezeti érték- és problémavizsgálat. Ezt tömbökre, ezen belül pedig az egyes épüle­tekre is elvégezzük. Egy-egy tömb vizsgálati anyaga vastag kötetet tesz ki, melyben helyet kapnak a tömb kialakulásával kapcsolatos dokumentumok, a tömb épületeinek fellelhe­tő összes régebbi tervei. Az anyagot az épü­lettulajdonosokkal lefolytatott beszélgetések összefoglalása egészítheti ki. Az elbeszélgeté­sek során a tulajdonosok nyilatkoznak ter­veikről, elképzeléseikről és lehetőségeikről épületük helyreállításával és hasznosításá­val kapcsolatban. Az igényes városvezetés és a várostervező csak ezek birtokában dönthe­ti el a megújítás fő céljait és módszereit. rosszövet a település történeti és hangulati­elemeinek legfőbb hordozója. Sajnos éppen Győrben találunk rá egy sor szomorú példát, hogy mire vezet, ha ezt a szer­kezetet feladják. A szövet „felfejéséből” adó­dó problémák ugyanis azon nyomban a vá­rosképben is jelentkeznek, és ezzel együtt a város térbeli rendszerének felbomlását is okoz­zák. Ez történt Győrben, az Arany János ut­ca - Kisfaludy utca folytatásában, ahol egy tervezett főforgalmi út kedvéért hatalmas rom­bolásra került sor, méghozzá éppen a Belvá­ros középtengelyében. Igaz, a terület egy ré­szét később újra beépítették, az új beépítés azonban éppen szerkezetében nagyon idegen a Belvárostól és a nagy épületmagasságok mi­att térben is elfogadhatatlan. Mi eleve elvet­jük az ilyen megoldást. Győr város rehabilitációs példatára ÉPÍTETT MŰEMLÉKEK ott lakókkal. Győrben a rendezési tervet ké­szítő csoporttal beköltöztünk a Belvárosba, hogy a meglévő viszonyokat minél jobban ér­zékeljük, és a hiányosságokat saját bőrün­kön érzékeljük. Az új terv készítése során egy sor ismertetést tartunk - ebben nagy segít­ségünkre van a helyi rádió, televízió és az új­ságok is. Úgy tapasztaltuk azonban, hogy az ilyen alkalmakkor a lakosok egy része sze­mérmesen hallgat, vagy éppen saját - kevés­bé közérdekű - részproblémáival terheli a hall­gatóságot. Ezért a lakossági fórumokkal pár­huzamosan módot adunk mindenkinek, hogy szűk körben is tájékozódhasson: ezeknek a négyszemközti beszélgetéseknek során sok félreértés tisztázódik, és mi is jobban értjük az ott lakók gondjait és problémáit. Természetesen a lakosságnak nemcsak egyetértését kell megnyerni, hanem tevőleges közreműködését is. Győrben már közel tíz éve elkészítettük az első olyan tömbnek - Schwei­­­del utca és környéke - terveit, amely a ma­gántulajdonú házak tervszerű megújítását tűzte ki céljául. A dolgok természetéből kö­vetkezik, hogy ilyen esetekben a közérdek többnyire csupán tervajánlások formájában érvényesülhet a magánérdekkel szemben. Az önkormányzatnak azonban megvannak azok az eszközei - például az építési engedély kia­dása vagy éppen ki nem adása -, amellyel a közérdeknek bizonyos mértékben érvényt le­het szerezni. Természetesen a magánérdek és közérdek nem állhat egymással szöges ellen­tétben. Győri tapasztalat az is, hogy minden egyes tömb rehabilitálása esetében más és más tak­tikát kell alkalmazni, a tervezésnek ezért meg­fontolt, a körülményekre különösen érzékeny, pontos munkát kell végezni. Kerülni kell a be­­idegződött módszerek sablonos ismételgeté­sét. Azt valljuk, hogy a városrendezőnek min­denféle esettel szemben egyformán nyitott­nak kell lennie, és nem szabad visszariadni a különös, újszerű megoldásoktól sem. Van a városfelújításnak néhány különösen sarkalatos kérdése. Ilyen a közlekedés és a gépkocsik parkolása. Ezzel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy idegen - a városrész szempontjából érdektelen, nem oda irányuló - átmenő forgalom ne terhelje a Belváros éle­tét. Az ott lakók közlekedési és parkolási igé­nyeit ezzel szemben maradéktalanul ki kell elégíteni. Ez mindenekelőtt a közlekedésszer­vezés átalakításával - és semmi esetre sem új utak kibontásával-kell, hogy történjen. Előbb­­utóbb keresztül kell vinni, hogy legalább az újonnan épített házak parkolóigényét saját területükön, lehetőleg szint alatti tárolók lé­tesítésével elégítsék ki. Nagyon fontos a köz­művek megújítása, enélkül nem lehet megfe­lelő élet- és lakáskörülményeket teremteni. És amit még ki kell emelni: a városfelújítás szerves része a helyreállítást követő folyama­tos karbantartás megszervezése. Győr eseté­ben azok az igazi sikerterületek, ahol az épü­let kezelői - esetünkben a Győri Ingatlanke­zelő Vállalat - az utólagos karbantartást is megszervezte. Az átgondolt épületfelújítás egyik szép példája a győri belvárosban. Mit kell megmenteni? De hát mit is kell valóban okvetlenül meg­menteni? Legelőbb is a telkekből és az utcák hálózatából álló városszerkezetet. A tömbök ugyanis nemcsak az utcai beépítésből állnak, hanem jellegzetes arányú udvarokból és az azt körülvevő épületrészekből. Ezek egy ré­sze egyidős az utcai szárnyakkal, így együtt ezek alkotják a város „szövetét". Ennek a vá­rosszövetnek a fenntartása és kiegészítése a megújítás legfőbb feladata, hiszen ez a vár * * Elhangzott tegnap az Egri Nyári Egyetem mű­emléki szemeszterén. A bel- és külterületek viszonya Ugyancsak régi hiba, amikor az udvari szár­nyak elbontásával próbálják a tömböket - úgymond - egészségesebbé tenni. A szerke­zet károsodása az udvari szárnyak meggon­dolatlan letárolása esetében is azonnal ész­lelhető. Mi, ahol lehet, helyreállítjuk és kor­szerűsítjük a belső épületrészeket is. Ahol mód és szükség van rá, megkíséreljük a hi­ányzó udvari szárnyakat újakkal pótolni, a belső udvarok arányait helyreállítani és a si­vár, üres udvarokat élettel megtölteni. Ahol hiányzik, a növényzetet is pótoljuk, hiszen egy-egy városrész történeti jellegét nagyban az üres és beépített terek viszonya határozza meg; ahol ez eltorzult, az egykori térbeli har­móniát újra kell teremteni.Igen fontosnak tart­juk, hogy a történeti városmag és a kapcso­lódó régi külvárosok viszonyára is ügyeljünk. A készülő új győri rendezési tervben ezért a kapcsolódó városrészekkel is gondosan fog­lalkoztunk. A Belváros megújítása szempont­jából ez különösen fontos, hiszen ezek az elő­városok egyben egy-egy „kapuját" is alkotják a történeti városmagnak. Ugyanez természe­tesen ellenkező irányban is igaz: a Belváros egyben az elővárosok kapuja is. Nagyon fontos a természetes környezettel való harmonikus viszony fenntartása is. Győr­ben például a folyók fölé magasodó városfa­lak és bástyák, a folyóparti növényzet és a fo­­lyónak képe együtt alkot jellegzetes egészet. A várfalak egy része - igaz - ma már egyben az árvíz ellen is védi a várost. Sokan hara­­gusznak a védőfalakra, mert - úgymond - el­válasszák a várost a folyóktól és a természet­től. Ez azonban nem így van, hiszen ezek a falak nem elválasszák, hanem éppen össze­kötik a várost természetes környezetével. Eb­ből következik, hogy a természetes és épített környezetet a maga egészében, jellegzetes mo­tívumaival együtt kell megőrizni és fenntar­tani. Maguknak az épületeknek a rehabilitáció­jánál mindig az építészettörténeti kutatások és a helyszíni épületkutatások adnak megfe­lelő, hiteles alapot az újjáépítéshez. Ha az ere­deti állapot a régi ábrázolások alapján teljes biztonsággal kideríthető, mi nem kísérlete­zünk „soha nem volt” új megoldásokkal: a be­cses, régi házakat egykori formájuk szerint restauráljuk. Hasonlóan a település egészé­nek a helyreállításához, az épületek szerke­zeti jellegzetességeit is igyekezünk tisztelet­ben tartani. Ha a rendeltetésről van szó, nagyon fontos, hogy a város a megújítások következtében el ne vessze hagyományos „hivatását”, életének a történelem során szerzett ismertetőjegyei meg ne fakuljanak. Győrben hagyomány pél­dául, hogy a belváros soha nem volt kimon­dottan üzleti negyed, ugyanakkor soha nem volt tisztán lakóterület sem. Ezt a vegyes ren­deltetést fenn kell tartani. Nem lenne kívá­natos például, ha egyes tömbök átalakulná­nak elegáns és unalmas iroda- és bankne­gyedekké. A belvárosi élet ezzel legélénkebb színeit vesztené el. Egyetértés a lakókkal A lakások helyreállítása a mai - egyre in­kább piaci - viszonyok mellett óhatatlanul a lakások értékének és költségeinek emelkedé­sével jár. Nem lenne azonban igazságos, ha a rehabilitáció az egykori törzslakosságnak - öregek és nyugdíjasok, jobbára szerényebb jövedelmű emberek - a belvárosból való kito­loncolásával járna, a célból, hogy helyüket a gazdagok és kivételezettek foglalják el. Ta­pasztalatunk, hogy az őslakosság az, amelyik a városi tradíciók, szokások és életkultúra to­vábbélését biztosítja, nem lenne kívánatos, ha távozásukkal a városrész hagyományos társadalma teljesen arcát veszítené. Igen fontos, hogy a rehabilitáció céljait és módszereit az ott lakókkal egyetértésben dol­gozzuk ki, és a fejlesztéssel kapcsolatos meg­oldásokat megértessük és elfogadtassuk az Alapos mérlegelés Régi épületek bontására és újra cserélésé­re csak alapos mérlegelés után, viszonylag ritkán teszünk javaslatot. Fontos, hogy az épülő új házak tartsák tiszteletben a telepü­lés meglévő térbeli rendszerét, annak arányát és léptékét, az ott álló épületek jellegzetessé­geit. Ez természetesen közel sem azt jelenti, hogy történeti stílusban épített hamisítvá­nyok tervezésére buzdítanánk az építészeket: az új épületek bátran vállalhatják koruk sa­ját stílusát. Az elmondott kívánalmaknak azonban minden új épületnek meg kell felel­ni. Egyetlen új épület nem hatalmaskodhat történeti környezetén, nem gyűrheti maga alá a sok évszázad során kialakult harmonikus városképet. Még egy szempontból igen fontosnak tart­juk, hogy a városfejlesztés a rehabilitáció­­ és ne a teljes át- és újjáépítés útját válassza. A történeti épületek ugyanis nemcsak művé­szeti-építészeti értékeket, hanem egyfajta, ma­gas színvonalú szakmai kultúrát is maguk­ban hordoznak. Ha az építőipar feladatainak egy részét nem az új építése, hanem a meg­lévő épületvagyon megújítása teszi ki, remé­nyünk lehet arra, hogy a hagyományos, évez­redes építési technikák fenntarthatóak, a szak­mai fogások, bevált módszerek nem merül­nek feledésbe. Ha tehát megfelelően megter­vezzük és megszervezzük a történeti városré­szek felújítását, nemcsak múltunk egy-egy kézzelfogható darabját őrizzük meg, hanem a városok különleges rendeltetéseit is tovább éltetjük, ezzel együtt pedig életben tartjuk azt a szakmai és munkakultúrát, amely az el­múlt évtizedekben teljességében veszni lát­szott. A városfelújítás így többszörösen is nye­reséges lehet. Dr. Winkler Gábor

Next