Kisalföld, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-04 / 29. szám

1994. február 4., péntek Magyar filmszemle Ünnepélyes megnyitóval kezdődik ma a 25. Magyar Filmszemle. A rendezvény eb­ben az évben ismét a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban kapott helyet. A rendezvénysorozat böl­csője eredetileg Pécs volt, itt gyűltek össze a hetvenes évek­ben a szakma emberei, hogy egy hétig magas színvonalú szellemi műhelyeket hozza­nak létre. Ez az együttműkö­dés a továbbiakban mindig hasznosnak bizonyult, újabb és újabb közös sikereket ered­ményezett. Nemcsak filmren­dezők, operatőrök, filmszíné­szek, de kezdettől fogva részt vettek a találkozókon írók és filmkritikusok, magyarok és külföldiek egyaránt, akik lap­jaikban népszerűsítették a műfajt, s ezáltal az itt bemu­tatott magyar filmek nemzet­közi népszerűségre is szert te­hettek. Az egyre növekvő szál­lodai árak miatt azonban a filmszemle átkerült Budapest­re, a Budapest Kongresszusi Központba. Két éve a rendez­vény a Szikra moziba költö­zött át, ennek kapacitása azon­ban nem felelhetett meg az egyre növekvő kínálatnak. Eb­ből kifolyólag a szemle filmje­it több moziban is vetítették, s ez szétszórta mind a szak­mai, mind a mozirajongó kö­zönséget. Nem alakulhattak alkotóműhelyek, s így a szem­le ezen szerepét nem tölthet­te be. Úgy határoztak tehát, hogy ismét egy központja lesz a találkozónak, s ehhez a No­­votel Szálló és a Budapest Kongresszusi Központ is hoz­zájárult kedvező áraival. Sokan akként vélekednek, hogy a magyar film - s egyál­talán maga a mozifilm műfa­ja - végóráit éli. Ezt cáfolja a 25. Magyar Filmszemle bősé­ges kínálata, 23 játékfilm és több mint 100 dokumentum­film. A három helyszínen, a kongresszusi központban, a Szindbád moziban és a Toldi mozi kistermében valamennyi 1993-ban elkészült magyar film versenyezhet, akár már vetítették a hazai mozikban, akár nem. Nagyszabású ret­rospektív sorozatok bemuta­tását is tervezik, tekintettel a negyedszázados jubileumra. Ezenkívül magyar rövidfilmek­ből is vetítenek majd. A már bemutatott filmek között sze­repel a Senkiföldje, Jeles And­rás rendezésében, Rózsa Já­nos Jó éjt, királyfi és Erdős János Vérvonal címmel elké­szült filmje. Fiatal rendezők, úgyneve­zett „második filmesek” be­mutatóira is sor kerül. Ilyen például Mészáros Márta: Mag­zat, valamint Bereményi Gé­za: A turné című filmje Eper­jes Károly főszereplésével. Az elsőfilmeseket többek kö­zött Reich Péter, Pajor Róbert, Szász János, Horváth Putyi és Deák Krisztina képviseli. Az érdeklődőknek a helyek 50 százalékát fenntartják igen kedvező áron, hisz köztudo­mású, hogy nem a társada­lom gazdagabb rétegeiből ke­rül ki a mozikedvelő közön­ség zöme. A magyar film életképessé­gét bizonyítja, hogy évről év­re több elsőfilmes rendező in­dul. Ennek ellenére napjaink­ban elkerülhetetlen feladattá vált újragondolni a film funk­cióját. A '60-as években leg­fényesebb korszakát élte a filmművészet, nemcsak Ma­gyarországon, hanem szerte a világban. A televízió roha­mos népszerűsödése azonban lassanként kikezdte ezt, s a film újabban televíziós jelen­séggé kezd válni. Pontosan emiatt nagy jelentőséggel bír, hogy idén első ízben a Magyar Televízió is bekapcsolódik a magyar filmszemle közvetíté­sébe. Korábban a mozifilmet konkurenciaként kezelték és a médiákban kifejezetten film­­ellenes hangulat uralkodott. A 25. filmszemle alkalmából azonban a Magyar Televízió egy egész filmhónapot szer­vez, a szemléről rendszeresen beszámol, s a záróünnepség­ről, melyet nagyszabású gá­laest keretében rendeznek meg - élőben közvetít. Ezen a mű­soros esten olyan színészek lépnek majd fel, akik jelentős szerepet játszanak a magyar filmművészetben. A versenyen elért díjak mellett itt hét élet­műdíj is átadásra kerül, Szőts István, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós, Makk Károly, Illés György, Nemeskürty István és Törőcsik Mari munkásságá­nak elismeréseképpen. A rendezvény meghatározó részét a Magyar Nemzeti Film­alapítvány finanszírozza, mely­nek elnöke Lengyel László. A filmszemlére több mint 100 külföldi tudósító és filmszak­ember várható Kínától Mont­realig. Cs. G. Ismét zenei különlegességek Music a'la carte harmadszor Immár harmadik alkalommal szervez, támogatók se­gítségével zenei különlegességekből koncertsorozatot a Győri Ifjúsági Ház. Az elmúlt évben a „Music a'la carte”­­ban fellépett már a kiváló jazz-muzsikusokból álló Trió Stendal, a keleti zenéket bemutató Calcutta trió és az európai zene trubadúrja, Michael Montanaro. Igazi cse­megéket tartogat a február elej­én kezdődő új, három kon­certből álló sorozat is. Elsőként február kilencedikén a Makám együttes lép az ifjúsági ház színháztermének színpadára. A hat ma­gyar muzsikusból álló Makám zenéje a folk-, jazz-, kor­társ zene szintézisét adja, amelynek gyökerei belenyúl­nak a magyar és kelet-európai népzenébe, a Balkán, Kis- Ázsia, India zenei világába. A zenekar neve egy ősi arab szó, amely együttmuzsikálást jelent, ennek megfelelően játékuk megjelenít egyfajta közösségi zenélési módot, amely egy egészen új zenei élményt eredményez. Március 2-án a PANGEA együttes mutatkozik be. A két éve alakult együttes ugyan nem tradicionális zenét játszik, de mélyen kötődik a tradíciókhoz. Zenéjük rit­musa és dallamvilága keleti hatásokat mutat. Muzsiká­jukban jelen van a jazz-es improvizatív előadásmód és a kötött keleti és bartóki hangrendszereket is felhasználó kompozíciós technika. A trióban zongorán Binder Károly játszik, aki jól ismert, főként a jazz-zenét kedvelők kö­rében, de neve összefügg a kortárs zenei kísérletekkel és új irányzatokkal is. A gitáros Juhász Gábor, aki a ma­gyar jazz-élet egyik fiatal egyénisége és gyakran játszik duóban is Binderrel. Az együttes harmadik tagja Szőke Szabolcs, aki egy másik zenei formációval már fellépett Győrben az elmúlt évben, különleges hangszereken, ga­­dulkán, ektaron, kalimbán játszik. Unikumnak számít, hogy ezen az estén együtt koncertezik vendégként a Pan­­geával az olasz Federico Sanesi. A sorozatot az ismert angol zeneszerző és jazz-zenész DJANGO BATES és a zenész barátaiból álló HUMAN CHAN nevű trió koncertje zárja március 23-án, este. A világ 25 országában mutatták már be műsorukat Török­országtól Finnországon át az Egyesült Államokig. Ők sze­repeltek először jazz-együttesként a Royal Albert Hall­ban. Eddig 12 lemezük jelent meg és számos fesztivál­siker kötődik nevükhöz. CSERPES LÁSZLÓ KULTÚRA KISALFÖLD 11 Barokk huncutságokra várják a polgárokat Bálra készülnek a Zichy-palotában A báli idény külsőségeiben egyik leglátványosabb ren­dezvénye a következő hétvé­gén lesz a győri Zichy-palo­­ta barokk termeiben. Az or­szág egyetlen olyan jellegű vigasságát rendezik meg me­gyeszékhelyünkön immár másodszor, ahol korhű jel­mezekbe bújva, korabeli ze­néket megszólaltatva három­száz évre pörgetik vissza a történelem kerekét. A nem­zetközi barokk év tavalyi nagy sikerű eseménysorozatát az idén a barokk nosztalgia éve követi, melynek egyik kiemel­kedő rendezvényének ígér­kezik a szombati bál. Tóth Nándornét- akitől az ötlet származik -, a városi önkormányzat kulturális iro­dájának vezetőjét kérdeztük a báli előkészületekről. - Nagy titokzatosság lengi körül a rendezvényt, sokak szerint ez a kiválasztottak, gazdagok mulatsága... - Szó sincs semmi ilyen­ről. A bál nem zártkörű, nin­csenek hivatalosan meghí­vott vendégei. Ez az este nem a gazdagságról szól, hanem a polgárságról. A meghívók árai jóval olcsóbbak, mint amit egy ilyen színvonalú ren­dezvénytől kérni lehetne. - Kiket várnak vendégek­ként? - Mindenkit, akinek ked­ve van a játékhoz és szeret­né fel­idézni a XVII. száza­dot, annak egyik családias hangulatú polgári eseményét. A be­­lépőket most kezd­tük árulni, 150-160 vendé­get tudunk fogadni. - Mivel tudják visszaidéz­ni a kor hangulatát? - Az Országos Idegenfor­galmi Hivataltól pályázaton elnyert pénzösszeg egy részét korabeli barokk ruhák készít­tetésére fordítottuk, és egy győri iparművészt, Imrik Zsu­zsát bíztuk meg a tervezés­sel és kivitelezéssel. Szeret­nénk, ha minél többen ölte­­nének magukra jelmezt és álarcot, így külsőségeiben is felidéznék a hangulatot. Szo­lid áron, a családi intézetből lehet kölcsönözni ezeket a ruhákat nőknek, férfiaknak egyaránt. A jó hangulatról az est ceremóniamestere, Rup­­nik Károly gondoskodik majd. Éjfélig korabeli zenére lehet táncolni és Ruppert László „táncmester” és a Kisalföld néptáncegyüttes segítségé­vel menüettet tanulni. A Győ­ri Nemzeti Színház művészei korabeli szemelvényekből ál­lítottak össze műsort, mely nem nélkülözi a barokk hun­cutságokat sem.­­ Illeszkedhet ez a program hosszú távon Közép-Európa egyik legszebb barokk váro­sának idegenforgalmi terve­ibe? -Természetesen. Ez a cé­lunk. Merésznek tűnhet a hasonlat, de egyszer talán a velencei karneválhoz hason­líthatnak majd Győr barokk rendezvényei. Olyan egyedü­lálló épületegyüttesek van­nak városunkban, amelyek közt megelevenedhet a kor, tökéletes díszletei lehetnek a Győri Nyár programsoroza­tában megrendezendő ba­rokk éjszakának is. Szeret­nénk, ha a győri polgárok partnereink lennének ebben a játékban, minél többen ko­rabeli jelmezbe bújnának majd egy nyári éjszakán és a közelgő Expo egyik vonzó programja lenne az „élő" ba­rokk Győr megtekintése. WERNER KRISZTINA Fotó: HANIS VIKTÓRIA Nem lepődnék meg, ha a Szomszédok egyike folyta­tásába beleszőnék, hogy Lenke néni 75. születésnap­ját ünnepli. Bizony, Komlós Juci 75 esztendős lesz feb­ruár 10-én, és aligha vitás, hogy ezt az eseményt or­­szágnyi közönség fogja ünnepelni. Mert bármennyire közkedvelt és népszerű színésznője volt is ennek a kis hazának sok-sok évtizede Komlós Juci, akkora nép­szerűséget, mint az utóbbi hét-nyolc évben, amióta Horváth Ádám a Szomszédokat kitalálta, soha nem él­vezett. - Áldja meg az Isten Ádá­­mot, amiért ezt a családre­gényt kitalálta - mondja az ünnepelt -, egyfelől azért, mert nagyon szeretem. A többiek nevében is szólha­tok: valamennyien nagyon szeretjük játszani. Egysze­rű, hétköznapi, de nagyon valóságos emberek vagyunk, mai örömökkel, gondokkal, problémákkal. Másfelől még a színésznél kevésbé hiú embereket is boldoggá tenne az a lépten-nyomon felénk áradó szeretet, amely na­ponta körülvesz minket. Nem tudok úgy lemenni az ut­cára, felszállni az autóbuszra, bemenni a boltba, hogy valaki vagy valakik ne Lenke nénizzenek és ajnározza­­nak. Ez a kéthetenként képernyőre kerülő sorozat, és benne a szerepem szeretetet és örömöt hoz számom­ra. - Teljesen kielégíti, Jucika? Nem érez néha vágyat a színpad után, amelyen bizony már eléggé régen szere­pelt? - Dehogynem érzek! Sőt, csaknem minden este, úgy 6 óra körül, elfog valami nyugtalanság, mehetnékem van, hiszen amikor színházban játszottam, ilyenkor in­­­­­dultam útnak, vagy már be is léptem az öltözőmbe. De hát a magamkorú színészeknek, színésznőknek már alig akad szerep. - És ha mégis lenne valami, akár a közeli jövőben? - Mennék, persze! Mint a kiérdemesült harci mén, ha bármilyen öregen meghallja a csatakürt hangját. Mi színészek is ilyenek vagyunk, amíg csak lélegzünk. - Hosszú pályafutása alatt sok száz szerepet játszott el. Melyik a kedvence, ha van ilyen? - Egy anya akkor sem ne­vezi meg legkedvesebb gyer­mekét, ha tíz van belőlük, akkor sem, ha sok száz, mint nekem, gyermekeim­nek tartva a szerepeimet. Annyi helyen játszottam és mindenünnen kedves emlékek garmadája jut eszem­be. Sok vidéki színházban működtem. A hajdani Ki­rály Színházban kezdtem, azt ifjú színésznőkoromban szinte én csuktam be, a háború után egy-két évvel fel­kerültem a fővárosba, Várkonyi Zoltán Művész Szín­házában volt a kiugrásom a Kisrókákban, óriási együt­tesben, emiatt talán ez a kedvenc szerepem. De annyi kedves emlék fűz a József Attila Színházhoz meg a Víg­színházhoz is - bár azt akkor még Néphadsereg Szín­házának hívták a Cyrano Roxane-ja például, később Angyalföldön a Szókimondó asszonyság, A kertész ku­tyája. Még hozzáteszi: - Ha most nem is játszom, ma is eleven a kapcsola­tom a színházi világgal. Mindent elmesélnek a kollé­gák a Szomszédokban. (MTI-Press) B. T. Születésnap

Next