Kisalföld, 1994. december (49. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-31 / 307. szám
12 KISALFÖLD A Merlin Színház jubileuma Beszélgetés Jordán Tamás igazgatóval Robert Schumann gondolata jutott eszembe, amikor Jordán Tamáshoz, a budapesti Merlin Színház igazgatójához utaztam: „Fényességet küldeni az emberi szív mélységeibe: ez a művész hivatása.” A vele töltött egy óra csak megerősítette bennem Schumann bölcsességének igazát. - Középiskolásán is színésznek készültem. Leérettségizve azonban nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Édesapám kívánságára a műegyetemre jelentkeztem. Felvettek a geodézia szakra, tehát földmérőmérnök-hallgató lettem. A színművészet iránti vonzódásom nem hagyott el, mert egy évtizedet töltöttem el az Egyetemi Színpadon. A diplomámat már megszereztem, megnősültem, megszülettek gyermekeim, amikor megalakult a 25. Színház, ahol több alkalommal vendégként léptem fel. Gyurkó László igazgató 1972-ben megkérdezte: „Volna kedved hozzánk szerződni?” Hogyne lett volna. Leszerződtem. Ettől kezdődően mintha a jó Isten felkészített volna, hogy később a mai helyünkön egy iskolát hozzak létre. Közben abban az épületben, ahol most beszélgetünk a Fővárosi Tanács székházában -, kitűző mérnökként tevékenykedtem. Szerződésem után beláttam: a kettősséget nem lehet tovább csinálni - kezdi a beszélgetést. - A folytatás? -A 25. Színház után Kaposvárra szerződtem, ami kétesztendei nagyon jó iskola volt számomra. Ahogyan az imént mondtam, a gondviselés irányította sorsomat. 1990-ben adódott a lehetőség, hogy ezt az épületet színháznak szánva megkaphassuk. Társam, Márton András angol nyelvű színházat kívánt itt létrehozni, mi feleségemmel, Lázár Katival iskolát. Hosszú dolgozatban leírtuk terveinket, amit az illetékesek jónak mondtak. Megkaptuk az épületet, természetesen színház céljaira. Közben Márton Andrást kinevezték főkonzulnak Los Angelesbe, így szinte ölembe pottyant az igazgatói pozíció, összes terhével és szépségével. - Miért lett a színház neve: Merlin? -Angol nyelven is játszunk, angolul beszélő közönségünk is van. Olyan nevet kellett kitalálnunk, amely nekik is mond valamit. Egy barátunk javasolta a nevet, tekintettel arra, hogy Merlin a híres kelta legendakor nagy varázslója. Elfogadtuk javaslatát... - Tudtommal nemcsak színházat, hanem kultúrcentrumot hoztatok létre. - A színház helye topográfiailag is alkalmas arra, hogy a progresszív szellemű értelmiség találkozóhelye legyen, ha egyáltalán kimozdulnak otthonukból. A legfontosabb célunk volt és lesz is, hogy megtöltsük olyan tartalommal, ami egyre több és jobb kínálatot jelent. Hidd el, nem tudom felsorolni, hányféle műsorunk volt. Dalnokverseny című műsorunk kétszer ment, de sikere volt és meg kívánjuk ismételni. Mit jelent a címe? Összetoboroztuk napjaink legjobb élő költőit, muzsikusait és művészeit. A költők helyben írott verseit azonnal megzenésítették, majd a művészek előadták. - Híres a Merlin színészstúdiója. Erről is szeretnék hallani valamit. - Hároméves színészstúdiót hoztunk létre. Akik ezt elvégezték, azok jelenleg is négy darabunkban játszanak. Meghirdettünk ezért egy bérletsorozatot középiskolásoknak. Büszkén mondhatom, hogy 90 előadásunk bérletsorozatban ment. Ezen előadások majdnem mindegyike kötelező olvasmány. Többi között Shakespeare: Két veronai nemes, Moliére: Dandin György, Gogol: Pétervári mesék, az utóbbiban én is játszom. A „Szeretni kell” című darabot magam állítottam színpadra. Az 1956 és 1968 közötti filmhíradókból és dokumentumfilmekből csináltunk egy hatalmas sikerű előadást. Ebben az iskolai bérletrendszerben játszottunk és játszunk ma is, nyugodtan mondhatom, két gyöngyszemet. Az egyik címe: Születésnapomra -József Attila műsorunkkal. A másiknak először a születését mesélem el. A Születésnapomra szereplőivel két hétre elvonultunk egy panzióba azzal a céllal, hogy megzenésítsük az iskolákban kötelező magyar irodalom első részét. Marton István, Sebő Ferenc, jómagam, a Hobo és a Kaláka együttes zenés összeállítást készített Janus Pannoniustól egészen Arany Jánosig. Címe: „Nem mind Arany..., de mind fénylik!” A magyar irodalom kötelező darabjainak zenés összeállítása ma is műsorunkon van. - Színészi tevékenységedről is mondj valamit. - Itt a Merlinben játszom a Pétervári mesékben, a Szeretni kellben, a Nem mind Aranyban, a Születésnapomra című produkcióban, a Szókratész védőbeszédében. Fellépek még a Katona József Színházban a Julius Caesarban és nyolc éve műsoron van a Radnóti Színházban az Amit szívedbe rejtesz című összeállításom. - Színész és igazgatói ars poeticád? - Meglep kérdésed. Ezt még soha nem kérdezték tőlem. Én a színészetet és a színészmesterséget egyszerűen foglalkozásnak mondom, amelynek megvannak a szakmai fogásai és kötelezettségei. Én nem hiszek abban, hogy az egy eufórikus repülés, egy mindenen kívüli állapot. Ez egy munka, amihez természetesen tehetségnek is kell párosulnia. Igazgatóként pedig elvárom, hogy a Merlinben a színészek, műszaki dolgozók, irodai személyzet színes-lélekkel, legjobb tudása szerint végezze el feladatát. Mindazok, akik ezt megteszik, azoknak a munkáját nagyra értékelem. A legfontosabb feladatom itt, hogy a stúdióban végzett 13 fiatalnak jó feladatot tudjak adni és velük együtt dolgozni, játszani, valamint azokkal is, akik bekopognak hozzánk, hogy szeretnének valamit alkotni. - Hallhatnám véleményedet a Győri Nemzeti Színházról? - A legjobbkor kérdezed, mert nem is régen szívesen láttam Gödöllőn a Kis Csaba rendezte Hamlet-előadásukat. Magas színvonalú, kiváló produkció volt, amelyhez most szívből gratulálok. Nagy örömömre szolgált az előadás. - Van valami kötődésed Győrhöz? Köztudott ugyanis, hogy édesapád a város „ nagykövete”. - Természetesen, de csak édesapámon keresztül, mert szüleimmel másfél éves koromban kerültem el a három folyó városából. Azonban mindig drukkolok a városnak és a Fradi utáni legkedvesebb csapatomnak, a győri zöld-fehéreknek. I. B. Jordán Tamás A győri Kisfaludy Színházban kezdte pályafutását Hajnal Róbert. Először táncosként, majd ügyelőként dolgozott volt, amikor e kettőt együtt tette. A színházi világ „rabja” lett már fiatal korától, s a kezdeti lépések megtételében Somlai István, a színház egykori koreográfusa segítette, akire ma is hálás szívvel gondol vissza. Átélt nagy, alkotó korszakokat Győrött, legendás előadások résztvevője volt az ügyelőpultnál, a táncosok között egyaránt. Több mint két évtizedet töltött el a Kisfaludy, majd a Győri Nemzeti Színháznál, mígnem eltávozott Budapestre. Ezt az évadot azonban ismét Győrött kezdte. Nem gondolt arra, ez valakinek is feltűnhet. Nekem feltűnt. - Tudod, én ennél a színháznál nevelkedtem 1959/60- tól kezdve. Szüleim ugyan nem örültek, hogy ezt a pályát választottam, de édesanyám, aki pedagógus volt, végül is belátta, nem tehet ellene semmit. A színházi légkör „megfertőzött”, nem tágítottam tőle, igazi szeretettel, rajongással dolgoztam végig az éveket. Ez mind a mai napig tart - kezdte a beszélgetést Hajnal Róbert. - Tánccal kezdődött a pályafutásod, aztán ügyelő lettél -Néptáncos voltam. Kisebb együttesben szerepeltem, Somlai István vett fel a társulathoz. Neki sokat köszönhetek. Később statisztaszerepeket is kaptam. Az Adáshiba című Szakonyi-darabbal (1971) debütáltam az ügyelőpultnál. Egyébként nem is tudom, lehet-e tanulni, tanítani az ügyelést egyáltalán. Azt gondolom, a színházban eltöltött évek azok, amelyek segítik az „átállásban” az embert. - A Várady György vezette Kisfaludy Színházban kezdtél Hogyan emlékszel vissza volt igazgatódra és az egykori színészekre, mint társakra? -Jóleső érzéssel emlékszem vissza a színház akkori korszakára. Váradyt sokszor emlegetem még ma is. Mint rendező és igazgató egyaránt nagyszerű ember volt. Szigorú, fegyelme példa értékű számomra. Nála tanultam meg a felkészülést, a pontosságot. A színészek közül Solti Bertalan gondolatai ma is fülembe csengnek. Ő azt mondta egyszer: Az ügyelő nem ember! Miért? - kérdeztem. Azért, mert az ember tévedhet, de az ügyelő nem. Ma is itt munkál bennem megtisztelő megállapítása. Aztán színpadon lehettem Latabár Kálmánnal. Majd Az ember tragédiájában szerepeltem, amit Szilágyi Albert rendezett. Felejthetetlen volt számomra a Nem bánok semmit sem című előadás Edith Piaf életéről. Ügyelője voltam a darabnak. - Itt az új színház épületében a János vitézben még táncoltál, aztán 1985-ben Budapestre távoztál. Miért? - Családi okok szólítottak el Győrből. Rokonaim Pesten élnek. A Katona József Színházban két évet dolgoztam mint ügyelő, de közben ellátogattam a győri színházba is. 1987-ben aztán átmentem a Jurta Színházhoz... Kezdetben nagy lelkesedéssel láttunk munkához. Romhányi László volt az igazgató. Ott játszott Tomanek Gábor, Úri István, Szabó Zsuzsa, Borbáth Ottilia és sokan más színházakból, mint meghívott vendégek. Kazán István rendezte két darabot is szép sikerrel játszottak. Nyirő József Jézusfaragó emberében még szerep is jutott nekem és a Népliget sztorit is elismeréssel fogadták. A bajok akkor kezdődtek, amikor Romhányi egyre inkább a politikával kezdett foglalkozni. Szerintem megbuktatta saját színházát ezzel a magatartással. Ma már zenéjét Presser Gábor írta, dalszövegeit Sztevanovity Dusán, librettóját pedig Horváth Péter. Presser muzsikája felettébb igényes, bármely összehasonlításban is versenyképes, kortól, divattól és ízléskülönbségektől függetlenül is fogyasztható, egyes részeiben sláger értékű. Az alapállás lírai invencióit és hangulatait metszik a humor, a groteszk vagy éppen a melodráma törésvonalai, döntően rusztikus karaktereit a meditatív karakterek szövegei. Jellegzetes és talán nem beszélhetünk Jurta Színházról. Én pedig 1990-ben nyugdíjba mentem. - Hogyan vetődött fel benned a visszatérés gondolata a győri színházhoz? - Megtudtam, hogy Pásztor Gábor a színház művészeti titkára lett. Beszélgetni kezdtünk, s felvetődött, ha szükség lenne rám, szívesen visszajönnék. Furcsa, de a szerződést telefonon kötöttük meg. Az igazgatót, Korcsmáros Györgyöt nem ismertem, valószínű, bizalommal van irántam, ezért fogadott. Azt hiszem, örültek nekem, mert olyan ember érkezett vissza, akit nem kell tanítgatni erre a szakmára. Most A padlást, majd az Egerek és emberek című darabot ügyelem. - Ez az utolsó állomásod? - Én már nem megyek innen sehová. Meghalni még nem szeretnék. De azt tudom, ha ide nem érkezem, más színházhoz nem mentem volna. Az a szeretet, ami az elmúlt huszonöt évben és ma itt engem körülvesz, azt csak ebben a városban és ettől a társulattól kaphatom meg. PASS ANDRÁS Fotó: SZŰK ÖDÖN Jó - helyenként operai igényeket támasztó - magánszólamok és énekegyüttesek jól felépített füzére. E muzsikához igazodik a szó, a verbális megjelenítés színes sokfélesége. A sikerszéria újabb állomásán, Győrött Korcsmáros György állította színpadra a népszerű darabot. Rendezői koncepciója a cselekmény mozgalmasságán túl a valós és a képzelt egyfajta szintézisének megteremtésében, a szereplők jelzésrendszerének és egymáshoz való viszonyának gondos kimunkálásában csúcsosodott. Légkört teremtett, életre keltette, mozgásba hozta a magányos kis tudós elzárt birodalmát. Csanádi Judit díszletei és Glória Berg jelmezei, nemkülönben Fekete Angéla és Fekete Miklós koreográfiája munkájában nagymértékben segítették. A produkciónak összességében nincs is kifejezetten gyenge pontja, üresjárata, ideértve a szereplők kellő gonddal megválasztott csapatát is. A valós figurák közül Vincze Gábor Péter és Tihanyi Tóth Kinga nemcsak ideális párost alkot, mindketten igen jól és tisztán énekelnek. Külön élmény annak követése, hogy a tudomány és művészet egymásra találása milyen nehéz és mennyi gonddal jár. Bende Ildikó Mamókája vonzó és emberi, színekben és humorban gazdag, Várady Zoltán hatalomittas rémülletje pedig önálló paródiaként is megállná a helyét. Török András kimérten lezser detektívjével szemben Kszel Attila ü tege helyenként banális. Miksi Attila érzelmekből kiolvadó robotgépként figyelemre méltó korszellemet prezentál. A bolygó meseszellemek (Szikra József, Pólyák Lilla, Jáger András és Bognár Gyula) között rangsort állítani értelmetlen lenne. Ők négyen alkotnak énekben, zenében, táncban, dialógusokban és színpadi jelenlétben egy különös egységet, jelképeznek egyfajta megtört mesékben megelevenített múltat. Hányatott sorsuk iránti szánalom már-már vetekszik a főhősökével. Jórészt nekik köszönhető, hogy a színpadon felnőttek játszanak, bolondoznak, mosolyt és kacajt fakasztanak. A fináléban (is) írva vagyon, hogy kell egy hely, ahol álmodunk, földön és egy csillagon. Nos ez a hely A PADLÁS, ahol bő két tiszta órán át szépeket, múltat és jelent álmodhattunk. B. Kóbor László Fotó: BERTLEFF ANDRÁS Vastapsos bemutató Tudjuk jól, hogy egykori élményeink, átélt szerelmeink, a velünk megtörténtek idővel eldologiasodnak, apróbb emléktárgyakban, kopott fényképekben, valahol volt emlékhelyekben élnek tovább. Ha jelenünkben szembesülünk a múlt emlékeivel, a múltunk „tanúi” életre kelnek, sok minden megtörténhet, mint megtörténik azon a bizonyos padláson is, amely a Győri Nemzeti Színház mostani bemutatójának helyszínéül szolgál. A félig mese, félig musical Az ügyelő hazatért A padlás Jelenet az előadásból. Vincze Gábor Péter és Tihanyi Tóth Kinga KULTÚRA 1994. december 31., szombat