Kisalföld, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
19%. FEBRUÁR 24., szombat „Nyakó Juli színésznő, 1963. február 8., Debrecen. Szülei: Nyakó Gáspár, Károlyi Lujza. Rózsa János rendező mint gimnazistát fedezte fel, s rábízta a Vasárnapi szülők tinédzser hősnőjének, Julinak szerepét. Lényegre törő játékstílusa, átélt, a részletekben pontosan kimunkált, mégis természetesen ható jellemformálása mind a nézők, mind a kritika elismerését kiváltotta. Ösztönös tehetség, akit a siker nyomán újabb feladatokkal is megbíztak. Filmjei: Vasárnapi szülők (1979), Köszönöm, megvagyunk (1980), Kabala (1981). 1982-87-ig a Mafilm színtársulatának tagja. 1987-91-ig a győri Kisfaludy Színházban, 94-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, jelenleg a kecskeméti Katona József Színház tagja. Főbb színpadi szerepei: Éva (Madách: Az ember tragédiája), Elektra (Sartre: A legyek), Mása (Csehov: Sirály), Annie Spittigue (Thomas: Charley nénje), Von Bergné (Brecht: A házitanító), Milica (Hunyady Fekete szárnyai cseresznye), Varja (Csehov: Cseresznyéskert). ” Ezerarcú színésznő. Talán azért, mert az élet megdolgoz(tat)ta, s így ő is hol dacosan, hol kezesen nézett szembe vele. A 16 évesen ölébe hullott filmfőszerep a szakma tünékeny sikerével és az élet elviselhetetlen borzalmaival szembesítette. Nagyon tud érezni, emiatt sebezhető. És emiatt fedezték fel. Még szerencsésnek is mondhatja magát, mert nem tűnt el a gyerekszínészek süllyesztőjében. .Árvácska” sorsokkal kezdte a filmvásznon, mert romlatlansága, naivsága, fiatalsága és szépsége mindenkit megbabonázott. Bár a pályát nem úgy választotta, mégis maradt. Nyakó Juli foglalkozását tekintve színésznő. Egy kicsit a miénknek is tudhatjuk, hiszen évekig társulati tag volt a győri színházban. Legnevezetesebb szerepe a tragédia Évája volt. Ma ismét női főszerepet játszik a Padlásszínházban, Shakespeare tragédiájában ő Lady Macbeth. Sejteni lehet, hogy hosszú utat járt be a színpadi Édentől a gyilkos asszonyig. Aki viszontlátta, állíthatja: igazi színésznővé érett az ösztönös tehetség. - Olvasva az életrajzát, feltűnt édesanyja neve: Károlyi Lujza. Melyik Károlyi-ágból származik? - Az Abátszalóki-Nagykárolyi-Károlyiból. Anyai ágon nemes vagyok, de többféle vér folyik bennem: kun, ma, gyár, zsidó. Anyai nagyanyám Márton Julianna, erdélyi nagyasszony volt. Tőle a nevemet kaptam, de külsőmben szinte megszólalásig a papámra hasonlítok. - A neveltetésében melyik vonal volt a meghatározó? - Nem neveltek erőszakosan. Édesanyámtól a finomságot tanultam, hogy kell járni, öltözni, viselkedni, enni. Ezek nem nemesi allűrök voltak, hanem örök érvényű szabályok. Édesanyámnak tartása van, például soha nem fecseg, nem beszél, ha nincs mondanivalója. Hét osztályt végzett, heten voltak testvérek, elvették a birtokaikat és korán munkába kellett állnia - a tartásától nem foszthatták meg, megmaradt Károlyi lánynak. - A gyerekkorát idézve, hogyan emlékezik vissza a 15 éves kamaszként kezdett filmezésre? - Sokan sokáig azt hitték, hogy én is intézetis gyerek voltam. A Vasárnapi szülők megtette a hatását, pedig ahol lehetett, én mindenhol elmondtam, hogy gyönyörű családban nőttem fel, normális, egészséges gyermek voltam. - A film után is megmaradt kiegyensúlyozott gyereknek? - Kevésbé. Pofán vágott a valóság. Semmi nem úgy volt az életben, ahogy azt az én kicsi álmaimban elképzeltem. - Csalódott? - Nagyon, de már nem tudom elmondani. Érzékeny voltam és a forgatás után kibelezettnek éreztem magam. Durva világot kellett megtapasztalnom prostituáltak, homoszexuálisok és apagyilkosok között. Az intézetből nincs menekülés. Semmi közöm nem volt az életükhöz, de akarva-akaratlanul sérültünk rendesen. Nem lehetett megúszni... Nem is úsztuk meg... Én is bekattantam egy kicsit. Lugossy László Köszönöm, megvagyunk-jó tett rendbe, ő húzott ki az „őrületből”. - Milyen pályára készült éppen, mikor elcsábította a kamera? - Soha nem akartam színésznő lenni. Élelmiszer-ipari szakközépbe jártam, hogy ha nem vesznek fel a jogra, akkor legyen egy szakmám. Védőügyvédnek készültem. Nagyon nagy az igazságérzetem, érdekelnek az emberek. Lehet, hogy hülye vagyok, de engem mindenhol nagyon hamar elfogadnak és megszeretnek. Hozzám mindig oda lehet jönni, meg tudom őrizni a titkokat. Anyáskodó típus vagyok, az egész famíliámra jellemző ez az ősanyaság. - Ösztönös tehetségként címkézték meg pályája elején. Soha nem tanulta a szakmát? - Elkezdtem a főiskolát, de három hónap után otthagytam. Úgy jöttem el, hogy erről a színészetről hallani sem akarok. - Miért búcsúzott aztán a filmgyártól is? - Tudtam, hogy meg fog szűnni és egy másik, izgalmas pályát, a színészetet akartam kipróbálni. - Azért a színház sincs olyan túl messze a filmtől... - Fodor Tamás, mikor megtudta, hogy otthagytam a főiskolát, a filmgyárat, játszani hívott. Láttam tőle egy olyan Woyzecket tizenöt évesen, amilyen előadást azóta se színházban, így örömmel mentem. Először el se hittem: engem a Fodor? Felnéztem rá és hihetetlen volt, hogy együtt akar dolgozni velem. Ő szerettette meg a színházat. Kis térben játszottunk, így élhetett a filmes technikám. - Aztán jött Győr a beláthatatlan és bejátszhatatlan színpadjával. Kár kertelnünk, nem igazán tudott mit kezdeni a térrel. - Azzal jelentkeztem Győrbe, hogy tanuljam a szakmát. Azért volt ám önkritikám, mert azt mondtam Bor József igazgatónak, hogy szívesen jönnék pici szerepekre. - Ezzel szemben rábízták Az ember tragédiája Éváját... - Hát ez az. Én akkor tanultam a kőszínházi játékot és nem tudtam mit kezdeni vele. Hát tragédia volt... Én ott áltam a kamaszos lezserségemmel, a többiek mondták a míves, hangzatos mondatokat. Nem véletlen, hogy idősebb nők szokták játszani. Ma már, 33 évesen talán el tudnám játszani, bár nem szívesen vállalnám. Gyönyörű anyag, de színpadon jónak én még sose láttam. - Mikor érzett rá a győri színpad méreteire? - A Sirályban. Mását játszottam, nagyon szerettem, a szerepet éreztem, működött. Csehov engem általában pofán vág. Érzem és szeretem. Ő is Vízöntő volt, talán ezért vagyunk egy hullámhosszon. Ha őt játszom, magamat adhatom. - Egyik napról a másikra Győrtől is megvált. Elmenekült? - Igen, így is túl sokáig voltam itt. Egyedül a csapat hiányzott. Miattuk maradtam ilyen sokáig, meg a város miatt. Imádtam a vizet, itt tanultam meg kajakozni. Szeretem Győrt. - A város varázsának köszönhető, hogy újra visszatért? - Nem kérdezték, hogy akarok-e Győrbe jönni. A Macbeth Kecskeméttel közös koprodukció, egyszerűen rám osztották Lady Macbethet. Persze azért örömmel jöttem. - Mi volt az első gondolata, mikor megtudta, hogy Lady Macbeth? - Nagyon meglepődtem. Nem értettem, miért engem szemeltek ki rá. Bennem annyira nincs taktika, én annyira egyszerű, egyenes és átlátható vagyok. Nem értettem a miértet, de megszerettem a szerepet. Lady Macbeth fiatal, szép, gyerekre vágyik és szereti a férjét. Ezek mellett megszállott ő. Megszenvedtem a szerep gyönyöréért. - A filmezésnek vége? - Film sincs és el is felejtettek. Nem bánt, de nagyon hiányzik. A film az igazi életterem. - Különben boldog? - Mit is mondjak erre? Nem egyszerű a magánéletem, de többnyire jól vagyok. Imádom a gyerekeket. Bírnék babázni, biztos csak vele lennék három évig és nem érdekelne a „büdös nagy művészet”. Tudom, mi az az erő és harmónia, amit édesanyámtól kaptam, szeretném már átadni. Nyakó Júlia: „...azt hitték rólam: intézetis gyerek voltam...” RIPORT — Szivárvány------1|| írták VASÁRNAPI SZÜLŐK „És szólni kell az igazi felfedezettről, a Vasárnapi szülők főszereplőjéről, a Juli Judy-t alakító Nyakó Juliról, aki most jelenik meg először filmen. Játékában minden adottság megvan, hogy újabb filmszerepeket bízzanak rá.” Filmkultúra, 1980 KÖSZÖNÖM, MEGVAGYUNK! „Érzelmileg nem hagyja közömbösen a nézőt. Madaras József és Nyakó Juli magas izzású színészi alakításai magával ragadóvá, majd megrendíthetővé teszik a film minden pillanatát. Nyakó Juli erős karakterű, érzelmekben gazdag partnernek bizonyul. Emlékezetünkben felidézi debütáns filmjében, a Vasárnapi szülőkben megformált gyereklány alkatát” Filmkultúra, 1981 AZ EMBER TRAGÉDIÁJA „Nyakó Júlia adottságai elégségesek, hogy fölkeltsék az illúziót a fiatal Éva iránt Játéka, szövegmondása azonban kevés, Ádámhoz képest színtelen ahhoz, hogy bizonyítsa: ő az az eszmény nő alakban...” Kisalföld, 1988 PIROS KARAVÁN „A drámát Nyakó Juli izzította fel a parádésan megépített színpadon. Az ő tragikus sorsú, fiatal cigányasszonya mélyről fakadt; szerelme, lázadása, kiábrándulása, az elkerülhetetlen tragédia vállalása a darab legszebb pillanatai közé tartozik.” Győri Vasárnap, 1990