Kisalföld, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

II _ Szivárvány-------■— A TITKOK VILÁGA Az esetlenek rendjének élő reprezentánsa Hiedelmek „Fürge Péterkéről” A * Amerika tudomány előli elzártsága csak jóval Humboldt útja után törik meg. A kutatások egyike-másika mármár detektívregénybe illenék. Ilyen volt az utolsó remény (spanyolul Ultima Esperanza) rejtélye is. Már maga a névadás is érdekes, hiszen az utolsó remény egy öböl neve Patagónia déli részén, ahol egy izgalmas leletet találtak. Ez egyébként az utolsó remény lett volna arra, hogy bebizonyosodjék: egy ősállat, az óriáslajhárok nemzetségének egy kései sarja a mai napig itt él közöttünk a földön. E heti beszélgetésünket a lajhárról, Amerika jellegzetes lakójáról folytattuk Szabó Péter tanár úrral, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusával. - Amerika felfedezése után nem sokkal a zoológusok megismerkedtek a lajhárral, melyet gúnyosan Fürge Péterkének neveztek. Lustasága azonnal szembeötlő volt. Még a XVII. században is azt állították róla, hogy sohasem eszik, csak a fejét fordítja abba az irányba, amerről a szél fúj, mert azzal táplálkozik. Széllel béleltnek tartották tehát. Felfedezése után a főemlősök, a majmok és az ember szomszédságába sorolták. Annak ellenére, hogy köztudott volt róla a túlzott vélemény: „az állat oly lusta, nyomorult, gyenge, hibás, korlátolt és ostoba, hogy 8-9 percig tart, mire megtesz egy lépést. Mi több, lesoványodik, ha egyik fától a másikig hosszú utat kell megtennie” - szól a szó szerinti idézet egy korabeli természetrajzból. - Voltak, akik tiltakoztak e nem túl felemelő rokonság miatt? - Erről nem tudok, de mivel a róla vázoltak nem feleltek meg a főemlősökről alkotott képnek, elvették tőle kitüntető rendszertani rangját. Ezért a lusta „fickót” át kellett sorolni az ember szomszédságából egy másik rendbe. De mivel nem volt hová, kitaláltak számára egy újat. Megalkották a brutát, az esetlenek rendjét. Ennek az lett az eredménye, hogy minden olyan formát, amit nem tudtak hova sorolni, besuvasztották a bruták közé, így ez a rend egyfajta zoológiai lomtárrá vált. Megtalálható volt benne mindenféle állat a csőrös emlőstől a földimalacig. - Ki szolgáltatott végül igazságot ezeknek a teremtményeknek? - Cuvier jött rá először arra, hogy ezek a lények nem valamiféle torz alakok, állatkarikatúrák, hanem a dolgok egymás rendjének maradványai. Mint mondta: „Egy előző természeti állapot élő maradékai, amelynek romjait a föld belsejében kell keresni.” Tehát ma már rokonaiban nem találhatók meg, de ősleletekben az előzmények még fellelhetők. Cuvier 1795-ben mutatta be a párizsi akadémián azon művének kefelevonatait, melyben a kihalt óriáslajhár csontváza is látható volt. Ezt a lényt Megatheriumnak (nagy állatnak) nevezték el. — Mit tudunk erről a „ nagy állatról”? Nem valamiféle mocsárlakó volt, mint megannyi nagyméretű kortársa, hanem inkább a száraz, erdős sztyeppeken élt. Levelet, füvet, ürömnövényeket evett és szükség esetén a medvéhez hasonlóan két lábra állt. Karmot viselő végtagjaival így a fáról is le tudta szakítani az ágakat. Ma már természetesen nem létezik az esetlenek rendje, sőt, rájöttek arra is, hogy ezek között a formák között létezik egy összekapcsoló tulajdonság, anatómiai jegy. Ez egy különleges „vendégízület”, mely az utolsó hátcsigolyákon és az ágyékcsigolyákon képződik, így a rendet ma már a „vendégízületesek” rendjének nevezzük. - Eredetükre is találtak magyarázatot a tudósok? - Ezt a kérdést még ma is homály fedi. A ma élő lajhárokról azonban tudjuk, hogy hatalmas kampós karmaikkal kapaszkodva lógnak az ágakon, s mindazok ellenére, hogy a lajhár a lustaság megtestesítőjévé vált, ez mégsem tunyaság, hanem a környezethez való rendkívül hatékony alkalmazkodás eredménye. Egyébként vannak lajhárok, melyek szőrbundája kékeszöld színű. Ez viszont nem az állat saját színe, hanem a szőrök között egy algafaj tenyészik, aminek a lajhár bundája, a meleg és a nedvesség kiváló életkörülményeket teremt. A lajhár sem jár rosszul, hiszen az alga kiváló álcázást biztosít számára az ágak között. A szőrzete választóvonala sem a hátgerincén van, mint az összes többi emlősnek, hanem a hasán. Ennek is oka van, hiszen lefele lóg, és így a víz nem gyűlik össze bundája hasi tájékán. Érdekesek a fogai is, melyeknek zománcrétege a növények őrlése közben lekopik, ugyanakkor állandóan nőnek is. Belső szervei is máshol találhatók, mint általában az emlősállatoknál, légzése és véráramlása is nagyon lassú. Előfordul, hogy néha egy hétig sem ürítenek, s naponta átlagosan 15 órát alszanak. Megfigyelték, hogy soha nem isznak vizet. Mivel húsuk nem zsíros és jóízű, vadásszák is, aminek a lajhár természetesen nem nagyon örül. Veszélyes is tud lenni ez az állat, karmaival nagyon súlyos sérüléseket képes okozni. Felmászva az ember lábán a törzséhez, beakasztja karmait, s mélyen az izomba hatolva párhuzamos csíkokban szinte felszabdalja a testet. Érdemes kerülni tehát. (Az emberen túl két ellensége van csupán, de erről majd a jövő héten.) KÉSZEI L. ANDRÁS A háromujjú lajhár. Meglepően jól úszik, a földön csak vonszolja magát. A szerelem letűnt paradicsoma Dilmun Nem ismertek szexuális tabukat abban az ősi kultúrában, amelynek nyomait csak nemrég fedezték fel Bahrein, a kis Perzsa (Arab)-öbölbeli szigetország területén. Egy helyi tudós szerint a dilmuni civilizáció sikerének titka a szerelem volt, a szex Dilmun valóságos védjegyének számított. Dilmun egy ötezer évvel ezelőtt létezett, Mezopotámiától az Indusig terjedő hatalmas birodalom virágzó kereskedelmi központja volt. Az ott uralkodó szerelem- és szexkultuszról azok a pecsétek árulkodnak, amelyeket százával találtak a szigetcsoport területén. Az adásvételi ügyletek megkötésére szolgáló pecsétnyomók az egyiptomi hieroglifákhoz hasonló absztrakt írásszimbólumokat, állatokat és istenségeket, továbbá erotikus jeleneteket ábrázolnak. A szexjeleneteket mutató motívumokat eltávolították az állami múzeumokból, s hét lakat alatt elzárva tartják - panaszolta a dpa német hírügynökségnek Ali Akbar Bushi bahreini régész, aki sok borsot tör hazája prűd hatóságainak orra alá azzal, hogy kendőzetlenül feltárja az igazságot a terület ősi gyökereiről. - Dilmun lakói egyszerű és érzéki életet élveztek, melyben nagy szerep jutott a táncnak és a zenének. Legfőbb istenségként Inanának, a szerelem istennőjének hódoltak, vallásukban központi szerepet játszott a termékenység kultusza. Dilmun valósággal szerelmi paradicsom volt. Dilmun lehetett a sumér hőskölteményekben szereplő csodás ország, amelyben állítólag nem ismerték az öregséget és a betegséget. Régészek csak mintegy ötven éve fedezték fel a sajátos kultúrát, amelyről egészen addig a tudósoknak halvány sejtelmük sem volt. Az ötezer éves civilizáció teljesebb tudományos megismerését veszélyezteti, hogy a ma ott élő emberek mélységes közönyt tanúsítanak az iszlám előtti kultúrák iránt. A preiszlám civilizáció emlékeit Bahreinben sem hajlandó feltárni a kormány az idegenforgalom előtt, sőt, elegyengetik és beépítik az ősi sírhalmokat, amelyek pedig új információkkal szolgálhatnának ősi kultúrákról. A Bahrein területén talált számos sírhalom miatt történészek eleinte azt feltételezték, hogy a szigetcsoport temetkezési helyül szolgált térségbeli gazdag kereskedők számára. A legújabb ásatások azonban véglegesen megcáfolták ezt a teóriát - állítja Jane Moon angol régésznő, aki kicsiny, de lelkes régészexpedíció élén folytat ásatásokat már hetedik éve egy Szár (Saar) nevű falu mellett, az egyetlen hozzáférhető Dilmun-kori település területén. „A Perzsa-öböl egész térségében egyedülálló történelem előtti helység egyetlen térképen sem szerepel, s nem sikerült rábeszélni a kormányt arra, hogy nyissa meg az idegenforgalom előtt” - mondta Moon, akinek telente néhány héten át ásatásokat folytató csapata eddig hetven, egy templom körül geometrikusan elhelyezkedő, teljesen egyforma lakóháznak a maradványait tárta fel. Az ásatások során számos edénycserép, csontdarab, dárdahegy, ezüstgyűrű, karperec és gyöngy került elő. A letűnt szerelmi paradicsom emlékét másként próbálja meg életben tartani Rasid al-Oraifi, egy többszörösen kitüntetett helyi festőművész, aki valósággal megszállottja a dilmuni kultúrának. Oraifi magánmúzeumában őrzi az ősi kultúra által megihletett, egyedülálló stílusirányzatot képviselő alkotásaiból a neki legkedvesebbeket. 1996. AUGUSZTUS 17., szombat Elátkozott királyok Hunyadi ellenfele Még ötven esztendeig sem élt, ám a Dunától az Eufráteszig rettegték a nevét. II. Mohamed II. Murád negyedik fiaként látta meg a napvilágot, s csak 11 évesen vált trónörökössé, amikor utolsó életben maradt bátyja vízbe fulladt. Görög, latin, arab és perzsa nyelvreta- Korabeli kép: Hunyadisították, megismertették vele a mamegállítja H. Mohamedet tematikát, filozófiát, történelmet, térképészetet, betéve tudta a Koránt. Apja alig 40 évesen belefáradt az uralkodásba, s serdülő fiára bízta trónját. A hatalomváltást kihasználva az európai keresztes haderő megszegte a békét, s rátört az oszmán birodalomra. A sovány, ideges uralkodó idegrohamot kapott, gyomorgörcs gyötörte, sírva rejtőzött el háremébe. Atyja nem hagyta cserben, 1444-ben Várnánál szembeszállt a keresztény sereggel, szétzúzta azt, sőt, egyik janicsárja még az ellenség vezérével, I. Ulászló magyar királlyal is végzett. De a sárgás szemű, horgas orrú ifjú padisah nem sokáig élhetett nyugalomban, mert harcosai robbantottak ki két év múlva felkelést, s a főváros bazárát is kifosztották. A felséges úr tehetetlenségében ismét asszonyai közé menekült. II. Murád véglegesen visszatért trónjára, s rendet teremtett. Mohamed csak apja halála után, immár felnőttként vehette ismét kezébe a birodalom ügyeinek intézését, s 8 hónapos fivérét azonnal meg is fojtatta, nehogy később vetélytársként léphessen fel. Törvénnyé tette, hogy a belviszály elhárítására minden török uralkodó köteles megöletni kormányzásra alkalmas családtagjait. Korábbi megaláztatásai rendkívül kegyetlenné tették. Egy alkalommal 14 szolgája gyomrát hasíttatta fel. Első ázsiai hadjáratán az ellenséges fejedelem meghódolt előtte, ám a háború elmaradása miatt a janicsárok lázongani kezdtek. A szultán három napra bezárkózott sátrába gyönyörű görög rabnőjével. Aztán mezítelenül az elégedetlenek közé lökte a lányt, s váratlanul egyetlen csapással lefejezte a szerencsétlent. Uralkodása első éveit Konstantinápoly meghódításának szentelte, amelyet a legenda szerint álruhában maga is felderített. A Boszporusz európai oldalán erődöt emeltetett, melynek építésében Mohamed és vezérei is köveket görgettek, habarcsot kevertek, hogy a tengerszorost elzárja a bizánci hajók elől. 1453 tavaszán 150 ezres haderővel, 300 gályával vonult fel a város ostromára, s tüzérsége a világ akkori legnagyobb ágyújával büszkélkedhetett, amely 700 kilogramm súlyú kőgolyókat volt képes kilőni. Különleges fortéllyal a szárazföldön vontatta át hajóit az Aranyszarv-öbölbe, megkerülve a védők óriási kikötői láncát. A 8 kilométeres utat gondosan kiegyengették, beborították deszkával, faggyúval és zsírral kenték meg, s 80 hajót sikerült ezen a módon átgörgetni. A döntő roham előtt az iszlám harcosai két álló napon át üvöltöttek az ostromlottak megfélemlítésére, a szultán pedig 3 napi szabad rablást ígért fellelkesítésükre. A lerombolt várost újjáépíttette, s Isztambul néven fővárosává választotta. Új Nagy Sándornak nyilvánítva magát, elfoglalta Görögországot, Albániát, Szerbiát, Boszniát, hatalmas ázsiai területeket igázott le, vazallusaivá váltak a krími tatárok is, 16 éves háborúban kerekedett felül Velencén. Megfogadta, hogy lovait Róma templomainak oltáráról fogja abrakoltatni. Fantasztikus tervében először 1456-ban Hunyadi János gátolta meg, amikor 100 ezer dicsőségre éhes mohamedán katona ellen védelmezte meg Nándorfehérvárt, az egyik kicsapás során maga a török uralkodó is megsebesült. Mohamed 1481 tavaszán indult utolsó hadjáratára, ám senki sem tudta, hogy merre is vezeti igazhitű harcosait, s mindez végképp az ő titka maradt, amikor egy agyvérzés miatt bevégezte földi pályafutását. Pápa .