Kisalföld, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
IV. Nem nagybajszát, lármás, mokány nagyúr... ...asszonyos, kósza, könnyes trubadúr... (Ady Endre) A fenti sorok ugyan Szent Margit reménybeli jövendőbelijéről születtek Ady tola nyomán, ám valamiképp mégis hordozzák azt a dilemmát, amit a magyar közzépkor asszonyai - s nem csak a középkori átéltek párválasztásuk kapcsán. Persze nem igazán szerencsés „választásról” beszélni akkor, amikor a főrangú, esetleg fejedelmi, királyi nászból született gyermekek jövőjét legkevésbé az érzelmek, annál inkább a dinasztikus és hatalmi törekvések, vagyis a szülői akarat és a politikum döntötte el. Igaz ugyan, hogy a mi uralkodóink ezt nem fejjlesztették oly tökélyre, mint a Habsburgok tették - „Tu felix Austria nube - Te csak házasodj, boldog Ausztria!” Ezzel a trónszerző technikával a XVI. század- ra egy egész világbirodalmat tudtak összegründolni. Nálunk a „csúcs” Nagy Lajos idején a nem egészen „három tenger mosta” Magyar Királyság volt. Nos, a házassághoz két fél kell, ám a történetírás a középkorban (is) meglehetősen mos-tohán bánt anékkal. Igaz, anyanyelvünk is különbséget tesz uralkodó asszonya és uralkodóné, királynő és királyné között. Történelmünkben az előbbiből hihivatalosan csak egy akadt, ám a méltányosság, sőt, a történelmi hitelesség is azt kívánja, hogy a jótékonynak egyáltalán nem nevezhető homályból erőnkhöz képest a napfényre hozzuk azon nagyasszonyok alakját, akik nélkül bizony hiányos lenne a történelmünk, hiszen minden nagyúri döntés, szándék és akarat mögött vagy mellett bizonyosan ott állott az az asszonyi erő is, amely csakis a világ újraszülőinek sajátja. Gondoljunk csak napjaink történéseiből arra, hogy a Clinton famíliában a presidenti tekintély, a szaxofon és a botrányok ellenére is Hillary asszony viseli a nadrágot... „Taksony ezután nemzetteGézát és Mihályt, Mihály pedig nemzette Kopasz Szár Lászlót és Vazult. Géza pedig az Úr megtestesülésének kilencszázhatvankilencedik esztendejében, ahogy Szent István király legendájában meg van írva - isteni szózattal figyelmeztetve - Saroltnak, Gyula leányának nemzette Szent István királyt” - olvassuk az 1488-ban kelt Thuróczi János-féle magyar krónikában. Nos, az olvasónak tán nem tűnik fel, de Thuróczy történetírói elődeihez képest igen méltányosan bánt Sarolttal, István édesanyjával. Azért méltányosan, mert ellentétben a korábbi krónikásokkal, ő legalább megemlítette, hogy ő volt a szent király édesanyja. Ami pedig a legendákat illeti. A nagyobbik, 1077 körül született mű Saroltot nem is jegyzi, s hallgat személyéről a kisebbik életrajz is. Viszont bőségesen leírják, hogyan intette egy „gyönyörű külsejű ifjú”, az Úr követe Gézát a születendő fiúgyermek elfogadására: „Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szűnjenek meg gondjaid. Nem neked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza. Ő az Úrtól választott királyok egyike lesz...” Nem nehéz itt felismerni az analógiát az evangéliumok angyali üdvözletének leírásával, ám nyomban meg kell kérdeznünk, miért az apát látogatja meg az angyal, s az anyáról szót sem ejt. Persze a leírásban felsejlik az egyébként a László király idején is keményen tiltott, sőt, üldözött pogány hagyomány, s benne a turul látogatása, Emese álma, s a jövendölés az ágyékából születő nagy királyokról. Csak itt Emese ( ősanya, emlő, emlet, emle jelentésében) helyére az apa kerül, a turul helyett meg angyal érkezik. Gyönyörű itt e párhuzam és kettősség, a pogány-keresztény, régi-új kapcsolódása és szervesülése ilyen formában is a magyar történelem első nagy rendszerváltása idején. Hartvik püspök az 1110-es években méltányosabban bánt Sarolttal, amikor megismételve a Gézának szóló intés leírását, Saroltot is beveszi az elbeszélésbe, mondván, lehet, hogy a férjnek szóló intésnek nem volt elég hitele. Ezért küldte az Isten István lévitát az anyához: „Bízz az Úrban, asszony, ■ Vajk születése. lamba LAMBA Üdítőitalt Gyártó Kft. KERESKEDELMI ADMINISZTRÁCIÓS FELADATRA keres felsőfokú végzettségű hölgy munkatársat. Hasonló munkakörben szerzett gyakorlat előnyt jelent. Munkájában a kereskedelmi adatok feldolgozásához és elemzéséhez a Word- és Excel-programok ismerete szükséges. Jelentkezését szakmai önéletrajzzal és fényképpel a 9001 Győr, Pf. 645 címre várjuk. J 74991424 ! A Philips Key Modules Magyarország Kft. piacvezető szerepet tölt be az autóhifi-részegységek és az újraírható CD drive-ok gyártása területén. Dinamikus növekedésünk eredményeként a jövőben új győri üzemünk üzletági központként fog működni. Célunk, hogy az Önök bevonásával biztosítsuk azt a minőséget, melyet mindenki joggal várhat el tőlünk, a Philipstől, és melyre nevünk is kötelez. Céljaink megvalósításához keresünk: karbantartásvezető mérnököt. karbantartási tevékenység, üzembe helyezések irányítása, szervezése, termelőeszközök rendelkezésre állási idejének maximalizálása; karbantartási tervek készítése. sz: villamos- és/vagy gépészmérnöki végzettség ■ tárgyalóképes angol (vagy német) nyelvismeret ■ karbantartási területen szerzett gyakorlat ■ min. 2 év vezetői munkakörben szerzett tapasztalat ■ felhasználói szintű számítógépes ismeretek. Ön felteheti az I-'* a pontot* Amennyiben szeretne többet megtudni az állásról, kérjük küldje be önéletrajzát a következő címre: Philips Key Modules Magyarország Kft. 9027 Győr, Berkenyefa sor 2. Személyügyi osztály részére I I Io No 1 PHILIPS lék moh timp festek Az új Suzuki árából * Swift esetén ! *Sedanesetért engedünk! Csak szeptember 20-ig! esetén 22.100 Ft-os havi törlesztőrészlet. SUZUKI MOLNÁR Csorna, Soproni út 23/C Tel.: 96/263-889, 264-165 KlááLlARD HIRDETÉSFELVÉTEL GYŐR Újlak u. 4/A információ: 96/504-422 IDŐUTAZÁS 1998. szeptember 5., szombat Középkori nagyasszonyaink Sarolt, a kéthitű, vasa s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár a korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá.” Rácsodálkozván az asszony így válaszolt: „Ki vagy, uram, vagy mely néven neveznek?...” S hogy teljes legyen krónikásaink sora, ide kell sorolnunk Kézai Simont is, aki ugyancsak hallgat Saroltról, s csak apai ágon genealogizálja István eredetét. Miért e nagy hallgatás az anyáról, akiről másutt bizony olvashatjuk, hogy férje egészségének romlásával egyre markánsabb szerepet vitt, családja és fia igazi támasza volt. Az is feltűnő, hogy a lengyel krónikások kreáltak Gézának egy másik feleséget Adelhaid személyében, akit István anyjaként emlegettek, Sarolt meg sehol? Mi volt vele a baj? A vele szemben meglehetősen elfogult Szent Adalbert emlékét védelmező Qerfurti Bruno szerint: „...férjét és ami a férjéé volt, maga kormányozta. Vezetése alatt megkezdődött a kereszténység, de pogánysággal vegyült a megfertőzött vallás, és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál.” Árulkodó forráshely ez. Egyrészt elismeri, hogy Sarolt irányította a dolgokat, támogatta, sőt, vezette a keresztény térítést, de pogánysággal fertőzte a római vallást. Itt a hangsúly a rómain van, hiszen Sarolt bizonyosan bizánci keresztény volt. Hogy mennyire volt hívő, azt nem tudhatjuk, de szülőföldjén, Erdélyben erős gyökerei voltak a keleti kereszténységnek még a latin térítés előtt, s nagybátyja, Zombor gyula udvarában bizonyosan meg is keresztelkedett. Igaz, a nagy egyházszakadás, a skizma csak 1054 után vált véglegessé, s István korában még javában működtek nálunk is a görög szerzetesek, de Sarolt „pogánysága”, vagyis keleti keresztény volta talán kizárta őt abból, hogy fiának roma szent voltában és dicsőségében osztozzék. Tanácsosabb volt őt hanyagolni Sarolt alakja és emléke eszerint tehá Róma és Bizánc vetélkedésének eshetett áldozatul. Mégis, milyen ember, nő és anya volt valójában? Külsejéről annyit tudhatunk, amennyit Thietmar, a néme krónikás elárul: „Sarolt szépségét a környező fejedelmek sokáig emlegették. Nos, a szépségideál koronként változhat, de et valószínűleg mégiscsak iga z A Képes Krónikát 1358-ban keze. Budapest egyik alig-alig ismert látványossága - s bár már 1993 őszén megnyitotta kapuit - a Szoborpark Múzeum. Az 1989-90-es közép-európai politikai változások után a fővárosban is problémaként jelentkezett, hogy mi legyen azokkal a köztéri alkotássokkal, amelyeket a kommunizmus idején állítottak fel. Egy részüket meglehetősen hamar ledöntötték, mássik csoportjuk eredeti helyén várta sorsának beteljesülését. A valamilyen formában történő megőrzésük kérdése korán felvetődött, de annak mikéntje nem volt sokáig egyértelmű. Az egyik ötlet szerint a magyaror szági Lenin-szobrokat gyűjtötték volna össze egy ró- r ra elnevezett kertbe. A főváros közgyűlése végül úgy döntött, hogy az eltávolításra kerülő alkotások egy I szoborparkban kerüljenek elhelyezésre és természe- I tesen bemutatásra. Meghívásos pályázatot hirdettek a tervek elkészítésére, a helyszínt a város határában, a Tétényi-fennsíkon jelölték ki. A park építése terv szerinti formájában a mai napig nem fejeződött be. Megközelítése egyszerű, mivel a 70-es főútvonal mellett fekszik. Előtte parkoló, közelében több buszmegálló található. Az idegenforgalmi idényben elég nagyszámú a látogató. A nyugati turisták közül különösen sokan jönnek. Talán számukra egzotikus a közelmúlt egy olyan történelmi korszakának díszletei között sétálni, amelyről csak hallottak, de benne nem éltek. Ők azok, akik előszeretettel fotóztatják magukat Lenin vagy a gigantikus szovjet katona szobra előtt. Az emléktárgyak borsos árát is valószínűleg az ő pénztár- Icájukhoz igazították. Természetesen a hely szelle- i méhez kapcsolódó különlegességekről van szó. Kap- ható itt a kommunizmus utolsó lehelete konzervdo- s borban, de szelídített Molotov-koktél is. Vásárolha- BARANGOLÁS: ■ ............................................—--------m---............ A tegnapi tunk az alkotásokról képeslapokat, a szocialista művészetet bemutató albumot, hangkazettákat mozgalmi zenével és kommunista politikusok beszédrészleteivel. A szoborpark nem csak egyszerűen a kommunizmus eszméjéhez kapcsolódó köztéri alkotások gyűjteménye. Magának az építészeti kialakításnak is üzenete van. A kapuzat a szocialista realizmus számú jellegzetes bélyegét hordozza magán. Vörös, vakolatlan téglából készült, mint ahogyan itt minden egyes építmény és talapzat. Óriási oszlopok hordozzák a timpanont, melynek két oldalán félköríves fülkéi vannak. Az egész azonban csak kulisszafal, ninc mögötte épület. Főkapuja mindig zárva, csak a kiskapukon lehet belépni. A sétányok legfőbbike az egyenes út. Ez derékban metszi azt a három fekvő nyolcast, a végtelen szimbólumát megjelenítő ösvényt, melyek mentén a szobrok állnak. Továbbhaladni azonban csak úgy tudunk, hogy ha visszatérünk az egye s ■ A monumentális bejárati kulisszafal. ■ A múzeumban összegyűjtött alkotások közöl