Kisalföld, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24 / 95. szám
4 Mosolygó ügyfélszolgálat „Mosolyogj, mert később úgyis rájössz, hogy nem volt érdemes mérgelődni” - olvasható a szlogen a Győri Rendőrkapitányság ügyfélszolgálati irodájának falán. A kolléganőim eszerint is dolgoznak, pedig nem kicsi a teher, ami rajtuk van. Az ügyfeleket igyekeznek mindig a kellő figyelmességgel kiszolgálni - jegyzi meg Móczárné dr. Heiczman Ilona alezredes, a Győri Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetője, látva ábrázatunkat, amikor olvassuk a szöveget. Az igazgatásrendészet dolgozói nagy területen találkoznak az állampolgárokkal, a különböző engedélyek kiadásától a hatósági ügyintézésen, a bírságok kiszabásán keresztül egészen az ügyfélszolgálati feladatok ellátásáig. A rendőrségi munkakörök közül talán ez utóbbi, amelyik legjobban lakosságközeli. Évente közel 170 ezer „ügyforgalmat” bonyolítanak le az ügyfélszolgálat és a hatósági feladatokat végző dolgozók. Ez a szám több, mint ahány lakója van Győrnek. Az ügyfélszolgálaton tizenkét hivatásos és tizenöt közalkalmazott munkatárs dolgozik. A legtöbb feladatot a gépjármű-ügyintézés adja, azoknál az ablakoknál áll a leghosszabb sor. Különösen most, amikor az új típusú járműokmányok bevezetését végezzük. A legegyszerűbb ügyeknél pár perc után mehetnek az ügyfelek, de vannak esetek, amikor kétszer is sorba kell állniuk. S ez ugyancsak a gépjárműokmányok esetében fordul elő. Nem véletlen, hiszen egy gépkocsi első forgalomba helyezésekor hatféle csekket kell kiadnunk. Valahol érthető, ha az ügyfeleink türelmetlenek, s vannak, akik ennek hangot is adnak - mondja az osztályvezető. - Pedig igyekszünk a maximális segítőkészséggel foglalkozni mindenkivel. Nem kérünk mást, mint amit tőlünk megkövetelnek a jogszabályok, hiszen nekünk sem érdekünk, hogy sokáig legyenek itt nálunk, vagy többször kelljen visszajönniük - folytatja a gondolatot Ravaszdi Istvánná, akit a kolléganők csak Böbének szólítanak. Megtudjuk, ő az, aki mindig mosolyog, s ezzel nem egy feszült helyzetet oldott már meg. Ráadásul nagyon szeret az ügyfelekkel foglalkozni. - A legemlékezetesebb esetem az volt, amikor egy taxis szidott bennünket, mire én mosolyogva megmutattam neki, hogy csak két kezem van. Később visszajött és elnézést kért. Még aznap este siettünk valahová és beültünk egy taxiba. Köszönés után bemondtam a férfi anyakönyvi számát. Ekkor rám ismert, azóta mondhatni ő a „törzstaxisunk”. De lehetne sorolni az eseteket, azokat is, amikor végül virágot kapunk az ügyfelektől. De egy biztos, hogy ezt a munkát nem lehetne nyugodt családi háttér nélkül végezni. TÓTH GYULA a A személyiigazolvány-ügyintézés gyorsabban megy, mint a gépjárműokmányok intézése. RENDŐRNAP ’99 Együtt sírunk, együtt nevetünk ■ Dr. Kőhegyi György győri rendőrkapitány a belvárosi figyelőkamerák monitorai előtt: „ Őrmester, keressen egy jobb csatornát, ahol van egy kis akció, az én tévém órák óta sétáló embereket mutat. ” •„Még mondja valaki, hogy a kisalföld ■ A kutya ezúttal nem kábítószer után di rendőrök nem veszik komolyan az szaglászik, hanem a rendőrök elmaállatvédelmi törvényt!’’radt fizetésemelését keresi. • „Ha ilyen ütemben csökken a ruhapénz vásárlóértéke, jövőre alsónadrágban indulunk szolgálatba. ” ■ Hűha, ekkorát még nem láttam. ■ A kolléganőt kivettük a szolgálatból, mivel megszaporodtak a koccanásos balesetek ebben a kereszteződésben. 1999. április 24., szombat A „holland háromszög” látogatása a megyeszékhelyen Egymás tanárai vagyunk Újszerű felelősségvállalási mintát ismerhettek meg a megyei rendőrség, a főügyészség, valamint a város és a megyei önkormányzat vezetői tegnap, amikor a több éve tartó holland kapcsolatnak köszönhetően a Zaanstreek-Waterland tartomány küldöttségével Győrben találkoztak. Ez pedig nem más, mint a „holland háromszög”. A háromszög csúcsain a polgármester, a rendőrfőkapitány, valamint a főügyész helyezkednek el. A város első embere a terület biztonságának politikai felelősségét viseli a vállán, akit a bűnüldözési és igazságügyi terület két professzionális képviselője lát el szakmai tanácsokkal. A „deltás” hasonlatnál maradva, a tegnapi találkozón Jungi Csaba alpolgármester, dr. Bély László dandártábornok, megyei főkapitány, valamint dr Vincze István megyei főügyész képviselték a győri háromszöget. Zaanstreek tartomány főkapitánya, Drs. M. A. P. Dierckx a Kisalföld kérdésére válaszolva elmondta, hogy a már kipróbált kapcsolatban a barátságnak nagy jelentősége van, s nem beszélnek arról, hogy ki mit ad a másiknak. De mert ők gazdagabbak, szeretnének segíteni. Lényeges, hogy mindegyikük tanulhat valamit a másiktól. A főkapitány ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a győri Bercsényi-gimnázium mintájára már odahaza szervezik a hasonló középiskolai rendőrképzést. De más, bűnügyi technikai példákat is lehetne említeni, amit Magyarországtól vettek át. A kábítószerproblémával régebb óta küzdő holland rendőrök ugyan adhatnak tanácsokat magyar kollégáiknak, de mindig figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat. Főként a bűnmegelőzési területen kell összefogni az iskolákkal, kórházakkal, s ebben a rendőrségnek kell élen járni. Hazánkban folyik a vita arról, hogy az ügyészségeket a kormány alá kellene rendelni. Ezért a küldöttséggel érkezett tartományi főügyésztől, Mr. Th. P. L. Bottól megkérdeztük, hogy szerinte milyen alárendelési forma garantálná az ügyészségek függetlenségét. A holland vendég igazából az ügyészségek parlament alá rendelésében látná a garanciát. A megyei bűnügyi igazgató, dr. Gorgosilits Fábián rövid értékelésében elmondta, hogy a holland kapcsolat folyamatosan fejlődik, s erre a tegnapi találkozó is bizonyíték. Technikailag is sok segítséget kaptak a holland kollégáktól, de a jövőben mód nyílik szakemberrek kölcsönös cseréjére is. a A Győrött vendégeskedő holland szakemberek. Rendőrvicc Talán egyetlen szakma képviselőiről sem szól annyi vicc, mint a rendőrökről. Győr-Moson-Sopron megye városi kapitányait, valamint a megyei főkapitányt s annak sajtóreferensét arról kérdeztük, szeretik-e a rendőrvicceket és mi a kedvencük. Dr. Bély László dandártábornok, megyei főkapitány: - A finom hangú rendőrvicceket szeretem, a durvákat azonban nehezen viselem. Az én rendőrviccem a következő: „Eligazítást tart a parancsnok a közlekedési rendőrnek. Nagyon figyeljen, mivel fontos vendégeket várunk Iránból - mondja neki. Fél óra múlva ellenőrzést tartanak a helyszínen. A parancsnok látja, hogy a rendőr összevissza forog a kereszteződésben. Mit csinál maga? - kérdezi tőle, mire érkezik a válasz: várom a fontos vendéget, csak nem tudom, melik Iránból jön.” Kiss Imréné őrnagy, sajtóreferens: - Szeretem a rendőrvicceket. Nem érzem sértőnek, ha rendőrviccet hallok.. A kedvenc viccem a következő: „Hogyan teáznak a rendőrök? Amikor esik az eső, kiállnak a teraszra, s egymást löködik ki a terasz alól. Most teázol, most teázol...” Dr. Kőhegyi György alezredes, győri rendőrkapitány: - Én azt szeretem, ha a rendőrviccekben lehülyézik a rendőrséget, mert akkor legalább foglalkoznak a rendőrökkel. A vicc: „A körzeti megbízottat ellenőrzi a parancsnoka. Az udvaron a rendőr gyerekét találja, s kérdezi tőle: hol van édesapád. A gyerek válasza: hátul az udvarban, a malacok között. Menjen csak, könnyen megismeri, mivel sapka van a fején.” Berényi János alezredes, mosonmagyaróvári rendőrkapitány: - Akkor szeretem a rendőrvicceket, ha azok kulturáltak. A durva és céltalan vicceket nem kedvelem. A vicc, némi szigetközi háttérrel: „Két rendőr sétálgat a folyóparton. Az egyik megjegyzi: milyen szép kavicsok, vajon hogy kerültek ide? A másik válasza: a folyó hozta ide. A rendőr újabb kérdése: s hol a folyó? Mire a válasz: elment a kavicsokért.” Kovács Géza alezredes, kapuvári rendőrkapitány: -Régebben sajnos volt alapja a rendőrvicceknek, az utóbbi időben azonban sokat változott a testület. A kedvenc viccem így hangzik: ,A rendőrök megunják, hogy állandóan hülyézik őket, s kitalálnak valamit, amit más nem tud, a víz tetején járnak. A Margit hídon áthaladó villamos vezetője meglátja a vizen sétáló rendőröket, s kiüvölt az ablakon: hülyék, még úszni sem tudtok?” Kiss József őrnagy, a csornai rendőrség megbízott vezetője: - Kedvelem a rendőrvicceket, azt azonban nehezen viselem, ha szolgálat közben mesélik. Az én rendőrviccem a következő:,Aliért nem eszik a rendőr uborkát. Mert a feje nem fér bele az uborkásüvegbe.” Tellesz Endre alezredes, soproni rendőrkapitány: - Nemcsak szeretem, de meggyőződésem, hogy a rendőrök tudják a legjobb rendőrvicceket mesélni. Az én szalonképes viccem: ,A kisgyerek nézi a rendőrt, s megszólal: jé, bácsi, mekkora feje van! Na és, nincs abban semmi - mondja a rendőr. ” — + KOLOSZÁR TAMÁS +