Kisalföld, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24 / 95. szám

4 Mosolygó ügyfélszolgálat „Mosolyogj, mert később úgyis rájössz, hogy nem volt érdemes mérgelődni” - olvasható a szlo­gen a Győri Rendőrkapitányság ügyfélszolgálati irodájának falán.­­ A kolléganőim eszerint is dol­goznak, pedig nem kicsi a teher, ami rajtuk van. Az ügyfeleket igye­keznek mindig a kellő figyelmes­séggel kiszolgálni - jegyzi meg Móczárné dr. Heiczman Ilona alezredes, a Győri Rendőrkapi­tányság igazgatásrendészeti osz­tályvezetője, látva ábrázatunkat, amikor olvassuk a szöveget. Az igazgatásrendészet dolgo­zói nagy területen találkoznak az állampolgárokkal, a különböző engedélyek kiadásától a hatósá­gi ügyintézésen, a bírságok ki­szabásán keresztül egészen az ügyfélszolgálati feladatok ellátá­sáig. A rendőrségi munkakörök közül talán ez utóbbi, amelyik legjobban lakosságközeli. Éven­te közel 170 ezer „ügyforgalmat” bonyolítanak le az ügyfélszolgá­lat és a hatósági feladatokat vég­ző dolgozók. Ez a szám több, mint ahány lakója van Győrnek.­­ Az ügyfélszolgálaton tizenkét hivatásos és tizenöt közalkalma­zott munkatárs dolgozik. A leg­több feladatot a gépjármű-ügy­intézés adja, azoknál az ablakok­nál áll a leghosszabb sor. Külö­nösen most, amikor az új típusú járműokmányok bevezetését vé­gezzük. A legegyszerűbb ügyek­nél pár perc után mehetnek az ügyfelek, de vannak esetek, ami­kor kétszer is sorba kell állniuk. S ez ugyancsak a gépjárműokmá­nyok esetében fordul elő. Nem véletlen, hiszen egy gépkocsi el­ső forgalomba helyezésekor hat­féle csekket kell kiadnunk. Vala­hol érthető, ha az ügyfeleink tü­relmetlenek, s vannak, akik ennek hangot is adnak - mondja az osz­tályvezető. - Pedig igyekszünk a maximá­lis segítőkészséggel foglalkozni mindenkivel. Nem kérünk mást, mint amit tőlünk megkövetelnek a jogszabályok, hiszen nekünk sem érdekünk, hogy sokáig le­gyenek itt nálunk, vagy többször kelljen visszajönniük - folytatja a gondolatot Ravaszdi Istvánná, akit a kolléganők csak Böbének szólítanak. Megtudjuk, ő az, aki mindig mosolyog, s ezzel nem egy feszült helyzetet oldott már meg. Ráadásul nagyon szeret az ügyfelekkel foglalkozni. - A legemlékezetesebb esetem az volt, amikor egy taxis szidott bennünket, mire én mosolyogva megmutattam neki, hogy csak két kezem van. Később visszajött és elnézést kért. Még aznap este siet­tünk valahová és beültünk egy ta­xiba. Köszönés után bemondtam a férfi anyakönyvi számát. Ekkor rám ismert, azóta mondhatni ő a „törzstaxisunk”. De lehetne so­rolni az eseteket, azokat is, ami­kor végül virágot kapunk az ügy­felektől. De egy biztos, hogy ezt a munkát nem lehetne nyugodt családi háttér nélkül végezni. TÓTH GYULA a A személyiigazolvány-ügyintézés gyorsabban megy, mint a gépjárműokmányok intézése. RENDŐRNAP ’99 Együtt sírunk, együtt nevetünk ■ Dr. Kőhegyi György győri rendőrkapitány a belvárosi fi­gyelőkamerák monitorai előtt: „ Őrmester, keressen egy jobb csa­tornát, ahol van egy kis akció, az én tévém órák óta sétáló em­bereket mutat. ” •„Még mondja valaki, hogy a kisalföld ■ A kutya ezúttal nem kábítószer után di rendőrök nem veszik komolyan az szaglászik, hanem a rendőrök elma­­állatvédelmi törvényt!’’­radt fizetésemelését keresi. • „Ha ilyen ütemben csökken a ruhapénz vásárlóértéke, jövőre alsónadrágban indulunk szolgálatba. ” ■ Hűha, ekkorát még nem láttam. ■ A kolléganőt kivettük a szolgálatból, mivel megszaporodtak a koccanásos balesetek ebben a kereszteződésben. 1999. április 24., szombat A „holland háromszög” látogatása a megyeszékhelyen Egymás tanárai vagyunk Újszerű felelősségvállalási min­tát ismerhettek meg a megyei rend­őrség, a főügyészség, valamint a város és a megyei önkormányzat vezetői tegnap, amikor a több éve tartó holland kapcsolatnak kö­szönhetően a Zaanstreek-Water­­land tartomány küldöttségével Győrben találkoztak. Ez pedig nem más, mint a „holland három­szög”. A háromszög csúcsain a pol­gármester, a rendőrfőkapitány, va­lamint a főügyész helyezkednek el. A város első embere a terület biztonságának politikai felelőssé­gét viseli a vállán, akit a bűnüldö­zési és igazságügyi terület két pro­fesszionális képviselője lát el szak­mai tanácsokkal. A „deltás” ha­sonlatnál maradva, a tegnapi talál­kozón Jungi Csaba alpolgármes­ter, dr. Bély László dandártábor­nok, megyei főkapitány, valamint dr Vincze István megyei főügyész képviselték a győri háromszöget. Zaanstreek tartomány főkapitá­nya, Drs. M. A. P. Dierckx a Kis­alföld kérdésére válaszolva el­mondta, hogy a már kipróbált kap­csolatban a barátságnak nagy je­lentősége van, s nem beszélnek ar­ról, hogy ki mit ad a másiknak. De mert ők gazdagabbak, szeretné­nek segíteni. Lényeges, hogy mindegyikük tanulhat valamit a másiktól. A főkapitány ezzel kap­csolatban elmondta, hogy a győ­ri Bercsényi-gimnázium mintájára már odahaza szervezik a hasonló középiskolai rendőrképzést. De más, bűnügyi technikai példákat is lehetne említeni, amit Magyaror­szágtól vettek át. A kábítószer­problémával régebb óta küzdő holland rendőrök ugyan adhat­nak tanácsokat magyar kollégáik­nak, de mindig figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat. Fő­ként a bűnmegelőzési területen kell összefogni az iskolákkal, kór­házakkal, s ebben a rendőrség­nek kell élen járni. Hazánkban folyik a vita arról, hogy az ügyészségeket a kormány alá kellene rendelni. Ezért a kül­döttséggel érkezett tartományi fő­ügyésztől, Mr. Th. P. L. Bottól megkérdeztük, hogy szerinte mi­lyen alárendelési forma garantál­ná az ügyészségek függetlensé­­­­gét. A holland vendég igazából az ügyészségek parlament alá rende­lésében látná a garanciát. A megyei bűnügyi igazgató, dr. Gorgosilits Fábián rövid értékelé­sében elmondta, hogy a holland kapcsolat folyamatosan fejlődik, s erre a tegnapi találkozó is bizonyí­ték. Technikailag is sok segítséget kaptak a holland kollégáktól, de­­ a jövőben mód nyílik szakember­­­rek kölcsönös cseréjére is. a A Győrött vendégeskedő holland szakemberek. Rendőrvicc Talán egyetlen szakma képviselőiről sem szól annyi vicc, mint a rendőrökről. Győr-Moson-Sopron megye vá­rosi kapitányait, valamint a megyei főkapitányt s annak sajtóreferensét arról kérdeztük, szeretik-e a rendőrvicce­ket és mi a kedvencük. Dr. Bély László dandártábornok, megyei főkapitány: -­ A finom hangú rendőrvicceket szeretem, a durvákat azonban nehezen viselem. Az én rendőrviccem a követ­kező: „Eligazítást tart a parancsnok a közlekedési rend­őrnek. Nagyon figyeljen, mivel fontos vendégeket várunk Iránból - mondja neki. Fél óra múlva ellenőrzést tartanak a helyszínen. A parancsnok látja, hogy a rendőr össze­vissza forog a kereszteződésben. Mit csinál maga? - kér­dezi tőle, mire érkezik a válasz: várom a fontos vendé­get, csak nem tudom, melik Iránból jön.” Kiss Imréné őrnagy, sajtóreferens: - Szeretem a rendőr­vicceket. Nem érzem sértőnek, ha rendőrviccet hallok.. A kedvenc viccem a következő: „Hogyan teáznak a rend­őrök? Amikor esik az eső, kiállnak a teraszra, s egymást löködik ki a terasz alól. Most teázol, most teázol...” Dr. Kőhegyi György alezredes, győri rendőrkapitány: - Én azt szeretem, ha a rendőrviccekben lehülyézik a rend­őrséget, mert akkor legalább foglalkoznak a rendőrökkel. A vicc: „A körzeti megbízottat ellenőrzi a parancsnoka. Az udvaron a rendőr gyerekét találja, s kérdezi tőle: hol van édesapád. A gyerek válasza: hátul az udvarban, a ma­lacok között. Menjen csak, könnyen megismeri, mivel sap­ka van a fején.” Berényi János alezredes, mosonmagyaróvári rendőrka­pitány: - Akkor szeretem a rendőrvicceket, ha azok kul­turáltak. A durva és céltalan vicceket nem kedvelem. A vicc, némi szigetközi háttérrel: „Két rendőr sétálgat a fo­lyóparton. Az egyik megjegyzi: milyen szép kavicsok, va­jon hogy kerültek ide? A másik válasza: a folyó hozta ide. A rendőr újabb kérdése: s hol a folyó? Mire a válasz: el­ment a kavicsokért.” Kovács Géza alezredes, kapuvári rendőrkapitány: -Ré­gebben sajnos volt alapja a rendőrvicceknek, az utóbbi időben azonban sokat változott a testület. A kedvenc vic­cem így hangzik: ,A rendőrök megunják, hogy állan­dóan hülyézik őket, s kitalálnak valamit, amit más nem tud, a víz tetején járnak. A Margit hídon áthaladó villa­mos vezetője meglátja a vizen sétáló rendőröket, s kiüvölt az ablakon: hülyék, még úszni sem tudtok?” Kiss József őrnagy, a csornai rendőrség megbízott ve­zetője: - Kedvelem a rendőrvicceket, azt azonban nehe­zen viselem, ha szolgálat közben mesélik. Az én rendőr­viccem a következő:,Aliért nem eszik a rendőr uborkát. Mert a feje nem fér bele az uborkásüvegbe.” Tellesz Endre alezredes, soproni rendőrkapitány: - Nemcsak szeretem, de meggyőződésem, hogy a rend­őrök tudják a legjobb rendőrvicceket mesélni. Az én sza­lonképes viccem: ,A kisgyerek nézi a rendőrt, s megszó­lal: jé, bácsi, mekkora feje van! Na és, nincs abban sem­mi - mondja a rendőr. ” — + KOLOSZÁR TAMÁS +

Next