Kisalföld, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02 / 230. szám

4 Aktuális m Postabontás Olvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Fő a bizalom Nemrég vásárolt lakásunkra ráfért egy kis mázolás. Annak rendje-módja szerint több festővel, festőcéggel tárgyaltam, és ki­választottam egyet, akik úgymond elérhe­tő áron, rövid határidővel, garantált mi­nőségben vállalták a munkát. Hétfőn a megbeszélt időben fel is vonultak, és el­kezdték a festést, bár az ajtókat, melye­ket a megállapodás szerint ugyanennyi idő alatt a műhelyben készítettek volna elő a lefújásra, nem szál­lították el. Majd holnap! Elmúlt a holnap is, az ajtók csak vár­tak, meg mi is. De fő a bizalom, mert a munka azért kisebb-na­­gyobb zökkenőkkel folyt. Igaz, csütörtökre már szlogenjük kez­dett hamisan csengeni. „Csak a falon szabad látszani, hogy fes­tő járt a lakásban.” Mi mégis bíztunk. Azt hittük, látva ajtóin­kat egy személyautó tetejére kötözve elszállítani, ez csak pilla­natnyi szállítóeszköz-hiány lehet. Vissza is így? Nem, az lehe­tetlen! Különben is, majd a végeredményt nézzük meg, mond­ta a főnök úr minden, bizalmatlannak tűnő kérdésünkre. Jó! Bár nagyon gyengült hitünk. Itt akár vége is lehetne történetünk­nek, mert pénteken elvonultak a festők, az ajtókat meg majd hoz­zák. Még azt a három nap ablakkapargatást is elfelejtenénk, de sajnos még nincs vége. Mert eltört az a fránya ablaküveg. Még az előmunkálatoknál tette ezt, de semmi baj. Megegyeztünk, hogy még a lefestés előtt elviszik, beüvegeztetik. De megint hiába vár­tunk, az ablak maradt. Szépen lefestették úgy, törötten. A kö­vetkező hét szerdáján hozták az ajtókat. Nem ragozom, ugyan­úgy, ahogy elvitték azokat. Egymásra halmozva a kocsi tetején. A végeredmény? Siralmas. Először is, nem hogy nem fújták le, de még nem is minőségien festették, és a szállításkor - nem cso­da a szállítási mód miatt - agyonnyúzták az új festést. A má­sik: az üveges ajtókon az üveget egy óvodás nem kenhette vol­na jobban össze. Homokfúvott üveg, letisztíthatatlan. Azt, hogy ne javítsák, mert nem fizetjük így ki, meg se hallották. Jól meg­csiszolták ráadásként és bemázolták, ahol megsérültek. És ek­kor jött a vita és egy újabb ígéret. Nehezen, de megállapodtunk egy csökkentett árban és abban, hogy az ablakot elviszik, és rö­videsen hozzák is kijavítva. Bízhatunk, tényleg visszahozzák. Fi­zettem. És két hete újra csak várok. Ablak sehol. De én még ez­után is szeretnék bízni az adott szóban. Vagy higgyem azt, hogy szüksége van a főnök úrnak arra az ablakra? Név és cím a szerkesztőségben Hogy is van ez? Két éve a szemétszállítási díj havi 276 forint volt laká­sonként, majd 1998-ban 323 Ft lakásonként (18 százalékos inflációt követő), 1999-ben 110 liter meghatározott mennyi­ség, heti háromszori ürítéssel 639 Ft lakásonként. Ez az emelés az 1998. évhez viszo­nyítva, pár forint híján 100 százalékos emelés az előrejel­­zett évi 9 százalékos infláció és 11-14 százalékos nyugdíjeme­lés mellett. A lakosság méltatlankodá­sát csillapítandó, cikkek je­lentek meg az újságokban, hogy foglalkoznak az üggyel és keresik a megoldást. A má­sodik félévben a régihez ha­sonló szociálisan érzékeny rendszert vezetnek be, a díjté­teleket a szociális helyzethez közelítik. Lakossági fórumon bejelen­tették, hogy a 110 liter meny­nyiséget 60 literre csökkentik. A jelenlevők közül még ezt is sokallták. Arról azonban egy szó sem hangzott el, hogy eb­ben az esetben a szállítási dí­jat 1,36 Ft-ról 1,89 Ft-ra eme­lik literenként heti egyszeri szállítással. Úgy kell neked, méltatlan­kodó polgár! Ha nem tetszett a 110 liter háromszori üríté­sért fizetendő 639 Ft, akkor most fizess 60 liter egyszeri ürítésért 490 Ft-ot, de ha há­romszori ürítésre van szüksé­ged, akkor fizess 1470 Ft-ot. Akármilyen űrtartalmú edényt választunk, az ered­mény ugyanaz, 100 százalé­kos emelés! Ezek után megnyugtatnak bennünket, hogy a 2000. év elején nem emelnek díjat. Köszönjük! Név és cím a szerkesztőségben Valóban sokadika A Kisalföldben megjelent egyik jegyzet azt mondta, hogy sokadika tájékán már elég nehéz a családoknál. Minden fillérre vigyázni kell, és meg kell próbálni beosztani az utol­só forintokat. De nem csupán negatív példák akadnak. A pénzünket nem csupán elvenni akarják, van amikor meg­lepő és szívet melengető módon visszaadják azt. Gyerekemet gyógyszerért küldtem le a győri, Lajta utcai Kamilla patikába. A család utolsó nagy címletű bankóját vit­te magával. Amikor visszatért, akárhogyan számoltam, ezer forint, ami nekem nagy pénz a hónap végén, hiányzott. A gyerek nem tudott mit mondani, hol hagyta el. Már elkároltam a veszteséget, amikor este csengettek, és a pa­tika egyik alkalmazottja jött el hozzánk. Elmondta, hogy amikor megcsinálták a kasszát, ezer forinttal több volt ben­ne, és az is látszott, ez csak a miénk lehet. Köszönöm nekik. Példát mutattak arra, hogy lehet még pozitív, jó dolgokkal is találkozni. H. I.-né Teljes név és cím a szerkesztőségben KISALFÖLD Aranylakodalom. Feuchtner György és felesége, Bidiga Teréz a közelmúltban ünnepelték családi körben házasságkötésük ötvenedik évfordulóját Győrött. Nem luxus a metró Lassan egy éve lesz, hogy a kormány a főváros megkérde­zése nélkül, egyetlen tollvonás­sal állította le az ország legna­gyobb közlekedési beruházá­sát, a 4-es metró építését. Az ér­vek, amelyekkel a polgári szer­ződés felrúgását a kormány tagjai magyarázzák, gyenge lá­bakon állnak, gyakran hamis adatokon és híreszteléseken alapulnak. Egyetlen eredmé­nyük, hogy mesterséges ellen­tétet keltenek vidék és főváros között. Ennek a hangulatkel­tésnek ült fel Oltyán Ferenc is, aki „Kinek a pénzén?” cím­mel adott hangot véleményé­nek a Kisalföldben szeptember 18-án. Akik egyszerűen luxusnak nevezik a metróépítést, a nagy­városi tömegközlekedés fejlesz­tését kérdőjelezik meg. A met­rót Európában sehol nem te­kintik luxusnak, s többek kö­zött Prága, Bukarest és Szent­pétervár is jóval előttünk jár a metróhálózat építésében. Ezek a városok tudják, hogy a föld alatti tömegközlekedésnek nincs alternatívája, s csak ez biztosítja egy nagyváros mű­ködését a következő évtizedek­ben. Tudja ezt az Európai Unió bankja, az EIB is, aki a beruhá­záshoz szükséges nemzetközi hitelt folyósítja, és természe­tesen tudja a Világbank is, amely a cikkíró értesülésével ellentétben soha nem nevezte „pazarló luxusberuházásnak” az építkezést. A kormánynak az állami ki­adások mindössze 0,1 százalé­kát kellene a metróra fordíta­nia. Pazarlásnak inkább azt nevezném, hogy ez a pénz a fo­ci EB-re, a Miniszterelnöki Hi­vatal bővítésére és telefonle­hallgatásra megy el. Oltyán Ferenc más kérdés­ben is téves adatokkal támaszt­ja alá érveit. Tudni véli, hogy a főváros vezetői egy drága fran­cia megoldáshoz ragaszkodnak az államadósság fejében meg­valósítható orosz helyett. Nos, az alagútfúrás még nem kez­dődhet el, így megoldásról - sem franciáról, sem angolról, sem németről - nem beszélhe­tünk. Az építés során a közbe­szerzési törvény, illetőleg az EU vonatkozó rendelkezései az irányadók, azaz nemzetközi pá­lyázat nyertesei látnak hozzá a munkálatokhoz. A kisföld­­alatti­ felújítás alkalmával be­bizonyosodott, hogy a magyar cégek erre legalább olyan esé­lyesek, mint a külföldiek. Ami pedig az orosz államadósságot illeti: a gazdasági válság után csak örülhetünk, hogy mivel az orosz fél nem tudott pénzügyi garanciát vállalni a teljesítés­re, a főváros nem egyezett be­le egy kétes kimenetelű beruhá­zásba. Ez legfeljebb egy félkész alagutat és rengeteg újabb adósságot eredményezett volna. Mindezek az információk nyil­vánosak, akár az interneten (www.metro4.fph.hu) is elér­hetők. Aki pedig tájékozódás helyett a kormányzati dezin­­formációra alapozza vélemé­nyét, az könnyen „felsülhet” érveivel. Brandhuber András SZDSZ megyei szervező Kedves vendégünk volt Ismét lelkesen és örömmel gyűltek össze a szili „Életmód” klub tagjai és a falu lakói, ugyanis Csornáról dr. Vályi Pé­ter kardiológus főorvos úr tar­tott előadást a magas vérnyo­másról, valamint a cukorbe­tegségről. A jelenlévők közül sokakat érintett ez az előadás, bizony rá kellett jönnünk, milyen fontos odafigyelni ezekre a betegsé­gekre. Több országban végez­tek felmérést, statisztikai ki­mutatást és kiderült, hogy Ma­gyarországon van a legtöbb ér­rendszeri megbetegedés, és a 40-50 éves nőknél, de főleg a férfiaknál, a magas vérnyomás­ban szenvedő betegeknél a leg­veszélyesebb a szövődmények kialakulása. Sajnos évek óta szenvednek klubtagjaink is e betegség kö­vetkezményeitől, tehát kedves sorstársaink, érdemes odafi­gyelni, míg be nem következik a baj. Vigyázzunk magunkra! Vigyázzunk egymásra! Maradunk tisztelettel: A szili „Életmód” klub tagjai 1999. október 2., szombat Álláspont Kényszerítés Csütörtökön még családi pótlékként kapták a hazai csalá­dok tanulókorú gyerekeik után az államtól várandó járandó­ságot, tegnaptól viszont ugyanazt a korábban kapott össze­get iskoláztatási támogatásként várhatják. Formailag csupán az elnevezés változik. Családi pótlék helyett iskoláztatási tá­mogatás. Csakhogy ez utóbbit valóban azok a családok kap­ják, amelyek az iskoláskorú gyermekeiket járatják az iskolá­ba­­ és nem mellé. Ezt a tényt a tanintézet hitelesíti. A „névváltoztatás” kezdeményezői egy pillanatig sem tit­kolták szándékuk indítékát. A zsebbevágó intézkedéssel sze­retnék elérni, jobb belátásra bírni a gyerekük, gyerekeik ta­nulásával és taníttatásával nem törődő szülőket. Rendőr nem mehet reggelente az otthon maradó iskolakerülő nebu­lókért. Azt a szülőt, aki a tizen-egynéhány éves, írni és olvas­ni éppen megtanult gyermekét be fogja otthoni munkára, ugyancsak nem lehet kényszeríteni, hogy ehelyett iskolába küldje, engedje gyermekét. De azokban a családokban, ame­lyekben a családi pótlék volt az egyik fő bevételi forrás, mégiscsak számítana annak elmaradása. Ha másért nem, az iskoláztatási támogatásért mégiscsak elengedik, elküldik az iskolába a gyereket­. S ha már ott van, ráragadhat valami. Amennyiben pedig a gyerek a szülők tudta nélkül csavargott, ez most nyilvánvalóvá válik, ha az iskola nem ad igazolást a szülőknek. Az atyai szigor megteheti a hatását. Gondolom, kényszerű és egyáltalán nem örömteli lépés volt ez a valójában adminisztrációs jellegű intézkedés, hiszen családok százezreinek okozott felesleges gondot, utánajá­rást az iskolalátogás igazolásának beszerzésével. Csak hát tud­ni kell, a harmadik évezred küszöbén, ma Magyarországon állítólag száz gyerekből öt-hét nem fejezi be, nem végzi el az általános iskolát, pedig az életbe induló számára ez jelente­né boldogulásához a legszerényebb alapot. Bármilyen kevés eredményt hozzon ez a mostani változtatás, mégiscsak érde­mes kísérletezni. Ferenczi József ■A NAP MONDÁSA: _A­ATORNA_ A legapróbb dolgokban Ki írta „A puszta télen” cí­­is van valami kevés mű költeményt? ismeretlen. a) Illyés Gyula b) Ady Endre ̇«------------- — c) Petőfi Sándor Guy de Maupassant­­ (1850-1893) ------------------------­francia regényíró (° .zsBIPA sorjag y A magyar Szent Korona „A legszebb dolog, ami az em­bernek osztályrészül juthat, az élet misztikus oldala.” (A. Eins­tein) A XX. század egyik legna­gyobb fizikusa mondta ezt. Az anyagi világot, a világminden­ség törvényeit kevesen ismer­ték nála jobban. Két olvasói le­vél volt a Kisalföldben. Az egyi­ket a kommunisták börtöneit megjárt, idős ’56-os írta. A ma­gyar Szent Korona misztiku­mának egyes részleteit elemez­te. A válasz „a józan ész nevé­ben” fogalmazódott meg, írója udvariasan elutasította a ma­gyar Szent Korona misztifikálá­sát. Helyette olyan közismert szabályok betartására hívta fel a figyelmet, mint „ne szórd szét a szemetet, végezd rendesen a munkádat, ne száguldozz a vá­rosban” stb. Ez mind nagyon szép és jó is lenne, ha minden­ki figyelembe venné, de hisz eze­ket törvények, rendeletek, szo­kásjog stb. szabályozzák. Nem értem, hogy ezeknek mi köze van a Szent Korona misztifiká­lásához. A magyar Szent Korona az 1000 éves magyar államiság jel­képe. A kormány most akarta ezt belevenni az alkotmányba, de az ellenzék elutasította. Ez nem kis dolog ezen a tájon, ahol a környezetünkben körülnézve kevés ilyen nemzetet találunk. Némelyik még a 100 évet sem érte el! Többek között ezt a jel­képet illő tisztelet illeti meg. Ezt akarta kifejezni az első levél író­ja. Hogy sokan ezt nem tekintik fontosnak, esetleg elutasítják, ezt is meg lehet érteni. Rákosi elvtárs ki akarta irtani a köztu­datból a magyar Szent Korona tiszteletét. Őt a magyar bíróság a magyar Szent Korona nevében ítélte el. A most felnőtt nemze­dék, az ország lakosságának je­lentős része nem tudott semmit a Szent Koronáról, nem hallott semmit az elmúlt 40 év alatt. Az utolsó 10 év tendenciája sem mindenben kedvezett a Szent Korona szellemének. Az anya­gi javak megszerzése, felhalmo­zása volt a cél mindenáron, ha kell, rablással is, így nem csoda, ha sokan értetlenül állnak a ma­gyar Szent Korona misztikuma előtt. Hitről, tiszteletről nem le­het vitatkozni! Vagy magamévá teszem a gondolatot, vagy nem. Dr. Barta Ferenc FM 103,1 MHz BMC Rádió 9023 Győr, Magyar u. 9. Telefon/fax: 96/444-222. Hirdetés: 96/444-222, 412-543. 417-837. E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, http://www.bmcradio.gyor.hu ▼ 5.30—9.00 V 5.30-9.00 Kárpát Zsolt Szentgáthi Csaba ▼ 9.00-16.00 ▼9.00-16.00 Pozsgai János Kszel Attila ▼ 16.00-20.00 ▼ 16.00-20.00 Kszel Attila Scharek Zsuzsa ▼ 20.00-23.00 ▼ 20.00-21.00 Buli zóna CD-koncert ▼ 23 órától ▼ 21 órától Zenefolyam Zenefolyam Kívánságműsor: Eurohívó-06-501308-777

Next