Kisalföld, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-27 / 72. szám

4 Aktuális iok­ször Hungari­cumok Tetszik nekem a hazai mezőgazdaság és az Európai Unió kö­zötti kapcsolatrendszerben sokszor elhangzó kifejezés: hungaricum­­ nem idegenszerűsége miatt, hanem azért, mert valami olyasmit fejez ki, túl a gazdasági ésszerűségen, ami csak a mienk, ami jellemző Magyarországra, ami önmagában hordozza sajátosságainkat, legalább egy részterületnek, a me­zőgazdasági kultúrának az egyediségét. Mert sajnos tudomá­sul kell vennünk, hogy a 10 éve nyitott országunk eddig inkább befogadó volt, mint az önálló és egyedi értékeink kivitelének megvalósítója Nyugat-Európába, nem is beszélve a tengeren­túlról. Egy percig sem gondolom, hogy bármiféle adminisztratív esz­közzel, nem is beszélve a demagóg nacionalista eszmék felhasz­nálásáról, mesterséges korlátokat kellene - nem is lehetne - ál­lítani azoknak a ma már az egész világot behálózó folyamatok­nak, amelyek a pénzvilág, a gazdasági élet vagy a munka szer­vezésében egyre meghatározóbbak és amelyek nélkül még esé­lyünk sem lehet a fejlett világhoz kapcsolódni és szintjüket meg­közelíteni. Elfogadjuk ezeket a tendenciákat, bár tudjuk, hogy életünk működését számos területen uniformizálják, átalakít­ják szokásainkat, módosítják életritmusunkat, beszédünket, kapcsolatainkat. Természetesen jelentős erőfeszítéseket teszünk az ország sa­ját értékeinek „exportálására”, ezért működnek a külföldi fő­városokban a magyar kulturális intézetek, ezért veszünk részt azokon a nagy európai rendezvényeken, ahol bemutatkozha­tunk és néhány napig ránk figyel a világ, ezért hoztak létre ön­álló kormányzati szervezetet jelentős anyagi háttérrel, egy va­lódi és magyar országkép terjesztésére. Van azonban egy hatalmas lehetőség, ami több, mint a ma­gas szintű protokolláris megjelenés formája, ez pedig az egyes települések nemzetközi kapcsolata, kiterjedt testvértelepülési há­lózata. Az elmúlt héten egy rövid összefoglaló jelent meg, ugyan­csak a megye városairól, de abból is kiderült, hogy szinte egész Európában ott vannak azok a helységek, amelyek valamilyen szinten együttműködnek megyénk városaival. Ezek számának többszöröse a községek által ápolt kapcsolattartás közelebbi vagy távolabbi közösségekkel. A tudósításnak volt egy mondata, amit úgy gondolom, érdemes megjegyezni, mégpedig az, hogy ezek a kapcsolatok legkevésbé a választott tisztségviselők uta­zásaiból állnak, sokkal inkább az ifjúsági, diákcsere-, kulturá­lis, gazdasági, egészségügyi területeket fogják át. S pontosan itt van a lehetőségünk arra, hogy a hideghábo­rú éveiben népi diplomáciának nevezett „szomszédolás” mai formája és tartalma segítse a mezőgazdaságon kívüli „hungaricumok” terjesztését, megőrzött hagyományaink be­mutatását, vigye a mai Magyarország sokszínűségének aján­latát határainkon túl, hogy bizonyítsuk, hazánk része kíván len­ni a nemzetközi folyamatoknak, de ezzel egyidejűleg meg akar­ja őrizni sajátos arculatát, ami fontos nekünk és értékes az egész világ számára. Botos Gábor, vámsí főtanácsos, Mosonmagyaróvár tól valóság mindig sokszínű, mint amilyen sokfélék az emberek is. Véleményükből formálódhat az igazság.” ÁLLÁSPONT Szélmalomharc? Régi nóta, hogy szemetes a környezetünk. Újabb keletű a gond, hogy a hulladékkal nem tudunk mit kezdeni. Nagy hord­erejű szövegekben nagyon okos emberek a szeméthegyek kel­tette gondot a civilizációs ártalmak rovására írják. Ebben van igazság, értékelhető benne, hogy valódi tények vannak mögöt­te. Az ügy mégis bonyolultabb a jó és rossz ember, a gondos és gondatlan képlet keltette illúziónál. Szemetelni nem szabad, mérgezni olyan bűn, amely súlyos szankciókat von maga után. És mégis, marad minden a régi­ben, még akkor is, ha az ember tudomásul veszi, megérti, hogy a szemetelés, a környezetszennyezés tilalom hatálya alá esik. Miért van ez? Miért e szélmalomharc? Talán azért, mert a civi­lizáció, a kényelem az éremnek csak egyik oldala. A másik, hogy a kényelemnek vannak következményei. A következmények vé­giggondolásában óriási a lemaradásunk. Milyen régóta tudjuk, hogy az üzemek szennyezik a folyókat. Milyen régóta tudjuk, hogy a szeméttelepek tiltott helyeken nem csökkennek, hanem nőnek. A tiszai katasztrófa ismeretében ezt állapította meg a győri közgyűlés is. Programot dolgoz ki a közgyűlés az illegá­lis szemétlerakó helyek megszüntetésére. Hogy mi lesz az ered­ménye? A régiek eltűnnek és majd újak keletkeznek. Nem azért állapítjuk meg ilyen visszavonhatatlanul, mintha kételked­nénk hatósági és törvényalkalmazási szándékok tisztaságá­ban. És mégis szélmalomharc marad ez az ügy addig, amíg a szemét, a veszélyes hulladék megszüntetésének, újrahasznosí­tásának feltételei meg nem valósulnak. Mértékadó szakem­bertől hallottunk, hogy a németek igazodnak ahhoz a törvény­hez, hogy a hulladékot szelektálva gyűjtsék. A hollandok az ab­szurditásig vitték a törvénykövető magatartást. Azt jelentik a hatóságnak, hogy például a feltört aszfaltot, a műanyag fóliát száz százalékig újrahasznosították. E százalék túlzó. Amíg va­lami hasonló eredményt nem közelítünk meg, addig szélmalom­­harcot vívunk a szeméttel, a szemetelőkkel. Ha a személyes ér­dekek oda hatnak, hogy a tiszta környezet haszon, akkor majd megkezdődik a változás. Addig a szélmalmok tovább forognak, szerteszét viszik közös szemetünket. Varga Lajos ____________KISALFÖLD Márciusi koszorúk Különböző pártok és külön­böző csoportok „nyilatkoztak” szűkebb, vagy nagyobb nyilvá­nosság előtt - urbi et orbi -, hogy: ...Ki kivel... és ki kivel pedig semmiféle körülmények között sem - koszorúzás együtt március tizenötödikén! Szo­morú... Hol van már az 1989- es nagy nemzeti egyetértés? Alig hogy 10 éve megtörtént - vagy talán valójában meg sem történt az a bizonyos „rend­szerváltás”, amire pedig olyan sokan és olyan sokáig vártunk: a szabadság..., amelyre a kom­munizmus hosszú évtizedei alatt e napon a munkahelye­ken - mivel munkanap volt - gondoltak reménykedve az emberek, a magyarság több­sége, a nép milliói... 1989. március 15-re emlék­szem, milyen nagy hévvel ün­nepeltük azt a szép napot, mennyire hittünk abban a szent szóban, melyet Petőfi írt nekünk a Nemzeti dalban: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” (Hogy tudunk mi esküdözni?!) 2000. március 15. előtt pedig a különböző pártvezérek és ko­rifeusok álpátosszal hamis jel­szavakat harsogtak minden fó­rumon, hogy csak egyedül és kizárólagosan ők képviselik a magyar nép érdekeit. És csak az ő pártjuk privilégiuma a nép koszorúinak elhelyezése... mi­közben mi sem áll tőlük távo­labb, mint a magyarság több­ségének érdekvédelme és an­nak képviselete­­ mind csak a saját hasznát és a saját érdekét tartja szem előtt. Nem ezt ígér­ték 10 évvel ezelőtt március 15-én. S ma már „elhatárolják” magukat „ezektől”..., meg „amazoktól”, akikkel pedig 1989. március 15-én még­­ ma­lomkeréknyi kokárdákkal­­ együtt ünnepeltek. Szerintem ezt a szép tavaszi ünnepet hagyjuk meg a fiata­loknak! Nincs tragikusabb an­nál, mint amikor meglett ko­rú, vagy már nyugdíjas párt­szónokok szavalnak álszent jelszavakat és ügyetlen frázi­sokat... az ifjúság örökszép ta­vaszi ünnepén. Egy angol államférfinak tu­lajdonították az alábbi mon­dást: „Nincs szomorúbb lát­vány egy ifjú konzervatívnál, vagy egy öreg forradalmár­nál!” (Hát ez igaz.) Mester Miklós nyugdíjas Mosonmagyaróvár Kurucdomb A Kurucdomb széles része a városnak. Ezért is építettek szélmalmokat ide, három is van belőlük. Az egyik a meteo­rológiai állomás, mely meg­szűnik működni, de az épület megmarad. Kíváncsian vár­juk, mi lesz a szélmalomban. Nem volt ez a malom cson­ka. A második világháború előtt gazdálkodó család lakott benne. Aztán mikor ideért a front, egy ágyúgolyó elvitte a tetejét. A domb déli oldalán a háború utáni nehéz években kecskék legeltek, a romos torony pedig denevérek tanyá­ja lett. Huszonöt évvel ezelőtt kezd­ték újjáépíteni. Ma már alig látszik az épület a lucfenyők között. Nekünk is van egy ak­kortájt ültetett ezüstfenyőnk a kertben. A dombot a I. V. I.(?) dolgozói kaszálják gépi kaszá­lóval és így varázsolnak egy természetes játszóteret a gye­rekeknek. Lepkét fognak, bú­­jócskáznak stb. A torony tetejéről messzire ellátni. Lehet látni a Lövé­­reket, a soproni hegyeket, a Fertőt és a Schneeberget is. A második szélmalomban egy vendéglő működik, ezt is fel lehet újítani. A harmadik, a legnagyobb Rákóczi katonáinak volt a laktanyája, és itt őrölték a puskaport az ágyúkhoz. Az úgynevezett laktanya újjá­építve sok családnak szép ott­hona lett. Utcák nevei is em­lékeztetnek a szabadságért harcoló kuruc katonákra: Vak Bottyán utca, Rodostó utca, Thököly tér és Berzsenyi Dá­niel utca, ahol ház is össze­dőlt, mert alagút is van a domb belsejében. A talaj itt nagyon meszes, mészégetők is voltak régen. A kertben ásás közben többször találunk el­­meszesedett kagylókat. A Kurucdomb egy emlék a múltból, mely őrzi a kurucok és labancok harcát. Anka Lászlóné, Sopron Győriek sikere Répcelakon Immár 11. éve szerveznek Répcelakon nőnapot. A kez­dés előtt egy órával már csak állóhely volt, de mi, nők - négyszázan lehettünk - izga­lommal vártuk a kezdést. A feltűnően szépen feldíszített színpadon a rövid köszöntő után felcsendültek az első örökzöld dallamok, elkezdő­dött az operett-musical gála nőnapi műsora. A Győri Nem­zeti Színház hat művésze olyan szórakoztató műsort adott szá­munkra, mely örök élményt jelentett az ott lévő nőknek. Takács Zoltán rendező olyan másfél órát állított össze, melyben a fiatal, nagyon te­hetséges és lelkes kollégái tu­dásuk legjavát adva kalauzol­tak bennünket a zenei könnyű műfaj világában. A nőnapi ün­neplés a műsor befejeztével nem ért véget, hisz folytattuk a helyi panzióban, ahol lehe­tőségünk volt a tehetséges és nagyon szimpatikus művé­szekkel kötetlen beszélgetésre. Mi, répcelaki hölgyek na­gyon megköszönjük a megem­lékezést, a nagyon színvonalas produkciót az előadóknak és azoknak, akik lehetővé tették e műsor létrejöttét. Külön gra­tulálunk a színház igazgató­jának, aki ilyen tehetséges, fia­tal művészekkel tud dolgozni, mint akik Vas megyében be­mutatkoztak. K. R.-né Répcelak OP1 füBDÖSZObfl flPUflflZ AKCIÓ! Spanyol csempék-járólapok 10-30% Olasz gres-porcelán padlóburkolók 20% Olasz-német csaptelepek 16% Spanyol akrilkádak 10% Fürdőszobabútorok 10% engedménnyel! Fertőszentmiklós, Soproni út 48. fa volt Graboplast területén! Telefon: 99/380-935/120,06-30/9273-934 K 2000. március 27., hétfő Olvasói levelek­ig Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/500-414 A pannonhalmi tájról A szépséges Pannonhalmi­dombságról nem lehet elégszer megemlékezni. Elénk tárul a kö­zeli három testvérhalom: a ravazd-csanaki és a kajár­­szemerei halomvonulat, így há­lásak lehetünk a természetnek, hogy a földtörténet harmadko­rában az egykor itt hullámzó tenger után e csodás táj meg­maradt, mindez a közelségünk­ben. Az említett dombsor nem összefüggő vonal, így önálló a Pannonhalom gerince is. E tájat egykor szelíd erdők borították (kiirtották), de maradványai itt­ott láthatók. Szájhagyomány szerint ebből az időből maradt a „Rákóczi fája”, ami alatt a kurucok meg­pihentek, és ezt őrzi a „Kuruc­­rét”­­neve is. Emberlakta hely régóta, akár az Árpád fejede­lem, vagy a római légiók idején, és nem véletlenül. Fontosnak tartom megemlíteni a bencések kolostorát, hazánk első kolos­toraként. Az István királyunk által behívott olasz és cseh ben­cések anyagiakkal gazdagon el voltak látva, akik a térítő mun­kájuk mellett tanítottak is. Elterjesztették az államren­det szilárdító keresztény vallást, megalapozva az egyházi művelt­­séget-művészetet. Ők alapították az első magyar iskolát, ők írták az első törvényeket, okleveleket, történelmi feljegyzéseket (latin nyelven), pl. a Halotti beszédet. Neves bencés írójuk volt Szent Gellért püspök is. Építkezésnél a román stílus elterjedése is ve­lük kapcsolatos. A pannonhal­mi táj sok esemény tanúja: Aba Sámuelnek Péter elleni harca, I. László király itt tartott or­szággyűlést, majd a mai könyv­tár alapját adományával (72 könyv) ő rakta le. A XIV század­ban volt itt nádori, királyi és megyei gyűlés. Említést érdemel a tatárok elleni hősies ellenállá­suk, amit sajnos a mohácsi vész utáni időkre nem mondhatunk. Mintegy 300 éven át hol a tö­rök, hol Lipót császár seregei ir­tották, pusztították e vidéket. Jelentős szerepet töltött be az Aranybulla korabeli nagy társa­dalmi mozgalom elindulásánál a helyi dúsgazdag apátsági birto­kon dolgozó jobbágyok felkelé­si szándéka. Barkász Attila Győr ,A NAP MONDÁSA: NAGYTORNA, Ki lett John F. Kennedy öz­vegyének férje? a) O. J. Simpson b) Reza Pahlavi c) Onassis Joseph Joubert (1754-1824) francia író (p­­zss[ba saApzi ) Aki sohasem vonja vissza állítását, jobban szereti önmagát az igazságnál. Köszönet Hálás szívvel mondunk köszönetet Bernáth Béláné máriakál­­noki cukrászmesternek, Horváth István cégvezetőnek és Szaszák József zenésznek önzetlen segítségükért, amellyel a farsangi összejövetelünk alkalmával megajándékoztak bennünket. Asztmaklub mosonmagyaróvári szervezete n Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk címét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. FIGYELEM! AKCIÓS BÚTORVÁSÁR A vásár helye: Flesch Károly Kulturális Központ, Mosonmagyaróvár, Engels u. 14., március 28-29-30., k., sz. cs. Nyitva: 10-17 óráig. FH 101,1 HHz ▼ 5.30-9.00 Kocsis Rozi BMC Rádió 9.00-16.00 Kárpát Zsolt 9023 Győr, Magyar u. 9. ▼ 16.00-20.00 Bán Tímea Telefon/fax: 96/444-222. T 20.00-21.00 Zenekrém Hirdetés: 96/444-222, 412-543,96/417-837. ▼ 21.00-22.00 Zeneterápia E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, ▼ 22.00 órától Zenefolyam - minden http://www.bmcradio.gyor.hu órában más és más

Next