Kisalföld, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-03 / 129. szám
4 Aktuális m Az anyai szív kéréseit általában meg kell érteni. Jézus a megdicsőülés hegyéről jött le, amikor két tanítványának édesanyja odament hozzá és azt kérte tőle: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön országodban” (Máté evangéliuma 20,21). Ez az anyai kérés azonban elkeseredett rangvitát váltott ki a tanítványi körben: ki a nagyobb közöttünk? Emberi együttélésünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nem akarunk közkatona lenni, csupa kisbetűvel írt nemecsek ernő. Osztályozunk, minősítünk és sorra-rendre megállapítjuk, ezért és ezért van jogom az elismeréshez. Még a legostobább is talál valakit, akinél különb lehet valamiben. Fontossági tudatunk spirálisan halad fölfelé, a családtól fel a legfelsőbb államvezetésig. Van, aki megelégszik azzal, hogy családja előtt formálja meg önnön szobrát, mások egy zárt közösségben lesznek hangadók, és ismét van, aki úgy érzi, képességeinek országos fórum dukál. Aszerint, hogy a fontossági tudat mennyi energiát termel és milyen hatótávolságba sugárzik ki, lesz az egyik emberből egy kisközösség vezetője vagy közéleti személyiség. Ritka dolog, hogy valakiről mások állapítsák meg, hogy ő a „nagyobb”. Jézus realista. Ezt mondja az anyának és tanítvány fiainak: „a népeken fejedelmeik uralkodnak és hatalmaskodnak, de közöttetek nem ez a rend, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok”. Mert a nagyság mindig ott kezdődik, ahol a nagy meghajol a kicsi előtt. Jézus halála előtt, az utolsó vacsora kezdetekor sorra, megmosta a tanítványok lábát, ezzel is példát adva nekik. Mindezt nem számításból tette, hanem mert meglátta a kicsiben a nagyot, az elcsúfítottban a szépet, a töredékesben a teljességet. Ezzel adta tudtunkra: nem azért szeret bennünket az Isten, mert szépek volnánk, hanem mivel szeret, azért lehetünk szépek. «• ülésrendek Dr. Vladar Gabor, református teológiai dékán. Pápa „ Az emberekben megvan a jóradék, hogy szolgálatot tegyenek valakinek. ” ___Álláspont — Jó napot! Segíthetek? Ritka örömmel élte meg e rövid történet alanya azt a pillanatot, amikor keresztülvágott a régi egyetem árnyas, öreg fákkal szegélyezett udvarán, mert a mellette elhaladó diákok köszöntek neki. Eszébe jutott, hogy más helyeken ürgének, vén fazonnak nevezik a háta mögött az ismeretlen fiatalok. Itt ellenben érkezett felé a napszaknak megfelelő mondat: Jó napot! Egyszeriben jó napja is lett. Eszébe jutott a régi családi ház, amelyből úgy indították útra, hogy „köszönj, fiam, mindenkinek! ”. Ez az útravaló kísérte egy ideig, és tartotta magát ahhoz az intelemhez, hogy kötelességünk más boldogságát lehetővé tennünk. És a boldogsághoz nem kell sok. Milyen érdekes, morfondírozott magában, hogy az etikettnek e formulája kiment a divatból. Az embereknek az is nehezükre esik, hogy pillantást vessenek a másikra. Eközben persze haladt a vén fazon a legközelebbi célja felé, de nem tudta pontosan, melyik saroknál forduljon a professzor szobája irányába. Megszólított egy vizsgadrákkal küszködő fiatalembert, aki életkorban hasonlatos volt az előbbi, köszönést rá pazarlóval. Ilyen helyzetekben az ürge, e rövid történet alanya, nemegyszer megelégedett az útbaigazítás kényszerű mozdulataival, de itt valami más történt. A vizsgázó elkísérte a vendéget a professzor szobájáig. A vendég szót azért használjuk, mert az egyetemen tényleg vendégnek érezte magát ez az idősödő ember. Akkor és ott levonta magának azt a tanulságot, hogy az intézetben nemcsak oktatják egy jeles szakma jelöltjeit, hanem az etikett szabályaira is figyelmeztetik őket. Sose lehet tudni, hogy ki tévedhet az alma mater kerítéssel határolt területére. Aki belép, tegyük fel, nem csak rossz szándékkal érkezik, ezért meg kell adni neki azt a gesztust, hogy érezze: a barátságosság nem kerül semmibe, pénzbe meg egyáltalán nem, hát akkor miért ne éljünk vele? Az ilyen és ehhez hasonlatos gesztus még arra is emlékeztethet bárkit, hogy itt valóban oktatják és nevelik a fiatalokat, itt pedagógusok dolgoznak. Azért is írtuk le e kurta történetet, mert most pedagógusnap van. Kérem, mindenki helyettesítse be a történetet a sajátjával. Reméljük, akad jó néhány szívderítő eset. Mint borúra derű, amelyre mindenkinek szüksége van. Varga Lajos KISALFÖLD PostabontásOlvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Pedagógusnapra Gazdag, szép magyar nyelvünkben sok olyan szó van, ami mélységében, jelentésében melegséget, boldogságot áraszt, kell abban is, akinek mondják, de főleg abban izzik igazán, aki érzi és kimondja. Két szót szeretnék én itt kimondani, leírni, két szót, amelynek keletkezését egy tanéven át táplálta, mélyítette Erika néni. Ez a két szó: a hála és a köszönet! Mily szegényesnek tűnik így a néhány betűből alkotott szó? Ami mögötte van, az valójában kifejezhetetlen. Érzelem, amit a szívünkkel, lelkünkkel érzünk, amely feltör és szólásra késztet bennünket. Ha azt a kis félénk hatéves gyermeket nézem, aki szeptemberben átlépte az iskola kapuját, és aki az első perctől fogva érezhetett egy meleg, puha, biztató, erős kezet, amely nyúlt feléje, megérintette testét, lelkét, kinyitotta a világra a tekintetét és birtokába adta az írás, olvasás, számolás tudományának alapjait. Milyen csodálni való következetesség, milyen tisztelni való szakértelem és módszeresség, milyen irigylésre méltó türelmesség, és milyen különleges lelkiismeretesség lakozhat ebben a tanító néniben. Aki így tud a gyermekhez közelíteni, aki így tud tanítani, nevelni, foglalkozni, törődni tíz hónapon át? Óriási erő kell ehhez, és ezt az erőt birtokolja Erika néni. Birtokolja, mert kútforrása a szívében van, és ez a kútforrás a mérhetetlen szeretet a gyermek iránt. Csak az tud így a gyermekekkel bánni, aki birtokában van ennek a mérhetetlen szeretetnek. A szeretet táplálja benne a hitet, hogy hinni kell abban a kis emberben, kit reá bíztak. És ő tud is hinni a gyermekben, önmagában és a nevelhetőségben. Nap mint nap képes volt feloldani a szorongást, a félelmet, a családoknak is meg tudta adni a nyugalmat, a hitet és a békességet, meg a reményt. Boldogság látni most a tanítványait, akik közvetlenek, talpraesettek és szeretetteljesek egymás iránt. Milyen emlékképpel indulhatnak ők el az életben az első iskolás évről? Adhat-e ember ennél többet, nemesebbet egy induló életnek? Igen, adhat, igen, akadhat ilyen ember! És ez a tanító! Ezt Kaszás Lászlóné, Erika néni megtette. Ezért sugároznám ki a világban e két szót: hála és köszönet, és mérhetetlen tisztelet minden tanítónak, aki ezt megtenni képes. Egy nagymama, aki 40 éven át hasonló módon akart dolgozni Kell a humor! MacTanítAlak (MacGyver unokatestvére), az Esti Sóder Iskola tanára szívélyes üdvözletét küldi minden kollégájának. Reméli, magvas gondolataival emeli a pedagógusnap fényét. I. Pedagógiai program Az oktatás célja: nyújtson olyan korszerű alapműveltséget a tanulóknak, hogy legalább SMS-ben ki tudják magukat fejezni. Az oktatás feladata: segítse elő, hogy a tanulók az életnek tanuljanak, s ne olyan fölösleges dolgokat, melyeket a büdös életben sosem használnak. Értesse meg a tanulókkal, hogy boldogságot nem lehet pénzen venni, de mást igen. Tanév rendje: sorakozó, kiképzés - melyen a tanárok és a tanulók egymás idegeit képzik ki, takarodó. Órarend: Hajnali gondolatok, IQ Casino, Sportpercek - Príma torna, Déli harangszó, Magyar népmesék - Akták, Tőzsdevitág, Záróra. Tananyag: „Sok van mi csodálatos...”, kinevezés, feljelentés, vizsgálat - botrány, felmentés, más fontos beosztásba helyezés. Vizsgák rendje: negyedévenként írásbeli beszámoló. Vizsgák értékelése: áfakörben szóbeli kiszámoló, akit kiszámolnak, fát kap. Vizsgák eredménye: szülő (gondozó) kérésére 30 évre titkosítható. Osztályzatok: Nem jogerős, Telemázli, Három kívánság, Bűvös hatos, Heti hetes. Tanítási módszerek: Lehet egy kérdéssel több?, Csak ülök és mesélek, Mire gondolok?, Dalban mondom el. Tanítási eszközök: Szauna, Kínpad, Kereszttűz, esetleg Szerencsekerék. Kapcsolattartás fórumai: Virradóra, Fogadóóra, Lyukasóra, vagy a Celeste és a Barátok közt, egy kis Lenora. II. A pedagógus mint pedagógus A pedagógus rémálma: az Oktatási Minisztérium üzenete pedagógusnapra: Legyen ön is milliomos! Szüksége lehet rá! Mert ha a pedagógus-bértábla 14 fokozatán szerencsésen túljut, még akkor is megismerheti A mélység titkait! A pedagógus vágyálma: bérrendezés. Aktuális. Rögtön! A pedagógus ébredése: „Egy gondolat bánt engemet...”, Színház az egész... A pedagógus feladata: nevelni és oktatni mások szeme fényét, mások kincsét, mások mindenét. Mások gyermekét. A pedagógus hitvallása: Bruttó: Szeretek tanítani! Nettó: Kivagyok! A pedagógus ajánlása: a MacTanítálak gondolatait, ha akarja, minősítse (az oktatás minőségbiztosítási rendszere) a Comenius 2000. Csíííz! Galambos Ferencné tanár, Győr - A NAP MONDÁSA —Agytorna Ha két darab fát összeteszünk, kereszt lesz belőle. Ez szép allegória a házasságra. © Eötvös József: Aforizmák Hány egyetem működik jelenleg Debrecenben? a) három b) kettő c) négy (v .zsolva snopij 2000. június 3., szombat __Közvélemény___. „Az elmúlt hónapokban évszázadok óta nem tapasztalt természeti katasztrófák sorozata sújtotta az országot... Jóleső érzéssel tapasztalhattuk az emberi szolidaritás és segítőkészség megható példáit” - írja levelében K. I. győri olvasónk, majd azt a disszonáns ellenzéki megnyilvánulást elemzi, mely a korábbi árvízi intézkedéseket kérte számon. Levélírónk végül egy „kölcsön” mondással zárja: „Az irigység szörnyű erő! Gáncsaitól a legnemesebb szándék is megbénulhat.” Május 29-én véradó napot tartottak Felpécen. Örvendetes, hogy eddigi eredményeiket túllépve, a rendszeres véradók mellett új és fiatal önkéntesek is jelentkeztek - erről tudósít Molnár Györgyné községi vöröskeresztes elnök és Dombi Lajosné titkár levele. Szűcs Sándorné mosonmagyaróvári olvasónk tisztábbnak szeretné látni a Lajta-parti várost. Véleménye szerint rendet kell teremteni az utcákon, tereken, el kell takarítani a kukák mellett a szemetet, a virágosládák körül a gazt. Büntetni kellene a szemetelőket és több munkást alkalmazni a takarításra, így talán tisztaságban is versenyképessé válhat a város. A lomtalanításkor háza elé rakta az összegyűlt kacatokat Temesi Vilmos győri olvasónk. Alkalmi „vállalkozók” sáskajárásként szétszórták. A méreg azért egy nap örömre váltott, hiszen megérkeztek a Kommunális Szolgáltató Kft. munkatársai és annak rendje-módja szerint eltakarították a lomkupacot. Köszönet érte! „A Gyuri bácsi” Negyvenhárom szeptembere. A győri Pénzügyi Palota szomszédságában lévő kereskedelmi fiú-középiskola elsős növendékei az első emelet egyik tantermében megkezdték a tanévet. „Én leszek a maguk osztályfőnöke” - jelentette be egy szikár, középkorú, szigorú tekintetű úr. Letette az osztálykönyvet a katedra asztalára és megismerkedett név szerint mindenkivel, a negyven sráccal. „Nálunk a tanulás és fegyelem kötelező” - mondotta, és közölte, hogy számtani és osztályfőnöki órákat fog nekünk tartani. Mindenről tudni akar, ami velünk történik. Gyuri bácsi - mert így hívták diáknyelven - megkezdte az első számtanórát. 1944 márciusában már nagyon érezhető volt a háború. A gyors- és gépírótanárunkat katonának vitték. Másnap reggel egy csinos fiatal hölgy lépett be az osztályba. Köszönt, bemutatkozott és megkezdte az órát. A táblához fordult és írni kezdte a leckét. Halk suttogás kezdődött. Valaki hátat fordított a táblának és felült az asztalra. Lábaival a széken ütemes dobolásba kezdett. Pillanatok alatt hatott a példa, mindenki az asztalon ült és dobolt. A tanárnő visszanézett és próbált megszólalni. Nem sikerült. Felkapta az osztálykönyvet és sírva kirohant az osztályból. A dobolás megszűnt és csend lett. Három perc múlva kivágódott az ajtó. Gyuri bácsi szikrázó tekintettel lépett az osztályba, mögötte sírva a tanárnő. „Kérem, álljanak fel azok, akik a tanárnő óráját megzavarták, kiabáltak, doboltak” - zúgta Gyuri bácsi. Halálos volt a csend egy pillanatig. Aztán valaki megmozdult. Félénken felállt és kilépett a pad mellé, lehajtott fejjel. Mintha csak erre várt volna mindenki. A többiek is felálltak a székről. Ott állt néma csendben, lehajtott fejjel az iskola első osztályának összes tanulója. Senki sem szólt egy szót sem. Se Gyuri bácsi, se a tanárnő, se a diákok. És mintha nem történt volna semmi, Gyuri bácsi lelépett a katedráról, lassan az ajtó felé ment és halkan becsukta maga mögött az ajtót. A tanárnővel igazi jó barátok lettünk. „Már ott az elsőben megszerettelek benneteket” - jelentette ki Gyuri bácsi az érettségi banketten, mert addig egy szó sem hangzott el a történtekről. Ha a temetőben járok, mindig ott visz el az utam a sírja előtt. Meg-megállok, és mindig elmondom neki én is: „Gyuri bácsi, mi már az elsőben megszerettünk.” Peininger Ferenc, Győr n Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk címét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. FH 103,1 MHz BMC Rádió 9023 Győr, Magyar u. 9. Telefon/fax: 96/444-222. Hirdetés: 96/444-222, 412-543,417-837. E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, http://www.bmcradio.gyor.hu június 3., szombat MŰSORVEZETŐK ▼ Eszei Attila ▼ Pozsgai János ▼ Kocsis Rozi június 4., vasárnap MŰSORVEZETŐK ▼ Ihász Anna ▼ Eszei Attila ▼ Horváth Zsóka