Kisalföld, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-03 / 29. szám
10 Szivárvány KISALFÖLD Százhuszonöt éve hunyt el Deák Ferenc A haza bölcse „Itt lakott Fejér György, kora legtermékenyebb írója 1818- 1824, Deák Ferenc 1819- 1821 és Batthyány Lajos.” A győri Zichy-palota (másképpen Jósa-ház) falán elhelyezett emléktábla ezzel a szöveggel emlékezik a haza bölcsének itteni tartózkodására. Deák Ferenc egyébként 1817-ben jött Győrbe. Hogy a város mindig is számon tartotta helyi tanulóéveit, annak az emléktáblán kívül több más jelét adta. A közgyűlés 1861. február 12-én Eötvös Józseffel, Klauzál Gáborral együtt őt is tiszteletbeli képviselőnek választotta. Ugyanezen év május 22-én az „úgynevezett Új utcát” Deák utcára változtatta. Habár az 1948-i közgyűlés ezt az elnevezést, mint „korszerűtlen és elavult” nevet, 97 másikkal együtt módosította, az Aradi vértanúk útja sokak szóhasználatában máig Deák utca néven maradt meg. Ezenkívül egy közgazdasági szakközépiskola vette még föl Deák nevét. 1976. január 28-án a Kisalföld cikkel emlékezett Deák Ferenc halálának 100. évfordulójára. Most, a 125. évfordulón igyekszünk Győrben töltött éveit felidézni úgy, ahogy ezt Eötvös Károly 1871-i emlékezésében tette, írásából vett részletek, korabeli dokumentumok szolgáljanak tiszteletünk jeléül. Morvai Gyula Deák mint tanuló (Részlet) „Győrbe a nagy-kanizsai tanfolyam bevégezte után az 1817-ik év őszén ment Deák Ferencz s a következő négy tanévet, mint logikus, phisikus, primi és sekundianni (első, másod éves) jogász itt végezte. Tanárai voltak 1817/18-ban, a vallástanból: Mollik Tóbiás világi pap és hitszónok; a történelemből: Berta György világi; a logika és psychologiából: Verner József szintén világi; a szám- és mértanból: Brestyenszky Adalbert benczés rendű szerzetes, ki későbben tihanyi apát lett, s mint ilyen 1850-ben halt meg. Ez kedves tanára lehetett Deák Ferencznek, mert én előttem 1873-ban két ízben is nagy kegyelettel emlékezett róla. Ezen tanévben Deák, mind az első, mind a második féléven az összes tantárgyakban eminens, még pedig kevés kivétellel első eminens volt. Erkölcsi magaviselete classis primae-vel jegyeztetett, tudnivaló lévén, hogy ebből eminenst adni nem volt szokásban. Gröber Laurent, a physika tanára, ki észrevette a tehetséget Deákban, azt tanácsolta ennek, hogy a physikai előadásokat a benczés rendű szerzetesek kezén levő győri lyceumban hallgassa, mint amelynek kísérleti eszközei elég bőven vannak beszerezve. Deák szívesen megfogadta a jó tanácsot. Egyik kedvelt tanulótársával, nágocsi Zichy Jánossal (Zichy Mihály és Antal testvérek apjával) az 1818/19-dik tanévben csakugyan átment a benczések lyceumába hallgatni a természettani előadásokat. Itt a physika tanára akkor Czinár Mór volt, ki később Pannonhalmára az országos hirű könyvtár rendezése céljából visszavonult. Deák nagyon szerette e különben is kedves modorú és mivelt szerzetest, előttem is többször s mindig kegyelettel emlékezett róla, soha nem nevezvén másként, mint »Maurus Czinár«, ahogy t. i. még tanuló korában szokta nevezni. Halála, mely a múlt évben következett be, bizonyára fájdalommal érintette Deákot. De Czinár is büszke volt egykori tanítványára. Még az ország alig ismerő s a »haza bölcsének« nem nevező Deákot, már az öreg Czinát - mint később önérzettel mondogató - megjósolta, hogy Deák Ferenczből minő nagy ember lesz egykoron. Ő mondá egykor Deáknak és tanulótársainak: »Nem az a valódi tudomány, amit jól megtanultok, hanem az, amit jól meggondoltok; aki az iskolában komolyan és alaposan gondolkodni megtanul, az végezte jól az iskolát.« E szavakat különböző alkalmazásban nem egyszer hallottuk Deák Ferencz szájából is a magán társalgások folyamában. Tanulótársai közül fölemlítem Fajszi Ányos István veszprémmegyei előkelő birtokost, megyéjének egykori főbiráját s a zirczi kerületnek három országgyűlésen át országgyűlési képviselőjét. E nyers modorú idő egyenes, őszinte jellemű táblabirót Deák mindig kedvelte. Szeretett vele - mint másokkal is - gyakran tréfálkozni, mit Ányos, aki pedig nagyon hamar komolyan szembe nézett a tréfálkozókkal, az »öreg úr«-nak rendesen megengedett. Deák Győrben tartózkodásának egész ideje alatt Jósa Józsefnél, ennek házában volt szálláson. Házigazdája a győri püspöki javak praefektusa volt, tekintélyes és eléggé értelmes ember. Ugyan a házban lakott Fejér György is, mint győri tankerületi főigazgató s ekkor már a »Codex diplomaticus« fáradhatatlan gyűjtője. E körülményből sokan azt következtették s Dunán túl ma is hiszik, hogy Deák Fejér Györgynél lett volna szálláson s a vele való társalgás folytán szerezte volna közjogunk történetének mélységes ismeretét. E hit azonban alaptalan, ámbár könnyen hihető, hogy az élénk szellemű s vidám kedélyű, de a mellett tanulni szerető ifjú Deák már ekkor is ismeretségben állott Fejérrel.” Eötvös Károly (Vasárnapi Újság, 1876/6. sz., a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár gyűjteménye) Távirat Deák Ferenc haláláról Győr város közösségének. Deák neve az elsőéves joghallgatók között. 2001. február 3., szombat Túl a nehezén? Csak Matolcsy György, Széchenyi István meg négy magyar gimnazista nevét ejtette ki a száján csütörtökön este a Vigadóban Orbán Viktor évértékelő beszédében. Az előbbi ugyebár a gazdasági miniszter lenne, a második epitheton ornans „a legnagyobb magyar", a gimisek meg a nemzetközi kémiai és fizikai diákolimpia ez évi győztesei. „Az előttünk megnyíló út is mögöttünk folytatódik" - mondta itt a kormányfő, így van üzenete a hat névnek is. Matolcsy meg a műve, a Széchenyi-terv, s hozzájuk a jövő pillére, a mindenkor konvertibilis tudás ifjú hordozói... Ha nem is tiszta Amerika, mert ott ugye mindig november első keddje az elnökválasztás napja, de valami hasonló foroghatott a Magyar Polgári Együttműködés vezetőinek fejében is, amikor három éve először beszámolni hívták a miniszterelnököt azzal, hogy ez most már minden február első csütörtökjén így is legyen. Első ízben még értetlenkedett és idegenkedett mindettől a közélet, aztán tavaly már csámcsogott a három meg három plusz négyen (ti. szoba, gyerek, autó), s utána egyvégtében erre hivatkozott boldog-boldogtalan. Most meg már előre készült a köz a vigadóbeli Orbán-megszólalásra. A szocialisták meg a szabad demokraták előre kérdéseket (nyolcat meg tízet) is közzétettek, mondván, hogy ők erre meg erre lennének kíváncsiak. Ez lenne ugye a Stumpf kancelláriaminisztertől elcsent szóval a „közbeszéd tematizálása”, ami Csurka Istvánnak is megtetszhetett, hiszen az Orbán-beszéd után csak annyit mondott: nem vesz részt ebben a szociál-liberál tematizálási csapdában, s majd akkor értékel, ha ő is jónak látja. Amúgy Demszky Gábor pártelnök-főpolgármester elkívánván Orbántól a lehetőséget, maga is vállalkozott a héten egy országértékelő beszédre. Igaz, utána elhárítván a meghívást, csütörtökön már nem volt ott a Vigadóban. Nem volt ott egyébként Torgyán József sem - biztos máshol akadt dolga. Túri-Kovács Béla és Bánk Attila ászom igen. Előbbiről és a környezetvédelmi tárcáról nem szólt a kormányfő, az utóbbi meg óvatosan közlekedett a teremben. Nem úgy a renitens Csúcs, akit viszont érezhető rokonszenv fogadott. A szocialisták udvariasabbnak mutatkoztak Demszkynél, hiszen Szili Katalinnal képviseltették magukat. Ám Kovács László pártelnök utóbb aztán nem tudta szó nélkül hagyni, hogy a „voltat álmodó” Orbán Viktor mintegy magát vélte látni az ország eresztékeiben megerősített, s a rendszerváltoztatás tíz éve alatt viharállóvá tett hajójának kapitányi hídján. A (közös) álom valóban az egyik kulcsszava volt az értékelésnek. Nem is az álom, inkább a távlatosság. Orbán Viktor - talán e szándékkal - szemmel láthatóan tartózkodott attól, hogy akár csak egyetlen utalás erejéig is leereszkedjék a napi politika szintjére. Bírálatra is csak egyszer ragadtatta magát: az egészségügy átalakításának elakadását kárhoztatta (értsd: Góglnak ezért kellett mennie!). A miniszterelnök mondandójának önmagában egy triviális kérdés volt az alapvetése: mi végre volt a rendszerváltás, miféle világot szeretnénk magunk körül? Válasza: közös jövőnknek a család köré kell épülnie, s alappillérei a munka, a tudás, a rend és az ezt összetapasztó összetartozás-tudat lehet. E felvetés erejét jelezheti, hogy először akkor - Nincsen ok okozat nélkül - szajkózzuk Arisztotelész ideje óta szabadon a kissé langymeleg dialektika szellemében. Természetesen a mindenkori jelenünk híradásaiban is felbukkanó események sem állnak úgy önmagukban. Hátterüket azonban gyakorta elfedi a gyorsuló idő. Sorozatunkban a szimpla napi hír mögé szeretnénk tekinteni, csattant föl a teremben a taps, amikor elhangzott, hogy tavaly 3 százalékkal csökkent a halálozások száma, s ugyanennyivel nőtt a születéseké. Emellett hat százalékkal többen kötöttek házasságot. Az adatok alapján tehát csökkent a népességfogyás üteme. Orbán Viktor ezzel összefüggésben úgy vélte, tavaly radikálisan sikerült csökkenteni a munkanélküliek számát, sőt, hamarosan előállhat az - mint ahogy erre a Dunántúlon már több példa is van -, hogy a munkáskezek hiánya akadályozza a gazdaság bővülését. A minimálbér-emelés indokaként Orbán kézenfekvőnek mondta, hogy előbb-utóbb az európai színvonalú munkáért mindenki uniós bért kaphasson, mert ez így korrekt. Ám ennél egy sokkal mélyebben fekvő okot is említett. - Nem tartható az - mondta -, hogy a segély alig kevesebb, mint a minimálbér, mert így soha nem lesz kellő megbecsülése a tisztességes munkának. Orbán Viktor az ország földrajzi, anyagi és mentális kettészakítottságáról elmondta: a felmérések tanúsága szerint csökkent a „szegénység mélysége”, s szűkült a távolság a jövedelmek szélső értékei között is. Hogy ez folytatódjék, minden családot azzal kell támogatni, amire leginkább szüksége van. A tehetősebbeket azzal, hogy a családi adókedvezmények révén akkor is meg tudják tartani életnívójukat, ha újabb gyermek fogadására vállalkoznak. Ahol meg „amúgy is” megszületnek a gyermekek, ott azt kell lehetővé tenni, hogy a felnőtteknek munka, a gyereknek iskolapad juthasson. Orbán Viktor tavaly a romakérdésről szólva ugyanitt mondta el: a kormány megadja a munka és tanulás, ezzel a felemelkedés lehetőségét. Idén például az 1998-as 300 roma ösztöndíjashoz képest nyolcezren részesülnek állami tanulmányi támogatásban. -Biztosabb támasz ez, mint a külhoni szerencsepróbálás csalóka fényei - tette hozzá. A tavalyi év mutatói - több mint ötszázalékos GDP-bővülés, 30 milliárd eurós kivitel, az adósságcsapda megtörése -, az árvíz, olaj- és euróválság dacára az eddigi legjobbak, de a „zakatoló” gazdaságot tovább fogja fűteni a Széchenyi-terv. Ezen túl talán igaz lehet, amit egy amerikai tanulmány állít, hogy tudományos eredményeink okán „a huszadik századot Budapesten írták”. E tudástöbbletre most is esélyünk van, sőt, a tudás az egyetlen áru, mely nem inflálódik. - A jövőépítő munka nehezén már túl vagyunk, de még nem a nagyján - jelentette ki a keménységgel most csínján bánó kormányfő. Vida István