Kisalföld, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-03 / 29. szám
Szombat, 2001. február 3. méteres botok dobósúlya elérte az 1500 immot, a görgős zsinórvezetők között 0-as monofit zsinór futott. Megkérdezi a hajó kapitányát, miért nem a vékobb, de erősebb fonott zsinórokat riasztják. Azt válaszolta, hogy ezeknek nincsen nyúlásuk, fárasztás közben kiszakadnának a vízből gyakran kivetődő halak szájából. Az óriási multiplikátoros orsók dobjára legalább 400 méter zsinórt csévéltek. A 120-ás kovácsolt acélhorgot 2 milliméter vastag élőkére kötötték fel. Csalinak -általam ismeretlen fajtájú - kb. 35 centiméter hosszúságú halakat tűztünk fel. A hatalmas horgot hasonlóan kellett elhelyezni, mint a gumihalakban pergetéskor. A felfűzés után a hasüreget összevarrták. A zsinór a csali száján jött ki, a fejét pedig színes tintahalutánzatokkal takarták be. Vontatásos módszerrel kerestük az óceán ragadozóit. Az Acapulcói-öbölben állítólag rengeteg hal él, a kapások ennek ellenére ugyancsak ritkák. Hosszú órák is eltelnek különösebb események nélkül. A csalihal a víz felszínén kacsázott, hajónktól úgy 80 méterre. Több alkalommal is láttunk a vízből kiugrani különféle csőrös marlinokat, de a felkínált csalikat figyelemre sem méltatták. A legszebb halam pontosan délben jelentkezett. Örömmel vettem észre, hogy egy kiálló vitorla követi a vontatott csalit. Hirtelen óriási fordulást láttam mellette. A csipeszből kiakadt a zsinór és őrületes tempóban futott le a multiplikátoros orsó dobjáról. Beültem a fárasztószékbe, kézbe fogtam a botot és egymás után háromszor erősen bevágtam. A vitorlásszárnyú hal ekkor már mintegy 150 méterre lehetett tőlem. A megakasztott hal észlelte a veszélyt és eszeveszett száguldozásba kezdett. Öt-hat alkalommal legalább három méter magasságba kiugrott a vízből. Vezetőnk ismételten figyelmeztetett, a zsinórt állandóan tartsam feszesen, mert a karddal különben kirázza szájából a horgot. A látványos ugrássorozat után lemerült az óceánba és ötven percig színét sem láttuk. Éreztem, hogy komoly ellenféllel akadtam öszsze. Fél óra múltával már szinte nem éreztem a kezeimet a fáradtságtól. Pumpálásos módszerrel próbáltam elvenni az erejét, több-kevesebb sikerrel. Egy óra eltelte után a hal fáradni kezdett. Körözni kezdett a hajó körül, de mindig vele együtt fordultunk. Újra megmutatta magát, ők birodalmában kár megpróbáltam a hajó falának közelébe kényszeríteni. Ez a művelet csak nagy nehézségek árán sikerült. Két segítőnk lement a hajó alsó padlójára, vágóhoroggal próbálták kiemelni, de nem jártak sikerrel. Ekkor mindketten kesztyűt húztak, elkapták a hal hosszúra nyúlt felső állkapcsát és kihúzták a vízből. A vitorlásszárnyú kardhal iszonyatos táncot járt a fedélzeten. A mexikóiak baseballütőket fogtak a kezükbe és többször erőteljesen fejbe vágták, mire a hal megadta magát. Azonnal kibelezték és így emelték fel hozzánk a tengeri ragadozót. A 257 centiméter hosszúságú és 78 kilogrammos zsákmányom helyi léptékek szerint is az élmezőnybe tartozott. A hallal nem tudtam mit kezdeni, árusítani nem akartam, ezért a hajó személyzetének ajándékoztam. Májusban a norvég fjordokhoz tervezek egy horgásztúrát. Amennyiben komolyabb tőkehalhoz, makrélához vagy farkashalhoz lesz szerencsém, ismét jelentkezni fogok. A híres Acapulco a horgászoknak is színes élményt tartogat. A 20 kilométer hosszú partszakaszon nagyon élénk az élet. fia nadrágok ráncait is létezik humor , érdekességét még az adta, hogy egy tizent éves kislánnyal együtt lépett fel, akinek vanolyan frakkot kellett készítenie a szabásznak, persze méretarányosan. - Eddigi életem során több ezer zakót varri már - mondja Lipcsey Árpád, miközben fiával bíbelődik az egyik gyapjúmellény magán. A legegyszerűbb nadrágoktól a zsíros atilláig és huszármentékig sok minden íg született már a kezem alatt. A legviccebb ruhát Angyal Jánosnak készítettem, aki Ikas Bertalant parodizálta a Mikroszkóp ínpadon. Ez az űrhajósruha önmagában is vettetett, kifejezve azt a régi igazságot, hogy vabászatban is létezik a humor. - Varrtam vonaton és taxiban is, mégpedig epregi Évának és az egész Neoton Famíliák. Miközben a taxi az Üllői úton száguldtt, jómagam egyensúlyozva, ide-oda billegvégeztem el a fellépőruhákon az utolsó stítusokat. Életem legnagyobb élményei közé utazik, amikor az Oscar-díjas Ben Kingsley ítélte meg műhelyemet. Ő akkor egy magyarországi forgatáson Simon Wiesenthalt játszotta, és negyvenes évekbeli polgári öltönyöket kellett varrnom neki - emlékezik Lipcsey Árpád. A rossz nyelvek szerint Ben Kingsley, amikor felpróbálta a ruhákat, kijelentette, hogy a forgatáson minden rosszul alakult, kivéve ezeket a korhű ruhákat... Mennyiségben és teljesítményben is a legnagyobb feladatát akkor kapta, amikor az 1980-as moszkvai olimpiára induló férficsapatnak kellett öltönyöket varrnia. Ezt már egyedül nem vállalhatta, de a sötétkék nadrágból és a krémszínű zakóból álló formaruhákkal nagy sikert aratott. Lipcsey Árpád két éve költözött Sopronba, mint mondja, kicsit már elfárasztotta a főváros. Mivel édesanyja idevaló, gyerekkorában gyakran töltötte itt az időt. A régi vakációk íze, a nosztalgia hazacsalogatta. Most már egy kicsit horgászni, kirándulni is szeretne, de még idős mesterétől megtanulta: helyt kell állni minden időkben. Kuntz Zoltán gy alkalommal Hofi Géza is megrendelte nála öltönyét, akkor még Komlós János is élt, együtt léptek be a kis műhelybe. Komlós pedig megkérdezte Hofitól: „Mi van, Gézám, öltönyt csináltatunk? Öltönyt csináltatunk?” Hofi pedig tőle várhatóan frappáns választ adott: „Azt hát, Janikám, megcsináltatom, amíg van rá idő, nemsokára úgyis kijárási tilalom lesz...!"* Ben Kingsley ízlését is sikerült eltalálnia. FOTÓ NÉMETH PÉTER KISALFÖLD Szivárvány 13