Kisalföld, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-11 / 109. szám
14 Kulturális melléklet Tíz éve halt meg Marlene Dietrich Az utánozhatatlan díva A német származású színésznő egy korszak szexszimbóluma. Marie Magdalene Dietrich von Losch Berlinben látta meg a napvilágot, jómódú családban. Apja rendőr hadnagy volt, aki fiatalon meghalt, a kis Marie-t ezután porosz őrnagy nevelőapja adoptálta. A kislány katonás nevelést kapott, vaskezű szülei szigorúan fegyelmezték: meg kellett tanulnia zongorázni, hegedülni, sütni-főzni és franciául beszélni, hogy eszményi porosz feleség lehessen. Nevelőapja az első világháborúban elesett, ezután Marie egy weimari intézetbe került. Itt kedvelte meg „lakótársát”, Goethét, aki legkedvesebb írója és ideálja lett, filozófiája haláláig elkísérte — élete végén, amikor már az ágyból sem tudott felkelni, a weimari államminiszter írásaival vigasztalódott. Dietrich kisasszony zenei pályára készült, de egy makacs ínhüvelygyulladás miatt pályát kellett módosítania. Berlinben beiratkozott Max Reinhardt színiiskolájába, de a statisztálásnál többre nem vitte. Megismerkedett viszont Rudolf Sieber filmgyári segédrendezővel, aki kisebb filmszerepekhez segítette. Dietrich a vásznon először a Napóleon kis fivére (1922) című filmben tűnt fel. Sieber 1924-ben feleségül vette, de nem éltek sokáig együtt. Bár hivatalosan soha nem váltak el, a kapcsolatból egy lány született. Dietrich már mamaként tért vissza a Bánatos utca című filmben, igaz, ebben a sztár még Greta Garbo volt. Első hollywoodi filmjének első mondata így hangzott: „Köszönöm, nincs szükségem segítségre!” — pedig akkor még kiejtésével is gondjai voltak. Karrierjét az Újvilágban is Sternberg egyengette, aki egyszerre volt apja, barátja, ügynöke, kritikusa, tanácsadója, menedzsere. A Marokkóban búgó hangú dizőz volt Gary Cooper oldalán, a Szőke Vénuszban Cary Grant volt a partnere, de sikere volt A vörös cárnő Katalin és a Nőstényördög című filmekben is. A kék angyalban és a Bizsuban humoráról és szatirizálóképességéről tett tanúságot. 1934-ben már az egyik legjobban kereső sztárnak számított Hollywoodban, de pénzét percek alatt elköltötte ruhákra, irodalomra és általában a művészetekre. A politikától azonban nem tudott szabadulni: amikor a náci vezetés a „német filmipar uralkodó királynőjének” hívta haza, nemet mondott. Erkölcsileg és anyagilag segítette a fasizmus elől menekülő emigránsokat, sőt, maga főzött rájuk. „Kosztosai” egyike volt Jean Gabin, akivel kapcsolata idővel barátságból szenvedélyes szerelemmé hevült. A háború kitörésekor, már amerikai állampolgárként, minden vagyonát pénzzé tette s jelentkezett a hadseregbe. 1943-tól a frontvonalakon szórakoztatta a katonákat, nemegyszer életveszély közepette. Érdemeiért a tiszti rangot, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Szabadság-érdemrendet és a francia becsületrendet is megkapta. A háború után először A halálos ölelés (1946) című szerelmi drámában szerepelt Gabin partnereként. A kor szinte összes nagy rendezője foglalkoztatta, Alfred Hitchcock, Fritz Lang, Orson Welles, Billy Wilder rendezte A vád tanúját (1957), Stanley Kramer pedig 1961-ben az ítélet Nürnbergben című alkotást. Az utóbbi újra politikai állásfoglalását tükrözte, miként az is, hogy ő mondta a nürnbergi háborús bűnösök peréről szóló amerikai dokumentumfilm szövegét. Szerepet vállalt vígjátékokban, könynyebb darabokban is, ilyen volt a 80 nap alatt a Föld körül (1956). Oscar-díjra egyszer jelölték A megbecstelenítettben nyújtott alakításáért 1931-ben, az aranyszobrocskát azonban nem kapta meg. A rekedtes hangú Dietrich 1953-tól a világ számos részén sanzonénekesként is fellépett, méghozzá tomboló sikerrel: rekordja 69(!) vasfüggöny volt. Ráadásként mindig a Lili Marleen című katonadalt énekelte, amivel a háború alatt négy nyelven vigasztalta a katonákat, de elhangzott a harcokban elesett katonákról szóló Hova tűnt a sok virág is, mindig németül. Németországi vendégszereplését nemegyszer incidensek kísérték, tüntetéseket szerveztek a „hazaáruló” ellen. A fellépésekkel 1975-ben combnyaktörése miatt kellett felhagynia. Utolsó filmje, a Csak egy dzsigoló 1978-ban a sztárparádé dacára bukás lett. 1986-ban Marlene címmel dokumentumfilm készült róla, de arcát nem engedte megmutatni, csak egy interjú hangzott el vele, a következő évben megjelent Istennek hála, berlini nő vagyok című önéletírása. Élete végén visszavonultan élt Párizsban. Izomsorvadása miatt nem engedett senkit maga közelébe, a közönség emlékezetében régi szépségében akart megmaradni. Rengeteget olvasott, a házmester naponta hatkilónyi újságot és könyvet cipelt neki. Telefonszámlája óriási volt, mivel a külvilággal így tartotta a kapcsolatot. 1992. május 6-án halt meg Párizsban, végakaratának megfelelően Berlinben temették el édesanyja mellé. Híres volt gyűjtőszenvedélyéről, minden más hollywoodi színésznőnél jobban dokumentálta magát. A fotókon tollal karcsúbbra retusálta alakját, ha nem volt vele elégedett, forgatásnál ügyelt az előnyös megvilágításra, s mindig ellenőrizte sminkjét és haját. Barátai között volt Edith Piaf, Remarque, Hemingway. Bár számtalan férfival és nővel hozták kapcsolatba, viszonyait diszkréten kezelte. Híres szakácsnő, szenvedélyes takarító és négy unokájának kiváló nagymamája volt, s leginkább az emberi butaságot gyűlölte. Perge Zita di lete A KÉK ANGYAL: A kiugrást az 1929-es, Heinrich Mann Ronda tanár úr című regényéből készült A kék angyal hozta meg. A rendező, Joseph von Sternberg egy revüben látta meg az ismeretlen színésznőt és ráosztotta a főszerepet. Lola, az életunt éjszakai bárénekesnő hosszú lábát felemelve, cilinderrel a fején sejtelmesen tekintett a kamerába, elvarázsolva a férfiakat. Marlenét ezután sokszor fényképezték lentről felfelé haladva, a hangsúlyt állítólag egymillió dollárra biztosított - lábára helyezve. A formás végtagokkal először 1930. április 9-én lépett Amerika földjére: a Paramount Filmstúdió szerződtette „ügyeletes” végzet asszonyának az MGM-nél szerződésben lévő Garbo riválisaként. Sternberg olyan titokzatos nőt akart csinálni belőle, amilyen az életben - az elterjedt hiedelemmel ellentétben - Dietrich soha nem akart lenni. Dietrich kisasszony zenei pályára készült, de egy makacs ínhüvelygyulladás miatt pályát kellett módosítania. KISALFÖLD 2002. május 11., szombat Csöpi ünnepelt Folytatás a 11. oldalról. Kalandfilmet nem írtak rá. Jobb híján megtette ezt maga Bujtor, aki kitalálta magának a kemény öklű nyomozó, Csöpi figuráját. Több sikeres filmben is tapasztalhattuk, hogy semmiben sem marad el világhírű kollégájától, Bud Spencertől. Ahol megjelent, ott utána nem nőtt fű, pofonok csattantak, tört a berendezés. Bár jó néhány emlékezetes színházi alakítása volt, mint többek között a Kakukkfészek indiánja, a Makrancos hölgy Petrucchiója vagy az Egerek és emberek Lennie szerepe, mégis leginkább mint filmszínészt tartják nyilván. Akárcsak féltestvére, Latinovits Zoltán, ő sem végzett színiakadémiát, mint okleveles közgazdász került be a művészvilágba. Édesapja, dr. Frenreisz István belgyógyász, édesanyja Gundel Károlynak, a híres étterem tulajdonosnak a lánya. Ha Bujtor történetesen úgy határoz, hogy a sport terén kíván babérokat elérni, ott is sokra vihette volna. Kosárlabdázóként válogatott kerettagságig vitte, vitorlásversenyzőként több hazai bajnoksággal büszkélkedhet. Nem véletlen, hogy filmjeibe mindig belecsempészett egy kis balatoni vitorlázást is. Pályamódosítását végül is az döntötte el, hogy Máriássy Félix filmrendező több száz jelentkező közül őt választotta ki a Karambol című filmjének főszereplőjéül. Bujtor sok filmben szerepelt. Valamennyi közül a „Szemüvegesek”-ben kízott szerepére emlékezik legszívebben. „Az egy olyan hús volt, akinek is van. Nem menő fej, hanem gondo' dó.” Addig ugyanis kivétel nélkül iza verekedős, primitív figurákat bíztak Sok kollégájával ellentétben ő a színi műfajnál a filmezést jobban kedveli. „ mekben futottam be, szeretem a fillmét, hiszek benne, élvezem a lehetőség Számomra nagy megnyugvás, hogy egy rendező kezére bízhatom igam.” Ő is sokat rendez. 1990-ben ír alakította a Bujtor Film Kft.-t. Produsként benne volt a Szomszédok tévésozatban is. Személye senkihez nem hasonlító, egyedi jelenség a magyar filmművészben. Fiatal korában sok rajongója volt, meg a hölgyek körében. A daliás színész kosárszámra kapt szerelmes leveleket. Közülük egyre a ma is mosolyogva emlékezik. „Egy lány találkára hívott egy pesti cukrászba. Persze, nem mentem el. Aztán új levél jött, újabb terminussal. De akko hiába várt. A levelek egyre hosszabbán ridegebbek lettek. Az utolsó így kezidött: »Bujtor úr! Vegye tudomásul, ha csalódtam magában. Azt hittem, férfi van dolgom«.” A történet régi. Akkor harmincé volt. Azóta eltelt három évtized. Becserkészte Az a lője, B szélje c A 12 cserkés: cserkés, az áru tonákh A gynyolces A kislár nek ner Az E kapujál Scout C befolyó Most a cserkésát az ot A V pénzéss utalják A hét kérdése: Jennifer Lopez Carmen leszadító szerepre A modern opera újdonsült sztárját köszönthetjük hamarosan a latin királynő személyében. Jennifer Lopez ugyanis bejelentette, hogy a Carmen vadonatúj feldolgozásának címszerepét vállalta el. Georges Bizet örökzöld, megunhatatlan és feldolgozások egész sorát életre hívó operájának modern verziójában J. Lo nemcsak a főszerepet játssza el, hanem producerként is tündökölni fog — remélhetőleg. Ha pedig a konkrétumokban is elmerülünk kissé, akkor láthatjuk, hogy az énekesnő nem bízza a véletlenre a sikert: a forgatókönyvet az a Craig Pearce írja meg a kisasszony felkérésére, aki a Moulin Rouge munkálatainál is oroszlánrészt vállalt. A tájékoztató csupán arra a kérdésre nem adott választ, hogy mikor és hol számíthatunk a nagyszabású produkció bemutatójára. De kivárjuk a végét... moon www.zeneforum.hu