Kisalföld, 2002. október (57. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-18 / 244. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu III­­ alias szerkesztő­ségvezt Adjatok végre időt! A kampányból kampányba tántorgó Magyarországon mintha nem lenne ideje a köznek meglepődni, itt-ott fölkapni a fejét. Már az is furcsa volt, hogy a honi köz mintha nem vette volna észre, hogy az Európai Unió a napokban végre kimondta a „nagy bum­­mot”, a tízes bővítést 2004-ben. Pedig ez igazán fontos, közeli jö­vőnk felől nézvést a legfontosabb. Most meg azt halljuk, hogy ha nem lenne meg a kétharmados parlamenti igen a csatlakozáshoz feltétlenül szükséges alkotmány­módosításhoz, akkor jövő tavaszra előrehozott választásokat írná­nak ki. Mondta ezt Kovács László, a kormányzó párt elnöke, amúgy külügyér. Erre a legnagyobb ellenzéki ügyvezető, Áder János visszaszólt: .Állunk elébe.” Na most ezekre sem kapta még föl a fejét a honi köz, mert nem ér rá. Kampányol. Február óta egyvégtében, így aztán nem jut erő és gondolat az igazán fontos dolgainkra. Pedig most azt kellene mondanunk: „Na ne!” Éppen elég kibekkelnünk 2002-t, ami a közbeszéd szintjén sem­mi másról nem szólt, mint a „ki kit győz le”-ről. Ezért nem vol­­tunk-vagyunk alkalmasak arra, hogy az amúgy a statisztikák szerint sokak által vágyott, s most végre kimondott nagy bummot meg­emésszük, fölfogjuk, erre rákészüljünk, s a honi közt - melynek többségét amúgy kifejezetten irritálja a kampánymákonyos politi­kai közbeszéd tónusa - érdemi párbeszéddel felvilágosítsuk arról, hogy mit jelent a bővítés valójában Mári néninek és doktor Ko­vácsnak. Most meg ez az előrehozott választásos trükközés. Na ne! Szé­­chenyis pátosszal szólva Magyarország pillanatai igen drágák. Nincs időnk egy újabb fél évet permanens, gőzös kampányokra pazarolni - pillanatnyi pártérdekek miatt. (Tudniillik egyikük a remélt sta­tisztikai előnyében, másikuk meg a fordítás lehetőségében bízik.) Kapja föl végre a kéz a fejét, s mondja ki: szükségünk van az idő­re, hogy tényleg mindannyian készen álljunk Magyarország Szent István, 1848 és 1990 utáni újabb paradigmaváltására. Idő híján ugyanis rá fogunk fázni Európára. Elmaradásunk nagy: a kormány­zatok eddig sajnos nem ezzel voltak elfoglalva: osztogattak-foszto­­gattak, merthogy permanens kampány van. Ebből most már elég. Az Európai Unióba ugyanis nem Kovács László és Áder János meg Medgyessy és Orbán fog belépni, hanem szegény Csengey Dénes­sel szólva mindannyian. Remélhetőleg egész Magyarország. Adja­tok egy lélegzetvételnyi időt neki! I# i is i Vida István HAT Lajtmann József k>nrYr\u>'7(>titénn A természet és a környezet védelmének, az ökológiának öreg, szakavatott képviselői mondják, hogy a fenntartható földi élet a gyerekek kezében van. Első pillantásra ezt a gondolatot egy kicsit a „mi már képtelenek vagyunk” mondásra lehetne vonatkoztatni. De ők máshogy látják. Tudják, hogy a legfogékonyabb rétegről szól­nak, viszont azt is tudják, hogy a felnőttlakosságnak csak töredéke vállalja a gyerekek által fontosnak ítélt életet, az ezért való felelős­séget. S a „szakik” mire alapozzák mindezt? Szerintük az említett töredéken túl nagyobb része az érett fővel rendelkezőknek az, amely a pénzért, a hatalomért a következő nemzedékre hárítja az általa el­követett károkat, másik része pedig nem nevezhető felnőtt nemze­déknek. Ők a korosabb „gyerekek”, ők a versenyben vadászó, hor­gászó, kitömött állatokat, agancsokat gyűjtő, pillangókat, lepkéket, bogarakat gombostűre szúró, védett virágokat letépő és­­préselő emberek. Tudom, hogy mindenkinek a vérében van a gyűjtés haj­lama. Én magam is gyűjtöttem bélyegeket, focicsapatok képeit, csikszcsapatokat, sőt, ma is gyűjtök könyveket, kedvemre való le­mezeket, filmkazettákat. Szentendrei festő barátom, de Lugossy Lu­­ca biztatására újságcikkeket is. Ő egyébként a rendszerváltás „Nap­­zárta” adásait gyűjtötte egybe, ami ma már ugyancsak figyelmet ér­demelhetne. Viszont az újságcikkek között elkezdtem összegyűjteni nemcsak a rendszerváltás éveinek írásait, nemcsak a jó publikációkat, nem­csak az olimpiák eredményének összesített sportlapjait, de az or­szággyűlési és a helyi választásokon induló pártok, szervezetek és egyéni jelöltek ígérvényeit is. Tudom, hogy sok pénzt áldoznak saját zsebükből!?) erre, így hát nemcsak elolvasom a postaládámat meg­tömő szórólapokat, kiadványokat, hanem el is teszem. Ám, hogy jól döntsek a következő választásnál, előtte a korábbi kampányígé­reteiket is visszaolvasom. S általánosíthatom, hogy a szép az túl szép, ami meg nem történt meg, arról szó nem esik... Viszont így már tudom, hogy kire szavazzak! Mindenkit arra biztatok, hogy menjen el voksolni, de jól nézze meg és tudja, hogy kire ikszel. Mert az utcai „osztálytablókból” csak egy „diák” marad, viszont az négy évig. — Szerintem kihasználhat­juk például akár koncertek rendezésére. Nagyobb, ko­molyabb koncerteket eddig úgyis csak Budapesten tar­tottak. A hagyományos sportrendezvények - mint a kézilabda, foci — mellett akár az extrém sportokban is lehetne gondolkodni. — A fiatalok javára nagyon sokféleképpen fel lehetne használni. Rendezhetnének benne különböző sportver­senyeket, gondolok akár az extrém sportokra, a város ugyanis eléggé elmaradott ezen a területen. Szerintem megoldható lenne a bér­beadás a különböző rendez­vényekre is. — Divatbemutatókat is le­hetne benne tartani pél­dául. Koncerttermünk már van, de egy jó mozit nem ártana működtetni itt, a belváros közelében. A pla­­zában még sohasem vol­tam, nem az én stílusom. Vásárok szervezésére is igen alkalmas helyen van a csar­nok. — Reméljük, ki tudjuk majd használni. Jó lenne, ha Győr fellendülése olyan ívet venne, hogy vidékről még többen bejárhassanak, hiszen akkor a szabadide­jüket ilyen kulturált kö­rülmények között tölthet­nék el. Én bokszmeccseket is szívesen néznék ott. — Sajnos, nem tudom, ki a létesítmény üzemeltetője, de nekem mint gyógytor­násznak is lennének ötle­teim a kihasználására. Ter­mészetesen első helyre a sportot kell tennünk. Ja­víthatnánk ugyanakkor a kihasználtságát vásárok szervezésével, például ka­rácsonykor. Megkérdeztük győri olvasóinkat Hogyan hasznosítaná az új csarnokot? Horváth Attila Kurucz Roland Kulcsárné Kovács Mária Mező Gyula Dr. Szecskai Árpádné tanuló tanuló középiskolai tanár férfifodrász gyógytornász KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Ne csak szidjuk! Ezúton köszönöm meg a Kisalföld Volán személyszállítási üz­letágának, hogy kislányom diákigazolványát kipostázták. Nem tudjuk, hogy hol, mikor veszett el. Valószínű, kicsúszott a bérlet­iokból vagy a 31-es járaton, vagy a buszmegállóban. Miután lá­nyom észrevette, hogy nincs meg, fűhöz-fához kapkodtunk, fel­forgattuk az egész lakást. Teljesen pánikba estünk, hogy most ugyan hogyan, mikor tudjuk pótolni. Ezen rágódtunk, amikor ki­nyitottuk a postaládát. Egy boríték volt benne, lányom nevére cí­mezve. A feladója a Kisalföld Volán Rt. helyi személyszállítási üz­letága. A meglepetéstől szóhoz sem jutottunk. Nem levél volt ben­ne, hanem a diákigazolvány. Köszönöm a megtalálónak, a sofőr­nek (31-es járat), vagy egy utasnak, vagy talán az utca egy embe­rének. Lám, igenis vannak ilyen emberek, akiknek fontos a másik, az idegen­ végéig, tehát a matrica naptári hónapra szól, nem úgy, mint a heti, ami hét napra érvényes. Ez az én esetemben 4 napot jelentett vol­na. Mivel két hétre mentem szabadságra, hamar kikombináltam, hogy mit tehetek. Máskor jól meggondolom, és a szabadságomat egy naptári hónapon belül bonyolítom le. Vagy: az oda-vissza út egyik részét mellékúton teszem meg, és akkor elég lesz a heti bér­let. Vagy: veszek kétszer egyhetes matricát, ami nem kis költség, több mintha havi matricát vettem volna. Persze adhatnának 30 napos „havi” matricát is, de az jó lenne az utasnak, ez a megoldás pedig többet hoz az autópálya üzemeltetőjének. Mit mondjak? Jól kifundálták. Dr. Demetrovics Szilárd, Pér Embertelenség Borzasztó embertelenségről olvastam a Kisalföld október 11-i számában. Nem emberhez illő cselekedet, amit az elkövető(k) tett(ek). Mert a másokkal, valakivel vagy valamivel való törődés te­szi az embert igazán emberré. Számomra érthetetlen és felfogha­tatlan, hogy miért kellett kiirtani azokat a szegény kutyákat. A problémákat más módon is meg lehet és meg is kell oldanunk. A tett nem épelméjűségre vall. Szegény kutyáknak ugyanúgy joguk van élni, mint az embereknek. Ők ugyanúgy léteznek és éreznek. Ön, aki elkövette e cselekedetet, képzelje magát a kutyák helyébe. Bizonyára nem tudja, milyen az, amikor hazamegy a munkából és a kutyája rohan ön felé és örömtől repeső hangon eszeveszettül ugat és csahol, annyira örül. Biztosan azt sem tudja, milyen az, amikor kedvence enni kap és körbeugrálja, majdnem a nyakába ugrik, vagy hátulról a papucsába lép, miközben ön majdnem hasra esik, de nem tudná bántani érte. Nem tudja, milyen az, hogy ha valami baja van vagy csak rossz a kedve, a kutyája odabújik önhöz és a térdére hajtja a fejét, felteszi az egyik lábát, mintha megérezné, hogy ezt kell tennie. Valószínűleg arról sincs tudomása, hogy ő is csak egy esendő lény, akinek ha fáj valamije, szeretetre, melegségre és simogatásra vágyik. Az ilyen ember nem érdemli meg, hogy sze­ressék, nem érdemel semmit a világon, még azt sem, hogy ember legyen! Amit tett, az bűn. Ami önre vár, az a bűnhődés. Kívánnám, hogy szenvedjen úgy, ahogyan ezek az állatok szen­vedtek. Bűnhődjék meg úgy, hogy hátralévő életére kísérje az a tu­dat és lelkiismeret-furdalás, hogy ölt! Ha már a büntetésre nincs mód. Név és cím a szerkesztőségben Major Laura, Győr Mit mondjak? Alapítványunk betegek védőotthonára gyűjt. Egy ismerős épí­tőipari vállalkozónak (kis céget vezet, minden dolgozóval szemé­lyes kapcsolatban áll) is kértem a segítségét, adtam neki csekket. Azt mondta, a cége már eleget adakozott, de elteszi a munkásai­nak. Elég furán nézhettem rá, mert folytatta. Elmondta, ha egyik dolgozója hibázik, és emiatt pénzmegvonással bünteti, azt úgy te­szi, hogy alapítványi csekkre fizeti be (a munkás nevén) a büntetés összegét, így az illető alapítvány gyarapodott, a dolgozó adóalapját csökkenti a befizetett összeg, és nem vádolhatja a főnököt, hogy azért büntet, mert nem akar fizetni a munkájának. Mit mondjak? Nagyon frappánsnak és követésre méltónak találom ötletét. Nyári szabadságom a hónap fordulójára esett, az utazás előtt el­mentem autópálya-matricát venni. Kérdésemre közölték, hogy a havi matrica nem mától harminc napig szól, hanem csak hónap 2002. október 18., péntek Szép lenne A Napóleonnal vívott csatában elesett magyar, osztrák és francia katonák tiszteletére emelték a csata színhelyén, Kismegyernél lát­ható hősi emlékművet. Ez a talán kissé elfelejtett, nem a város köz­pontjában álló emlékmű szerényen meghúzódik a város déli ha­táránál, a veszprémi országút mellett. Sokak véleményét írom le, amikor azt mondom, megérdemelné ez az emlékmű és a hozzá kapcsolódó esemény, hogy kiemeljük környezetéből és felhívjuk rá a figyelmet, egyszerűen úgy, hogy néhány reflektorral esténként megvilágítjuk. Ezzel nemcsak az elesettek előtt tisztelegnénk min­dennap, hanem a városba arról belépőt is egy kellemes látvány fo­gadná mindjárt a város határánál. Horváth Mária, Győr NYILATKOZAT Az 1994-ben alakult Győri Polgári Kör (Egyesület) alapító tagjai nehezményezik, hogy a 2002. évi hely­­hatósági választáson polgármesterjelöltet állított a „vezetőség". Velünk nem közölték, és nem kérték hozzájárulá­sunkat, túl azon, hogy az alapszabály 3/c. pontja szerint csak egyéni képviselőjelöltek állítását fogadta el az alapító tagság. Polgármesterjelölt állítását ellentétes­nek tartjuk a Győri Polgári Kör eredeti célkitűzéseivel. Ezen túlmenően pedig az alapításkor elfogadott, illetve támogatott elgondolásokhoz, és az akkori Győri Polgári Kör kezdeményezőjének szellemiségéhez mél­tatlannak és összeegyeztethetetlennek tartjuk a mostani vezetés döntését. Ezért nem támogatjuk Sárai Anikó polgármesterjelöltként való indítását. HATÁROZOTTAN KIJELENTJÜK, HOGY A VÁLASZTÁSON INDULÓ GYŐRI POLGÁRI KÖRNEK SEMMI KÖZE NINCS AZ ORBÁN VIKTOR ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT POLGÁRI KÖRÖK MOZGA­LOMHOZ. Győr, 2002. október 18. A Győri Polgári Kör alapító tagjai: Cserhalmi József, Csúri Györgyné, Csúri György, Horák Mihály, Horváth Vilmos, Csizmadia Viktor, Horváth László, Klesitz Béla, Tóth Ferencné, Tóth Ferenc, Keszler Ádám, Magyar Vilmosné, Prém Elek. 20379324

Next