Kisalföld, 2004. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-24 / 20. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON - A MATÁV TÁMOGATÁSÁVAL NAPI MELLÉKLETEK : Hétfő A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY­ÍR I­­.­­ Szerda rANDEVÚ Csütörtök BIZALMASAN Péntek . SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JANUÁR 24. WWW.KISALFOLD.HU A SZEGEDI CSILLAGBAN ÜL A HÍRHEDT NÉGYSZERES GYILKOS, LEGHAMARABB 2011 MÁJUSÁBAN SZABADULHAT Bene László életfogytiglan A Csillag börtön magánzárkájában életfogytig tartó bün­tetését töltő Bene László az utóbbi időben Rózsa Sándor életének kutatásával töltötte napjait, amihez a könyv­tárban számos könyvet talált. Bene sajátos párhuzamot vont Rózsa Sándor és saját maga között: úgy gondolja, míg előbbi a betyárok királya, addig ő a gengszterek feje­delme. Amikor a beszélőben, az üvegfal másik oldaláról in­terjút adott nekünk, már az elején leszögezte, csak Rózsa Sándorról kérdezhetem. Fel­vesszük a telefont. Szemben egy megfáradt, madárcsontú, idősödő férfi ül. Amikor be­szélgetünk, egyenesen a sze­membe néz. Lobog a tekin­tete, évfordulójáról is meg kellene emlékezni. - Hogyan? - Egy emléktáblával. Móra Ferenc azt írta róla, hogy leg­alább harminc embert meg­ölt, mégis emberibb volt, mint a világtörténelem más koro­nás haramiái. - Miért pont Rózsa Sándor? - Százévenként szükség van egy vezérre. - Nem gondolja, hogy az ön személye másra emlékezteti az embereket, nem a betyárki­rályra? - Igen, de elvárom. - Rózsa Sándor a betyárok királya volt, ön a gengszterek királyának vallja magát. - Nem rólam kellene be­szélni, de valóban, gengszter vagyok. Mégsem ítéltek ha­lálra. Igaz, Rózsa Sándort sem akasztották fel, a szamosújvári börtönben halt meg. Ágyban, párnák közt. Azt is hallottam, hogy Ferenc József annyira félt tőle, hogy halála után levágták Rózsa Sándor fejét, hogy az ártó szellemet elpusztítsák. - Amikor önt elítélték, már nem volt Magyarországon ha­lálbüntetés. - Igen, ez így van. Rózsa Sándor idejében sok betyárt felakasztottak, a talpuk alatt fütyült a szél. Rózsa Sándor mégis kegyelmet kapott. Két­szer is. - Kossuth Lajos is kegyelmet adott neki. - Hogy szabadcsapatot szer­vezzen a bandájából. Egyéb­ként, ha a cellámban beszél­gettünk volna, kitettem volna oda Rózsa Sándor képét, és gyertyát gyújtottam volna. - Nagy levelező hírében áll. Sok levelet ír az újságoknak. Nem tart attól, hogy egy idő után nem veszik komolyan? - Ismeri az oroszlánt, csúcs­ragadozó. Az vagyok én is. Oroszlán. Ha nem kapom el a zebrát, elkapom a következőt. Úgyis mindig jön valami. - És ha már nem lesz érdekes a Rózsa Sándor-sztori? - Ötven évre való munkám van. Hiszem, hogy ez fontos. - Hisz? - Igen. - Istenben vagy önmagá­ban? - Magamban. De most nem erről kellene írnia. Azt sze­retném elérni, hogy Rózsa Sándornak emléktáblát állít­sanak. Ha nem tudják a sze­gediek, hogy milyen volt a múltjuk, akkor örökre gyere­kek maradnak. NYEMCSOK ÉVA FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Bene László a szegedi Csillag börtönben tölti büntetését. BŰNLAJSTROM Donászi Aladár, Bene László és társai ügyében a Legfelsőbb Bíróság 1996 januárjában hirdetett jogerős ítéletet, melyben négy gyilkosság, gyilkossági kísérletek, pénzszállító autók elleni tá­madások és több más bűncselekmény miatt az első- és másodrendű vádlottat életfogytig tartó fegyházbüntetéssel súj­tották. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a büntetett előéletű Donászi és Bene 1989 óta követett el közösen vagyon elleni bűncselekményeket szerte az országban, majd hamis útlevéllel Bécsbe mentek, és ott fegyvert vásároltak. Donászi 1991 júniusában a győri vízmű pénzszállító járművének kísérői közül egy rendőr főtörzsőrmestert halálosan, társát pedig súlyosan megsebesítette és 870 ezer forintot zsákmányolt. Nem egészen egy évvel később pedig már Donászi és Bene együtt támadta meg a budai Skála Áruház pénzszállító járművét. Donászi volt az, aki lelőtte a pénzkísérőt, egy 21 éves egyetemi hallgatót. A támadásban két további személy megsebesült, a járműben azonban ezúttal csak üres pénzeszsákok voltak. Donászi és Bene 1992 novemberében újabb akcióra készülve lőgyakorlatot tartott a Sárszentmihály melletti erdőben. Eközben két vadász a közelükbe tévedt és a bűnözők a lebukástól tartva mindkettőjüket lelőtték. A páros megtámadta és kirabolta még egyebek mellett az újpesti Alfa Áruház pénzszállító autóját, a soroksári postát és több mint tízmillió forintot zsákmányolt. Donászi Aladár 2001 augusztusában öngyilkosságot követett el a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben. Bene László a szegedi Csillag börtönben tölti büntetését, leghamarabb 2011 má­jusában szabadulhat. A külvilág eseményeit ismeri: cellájában televízió van, és újságot is olvas. Magánzárkájából évek óta nem jár ki, még a napi egyórás sétát sem veszi igénybe. A börtönben nem végez munkát. Sokat olvas. Egy időben filozófiai tanulmányokat folytatott, Nietzsche munkássága iránt tanúsított kiemelkedő érdeklődést. Az elmúlt időszakban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Rózsa Sándornak emléktáblát állítson Szeged városa. - Ismeri azt a legendát, hogy Rózsa Sándor lova fordítva volt megpatkolva? - Hogyne, azért, hogy ami­kor jön, akkor is úgy látsszon, hogy megy. - Mióta foglalkozik a betyár­történelemmel? - Pár hónapja. Egy össze­állítást is készítettem, de nem tudom most önnek odaadni. - Azt mondják, párhuzamot von a betyárok királya és ön­maga között. - Ennek a beszélgetésnek nem Bene Lászlóról kellene szólnia. Szeged hét éve ad nekem otthont, egy cellát. Ezt szeretném azzal meghá­lálni, hogy felhívom a szege­diek figyelmét arra: idén nemcsak a nagy árvíz évfor­dulóját ünnepük, hanem Ró­zsa Sándor halálának 125.­­ Az olvasók biztosan azt kívánják, hogy itt haljak meg a börtönben. Nem vágytam Szegedre, ők sem vágytak rám. De hogy Adyt idézzem: „új időknek új dalai...” Nem az én személyem a fontos, hanem Rózsa Sándoré. Ha megenge­dik, hogy a cellámban fogad­jam önt, egy szál rózsát nyúj­tottam volna át, József Attilát idézve: „Karóval jöttem, nem virággal...” - Sok idézetet és aforizmát ismer. - Igen, de nem ez a fontos. Energia, értelem, büszkeség. - Mire gondol? - Ha bejön az őr a cellámba, én kihúzom magam. Egyenes derékkal állok. Ezt elvárom az őrtől is. - Ez mentalitásbeli különb­ségből is fakad. Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyva jogerős ítéletet hirdetett csütörtökön Donászi Aladár, Bene László és társaik bűnügyében a Legfelsőbb Bíró­ság Berkes György vezette ta­nácsa. Ennek értelmében Do­nászi és Bene életfogytiglani büntetést kapott, amelyből legalább húsz évet kell letölte­niük. A két férfi számláját több emberélet terheli. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság csütörtökön helybenhagyta, ám nem látta indokoltnak a különös kegyetlenség vádba vételét. Bene László részvételét pedig több esetben társtettesség helyett bűnsegédséggé minősítette. Indoklásában a bíró kiemel­te: nem merült fel a testület ál­láspontját jelentősen befolyá­soló újabb adat. A testület ezért - elutasítva az ügyész 25 évre súlyosbításra és a véde­lem 15 évre enyhítésre vonat­kozó kérelmét is - helyben­hagyta a korábban meghozott ítéletet. Utalt rá: az első- és másodrendű vádlott cselekmé­nyeiben - amelyekre tudatosan készültek - már megjelentek a profi bűnözésre utaló jelek, az emberéletet pedig semmibe vették akcióik során. A kisebb változások ellenére a bíróság éppen ezért az adott keretek között kiszabható legsúlyosabb ítéletet rótta ki rájuk. KISALFÖLD, 1996. JANUÁR 26. JOGERŐS ÍTÉLET A DONÁSZI-BENE-ÜGYBEN N­em különös kegyetlenség?

Next