Kisalföld, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-25 / 71. szám
12 Szieszta www.kisalfold.hu FORGÁCS PÉTER JÁSZAI-DÍJAS: ÉLETEM LEGSZEBB NAPJAIT ÉLEM ! Újra „éhes” vagyok A harmonikaszó elhalkult a színpadon és a koldus fáradt hangon énekelte a dal utolsó sorait: „Jó estét, nyár, jó estét, szerelem...” A konferanszié az előadás menetének megfelelően egy pénzdarabot ejtett a gyűrött cilinderbe. Ezen a március 15-i estén nem csak ez volt a színész jutalma. Az est műsorvezetője, Korcsmáros György bejelentése nyomán a nézők, a színész kollégák percekig ünnepelték a koldust alakító színészt. Forgács Péter Jászai-díjat kapott! - Nagyon meghatódtam ezekben a pillanatokban, és a legjobban annak örültem, ahogy a közönség reagált a bejelentésre. Az ünneplésből kiéreztem az emberek szeretetét, a taps azt üzente, hogy megérdemelten kaptam a Jászai-díjat. Eddig hét alkalommal terjesztettek fel az alakításaim nyomán a díjra és most nagyon boldog vagyok, hogy győri színészként vehettem át ezt az eddigi pályám csúcsát jelentő elismerést. Régi szokás ilyenkor a szakmában fanyalogni a díjak odaítélésén. Sokan gratuláltak és igazi elismerésnek érzem, hogy nem hallottam irigy, rosszindulatú megjegyzéseket. Hat esztendeje játszom a Győri Nemzeti Színházban. Nagyszerű prózai és musicalszerepeket alakíthattam az itteni színpadon. Korábban fővárosi színészként a győri szerepeim sokszorosát játszhattam el, de úgy érzem, az itteni munkáim teljesítették ki a művészetem. Ami külön öröm számomra, hogy a színészeten túl az Adáshiba és A vöröslámpás ház rendezőjeként is bemutatkozhattam a szakma és a közönség előtt a győri teátrumban. Életem legszebb napjait élem. Szívem szerint csak rendezéssel foglalkoznék mostantól. Remek érzéseket és lazaságot ad ez a fajta munka. A következő évadban újra rendezhetek, köszönhetően Korcsmáros György barátomnak és ez boldogsággal tölt el. - Édesapja a hetvenes évek derekán a Kisfaludy Színház tagjaként szórakoztatta a nagyérdeműt Győrben. Foglalkoztatja-e a gondolat, hogy mit szólna a díjához, ha megérhette volna ezt a sikert? - Fiatal, pályakezdő színész voltam, amikor elveszítettem őt. A vizsgaelőadásomról hazafelé autózva egyeten szóval sem méltatta a munkámat. Nem tartott túlságosan tehetségesnek és a kezdeti alakításaimat mindig kritizálta. Sajnos 1981-ben meghalt és azóta minden szerepemet neki ajánlom a színpadon és a Jászai-díjat is képletesen a sírjára helyeztem. Nagyon fáj, hogy ezt nem érhette meg. -A Színészlexikon oldalakon keresztül sorolja a prózai és musicalszerepeit. Ön hova sorolja magát? Prózai vagy musicalszínész valójában? - Csak egyszerűen színésznek tartom magam. A Jászai-díj elérésekor azt vallom, hogy ilyenkor a színész sokoldalúságát kellene díjazni. Én prózai színésznek hiszem magam, aki talán jól is énekel és zenél is. Hiszek a színész öszszetettségében. Talán tizenöten vagyunk a szakmában, akik azonos színvonalú teljesítményt tudunk nyújtani bármelyik műfajban. Talán ezt a sokféleséget, árnyaltságot kellene díjazni. Az Antigoné hírnökének szerepe hozta meg számomra azt a szakmai sikert pályafutásom hatodik évében, amellyel én is elégedett voltam a magam állította színvonalon, a Beatles-vállalkozásunk volt a második jelentős mérföldkő 1988-ban, ami az ismertséget is meghozta. Meghatározó volt a Sakk című musical, A nyomorultak és a Miss Saigon. Forgács Péter szerint az a jó színész, aki össze tudja tenni az életét és a szerepet. - Győrben sokak szerepálmait játszhatta el. Volt Javert A nyomorultakban, a profeszszor a Miss Saigonban... - Valóban a legmeghatározóbbak ezek a szerepek voltak a pályámon. Mindig úgy jutottak eszembe, hogy talán valamikor jó lenne eljátszani ezeket. Korábban elmentek mellettem ezek a szerepek. Számomra nagy mázli, hogy olyan darabokat tűzött műsorára a Győri Nemzeti Színház, amelyek nagy sikerek voltak a fővárosban és nekem megfelelő szerepeket is hordoztak. A Miss Saigont két évadon keresztül játszani nekem a legnagyobb boldogság volt. - Az interneten tizenötezren olvasták a honlapját, ünnepli a közönség, megvárják a művészbejárónál... Mit jelent önnek a sztárság? - Szerintem sztárság nem létezik idehaza. Talán ennek a szele a műfajban Malek Andreát és Szulák Andreát érintette meg. Elképesztő, hogy mi volt körülöttük... Csodálatos érzés, hogy engem is szeret a győri közönség, de ez nem sztárság. De az sem, ahogy autózom a Szentendrei úton, és a pirosnál int a mellettem álló autó sofőrje, hogy húzzam le az ablakot és felteszi a kérdést: „Magának nem Olaszországban kellene lennie?” Ugyanis a Barátok köztben ez volt a szerepem. Nem szeretném, ha a magánéletemről cikkeznének a bulvárlapok, bár ezt kéretlenül is megteszik. Amikor kiégett a lakásom, tizenöt újság keresett meg, hogy nyilatkozzam a bajomról. Ha ezt megtagadtam, azt mondták, úgyis megtudják a tűzoltóságtól az információkat. Van nekem zaklatóm is. Na, ebből a sztárságból nem kérek! - Budapest, Győr, Miskolc és Záhonytól Szombathelyig az ország szinte valamennyi színpadán játszik az év folyamán. Hogy viseli ezt a soklakiságot? Gondolt már arra, hogy mi lenne, ha nem színészként és nem így keresné a kenyerét? - Szakács. Imádok főzni a barátaimnak és az asztali örömöket sem vetem meg. Egyszer egy tévéműsorban azt mondtam, hogy engem friss rántott csirkével, petrezselymes újkrumplival és uborkasalátával meg lehet venni. Ezért egy alkalommal valahol vagy huszonöt kilónyi rántott csirkével és egy lavórnyi újkrumplival vártak. Az egyszerű pórias ételeket szeretem. Imádok főzni, ez és a zene is teljesen kikapcsol. Sajnos a színészzenekar Bubik István halála után nem igazán működik, de a Beatles-emlékzenekar rövidesen újra hallat majd magáról. A gitárom mindig itt van velem Győrben. - A pályafutása alatt megfogalmazta magának színészi hitvallását? - Igen, de ez nem mindenki számára szimpatikus. Egyesek szerint a szókimondásom párosul ilyenkor az állítólagos nagyképűségemmel. Nem erről van szó, csak egyszerűen nem bírom az „álszínészetet”. Nem hiszek az úgynevezett „munkás" színészekben, akik minden szerepet, minden mozdulatot kidolgoznak és a partnerrel nem törődnek, nem képesek improvizálni. A lehetséges kereteken belül én szeretek kísérletezni a színpadon. Számomra fontos a lazaság a szerepeimben, melyeket sohasem játszok el kétszer ugyanúgy. POZSGAI JÁNOS FOTÓ: H. BARANYAI EDINA KISALFÖLD 2006. március 25 szombat Élete a színházteremtő alkotói munka Megyénk a március 15-i nagy állami kitüntetések közül két művészeti díjjal gazdagodott. Mindkettő Győrbe került, az egyik a nemzeti, a másik a Vaskakas Bábszínházba. Mindkét díjat Jászai-díjnak hívták még négy évvel ezelőtt is. Akkor azonban a bábos művészeti szakma kérésére az ő Jászai-díjukat a magyar bábművészetért rengeteget dolgozó Blattner Gézáról nevezték el. Ezt az elismerést kapta meg színházteremtő, közösségépítő, művészi, dramaturgi, rendezői és színészi munkájáért Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatója. Az igazgatónő, mint mindig, ott sürög a bábszínházban. Tárgyal, egyeztet, telefonjával a fülén országos fórumokon képviseli a győrieket, majd folytatja a legutóbb elkezdett mese írását. Ezt követően irány a próbaterem. Hol rendezőként, hol színészként kell helytállnia. Reggel nyolctól éjjelig így ki is telnek a napok. Persze egy kis beszélgetésre azért marad idő. Kocsis Rozi még most is meghatottan mesél azokról a gratuláló levelekről, táviratokról, amelyek a díj átvétele után várták az irodájában. Szakács Imre, a megyei közgyűlés elnöke, Balogh József, Győr polgármestere szinte az elsők között kívánt még több díjat, még több sikert személyesen számára és a bábszínháznak is. „Lázár Ervin már a kitüntetés napján írt egy e-mailt nekem: »Drága Rozi! Meggézázása alkalmából fogadja örömteli gratulációmat. Sok szeretettel további jókat kívánok: Lázár Ervin.« Még most is sírnom kell, ha elolvasom. Alig hiszem, hogy ezt a díjat én kaptam. Természetesen örülök, ám tudom, hogy nagyon sok kollégám megkaphatta volna az országban.” Azért talán mégsem véletlen, hogy az országban kiosztott két Blattner-díj egyikét pont ő kapta. A Vaskakas Bábszínház nyolc éve alatt (amióta Kocsis Rozi az igazgatója) a magyar bábszínházak elitjébe küzdötte fel magát. Ismerik nevüket mindenhol, sőt, a külföldi fesztiválok egyik legsikeresebb hazai csapataként is számon tartják őket. Arról nem is beszélve, hogy a megyeszékhely kulturális életében már jóval többek, mint bábszínház. Ha megmozdulás, esemény van, elsők között kérik fel őket a kreatív munkára és az aktív közreműködésre. „A díjat azt hiszem, én vettem át, de nem én kaptam. Pontosabban nem csak én kaptam. Ez az elismerés annak a közösségnek is szól, amelynek a vezetője vagyok. Nélkülük, az ő elhivatottságuk nélkül nem tudtunk volna idáig eljutni. A színház közösségi műfaj. Hiszen a nagy közösségnek - hívjuk közönségnek - játszunk, alkotunk úgy, hogy közben egy jól működő kisebb közösségnek, a társulatnak vagyunk tagjai. Győr remek lehetőséget adott számunkra, amikor a belvárosban otthonra találhattunk. Ma már ez az otthon is kicsi lett számunkra. Évente csaknem negyvenötezer gyerek és felnőtt nézi meg a darabjainkat, vesz részt foglalkozásainkon. Az egyetlen igazán előadásra alkalmas teremben mindössze százhuszan férnek el kényelmesen. Kiszámolható, hányszor kell felmennie a függönynek, hogy minden érdeklődő számára bábszínházi élményt nyújtsunk.” Kocsis Rozi az elmúlt évek sikerének tartja, hogy sikerült a Győri Nemzeti Színház jó pár művészét is bevonni különböző produkciójukba, így bizonyítva be, hogy színház csak kétféle lehet: jó és rossz. A bábos és igazi színész közti megkülönböztetés már rég a múlté! Játszott a Vaskakasban Szikra József, Jáger András, hangját kölcsönözte a rátóti falu bírójának Ács Gyula. „Remélem, ez tovább folytatódik. Azt tapasztalom, a színházi együttműködés mindenkinek jót tesz. Frissebbek leszünk tőle.” Külföldről rendszeresen érkeznek vendégrendezők Győrbe. Az ő munkájuk révén szintén erősebb, mozgékonyabb lesz a társulat. Ráadásul rendszeresen hívják meg őket ezekkel a darabokkal a nagy bábos nemzetközi fesztiválokra. Ahol a Vaskakas már számtalan díjat nyert. „Hiszek benne, hogy szükség van az állandó megújulásra. A művészeknek is kell az inspiráció. Ezért is hívunk rendezőket külföldről is. A bábművészet más országokban nagyobb tradíciókkal rendelkezik, mint Magyarországon. Ám rohamléptekkel érjük utol őket, ha figyelünk rájuk. Csehországban, Lengyelországban nem csupán a gyerekek számára fontos az ilyen színház. A felnőtteknek is vannak bemutatók.” Kocsis Rozi igazgatósága alatt számos felnőttdarabot is bemutatott a bábszínház. Most is sikerrel játszanak egyet, Kálmán Imre Csárdás királynőjének bábos változatát. „A díjamat a Vaskakas Bábszínháznak köszönhetem. Szeretném ezt továbbra is megszolgálni. Még több gyerekkel megkedveltetni a színházat, még több pedagógusnak, tanárnak, óvónőnek segíteni azzal, hogy az általuk oktatott gyerekeknek jó példákat mutatunk. Megismertetjük őket a mese szépségével. Bízom benne, hogy Blattner Géza is úgy gondolja valahol a bábos mennyországban: nem került rossz helyre a róla elnevezett díj.” Fábián KOCSIS ROZI SOKORÓPÁTKÁN SZÜLETETT. ELVÉGEZTE A JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM TANÁRKÉPZŐ KARÁT MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM, ÉNEK-ZENE SZAKON. EZUTÁN AZ EGYETEM BÖLCSÉSZTUDOMÁNYI KARÁN IRODALOMTÖRTÉNETBŐL IS LEDIPLOMÁZOTT, MAJD A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM MŰVÉSZETTUDOMÁNYI KARÁN A SZÍNHÁZELMÉLETI SZAKON. HÁROM DIPLOMÁJA MELLÉ MEGSZEREZTE A NEGYEDIKET IS, AMELYRE TALÁN A LEGBÜSZKÉBB, EZ A BÁBSZÍNÉSZI OKLEVÉL. EDDIG TIZENHAT MESEDARABOT ÍRT, VAGY KÉSZÍTETTE EL DRAMATURGIÁJÁT, SZÍNÉSZKÉNT ÉS RENDEZŐKÉNT TÖBB MINT HARMINC DARABBAN DOLGOZOTT. „Ez az elismerés annak a közösségnek is szól, amelynek a vezetője vagyok. Nélkülük, az ő elhivatottságuk nélkül nem tudtunk volna idáig eljutni."