Kisalföld, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-29 / 100. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, ÚJSZÁSZI ILONA ■ 2006. ÁPRILIS 29. www.kisalfold.hu NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek KISVADFOI­D Kazinczy követői szerint van félnivaló A média, a katedra és a szépirodalom jeles képviselőivel beszélgettünk a Kazinczy-verseny apropóján arról: milyen veszélyek fenyegetik manapság a magyar nyelvet? Török Annamária, Bencédy József és Szakonyi Károly idén is tagja volt a „Beszélni nehéz” című megmérettetés bí­rálóbizottságának. A szép beszéd megszépíti az embert A hangjáról híres Török An­namáriát arcról is jól ismer­hetik, akik többször megfor­dultak a győri döntőn, mivel általában a Kazinczy-díjas rá­dióbemondó vezeti a vasár­napi gálaműsort.­­ A kedvenc szavaim, akár­csak Kosztolányinak, azok, amelyek az érzelmekre hatnak. A beszéd azonban nem csak szavakból áll: valóban nehéz beszélni, ahogyan a verseny cí­me is kifejezi. A Kazinczy-ver­­senyen idén is azt tapasztal­tuk, hogy a döntőbe jutott fia­talok kiejtésbeli problémákkal már nem küszködnek. - Ha ön kereskedelmi rádió országosan ismert munkatársa lenne, gondolkodás nélkül mé­diasztárnak titulálhatnánk. A nevével és munkásságával ösz­­szefü­ggésben viszont a szó elég komikusan hatna... -A sztár szó széles körű nép­szerűséget feltételez, amelyre valóban nem törekedtem. Nagy embernek sem tartom magam. Őszintén bevallom: nem nézek kereskedelmi tévé­műsorokat, nagy részükkel ta­lálkoztam, rögtön el is pártol­tam tőlük. Jelentős részük ar­ról szól, hogy mások hogyan élnek. Mintákat keresünk, és ahelyett, hogy azzal foglalkoz­nánk, hogy mi hogyan élünk, mások életére fordítjuk azt az időt, amit a sajátunkra és kör­nyezetünkre kellene fordítani. - Tehát a saját életünk volna a lényeg. Akkor miért fontos egyáltalán szépen beszélni? Változik attól az életünk? - Önmagától a beszédtől nem. De aki megtanulja szé­pen ejteni a szavakat, válasz­tékosan fejezi ki magát, az ma­ga is szebbé, finomabbá válik, akár Elisa a My fair Ladyben. És ha már időt, energiát, pénzt fordítunk arra, hogy szebbé, ápoltabbá váljunk, akkor mi­ért gondoljuk, hogy erre nin­csen szükség? De a lényeg nem a nyelvben van: az élet­módunkat kell csiszolni, tö­rekedve arra, hogy értelmes céljaink legyenek. A művelet­­lenségből kultúrálatlan be­széd születik, míg a műveltség megszépíti a nyelvet. Trágárkodni csak szépen és helyesen Szakonyi Károly Kossuth-dí­­jas író szintén állandó zsűritag a győri döntőben. Fő művei, a Túl a városon és az Adáshiba nem veszítenek népszerűsé­gükből. - A társadalmi átalakulás közben még inkább kiélező­dik a probléma, hogy az ér­telmiség keveset törődik a nyelvvel. Nem tudom, hogy a Kazinczy-verseny és a már több, hasonló mozgalom fel­vehetné a versenyt a káros hatásokkal, de az biztos: ha ezek nem volnának, semmi sem volna. - Káros hatások mindig is voltak. Ma mitől kell külö­nösképp félteni a nyelvet? - Szerencsére a magyar nyelv képes az önvédelemre. Mégis, a globalizáció, az EU-adminisztráció által be­épülő angol áramlatokat na­gyon erősen felül kell bírálnia magában mindenkinek. A ha­tás egyébként ugyanúgy fe­nyegeti az összes tagállam né­pét, pedig közös nyelv nélkül nincs nemzet. Hozzáteszem: a beáramló angol szavak nem­csak a többi nyelvre nézve ká­rosak, de magára az angolra is. Óhatatlanul eltorzulnak, és et­től előbb-utóbb felhígul a nyelv. Mindennek ellenére azt hiszem, ez sem a legfőbb probléma. A magyar nyelvet leginkább fenyegető veszély a káromkodás, de főként a trá­gárság. A trágár szavak - már-már kötőszavak - olyan polgárjogot nyertek, amire so­ha nem volt példa. Az igény­telen, tiszteletlen beszéd mindannyiunk lelkére kihat. Szakonyi Károly: - A magyar nyelv képes az önvédelemre. - Viszont akik színházba jár­nak, joggal mondhatják, hogy trágár beszédben lassan a szép­írók, főként a színpadi szerzők járnak az élen. Mi a különbség a szép és a csúnya káromkodás között? - A káromkodás alatt az is­tenkáromlást értem, az nem lehet szép. A trágárság más té­ma. A Csirkefej című darabból például csak úgy ömlik a mo­csok. Viszont Spiró Györgynek éppen az volt a szándéka, hogy egy réteget mutasson be: az út­­széli beszéd útszéli életformát tükröz. Lehet odaillőn trágár­kodni, de nagyon veszélyes műfaj. Valóban meglepődhet ma az, aki régen volt színház­ban: a fiatal szerzők jó része kordivatnak tekinti ezt és a puszta polgárpukkasztás ked­véért halmozza a csúnya sza­vakat, amiknek így egyetlen jellemzője az öncélúság. Igen, ez a jó szó: az öncélú trágár­ságtól kell a szépirodalmat megmenteni. És sajnos renge­teg a vadhajtás. Rugalmas és „király” a nyelvünk Bencédy József a Lőrincze­­díjas, nyolcvanöt esztendős nyelvész a kezdetektől tagja a bizottságnak. A mozgalom lé­nyege ma is ugyanaz, de a szempontok változtak 41 év alatt.­­Az első, talán úgy hat évben a hangképzésre, a kiejtésre he­lyeztük a hangsúlyt. Péchy Blanka ezt tartotta igazán fon­tosnak, és azt szerette volna, ha már-már „apróhirdetése­ket” olvastatunk fel a verseny­zőkkel. Szerencsére sikerült ezt kivédeni. Utána következett egy tízéves szakasz, amikor már a hangsúlyozás, a hanglej­tés volt a lényeg. És körülbelül húsz éve tart a beteljesedés időszaka, amikor már a szöveg egészének hiteles közvetítését tartjuk szem előtt. Ez a beszéd lényege. - Mivel egyik legrégebbi zsű­ritagja a versenynek, önnek te­hetem fel a legfontosabb kér­dést: hatással lehet a Kazinczy­­verseny a köznyelvre? - Nem tudom. Csodára nem képes a verseny. Mégis pró­báljunk meg számolni. A dön­tőbe kerül százötven diák, akik előtte a megyei és iskolai meg­mérettetésen is részt vesznek. Ez sok ezer szép beszédre tö­rekvő ember, s velük vannak a felkészítők, a buzdító szülők, ennek kell hogy legyen hatása, még akkor is, ha ez a szám is Bencédy József.­­Az angol előbb-utóbb meghódítja a hivatali, az üzleti beszédet, eltörpül a tíz-tizenötmillió mellett. - Szakonyi Károly említette az imént a nyelv önvédelmét. Muszáj félnünk az idegen sza­vaktól, amelyek mindig is el­árasztották a magyart? - Igen, szerencsére páratla­nul rugalmas a nyelvünk: kive­ti magából azt, ami nem élet­képes, és pillanatok alatt saját­jává formálja az idegen szót. Példa erre: az akadémiai bi­zottság felmérése szerint ezer­négyszáz számítástechnikai kifejezésből tíz év alatt ezer­kétszázat magyar szóvá tett a köznyelv. Rengeteg jövevény-Radnóti Miklós 1942 májusában kelt leve­lében így írt: „A szo­bám falán három »családi kép« van, három fényképmáso­lat. Barabás egyik meglehetősen ismeret­len Arany-festményé­nek másolata, ugyan­erről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégi­ben felfedezett festmé­nyének egy másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csak­nem mindegyik »nem bennfentes«látoga­tóm, de Aranyról is sokan megkérdezik: a nagybátyád? Vagy a rokonod? Igen, fele­lem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy- vagy dédnagy­­bátyáim ők...” szavunk van, felesleges ellenük harcolni. A globalizmus óriási veszéllyel fenyeget. Azzal, hogy a magyar nyelv másod­rangúvá, otthoni nyelvvé vál­hat, míg az angol előbb-utóbb meghódítja a hivatali, az üzleti beszédet. Hogy ez ötven év vagy száz év múlva következne be, nem tudom. De ha megtör­ténik, akkor örülök, hogy én már nem fogom megérni. - A digitális technika robba­násának is köszönhető, hogy soha nem látott mennyiségű szleng keletkezik a nyelvben. Ettől is félni kell? - Nem, mert csak az marad fenn, ami életképes. A hatva­nas évek előtti fiatalság a diák­zsargonokat az érettségi után elhagyta, az azóta felnövekvő generációk magukkal viszik a felnőttéletbe. Mi, nyelvészek általában szeretjük a képszerű vagy szellemes újdonságokat, míg a semmitmondókra - mint például a „kütyü” vagy a „ketyére” - haragszunk.­­ Ismerik a nyelvészek a leg­újabb diákszlengeket? - Na tessék, a huszonnégy éves unokám is mindig ezzel mérgesít. Tőle szoktam érdek­lődni, hogy mit hogyan mond ma az ifjúság. Persze azáltal, hogy tanítok, sok mindent hal­lok a saját fülemmel is. - Mik a kedvencei a mai divatszavakból? - Felderít, amikor a „jóra” azt mondják, hogy „király” vagy „sirály”. Azt is az unokámtól tudom, hogy aki bambul, az „néz ki a fejéből”. Nagyon szel­lemes. LACZÓ BALÁZS FOTÓ: BERTLEFF ANDRÁS Török Annamária: - Az életmódunkat kell csiszolni. A győri Kazinczy-verseny több mint négy évtizede az egyik legrangosabb országos anyanyelvápoló verseny.

Next