Kisalföld, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-29 / 100. szám
12 Szieszta - Hétköznapok www.kisalfold.hu AMI HIÁNYZOTT: UTCÁRA VISZIK A KOMOLYZENÉT Csinnadratta komolyan A győri zeneiskola növendékei maguk szórakozásából mások örömére zenélnek. bi elmúlt években, vagyis inkább egy-másfél évtizedben hozzászokott az ember ahhoz, hogy akárhol jár, mindig szól valami zene, általában az elektronika jóvoltából. így lettünk immunisak a h-moll szvitre, így lettünk beoltva a Kis éji zene ellen, az Igor herceg hallatán is átfut az agyunkon, hogy nem vártunk hívást. VÁRAY LÁSZLÓ, A GYŐRI ÜTŐEGYÜTTES ALAPÍTÓJA ÉS A SZÉCHENYI-EGYETEM ZENETANÁRA ÖRÜL A LÁNYOK KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK: - HA AZ EMBEREK ÉLVEZIK EZT A MUZSIKÁT, AZ AZT MUTATJA, HOGY SZÜKSÉG VAN RÁ ÉS NEM IGAZ, HOGY MA MÁR NEM SZERETI SENKI A KOMOLYZENÉT. NEM IGAZ AKKOR AZ SEM, HOGY A KLASSZIKUS DARABOK NEM VALÓK AZ UTCÁRA. NYUGATON EGYÉBKÉNT RÉGÓTA ÉL EZ A MŰFAJ. ÖRÜLÖK A KEZDEMÉNYEZÉSNEK, MERT ÉPPEN AZ VOLT A BAJ RÉGEN IS, HOGY KÍVÜLRŐL-BELÜLRŐL EGY ZÁRT VILÁGNAK KELLETT A KLASSZIKUS ZENÉT TEKINTENI. NEM CSODA ÍGY, HA AZ EMBEREK NEM SZERETIK BARTÓKOT. NEM TUDOM, A SZAKMABELIEK KÖZÜL HÁNYAN ÉRTENEK VELEM EBBEN EGYET, AZ BIZTOS, HOGY RÉGEN NEM NÉZTÉK VOLNA JÓ SZEMMEL. INKÁBB ÚGY MONDOM, ROSSZ SZEMMEL NÉZTÉK. TUDOM, MERT ÉN IS ZENÉLTEM AZ UTCÁN A KOLLÉGÁIMMAL, ÉS ÉN IS PÉNZT KERESTEM VELE. ÉS NEM GYEREK VOLTAM, HANEM TANÁR. HA VALAKI, HÁT ÉN BÁTORÍTOM A FIATALOKAT. Akik elhúzzák Smetana nótáját Módos Orsolya: - Jó szórakozás nekünk, jó szórakozás a járókelőnek, akinek nem, az pedig úgyis továbbmegy. Ez csak mellékes csapatmunka a zenekari mellett. Egyébként nem jellemző egyikünkre sem, hogy zenei pályára készülne, de hobbiszinten mindenképpen folytatjuk. A csapat előbb-utóbb szétszéled, én az orvosi egyetemre készülök, s rajtam kívül hárman úgyszintén. Nemes Réka: - A tanárok is odajönnek gratulálni, ennek nagyon örülünk. Először persze meglepődtek. Nem éreztem, hogy bárkiben ellenérzést váltana ki az utcai játék, a környező üzletek és a hatóságok felől sem hallottunk visszajelzést. Elvégre most úgyis itt a tavasz, az emberek kiülnek a szabad levegőre, örömük telik a zenében. Sokan kérik egyébként Vivalditól a négy évszakot. Kun Titanilla: - Örülök, amikor azt mondják a tanáraink, hogy ezzel népszerűsítjük a komolyzenét. Sajnos van rajta népszerűsítenivaló, főleg a mi korosztályunkra nézve. A heti egy énekóra nagyon kevés ahhoz, hogy megszerettesse ezt a zenét, pedig biztos, hogy mindenki találna olyan darabot, ami a szívéhez szól. A Moldvát például mindenki szereti. Az emberek a harmóniát keresik a komolyzenében. Horváth Éva: - Nemigen van lehetőségük - még a profi zenészeknek sem - arra, hogy a hangversenytermeken kívül máshol is fellépjenek. Pedig tanúsíthatjuk, hogy volna rá igény. Érdekes egyébként, hogy annak ellenére, hogy egyrészről nincs becsülete a klasszikus zenének, mindenhol telített a hegedű szak. Kalász Máté: - Az iskolámban, a bencések évadzáró ünnepségén is felléptünk, de a legnagyobb sikereket a jótékonysági hangversenyeken érjük el. Ami az utcai játékot illeti: örömzenélésnek indult, az egyik próba után valaki kitalálta, hogy üljünk ki a Baross útra. Most már nagyon élvezzük a dolgot és szerencsére nem csak mi. Általában pénteken zenélünk, mert más napokon nehéz összehozni a csapatot. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy az „igazi” komolyzene egy szűk réteg sajátja, s hogy az utcalárma jóval erősebb a csendnél. Tévedtünk. Moldva a Baross úton A győri sétálóutcákon a célja felé siető ember unalomig ismeri a díszletet és a statisztákat: az egy szál húron pengető koldust, a fejlődőképes szaxofonistát, a hajléktalant, aki saját jól begyakorolt szövege szerint „a világ legroszszabb újságját” árulja, na és a jó kedélyű gitárost, aki újra és újra felfedezi nekünk az Illés együttest. A koldus, a zenész és az embertömeg, erre gondolunk, amikor messze földről hazavágyunk. Kedden azonban meglepő dolog történt: öt tizenhat-tizennyolc éves lány és egy egészen fiatal fiú lestoppolta magának a kőszékek gyűrűjét a gyorsétterem előtt, kirakta a kottatartókat, állához szorította a hegedűt, egyikük csellót fogott és egy perc múlva már a Moldva folyó muzsikája csörgedezett végig a Baross úton. Az emberek csoporttá, a csoport tömeggé nőtt, mintha egy pillanatra mindenki felismerte volna, hogy mi hiányzik a város hétköznapi életéből. Pedig nem történt más, mint hogy a Liszt Ferenc Zenekar vonósainak jókedve volt. A Liszt nevét viselő zeneiskola tanárai és Róth József zenekarvezető jobb munkát végez, mint gondolná, mivel növendékein keresztül az utca népe is meg fogja szeretni a komolyzenét, ha ez a néhány kamasz továbbra is tartja szokását, s egyik-másik kedd vagy péntek délután megmutatja Győrnek, mennyit fejlődött néhány hét alatt. A jól szervezett zenekarhoz tartozó fiatalok is részei lesznek Győr vérkeringésének, s valljuk be, hogy azt, amire évtizedek óta nem volt példa - klasszikus zene szól az utcán -, legkevésbé ettől a korosztálytól várta a város. Tokban gyűlik a forint A csapat mindig kissé bátortalanul fog bele a zenébe, de a jó közönségnél nincs semmi ösztönzőbb, s a Rókatáncot, a Kis éji zenét már jókedvvel, láthatóan saját maguk szórakoztatására játsszák. Smetana Moldvája mellett a klasszikus film- és musicaldarabok - az Oroszlánkirály, a Star Wars: Az operaház fantomja - is népszerűek: néhány járókelő már kérni is mer a zenészektől. Általában azt gondolják róluk, hogy konzisok, holott tudni kell, hogy a Liszt Ferenc Zenekar tagjai csak annyit zenélhetnek, amennyit a tanulás enged. Van köztük kazinczys, révais és győri bencés diák, akad most érettségiző is, de azért az évi öt-hat fellépés során ugyanúgy nem vallanak szégyent, mint a Baross úton. Most már nevezzük nevükön őket. A legképzettebb közülük a karmester, a tizenegy éve zenélő Módos Orsolya. Általában a csapattal tart a próbák után Nemes Réka, Kun Titanilla, Horváth Éva, Királyfi Réka és a tizenhárom éves fiú, Kalász Máté. A lányokkal kapcsolatban az első kérdés természetesen az, hogy a zenetanárok tudnak-e minderről, és a klasszikus zene lealacsonyításának tartják-e ezt? Hiszen legyünk őszinték: nemcsak a hegedűnek, de a hegedűtoknak is van szerepe, forintban kifejezve nem is kicsi. LACZÓ BALÁZS FOTÓ: SZŰK ÖDÖN KISALFÖLD MINISZTERI LÁTOGATÁS: JÖTT, LÁTOTT- NÉZETT, A MEDIAWWAVE-RE VISSZATÉR Megnyílik Győrnek a kultusztárca A napokban, éppen a két választási forduló közötti kampánymentes napot megelőzően érkezett Győrbe Bozóki András kulturális miniszter. Érthető módon látogatásáról nem tudtunk beszámolni akkor, ám mára már nem befolyásolunk eredményt azzal, ha közöljük, Győr számára, úgy tűnik, megnyílik a kulturális tárca. Pénztárcáról van szó, ha valaki nem értené pontosan. No, nem azt a pénzt kapja meg a megyeszékhely, amelyet Pécs, az Európa Kulturális Fővárosa 2010 cím boldog magyar tulajdonosa. De egy kiemelt győri projektet támogat a tárca. Ez sem kevés, egyes előrejelzések szerint milliárdos összegről van szó. Nyilván sokakat érdekel, hogy a győri pályázatban (ötödik lett a rangsorban) melyik projekt hívta fel magára a figyelmet, melyik az, amely a kormány ígéretéhez híven kiemelten lesz majd kezelve. Mint Bozóki András a győri megbeszélésein elmondta, számára egyértelmű, hogy egy olyan városnak, ahol az ipar és a kultúra, a hagyomány, a jelen és jövő találkozik, szüksége van egy ipartörténeti gyűjteményre, így a lapunkban is már tervek szintjén bemutatott, a Rába-gyári nagy bunker mellé tervezett különleges, interaktív gyűjtemény lett a kivételezett. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma irányítója nem rejtette véka alá, hogy a kormány szándéka önmagában kevés. A gyűjtemény ügyét gondozó alapítványnak és a városnak is nagyon sokat kell még tenni azért, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervből pályázatok útján az uniós pénzek beérkezzenek. Vagyis a tárca zöld utat adott, javaslatot tett, amit a kormány is támogat, de a pályázatok elkészítése a megyeszékhelyre marad. Győr komolyan vette az ajánlatot, hiszen éppen a miniszter látogatásakor írta alá Balogh József polgármester és Dusza András, a Győri Ipartörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke az együttműködésüket megpecsételő dokumentumot. „Győr befogadta a projektet - mondta el lapunk kérdésére válaszolva Dusza András. - Nem csupán erkölcsileg, de lehetőségeihez képest anyagilag is támogatja a gyűjtemény létrejöttét. Ez óriási lépés, ám az aprólékos előkészítő munka csak most kezdődik. Fel kell venni a kapcsolatot a minisztériumi emberekkel, be kell indítani a levelezést, nehogy az ígéret elsikkadjon.” Balogh József egyébként pont az aláírást követően mondta el: „Győr az »Európa Kulturális Fővárosa 2010« pályázatot igaz, hogy nem nyerte el, de a leírt célokat meg akarjuk valósítani.” Ezek közül a polgármester megemlítette a győrszentiváni közösségi ház építésének megkezdését, a zsinagóga rövidesen befejeződő felújítását. Balogh József kijelentette, a Győri Nemzeti Színház felújítása érdekében addig pályáznak, amíg nem nyer elegendő támogatást a város a munkák elvégzéséhez. (Ez eddig nem sikerült, pedig a tervek merészek, a páholysorokkal, a különféle kiegészítő funkciókkal. A felújítás hárommilliárd forintba kerülne.) A programok közül az „Öt Templom Fesztivált” Győr-Újvárosban már idén megrendezik. A miniszteri látogatás Bozóki András esetében, mint azt már korábban megszokhattuk, igazán nélkülözte a protokolláris formákat. A miniszter, aki a Magyar Narancs szerkesztőségének tagjaként Pulitzer-díjas kollégánkként is sétált a városban, meglátogatta az Esterházy-palotában az egyedülálló modern mai tárlatot. Útközben a Széchenyi téren említette meg, ha teheti, idén is itt lesz a Mediawave eseményein. Nem mint közjogi méltóság, hanem mint szórakozni, kikapcsolódni vágyó érdeklődő. Mert szerinte Győr egyre inkább az a hely, ahol az itt élőknek, dolgozóknak köszönhetően a kultúrában is elindult egy kellemes pezsgés. Ehhez méltó háttér az ipar, és lehet majdan jó alap a fejlesztési pólus. FÁBIÁN-TÓTH Bozóki András kulturális miniszter pénzt hozott Győrnek, és újfent rácsodálkozott a megyeszékhely kulturális lehetőségeire. Képünk az Esterházy-palotában készült. 2006. április 29., szombat