Kisalföld, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-29 / 100. szám

12 Szieszta - Hétköznapok www.kisalfold.hu AMI HIÁNYZOTT: UTCÁRA VISZIK A KOMOLYZENÉT Csinnadratta komolyan A győri zeneiskola növendékei maguk szórakozásából mások örömére zenélnek. bi elmúlt években, vagyis inkább egy-másfél évtizedben hozzászokott az ember ahhoz, hogy akárhol jár, mindig szól valami zene, általában az elektronika jóvoltából. így lettünk immunisak a h-moll szvitre, így lettünk beoltva a Kis éji zene ellen, az Igor herceg hallatán is átfut az agyunkon, hogy nem vártunk hívást. VÁRAY LÁSZLÓ, A GYŐRI ÜTŐEGYÜTTES ALAPÍTÓJA ÉS A SZÉCHENYI­­-EGYETEM ZENETANÁRA ÖRÜL A LÁNYOK KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK: - HA AZ EMBEREK ÉLVEZIK EZT A MUZSIKÁT, AZ AZT MUTATJA, HOGY SZÜKSÉG VAN RÁ ÉS NEM IGAZ, HOGY MA MÁR NEM SZERETI SENKI A KOMOLYZENÉT. NEM IGAZ AKKOR AZ SEM, HOGY A KLASSZIKUS DARABOK NEM VALÓK AZ UTCÁRA. NYUGATON EGYÉBKÉNT RÉGÓTA ÉL EZ A MŰFAJ. ÖRÜLÖK A KEZDE­MÉNYEZÉSNEK, MERT ÉPPEN AZ VOLT A BAJ RÉGEN IS, HOGY KÍVÜL­­RŐL-BELÜLRŐL EGY ZÁRT VILÁGNAK KELLETT A KLASSZIKUS ZENÉT TE­KINTENI. NEM CSODA ÍGY, HA AZ EMBEREK NEM SZERETIK BARTÓKOT. NEM TUDOM, A SZAKMABELIEK KÖZÜL HÁNYAN ÉRTENEK VELEM EBBEN EGYET, AZ BIZTOS, HOGY RÉGEN NEM NÉZTÉK VOLNA JÓ SZEMMEL. INKÁBB ÚGY MONDOM, ROSSZ SZEMMEL NÉZTÉK. TUDOM, MERT ÉN IS ZENÉLTEM AZ UTCÁN A KOLLÉGÁIMMAL, ÉS ÉN IS PÉNZT KERESTEM VELE. ÉS NEM GYEREK VOLTAM, HANEM TANÁR. HA VALAKI, HÁT ÉN BÁTORÍTOM A FIATALOKAT. Akik elhúzzák Smetana nótáját Módos Orsolya: - Jó szórakozás nekünk, jó szórakozás a járókelőnek, akinek nem, az pedig úgyis továbbmegy. Ez csak mellékes csapatmunka a zenekari mellett. Egyébként nem jellemző egyikünkre sem, hogy zenei pályára készülne, de hobbiszinten mindenképpen folytatjuk. A csapat előbb-utóbb szétszéled, én az orvosi egyetemre készülök, s rajtam kívül hárman úgyszintén. Nemes Réka: - A tanárok is odajönnek gratulálni, ennek nagyon örülünk. Először persze meglepődtek. Nem éreztem, hogy bárkiben ellenérzést váltana ki az utcai játék, a környező üzletek és a hatóságok felől sem hallottunk visszajelzést. Elvégre most úgyis itt a tavasz, az emberek kiülnek a szabad levegőre, örömük telik a zenében. Sokan kérik egyébként Vivalditól a négy évszakot. Kun Titanilla: - Örülök, amikor azt mondják a tanáraink, hogy ezzel népszerűsítjük a komolyzenét. Sajnos van rajta népszerűsítenivaló, főleg a mi korosztályunkra nézve. A heti egy énekóra nagyon kevés ahhoz, hogy megszerettesse ezt a zenét, pedig biztos, hogy mindenki találna olyan darabot, ami a szívéhez szól. A Moldvát például mindenki szereti. Az emberek a harmóniát keresik a komolyzenében. Horváth Éva: - Nemigen van lehetőségük - még a profi zenészeknek sem - arra, hogy a hangversenytermeken kívül máshol is fellépjenek. Pedig tanúsíthatjuk, hogy volna rá igény. Érdekes egyébként, hogy annak ellenére, hogy egyrészről nincs becsülete a klasszikus zenének, mindenhol telített a hegedű szak. Kalász Máté: - Az iskolámban, a bencések évadzáró ünnepségén is felléptünk, de a legnagyobb sikereket a jótékonysági hang­versenyeken érjük el. Ami az utcai játékot illeti: örömzenélésnek indult, az egyik próba után valaki kitalálta, hogy üljünk ki a Baross útra. Most már nagyon élvezzük a dolgot és szerencsére nem csak mi. Általában pénteken zenélünk, mert más napokon nehéz összehozni a csapatot. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy az „igazi” komolyzene egy szűk réteg sajátja, s hogy az utcalárma jóval erősebb a csendnél. Tévedtünk. Moldva a Baross úton A győri sétálóutcákon a célja felé siető ember unalomig is­meri a díszletet és a statisz­tákat: az egy szál húron pen­gető koldust, a fejlődőképes szaxofonistát, a hajléktalant, aki saját jól begyakorolt szö­vege szerint „a világ legrosz­­szabb újságját” árulja, na és a jó kedélyű gitárost, aki újra és újra felfedezi nekünk az Illés együttest. A koldus, a zenész és az embertömeg, erre gon­dolunk, amikor messze földről hazavágyunk. Kedden­ azonban meglepő dolog történt: öt tizenhat-ti­zennyolc éves lány és egy egé­szen fiatal fiú lestoppolta ma­gának a kőszékek gyűrűjét a gyorsétterem előtt, kirakta a kottatartókat, állához szorí­totta a hegedűt, egyikük csel­lót fogott és egy perc múlva már a Moldva folyó muzsikája csörgedezett végig a Baross úton. Az emberek csoporttá, a csoport tömeggé nőtt, mintha egy pillanatra mindenki fel­ismerte volna, hogy mi hi­ányzik a város hétköznapi éle­téből. Pedig nem történt más, mint hogy a Liszt Ferenc Ze­nekar vonósainak jókedve volt. A Liszt nevét viselő zene­iskola tanárai és Róth József zenekarvezető jobb munkát végez, mint gondolná, mivel növendékein keresztül az utca népe is meg fogja szeretni a komolyzenét, ha ez a néhány kamasz továbbra is tartja szo­kását, s egyik-másik kedd vagy péntek délután megmutatja Győrnek, mennyit fejlődött néhány hét alatt. A jól szer­vezett zenekarhoz tartozó fiatalok is részei lesznek Győr vérkeringésének, s valljuk be, hogy azt, amire évtizedek óta nem volt példa - klasszikus zene szól az utcán -, legke­vésbé ettől a korosztálytól vár­ta a város. Tokban gyűlik a forint A csapat mindig kissé bá­tortalanul fog bele a zenébe, de a jó közönségnél nincs semmi ösztönzőbb, s a Ró­katáncot, a Kis éji zenét már jókedvvel, láthatóan saját ma­guk szórakoztatására játsszák. Smetana Moldvája mellett a klasszikus film- és musical­darabok - az Oroszlánkirály, a Star Wars: Az operaház fan­tomja - is népszerűek: néhány járókelő már kérni is mer a zenészektől. Általában azt gondolják róluk, hogy konzi­­sok, holott tudni kell, hogy a Liszt Ferenc Zenekar tagjai csak annyit zenélhetnek, amennyit a tanulás enged. Van köztük kazinczys, révais és győri bencés diák, akad most érettségiző is, de azért az évi öt-hat fellépés során ugyanúgy nem vallanak szé­gyent, mint a Baross úton. Most már nevezzük nevü­kön őket. A legképzettebb közülük a karmester, a tizen­egy éve­ zenélő Módos Orso­lya. Általában a csapattal tart a próbák után Nemes Réka, Kun Titanilla, Horváth Éva, Királyfi Réka és a tizenhárom éves fiú, Kalász Máté. A lá­nyokkal kapcsolatban az első kérdés természetesen az, hogy a zenetanárok tudnak-e minderről, és a klasszikus ze­ne lealacsonyításának tart­ják-e ezt? Hiszen legyünk őszinték: nemcsak a hegedű­nek, de a hegedűtoknak is van szerepe, forintban kife­jezve nem is kicsi. LACZÓ BALÁZS FOTÓ: SZŰK ÖDÖN KISALFÖLD MINISZTERI LÁTOGATÁS: JÖTT,­ LÁTOTT- NÉZETT, A MEDIAWWAVE-RE VISSZATÉR Megnyílik Győrnek a kultusztárca A napokban, éppen a két választási forduló közötti kam­­pánymentes napot megelőzően érkezett Győrbe Bozóki András kulturális miniszter. Érthető módon látogatásá­ról nem tudtunk beszámolni akkor, ám mára már nem be­folyásolunk eredményt azzal, ha közöljük, Győr számára, úgy tűnik, megnyílik a kul­turális tárca. Pénztárcáról van szó, ha valaki nem értené pon­tosan. No, nem azt a pénzt kapja meg a megyeszékhely, amelyet Pécs, az Európa Kul­turális Fővárosa 2010 cím bol­dog magyar tulajdonosa. De egy kiemelt győri projektet tá­mogat a tárca. Ez sem kevés, egyes előrejelzések szerint milliárdos összegről van szó. Nyilván sokakat érdekel, hogy a győri pályázatban (ötödik lett a rangsorban) melyik pro­jekt hívta fel magára a figyel­met, melyik az, amely a kor­mány ígéretéhez híven ki­emelten lesz majd kezelve. Mint Bozóki András a győri megbeszélésein elmondta, számára egyértelmű, hogy egy olyan városnak, ahol az ipar és a kultúra, a hagyomány, a je­len és jövő találkozik, szük­sége van egy ipartörténeti gyűjteményre, így a lapunk­ban is már tervek szintjén be­mutatott, a Rába-gyári nagy bunker mellé tervezett külön­leges, interaktív gyűjtemény lett a kivételezett. A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma irányítója nem rejtette véka alá, hogy a kormány szándéka önmagá­ban kevés. A gyűjtemény ügyét gondozó alapítványnak és a városnak is nagyon sokat kell még tenni azért, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervből pályázatok útján az uniós pénzek beérkezzenek. Vagyis a tárca zöld utat adott, ja­vaslatot tett, amit a kormány is támogat, de a pályázatok elkészítése a megyeszékhelyre marad. Győr komolyan vette az ajánlatot, hiszen éppen a mi­niszter látogatásakor írta alá Balogh József polgármester és Dusza András, a Győri Ipartör­téneti Alapítvány kuratóriu­mának elnöke az együttműkö­désüket megpecsételő doku­mentumot. „Győr befogadta a projektet - mondta el lapunk kérdésére válaszolva Dusza András. - Nem csupán erkölcsileg, de lehetőségeihez képest anyagi­lag is támogatja a gyűjtemény létrejöttét. Ez óriási lépés, ám az aprólékos előkészítő mun­ka csak most kezdődik. Fel kell venni a kapcsolatot a minisz­tériumi emberekkel, be kell indítani a levelezést, nehogy az ígéret elsikkadjon.” Balogh József egyébként pont az aláírást követően mondta el: „Győr az »Európa Kulturális Fővárosa 2010« pá­lyázatot igaz, hogy nem nyerte el, de a leírt célokat meg akar­juk valósítani.” Ezek közül a polgármester megemlítette a győrszentiváni közösségi ház építésének megkezdését, a zsinagóga rövidesen befejező­dő felújítását. Balogh József kijelentette, a Győri Nemzeti Színház felújítása érdekében addig pályáznak, amíg nem nyer elegendő támogatást a város a munkák elvégzéséhez. (Ez eddig nem sikerült, pedig a tervek merészek, a páholyso­rokkal, a különféle kiegészítő funkciókkal. A felújítás há­­rommilliárd forintba kerül­ne.) A programok közül az „Öt Templom Fesztivált” Győr-Új­­városban már idén megren­dezik. A miniszteri látogatás Bo­zóki András esetében, mint azt már korábban megszok­hattuk, igazán nélkülözte a protokolláris formákat. A mi­niszter, aki a Magyar Narancs szerkesztőségének tagjaként Pulitzer-díj­as kollégánkként is sétált a városban, meglátogat­ta az Esterházy-palotában az egyedülálló modern mai tár­latot. Útközben a Széchenyi téren említette meg, ha teheti, idén is itt lesz a Mediawave eseményein. Nem mint köz­jogi méltóság, hanem mint szórakozni, kikapcsolódni vá­gyó érdeklődő. Mert szerinte Győr egyre inkább az a hely, ahol az itt élőknek, dolgozók­nak köszönhetően a kultúrá­ban is elindult egy kellemes pezsgés. Ehhez méltó háttér az ipar, és lehet majdan jó alap a fejlesztési pólus. FÁBIÁN-TÓTH Bozóki András kulturális miniszter pénzt hozott Győrnek, és újfent rácsodálkozott a megyeszékhely kulturális lehetőségeire. Képünk az Esterházy-palotában készült. 2006. április 29., szombat

Next