Kisalföld, 2006. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-22 / 118. szám

Hétfő, 2006. május 22. KISALFÖLD A POLITIKÁTÓL FÜGGETLEN CIVIL ÉLET VISZI ELŐRE A TÁRSADALMAT Egy gyakorlatias idealista Csupa olyan vállalkozás van közöttünk, amelyik ha tisztán tud versenyezni, esélyes a győzelemre - mondja Sragner László, a közelmúltban megalakult Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége elnöke. A Kisalföldnek adott interjúban beszél közvetlen környezetéről, az ország állapotáról és a szövetség céljairól is. - A GYOSZ megyei szerve­zetének alapítói közül Ön a kevésbé ismertek közé tartozik. Szándékosan kerülte eddig a nagyobb nyilvánosságot? - Két oka is volt annak, hogy eddig egyáltalán nem mozog­tam a közéletben: a leterheltség és az érdeklődés hiánya. A leter­heltség abból ered, hogy én egy valódi, alulról felkapaszkodott vállalkozó vagyok. Azaz semmi­féle egyedüli, nagy fogás nincs az életemben, hanem mindent magamnak kellett összekapar­nom. Ez nagyon elfoglalt. Aztán az üzleti ügyeim is kérdésessé tették, hogy egyáltalán beszáll­­jak-e Győrben a közéletbe. Volt olyan periódus ugyanis, amikor úgy tűnt, teljesen elköltözünk Budapestre. Végül mégsem így történt, a gyártóegységet itt tar­tottuk. A kereskedelmi központ és minden egyéb viszont már fejlettebb, toleránsabb is, mint a miénk. - Ön miért vesz részt ebben a sziszifuszi küzdelemben? - Az én koromban az ember már nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni. Én nem úgy nőttem fel, mint a gyerekeim. Nekik már semmi problémát nem okoz, hogy máshol éljenek, ezt látom raj­tuk. Nekem sem okozna fel­oldhatatlan traumát, beszélek idegen nyelven, meg tudom magam értetni bárhol, tudok alkalmazkodni. De számos do­log köt ide. Csupa olyan, amit nehéz megfogalmazni. Amit olyan szavakkal lehet elmon­dani, amelyek már devalválód­tak: a szülőföldhöz való kötő­dés, a hazaszeretet, a történel­mi múlthoz való szerves lelki kapcsolat. Ezeket ma már nem nagyon lehet feszegetni, mert ahol kiélheti az effajta tenni akarását? Hiszen az a gyár­iparosok érdek-képviseleti szervezete, amely a raciona­litásról, és nem elvont, „de­valválódott" eszmékről szól. - Akik a megyei gyáripa­ros-szövetségbe tömörülnek, abban különböznek a vállal­kozók többségétől, hogy az egész társadalomért is tenni akarnak. Olyanokat fogadunk közénk, akik mindezt magu­kénak vallják. Természetesen mi sem vagyunk szentek, a saját érdekeink társadalmi szintű képviselete is a célja­ink között van. De komolyan gondoljuk azt, hogy mi, akik megéltünk már néhány évet, akik elértünk egy bizonyos szintre, rendelkezünk olyan háttérrel, olyan anyagiakkal, hogy tudunk tenni a többie­kért is. Mert ha mi nem, akkor kicsoda? Azok az emberek, akik a mindennapok gürizé­­seivel vannak elfoglalva, nem tudják magukat megfogal­mazni, és nem tudnak olyan helyre kerülni sem, hogy nyil­vánossá tegyék szándékaikat, érdekeiket. Nekünk minde­nünk megvan ehhez. A meg­élhetési politikusokra pedig hiába várunk, az ő pillanatnyi érdekeik, a hatalomra jutás vagy a hatalmon maradás ha­tározza meg cselekedeteiket. Tudomásul kell venni, hogy a politikától független civil élet viszi előre a társadalmat. A fejlett országokban nem egyedül a politika uralja a tár­sadalmat. Nálunk még igen, a gazdaságot pedig még in­kább. Pozitív példákat mutatnak - Önök, a gazdaság szereplői, hogyan tudnak a politikától függetlenül cselekedni? - A politikát természetesen nem lehet és nem is kell fi­gyelmen kívül hagyni, de min­den elemébe belenyugodni sem szabad. Nem akarjuk vég nélkül kritizálni, ostorozni a politika szereplőit. Ennél jóval nagyobb áttételen keresztül kívánjuk érvényre juttatni szándékainkat. - Milyen stratégiájuk van mindehhez? - A pozitív példa, a pozitív diszkrimináció: ez kell legyen ténykedésünk lényege. Ez az a pont ugyanis, amellyel össze tudjuk egyeztetni a politikától való természetes függőségün­ket a tenni akarásunkkal. És ez a politikának is jó, ezt fel kell ismernie. Már az alapító tíz tagot sem lehet figyelmen kí­vül hagyni, és bővülni is fo­gunk, ez nem kétséges. De itt kell megjegyeznem, a tagság nagyon határozottan és szi­gorúan kinyilvánította, hogy csak azok kerülhetnek sora­inkba, akik már bizonyítottak. Akinek az ölébe pottyant va­lamilyen módon a gazdagság, az ne is próbálkozzon, mert az ezért a társadalomért egy lé­pést sem fog tenni. Ha min­denkit az vezérel, hogy nekem mitől lesz jobb, abból nem jön ki egy élhető társadalom. - Akik a mindennapok gü­­rizéseivel vannak elfoglalva, az emberek többsége vajon el­fogadja az önök segítségét? - Tudom, jelen pillanatban a társadalom jobbá tételéhez kell egy nagy adag idealizmus. A legnagyobb gát az érdek­telenség. Először fel kell kel­teni tehát az érdeklődést, a jó szándékot, a lelkesedést olyan dolgok iránt, amiről nem is nagyon tudhat a társadalom. Mert a kommunizmus azt akarta, hogy minél sivárabb legyen a közélet, mert minél kevésbé bújnak össze az em­berek, annál kevésbé tudják megszervezni önmagukat. Ezt a célt sikerült elérni. Az elmúlt tizenhat év pedig a fogyasztói társadalom dühében telt el. Az emberek megrészegült téboly­­lyal próbálnak fogyasztóvá válni. Ebben a miliőben el­hitetni, hogy van egy rakás olyan dolog, ami nem köthető a hipermarketekhez, az autó­szalonokhoz, nem kis feladat. Ráadásul ha ezt egy magunk­fajta mondja, akkor könnyen kapja azt válaszul, hogy „ha­ha, könnyű neki, ha nekem is annyi pénzem lenne”. Éppen ezért csak olyan lehet közöt­tünk, akiben senki sem talál kivetnivalót. Ha a tagság bő­vülése így történik, akkor az általános megítélésünk, elfo­gadottságunk rendben lesz. - Milyen pozitív példákra gondol, és hogyan akarják eze­ket felmutatni? - Pozitív és kézzelfogható dolgokat kell csinálnunk, s ezekkel minél többször sze­repelni a nyilvánosság előtt. Mondjuk a sikeres vállalkozók valamilyen módon vegyenek részt az oktatásban. Ne csak tehetségek támogatásával, ha­nem személyes példánk át­adásával, hogy segítsünk mo­dellt teremteni a fiataloknak. Aztán támogatnunk kell a tár­sadalom önbecsülése, lelkiál­lapota miatt fontos dolgokat, mint a nemzeti hovatartozás, a nemzeti karakter, a múlt megbecsülése. A gazdasági környezet tisz­títása is fontos célunk. Fó­rumot akarunk teremteni, ahol kiválasztódnak, feltűn­hetnek a jó, a megbízható, a környezetükre is sokat adó, a dolgozóikat megbecsülő, az innovációban élenjáró, s mindezekkel együtt sikeres cégek, vállalkozók. Kis bürokrácia, nagy átláthatóság - Gondolom, azért a saját érdekeikért is tenni fognak.­­ Természetesen. Nem vé­letlenül szövetkezünk. Közös fellépések, kiállítás, külföldi megjelenés, mindez részben a régió képviseletében is. Mert nyilván összefogunk majd a zalaiakkal, a Vas me­gyeiekkel is a régión belüli pi­acszerzés, a piacvédelem erő­sítéséért. Mindezeknek köz­vetlen hozadéka is lesz, ez természetes. Aztán tenni kívánunk a gaz­dasági környezet javításáért is. Abban mindnyájan egyetér­tünk, hogy csökkenteni kell a bürokráciát és növelni kell az átláthatóságot. Hiszen mi vala­mennyien jó, ügyes és sikeres vállalkozók vagyunk. A mi érde­künk az, hogy a verseny minél inkább tiszta legyen, mert ak­kor mi fogunk győzni. De ha nem én győzök, abból is tanu­lok. Legközelebb majd még ügyesebb leszek. Azért kell ne­künk tűzzel-vassal küzdeni a korrupció, a sumákolás, az „urambátyámkodás”, a zavaros személyi kapcsolatok érvénye­sülése ellen, mert ez mind elle­nünk dolgozik. Nekünk az az érdekünk, hogy ne így lehessen üzletet szerezni. Jó, hülye nem vagyok, Amerikában is van su­mákolás, itt is lesz, amíg a világ világ. De az nagyon nem mind­egy, hogy ez milyen szintű, mi­lyen ehhez a társadalom viszo­nya és hogy ennek mekkora a kockázata. Amerikában nagyon nagy. Ha ott kiderül a sumák­­ság, tíz évekre is becsukják az il­letőt, bárki legyen is az. Ott ilyen ereje van a nyilvánosság­nak. Némi túlzással: nálunk mi­nél többet síbolt össze valaki, annál nagyobb tekintélye van. - Erre mondják, következ­mények nélküli ország. - így van. És ha a civil kurázsi nem nő meg, ha nem lesz sok-sok olyan szerveződés, mint a miénk, ez nem is fog megváltozni. SOMODI GÉZA Sragner László: - Tétlenül, szemlélődve nem akarom mindezt megélni. fotó: H. baranyai Edina NÉVJEGY: SRAGNER LÁSZLÓ Született: 1953. július 5., Győr Általános iskola, Beled (1959-1967) Révai Miklós Gimnázium, Győr (1967-1971) Katonaság, Szeged, páncéltörő tüzér (1971-1972) Budapesti Műszaki Egyetem, villamosmérnök, közben fél évig Répcelaki Sajtgyár, segédmunkás (1972-1978) Elektromobil Szövetkezet, Győr, szerkesztő (1978-1980) Általános iskola, Mecsér, képesítés nélküli tanító (1980-1981) Egyéni gazdálkodó, fóliás kertészet, Mecsér (1980-1985) Ostyasütő maszek, főállásban (1985-1987) Kisfaludy Színház, Győr, világosító majd fővilágosító + ostyasütő mellékfoglalkozásban (1987-1990) Euro-Office Kft. (német tulajdonú), üzletkötő, fénymásoló + irodabútor- és irodaszer-kereskedelem (1990-1991) Avalon Kft. (francia-magyar), kistulajdonos, irodabútor-keres­kedelem (1991-1992) Ecce Bt., tulajdonos, irodabútor-kereskedelem (1992-1995) Kondor és Sragner Kft., társtulajdonos, székgyártás és bú­torkereskedelem (1995-2005) Sragner és Sragner Kft., tulajdonos, belsőépítészet, székgyártás, bútorkereskedelem, ingatlanhasznosítás, fővállalkozás (2005-) GYOSZ, tag (1998-) Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter, alapító tag (2000-) Pesten működik. De nagyon so­káig hezitáltam, kell ez nekem? Közben nőttek a gyerekeim, kü­lönösen az utóbbi öt-hat évben állandó téma a családban, hogy milyen tempóban fog fejlődni a társadalom, lesz-e ebből vala­mi. Hazaszeretet - devalválódott érték? - Úgy tudom, az is felve­tődött, hogy nemhogy Győrből, de az országból is elköltöznek. - És ez ma is folyamatosan napirenden van. Három fiam közül egy mondja, a bölcsész András, hogy ő biztosan ma­rad. De ki tudja, meddig. Laci fiam Angliában él, abszolút beágyazódóban van. Az egyik vezető pénzügyi befektető cégnél megbecsült matema­tikai elemző, Miklós fiam köz­gazdász, ő is már két ország­ban töltött fél-fél évet, most készül a harmadikba. Szerinte itt ötven-száz éven belül nem lesznek olyan társadalmi vi­szonyok, ami őt kellőképpen kielégítené. Azt mondja: miért vegyek részt ebben a sziszi­fuszi küzdelemben, miközben a világnak egy más helyén megbecsült tagja lehetek a tár­sadalomnak? Amelyik sokkal aki ezt teszi, arra furcsán néz­nek. Ha szegény ember mond­ja, még ki is nevetik. Ha gazdag mondja, azt ki nem nevetik, a gazdagokat nem szokták, de sandán néznek rá. Én idealista vagyok. Egy gyakorlatias idea­lista, hiszen mégis viszonylag módos emberré tudtam válni, és vannak olyan húzásaim, amikben nem nagyon lehet tetten érni az idealizmust. De a nemzeti hovatartozás, az anyanyelv, a nemzeti sorsnak személyes érzésként való meg­élése, az itt eltöltött gyermek­kor, a nagyszüleim emléke - ez mind olyan valamit alkot a személyemben, amitől jelen­tősen többnek, boldogabbnak érzem magam, mint sok más ember. És ez elégedettséggel tölt el, a sok visszásság, a ben­nem meglévő elégedetlensé­gek ellenére is. Erős bennem tehát az idetartozás és ezzel együtt a tenni akarás is. Mos­tanra jutottam el oda, hogy ezt az ügyet valamilyen módon tisztázni kell magamban. Mert tétlenül, szemlélődve nem akarom mindezt megélni. Ha mi nem, akkor kicsoda? - A GYOSZ lenne az a terep. www.kisalfold.hu A Pénz Beszél 11 A MEGYEI MUNKAADÓK ÉS GYÁRIPAROSOK SZÖVETSÉGÉNEK TÍZ ALAPÍTÓJA Mi, az alapítók már évek óta baráti kört alkotunk, amit alapvetően a Széchenyi-egyetem két tanárának, Rab Károlynak és Szabó Józsefnek kö­szönhetünk. Ők riportokat készítettek sikeres vállalkozókkal. A munka eredménye egy könyv lett és az ő kezdeményezésükre összejáró baráti kör. Az összejöveteleken persze főleg a gazdaság és a közélet kérdéseit feszegettük, így aztán logikus volt, hogy lépjünk ki a körünkből, ha már egyszer ennyit foglalkozunk a társadalmi környezettel. Felvetődött, hogy esetleg mások számára is lenne hasznos mondandónk, és az érdekeink érvényesítése érdekében közösen kellene fellépnünk. Tízen vagyunk. Borsodi Műhely Kft.: Nagyipari gyártóberendezésekhez készít szer­számokat. A győri ipari park egyik gyöngyszeme. Több tízezer gyártmánya van. Az Opel például teljesen rá támaszkodik. HNS Műszaki Fejlesztő Kft.: Az innováció kiváló példája. Saját fejlesztésű berendezéseit, műszereit még Kínában is használják. Jankovits Hidraulika Kft.: Az egyedi gépek gyártásában képes világszínvonalat produkálni. Sikerei bizonyítják, hogy tökéletes tech­nológiával és vállalatirányítással magyar vállalatként is talpon lehet maradni a világpiacon. Kardirex Kft.: Szinte teljes körű egészségügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozás és egészségpénztár. Hozzáértéssel és akarattal még a halálos betegnek tekintett egészségügyben is lehet sikereket elérni. Kondor és Sragner Kft.: Kárpitozott bútorok gyártása és ke­reskedelme a fő profil. Bizonyíték arra, hogy a globális tömeg­termék-áradatban is lehet igényes áruval és jó szolgáltatással vállalatot működtetni Magyarországon. Somogyi Elektronic Kft.: A magyar piac egyik meghatározó sze­replője az elektronikai cikkek kereskedelmében. A győri ipari parkban lévő iroda-raktárcsarnok komplexuma olyan impozáns, hogy a világ bármely pontján megállná a helyét. Szinflex Plus Kft.: Műanyag áruk gyártásával foglalkozik. Folyamatos technológiai és termékbővülése látványos. Most épített új ipar­csarnokot. Szintézis Informatikai Rt.: A hazai informatikai piac egyik első szereplője, akinek a neve fogalom a térségben. Vállalatirányítási rendszerei meghatározó helyet foglalnak el a piacon, de az informatika minden területén az elsők között van. Szovaterm Kft.: A fűtéstechnika terén piacvezető. Óriási szakmai tudás és tapasztalat koncentrálódik a vállalkozásban, ami meg­­kerülhetetlenné teszi a magyar piacon. Tutti Élelmiszer-ipari Kft.: Élelmiszer-ipari porokat gyárt, fagy­laltporairól a legismertebb. Két évtized folyamatos fejlődésének eredményeként világszínvonalon működő sikeres vállalkozás. A gyár látványa pedig mint egy svájci szanatóriumé. (Elhangzott 2006. március 9-én, a szövetség ünnepélyes meg­alakulásakor.)

Next