Kisalföld, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-11 / 264. szám

14 Szieszta - Művészet www.kisalfold.hu KISALFÖLD 100 ÉVE SZÜLETETT: BORSOS MIKLÓS JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS A gyökér megtart - a fény fölnevel A győri városi múzeum ar­chívumában őrzött hatalmas dokumentum-, adat- és fotó­tárból Borsos Miklós szemé­lyes tárgyai és más, hivata­los dokumentumok, művé­szettörténeti előadásainak, értekezéseinek és életrajzi vonatkozású könyveinek eredeti kéziratai, a feleségé­nek írt levelei és féltve őrzött családi fotóinak az a része került kiválasztásra és be­mutatásra, amelyekből Bor­sos Miklós, a magánember élete bontakozik ki előttünk. A tárgyak elsősorban a mű­vész feleségének, Kéry Iloná­nak a hagyatékából kerültek napvilágra. A klasszikus vitrines tárlat mellett a falakon olyan rajzok láthatók, amelyeket a Városi Művészeti Múzeum eddig még nem állított ki, miután az utóbbi két évben kerültek gyűjteményébe, s feldolgozá­suk még hosszú ideig folya­matos munkát ad a muzeológusoknak. Egy részük dr. Radnai Béla rajzanyagából, más részük a művész húgától származik. Valamennyi rajz Győrben és Tihanyban szü­letett, illetve útban Firenze és Tihany felé, 1926 és 1954 kö­zött. A szobrászi életműbe a kiállítás helyszínével szom­szédos állandó kiállítás anya­gán kívül Németh Vilmos győ­ri gyűjtő Borsos-érmei adnak betekintést, a művész meg­élhetési munkáját és szellemi, tematikai vonzódásait egy­aránt sejtetve. A művész személyes élete szubjektív szűrőn, a megélt életen és a művész emléke­zésén keresztül rekonstruáló-A VÁROSI MŰVÉSZETI MÚZEUM KÜLÖNLEGES KIÁLLÍTÁSSAL EMLÉKEZIK MEG BORSOS MIKLÓS SZOBRÁSZMŰVÉSZRŐL, A MŰVÉSZ SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉV­­ FORDULÓJA ALKALMÁBÓL. A DECEMBER KÖZEPÉIG MEGHOSSZABBÍTOTT TÁR­LAT KÜLÖNLEGESSÉGÉT AZ ADJA, HOGY - NÉHÁNY KIVÉTELTŐL ELTEKINTVE - EZÚTTAL NEM MÁSOK ÍRNAK, EMLÉKEZNEK A MODERN MAGYAR SZOBRÁSZAT EGYIK LEGNAGYOBB MESTERÉRŐL A SZOBRÁSZ MŰVEINEK HÁTTERÉBEN, MINT KORÁBBAN TÖBB TÁRLATON IS LÁTHATTUK, HANEM MAGA A MŰVÉSZ ÉL­ zik a tárlaton, ahol ő mint az édesanyját, testvéreit és fele­ségét mélységesen szerető, az édesapját, rokonait, őseit és szellemi elődeit tisztelő, a ta­nítványai és kollégái előtt nagy tekintéllyel bíró, értük és barátaiért harcosan kiálló, a tihanyi nyaralót/paradicsomi menedéket építő, a társas éle­tet kedvelő, rendszeresen hegedülő, író-gondolkodó és közösségre nyitott személyi­ség jelenik meg előttünk. Eközben mindvégig jelen van a kor, amelybe beleszü­letett és amelyben élnie kel­lett, ha már gyermekként Nagyszebenből Győrbe, majd felnőttként Budapestre sodor­ta őt a sors, ahol művészetét előbb elismerték, majd sze­mélyét megtagadták, alkotó szárnyait féltékenyen nyese­gették, tényleges eredményeit hosszú ideig agyonhallgatták, mert a hatalom előtt nem, csak az értelem és igaz tudás előtt hajolt meg. Az élet igazsága, hogy mindennek a valódi helyére kell kerülnie, amit Borsos Mik­lós idős korában szintén meg­élhetett, jóllehet művészeté­ből a legfontosabbat, a kő­­szobrászatot addigra már nem művelhette. Borsos Miklós éppolyan sze­­retetre méltó családtag, férj, barát, tanár, kolléga és em­bertárs volt, mint közülünk bárki, de akinek szellemi tel­jesítményét, szobrászaténak előremutató lényegét, művé­szi absztrakciója értelmét a maga korában csak a hozzá hasonló kivételes személyek voltak képesek megérteni és helyesen megítélni, emiatt ti­pikus kelet-európai művész­sors jutott számára is osztály­részül, tele energiát és tehet­séget őrlő küzdelmekkel mű­vészete, vagyis a maga leg­bensőbb igazának az elfogad­tatásáért. Az utókorra hárul az a nehéz feladat, hogy Borsos Miklós a modern magyar szobrászat legnagyobb hazai klasszikus mestereként elfoglalja helyét az egyetemes művészetben. Ezt segíti a Városi Művészeti Múzeum azzal a vándorkiál­lítás-sorozattal, amely 2004 decemberében indult Berlin­ben, s az idei bécsi Borsos Miklós-emlékkiállítást köve­tően, 2007. január végéig Re­­gensburgban és Eggenfelden­­ben látható, utóbbi helyeken a németországi magyar évad ki­emelt programjaként. II. MÉSZÁROS JÚLIA KORABELI KÖRNYEZETE A FŐSZEREPLŐ ÉS AZ ELBESZÉLŐ. BEOLVASÁS 2006. november 11., szombat Bogányi Gergely a Liszt-fesztivál arca Nagy esélyt lát Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész arra, hogy a soproniak Liszt-fesztiválja a jövőben még nagyobb nemzetközi siker elé nézzen. Sopronban járt Bogányi Ger­gely Kossuth-díjas zongoramű­vész, aki­ nagy sikerű koncertet adott a nyaranta megrendezett Liszt Ferenc Fesztivál és Zongo­raakadémia társadalmasítását célzó fórumon és DVD-bemuta­­tón a Pannónia M. Hotelben.­­ A szervezők megválasztot­ták a soproni Liszt-fesztiválok arcává. Véleménye szerint hol helyezkedhet el a soproni fesz­tivál a világ hasonló komoly­zenei rendezvénysorozatai kö­zött? - kérdeztük a zongora­­művésztől. - Nagy tisztelettel és örömmel vállalom el a feladatot, a sop­roni Liszt-fesztivál utazó nagy­követi megbízását. A főszerve­zők, dr. Szilágyi Lászlóval és Kóczán Péterrel az élen, hi­hetetlen munkát végeznek azért, hogy Sopron és Liszt neve elválaszthatatlan legyen. Az ed­digi eredményeket látva igen nagy az esély a még nagyobb hazai és nemzetközi sikerre - válaszolta Bogányi Gergely. - Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a sop­roni rendezvénysorozatot már a kezdetektől nyomon követhe­tem. Idén rendezték a negyedik fesztivált és zongoraakadémiát, amelyet Liszt-relikviákból ösz­­szeállított kiállítás is kísért. Sze­rencsés ötletnek tartom, ha minden évben új és új kez­deményezéssel - akár a társ­művészetek bevonásával is­­ színesítik a soproni és ausztriai koncertek sorát. Úgy tudom, a szervezők már megteremtették a 2007-es program alapjait, ami reményeket ad a további kibontakozásra. Úgy érzem, idő­vel a soproniak Liszt-rendez­vénysorozata a legkomolyabb fesztiválok egyikévé fogja kinőni magát. - A következő időszakban merre hirdeti a magyar ze­nekultúra hírét? - Hamarosan Athénba, majd Svájcba, ezt követően Berlinbe és Helsinkibe utazom vendég­­szereplésre. Sopron számomra külön világot jelent, ha tehe­tem, még a 2007-es Liszt-fesz­tivál előtt is ellátogatok abba a városba, ahol Liszt Ferenc első koncertjét adta meg gyermek­korában. G. M. FOTÓ: MAGASI DÁVID Bogányi Gergely: „Megtiszteltetés számomra, hogy a soproni Liszt-fesztivál arcának szánnak a szervezők." Kiszel Tünde kiakadt... Nem kis nyomozás után sikerült megtalálnunk a Skatula Duót. A kissé botrányos belépőjével Kiszel Tündét és Sebeők Jánost is ma­gára haragító együttesnek, bár Bükábrándon „alkotnak”, van győ­ri kötődése. Az alapító nagyapja a folyók városában született.­ ­ Nagyon titokzatosak, csak Ignácnak és Randynak lehet önöket szólítani. - Egy csapatnyi bulvárbál­vány, elbírja a CD-állvány! Ez a szlogenünk - válaszolja Ignác, aki láthatóan élvezi, hogy új le­mezükkel, amely a Panopti­kum címet viseli, adtak egy fricskát a hazai sztárvilágnak. - Nem gondolják, hogy van elég paródialemez a piacon ? - Nézze, amit mi csinálunk, az szívből jön. Ráadásul olyan őszinték vagyunk, hogy amint még ki sem kerültünk a pol­cokra, máris megsértődött ránk­­Diszel Tünde és egy kicsit Sebeők János is. Pedig csak azt mondtuk, daloltuk el róluk, amit gondoltunk, éreztünk. - Sajátos zenei stílusban. - Abban. - Ahogy nézem, jöhetnek sor­ra a többiek­ is. Győzike, Norbi, Fásy Ádám, Csernus doki. Min­denki megkapja a magáét. - Szerintünk, aki érti a hu­mort, az érti, aki nem, az nem. Mi ezt Bükábrándon már csak így mondjuk. Ha valakik úgy gondolják, túl erősek vagyunk, azok ne hallgassanak. A Skatula Duó Panoptikum címmel jelentette meg első, de felháborodást kiváltó albumát. - Gondolom, a győri üzletek polcain is megjelenik a leme­zük. Úgy tudom, vannak kötő­déseik a városhoz. - Mondhatnám, ezek a gyö­kereink. Nagyapám a városban született, mi is nagyon jól is­merjük, szeretjük. - Egyébként ismerősnek tűn­nek, bár a lemezen is nagy szemüvegben láthatóak. Elő­fordulhat, hogy találkoztunk már valahol a megyeszékhely utcáin? - Hát az bizony elő! De erről többet nem mondhatok. Ne­künk is kellenek a kis titkok, melyeket csak mi tudhatunk. F.GY.

Next