Kisalföld, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-11 / 264. szám
14 Szieszta - Művészet www.kisalfold.hu KISALFÖLD 100 ÉVE SZÜLETETT: BORSOS MIKLÓS JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS A gyökér megtart - a fény fölnevel A győri városi múzeum archívumában őrzött hatalmas dokumentum-, adat- és fotótárból Borsos Miklós személyes tárgyai és más, hivatalos dokumentumok, művészettörténeti előadásainak, értekezéseinek és életrajzi vonatkozású könyveinek eredeti kéziratai, a feleségének írt levelei és féltve őrzött családi fotóinak az a része került kiválasztásra és bemutatásra, amelyekből Borsos Miklós, a magánember élete bontakozik ki előttünk. A tárgyak elsősorban a művész feleségének, Kéry Ilonának a hagyatékából kerültek napvilágra. A klasszikus vitrines tárlat mellett a falakon olyan rajzok láthatók, amelyeket a Városi Művészeti Múzeum eddig még nem állított ki, miután az utóbbi két évben kerültek gyűjteményébe, s feldolgozásuk még hosszú ideig folyamatos munkát ad a muzeológusoknak. Egy részük dr. Radnai Béla rajzanyagából, más részük a művész húgától származik. Valamennyi rajz Győrben és Tihanyban született, illetve útban Firenze és Tihany felé, 1926 és 1954 között. A szobrászi életműbe a kiállítás helyszínével szomszédos állandó kiállítás anyagán kívül Németh Vilmos győri gyűjtő Borsos-érmei adnak betekintést, a művész megélhetési munkáját és szellemi, tematikai vonzódásait egyaránt sejtetve. A művész személyes élete szubjektív szűrőn, a megélt életen és a művész emlékezésén keresztül rekonstruáló-A VÁROSI MŰVÉSZETI MÚZEUM KÜLÖNLEGES KIÁLLÍTÁSSAL EMLÉKEZIK MEG BORSOS MIKLÓS SZOBRÁSZMŰVÉSZRŐL, A MŰVÉSZ SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉV FORDULÓJA ALKALMÁBÓL. A DECEMBER KÖZEPÉIG MEGHOSSZABBÍTOTT TÁRLAT KÜLÖNLEGESSÉGÉT AZ ADJA, HOGY - NÉHÁNY KIVÉTELTŐL ELTEKINTVE - EZÚTTAL NEM MÁSOK ÍRNAK, EMLÉKEZNEK A MODERN MAGYAR SZOBRÁSZAT EGYIK LEGNAGYOBB MESTERÉRŐL A SZOBRÁSZ MŰVEINEK HÁTTERÉBEN, MINT KORÁBBAN TÖBB TÁRLATON IS LÁTHATTUK, HANEM MAGA A MŰVÉSZ ÉL zik a tárlaton, ahol ő mint az édesanyját, testvéreit és feleségét mélységesen szerető, az édesapját, rokonait, őseit és szellemi elődeit tisztelő, a tanítványai és kollégái előtt nagy tekintéllyel bíró, értük és barátaiért harcosan kiálló, a tihanyi nyaralót/paradicsomi menedéket építő, a társas életet kedvelő, rendszeresen hegedülő, író-gondolkodó és közösségre nyitott személyiség jelenik meg előttünk. Eközben mindvégig jelen van a kor, amelybe beleszületett és amelyben élnie kellett, ha már gyermekként Nagyszebenből Győrbe, majd felnőttként Budapestre sodorta őt a sors, ahol művészetét előbb elismerték, majd személyét megtagadták, alkotó szárnyait féltékenyen nyesegették, tényleges eredményeit hosszú ideig agyonhallgatták, mert a hatalom előtt nem, csak az értelem és igaz tudás előtt hajolt meg. Az élet igazsága, hogy mindennek a valódi helyére kell kerülnie, amit Borsos Miklós idős korában szintén megélhetett, jóllehet művészetéből a legfontosabbat, a kőszobrászatot addigra már nem művelhette. Borsos Miklós éppolyan szeretetre méltó családtag, férj, barát, tanár, kolléga és embertárs volt, mint közülünk bárki, de akinek szellemi teljesítményét, szobrászaténak előremutató lényegét, művészi absztrakciója értelmét a maga korában csak a hozzá hasonló kivételes személyek voltak képesek megérteni és helyesen megítélni, emiatt tipikus kelet-európai művészsors jutott számára is osztályrészül, tele energiát és tehetséget őrlő küzdelmekkel művészete, vagyis a maga legbensőbb igazának az elfogadtatásáért. Az utókorra hárul az a nehéz feladat, hogy Borsos Miklós a modern magyar szobrászat legnagyobb hazai klasszikus mestereként elfoglalja helyét az egyetemes művészetben. Ezt segíti a Városi Művészeti Múzeum azzal a vándorkiállítás-sorozattal, amely 2004 decemberében indult Berlinben, s az idei bécsi Borsos Miklós-emlékkiállítást követően, 2007. január végéig Regensburgban és Eggenfeldenben látható, utóbbi helyeken a németországi magyar évad kiemelt programjaként. II. MÉSZÁROS JÚLIA KORABELI KÖRNYEZETE A FŐSZEREPLŐ ÉS AZ ELBESZÉLŐ. BEOLVASÁS 2006. november 11., szombat Bogányi Gergely a Liszt-fesztivál arca Nagy esélyt lát Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész arra, hogy a soproniak Liszt-fesztiválja a jövőben még nagyobb nemzetközi siker elé nézzen. Sopronban járt Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész, aki nagy sikerű koncertet adott a nyaranta megrendezett Liszt Ferenc Fesztivál és Zongoraakadémia társadalmasítását célzó fórumon és DVD-bemutatón a Pannónia M. Hotelben. A szervezők megválasztották a soproni Liszt-fesztiválok arcává. Véleménye szerint hol helyezkedhet el a soproni fesztivál a világ hasonló komolyzenei rendezvénysorozatai között? - kérdeztük a zongoraművésztől. - Nagy tisztelettel és örömmel vállalom el a feladatot, a soproni Liszt-fesztivál utazó nagyköveti megbízását. A főszervezők, dr. Szilágyi Lászlóval és Kóczán Péterrel az élen, hihetetlen munkát végeznek azért, hogy Sopron és Liszt neve elválaszthatatlan legyen. Az eddigi eredményeket látva igen nagy az esély a még nagyobb hazai és nemzetközi sikerre - válaszolta Bogányi Gergely. - Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a soproni rendezvénysorozatot már a kezdetektől nyomon követhetem. Idén rendezték a negyedik fesztivált és zongoraakadémiát, amelyet Liszt-relikviákból öszszeállított kiállítás is kísért. Szerencsés ötletnek tartom, ha minden évben új és új kezdeményezéssel - akár a társművészetek bevonásával is színesítik a soproni és ausztriai koncertek sorát. Úgy tudom, a szervezők már megteremtették a 2007-es program alapjait, ami reményeket ad a további kibontakozásra. Úgy érzem, idővel a soproniak Liszt-rendezvénysorozata a legkomolyabb fesztiválok egyikévé fogja kinőni magát. - A következő időszakban merre hirdeti a magyar zenekultúra hírét? - Hamarosan Athénba, majd Svájcba, ezt követően Berlinbe és Helsinkibe utazom vendégszereplésre. Sopron számomra külön világot jelent, ha tehetem, még a 2007-es Liszt-fesztivál előtt is ellátogatok abba a városba, ahol Liszt Ferenc első koncertjét adta meg gyermekkorában. G. M. FOTÓ: MAGASI DÁVID Bogányi Gergely: „Megtiszteltetés számomra, hogy a soproni Liszt-fesztivál arcának szánnak a szervezők." Kiszel Tünde kiakadt... Nem kis nyomozás után sikerült megtalálnunk a Skatula Duót. A kissé botrányos belépőjével Kiszel Tündét és Sebeők Jánost is magára haragító együttesnek, bár Bükábrándon „alkotnak”, van győri kötődése. Az alapító nagyapja a folyók városában született. Nagyon titokzatosak, csak Ignácnak és Randynak lehet önöket szólítani. - Egy csapatnyi bulvárbálvány, elbírja a CD-állvány! Ez a szlogenünk - válaszolja Ignác, aki láthatóan élvezi, hogy új lemezükkel, amely a Panoptikum címet viseli, adtak egy fricskát a hazai sztárvilágnak. - Nem gondolják, hogy van elég paródialemez a piacon ? - Nézze, amit mi csinálunk, az szívből jön. Ráadásul olyan őszinték vagyunk, hogy amint még ki sem kerültünk a polcokra, máris megsértődött ránkDiszel Tünde és egy kicsit Sebeők János is. Pedig csak azt mondtuk, daloltuk el róluk, amit gondoltunk, éreztünk. - Sajátos zenei stílusban. - Abban. - Ahogy nézem, jöhetnek sorra a többiek is. Győzike, Norbi, Fásy Ádám, Csernus doki. Mindenki megkapja a magáét. - Szerintünk, aki érti a humort, az érti, aki nem, az nem. Mi ezt Bükábrándon már csak így mondjuk. Ha valakik úgy gondolják, túl erősek vagyunk, azok ne hallgassanak. A Skatula Duó Panoptikum címmel jelentette meg első, de felháborodást kiváltó albumát. - Gondolom, a győri üzletek polcain is megjelenik a lemezük. Úgy tudom, vannak kötődéseik a városhoz. - Mondhatnám, ezek a gyökereink. Nagyapám a városban született, mi is nagyon jól ismerjük, szeretjük. - Egyébként ismerősnek tűnnek, bár a lemezen is nagy szemüvegben láthatóak. Előfordulhat, hogy találkoztunk már valahol a megyeszékhely utcáin? - Hát az bizony elő! De erről többet nem mondhatok. Nekünk is kellenek a kis titkok, melyeket csak mi tudhatunk. F.GY.