Kisalföld, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-11 / 264. szám

Szombat, 2006. november 11. KISALFÖLD B AJ 0 R I M R E: „ MIN D E N ÉRD E KE L, A M l E M B ERI ” Nem bírja elviselni, ha csak a fél ország szereti Gyerekként műkorcsolyázó, focista vagy dobos szere­tett volna lenni. De színész­nek született, így az lett, bár saját bevallása szerint focistának sem volt rossz. A szakmája még a magán­életénél is fontosabb számára. Büszke arra, hogy amit eddig elért, egyedül az ő érdeme. Öntörvényű ember, aki a te­hetséget tiszteli mindenkiben. Önálló estje, a Bajor Imre-ka­­baré bemutatója december másodikán lesz a budapesti Mikroszkóp Színpadon. - Az egyetlen dolog, amit szeretek magamban, hogy annyi mindent nem szeretek magamon - állapította meg velősen, önkritikát sem mel­lőzve Bajor Imre. Kell is az önkritika egy olyan ember mellé társnak, aki a saját útját járó, öntörvényű személyiség. - Kifizetődő ma egyéniség­nek lenni? - Mérhetetlenül tisztelem a tehetséget és elutasítok min­den középszerűt. Mindenki azt mondja, hogy kell egy csa­pat. Én mindig a magam feje szerint éltem, gyűlölök cso­portosulásokban részt venni. Egy focicsapatban is van egy játékos, aki „valaki” és az egész attól jó, hogy ő ott van. Nagyképűen hangzik, bár nem vagyok az, de nekem igen, nekem megéri egyéni­ségnek lenni. - Úgy hírlik, nem tud autót vezetni és idegenkedik a mű­szaki dolgoktól. Van egy in­ternetes oldal, a „bajoristák" honlapja, ami önről szól. Azt azért ismeri? - Nem. A számítógépet még csak elindítani sem tudom, nemhogy használni! A mobi­­lomat bekapcsolom, és kész. Ezenkívül semmilyen más műszaki dologhoz nem értek. Se időm, se tehetségem az ilyesmihez és az a baj, hogy nem is érdekel. Ellenben min­den érdekel, ami emberi. Igaz, egy gyufásdobozzal órákig el tudok játszani, a szánkót is szeretem, de mással nem fog­lalkozom. Ez az én hibám. - Úgy fogalmazott, hogy aki színésznek születik, abból lesz igazi bohóc. Ami a szívből jön, nem lehet megtanulni. Ön nem járt főiskolára, de szí­nésznek született. Igazi bohóc­nak tartja önmagát? - Ez az egyetlen olyan pálya, ami nem főiskola függvénye. Vagy erre születtünk, vagy nem. Csak a technikát lehet megtanulni. Én annak idején olyan szakmát kerestem, ami­hez nem kell egy életen át tanulni. Azt gondoltam, a szí­nészet olyan. De tévedtem. A tehetség csak feltétele annak, hogy valakiből színész lehes­sen. Úgy, mint egy manöken­nek a két láb. Ahhoz, hogy valakiből igazán jó bohóc vál­­ jon, sokat kell tanulni. - Tiszteli a régi nagy szí­nészeket. Azt nyilatkozta, hogy Tolnai Klári vagy Ruttkai Éva soha többet nem fog megszü­letni. Mit gondol a mai te­hetségekről? - Míg a hetvenes években a színpadon tizenkét színészből tizenkettő zseni volt, ma az a helyzet, hogy van egy nagyon jó, a többi meg... Kevesebb a tehetség? Nem hiszem. A kor olyan. Rossz a színészpeda­gógia. A régi nagy színész­egyéniségek, akik géniuszok voltak, eltűntek. Én pedig ott tartok, hogy ha rosszul érzem magam, megnézek egy Ka­­bos-filmet, sokkal inkább, mint bármi mást. Amikor filmben játszom, nekem nem egy szerep kell. Kell nyolc mondat, amivel megmutatha­tom, hogy ezt is tudom. Úgy, mint egykor ők. Az nekem már elég.­­ Kiskorában többek között beatzenész szeretett volna len­ni. Konkrétan dobos. A soproni Hotel Fagus Smink nélkül so­rozatának vendégeként a kö­zelmúltban dobolt is - igaz, alig egy percig. Milyen érzés volt újra dobütőt tartani a ke­zében? - Inkább mondtam egy vic­­ cet... De igaz, fiatalon dobol­ tam, volt is otthon felszere­lésem. Szegény szüleim nehéz helyzetbe kerültek miattam, mert a szomszédok nem na­gyon örültek annak, ha gya­koroltam. Ütni valamit, ami nem ember - baromi jó érzés volt. - Szakma, család. Hol van­nak a súlypontok? - Én mindent alárendelek a szakmának. Nekem nagyon fontos, hogy az egész ország szeressen. Nem bírom elvisel­ni, ha csak a fél ország szeret, mert úgy érzem, nem tettem azért semmit, hogy ne sze­ressenek. Azért viszont, hogy igen, harminc évet. Nehéz ve­lem, mellettem. Hozzám olyan ember kell, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok és azt mondja, „én hozzá tartozom, én őt sze­retem”. Engem tolerálni nem lehet, csak megtanulni, ho­gyan kell velem élni. - Nyolcadik éve szerepel a Heti hetes című televíziós mű­sorban, a kezdetektől ott van. Ön az egyetlen olyan művész, aki nem politizál. Hogy tud ebből a szempontból kívülálló maradni? -Vallom, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Az ember tegye mindig azt, ami jólesik neki, csak arra vi­gyázzon, ne mások tegyék ve­le! Aki színész, az színész. Amihez nem értek, pedig fon­tos lenne értenem hozzá, ha beszélni akarok róla, azzal in­kább nem foglalkozom. Sze­retném megtartani a függet­­ lenségemet minden szinten. Ott teszem a dolgom, ahol az én helyem van. Ott a határ.­­ Köztudottan hipochonder, ugyanakkor cigarettázik, késő éjszaka fekszik le. Hogyan él? Túlfeszíti a húrokat? Okkal fél­het attól, hogy megbetegszik? - Szeretem az egészségről, az egészséges életmódról szó­ló műsorokat. Még meg is ér­teném azokat, akik arról nyi­latkoznak, hogyan kellene él­ni. A baj az, hogy ők nem értenek meg engem. Rám ez nem jó, nekem ez nem mű­ködik. Kedélybeteg, kellemet­len ember lennék, ha mindazt betartanám, amit az ilyen mű­sorokban hallani, így meg, hogy nem tartok be semmit, jól vagyok, bár tudom, hogy előbb-utóbb meg fogok dög­leni. - Mint mindenki más... - De én előbb. - Mi jelent az ön számára kikapcsolódást? - Nagyon fontosak nekem a kutyák, képtelen vagyok meg­lenni nélkülük. Amikor haza­érek és nem hallom, hogy „whu”, rosszul érzem magam. Mindig van körülöttem kutya, jelenleg kettő. Ha nem len­nének, sterilnek tűnne a kör­nyezetem, pedig nem bírom a sterilitást. A legrosszabb azon­ban velük kapcsolatban is az elmúlás. Kihalnak mellőlünk. - A Budapesti Operettszín­házban hetente öt alkalommal játsszák a Mágnás Miskát. Ön Miskát, a lovászt alakítja Osz­­vald Marika partnereként. Mi­re készül, min dolgozik ezen­kívül mostanában? - A Mágnás Miska előadásai után járni sem tudok. Két tán­cos fiú szokott várni a függöny mögött, hogy elkísérjen az öl­tözőig. Nagyon fárasztó, tehát csak azt mondhatom, ha túl­élem, akkor december máso­dikán lesz Bajor Imre-kabaré a Mikroszkóp Színpadon. A szö­veget már most is minden­hova hordom magammal, hátha lesz időm elolvasni. Megérné, mert sok tehetséges fiatal szerző írta. Jó műsornak ígérkezik. BENKE ÉVA - Győrbe mindig úgy érkezem, mint aki hazajön, és igyekszem ilyenkor a kincseimet is ma­gammal hozni, amelyeket a győ­riek lába elé teríthetek. Ezek igazán nem nagy szavak. Ott­honra találtam ebben a város­ban, ahol életem legkritikusabb időszakaiban én mindig nyu­galomra leltem és meg tudtam pihenni. Számtalan barátot sze­reztem itt, és sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem Győrött kellene letelepednem. Mosta­nában is igen intenzíven fog­lalkozom ezzel a gondolattal... Nagyon szeretem a várost és az itt élő embereket. - Csak nagyon kevesen tud­ják, hogy kezdő énekesnői pá­lyafutását a Magyar Rádió egyengette és számos felvételt készített a legendás Stúdió 11 zenekarral. Milyen érzésekkel gondol vissza erre az időszak­ra? - A Stúdió 11 zenekar ízig-vé­­rig kiváló zenészekből áll, és nagyon szép emlékeket őrzök a velük végzett közös munkáról. Értékes felvételeket készítettünk együtt és számos koncerten ér­tünk el szép sikereket. A tavalyi győri koncertem után tanulsá­gokat fogalmaztam meg ma­gamnak. Akkor a kevésbé ismert oldalát akartam megmutatni a művészetemnek. Angolul éne­keltem világslágereket és örök­zöldeket. A jövő szerdai kon­certen is hangzanak majd el ebből a repertoárból dalok, de most túlsúlyban a hazai szerzők művei lesznek. Hamisítatlan rá­diós és nosztalgikus hangulatot szeretnénk a győri színház szín­padára varázsolni. Ezekre a da­lokra lehet, hogy csak a kö­zépkorúak és az idősebbek em­lékeznek, de mégis van bennük egy friss íz és szín. A Stúdió 11 zenekarban a sokat próbált idő­sebb muzsikusok mellett nagyon tehetséges fiatalok is zenélnek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a dallamok nem avíttak és po­rosak. - Kiknek a szerzeményei csen­dülnek fel a koncerten? - Nagyon kellemes és könnyen érthető zenei világgal találkozhat a tisztelt nagyérdemű a kon­certen. Úgy hiszem, hogy ez a győrieknek alanyi jogon jár tő­lem. Fényes Szabolcs, Behár György, Nádas Gábor, Irving Ber­lin, George Gershwin, Frank Si­natra és Ella Fitzgerald legendás dalai hangzanak el. Világhírű nemzetközi és már örökzöldnek számító magyar slágerek ezek, amelyek igazán szerethetők. A közelmúltban jelent meg az új lemezem, melynek anyagát majd egy tavaszi lemezbemutató koncerten szeretném megismer­tetni Győrben. A mostani kon­certet is hasonlónak tervezem, de itt a nosztalgikus hangulatot helyezzük előtérbe. Könnyed, szórakoztató, de mégis igényes estre számíthat a közönség. - Rendszeresen játszik a fő­városi színpadokon és Győrben is, show-műsorokat vezet a te­levízióban... Kevesen gondolnak arra, hogy ön énekesnő való­jában. Háttérbe szorul ez most az életében? - Szívből remélem, hogy ez nem lesz így. Valóban, én első­sorban énekesnőnek tartom ma­gam. Ezért is él a vágy bennem, hogy koncerteken találkozzam a közönséggel és lemezeket készít­sek. Nem mindenki jut el a szín­házakba, hogy ott lássanak ját­szani. Jobbára csak a televíziós énemet ismerik az emberek. Ezért fontos megmutatnom az énekesi kvalitásaimat is. Ha nem így tennék, úgy érzem, hűtlen lennék magamhoz. Nagyon vi­gyázok arra, hogy őrizzem éne­kesnői mivoltomat is. Nagyon tisztelettudó ember va­gyok és nekem a mai napig meg­indító érzés, ha átléphetem a Magyar Rádió küszöbét. Ezt teté­zi, hogy még mindig ott vannak a zenész kollégáim, akikkel remek dolgokat alkottunk. Annyi min­den tűnik el az életünkből, annyi minden változik meg. Ez ugyan természetes folyamat, de az eltű­nő dolgok miatt nekem a múlt­idézés nagyon jólesik, és ettől mindig elérzékenyülök. Nagyon örülök a régi arcoknak, a régi sze­retetnek és annak, hogy még mindig tudunk egy nyelvet be­szélni. Ezek értékközvetítő, érték­­megőrző pillanatok. POZSGAI JÁNOS Soha többé nem lesz szomorú Pályafutását énekesnőként kezdte, majd a színház is felfedezte magának, napjainkban több televíziós show műsorvezetője. Újabban ismét énekesnői tehetségét helyezi előtérbe. Lemezeket jelentet meg, melyeket koncerteken mutat be. Volt már fent és volt már lent is. Örömére az előbbiből jutott számára több. Otthon az élet szeretetére nevelték. A világról, az emberekről pozitívan gondolkodik, és elhatározta, hogy soha többé nem lesz szomorú. Jövő szerdán a Győri Nemzeti Színházban ad koncertet világslágerekből és magyar örökzöldekből. www.kisalfold.hu Szieszta - Sztárok 13

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék