Kisalföld, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-11 / 264. szám
Szombat, 2006. november 11. KISALFÖLD B AJ 0 R I M R E: „ MIN D E N ÉRD E KE L, A M l E M B ERI ” Nem bírja elviselni, ha csak a fél ország szereti Gyerekként műkorcsolyázó, focista vagy dobos szeretett volna lenni. De színésznek született, így az lett, bár saját bevallása szerint focistának sem volt rossz. A szakmája még a magánéleténél is fontosabb számára. Büszke arra, hogy amit eddig elért, egyedül az ő érdeme. Öntörvényű ember, aki a tehetséget tiszteli mindenkiben. Önálló estje, a Bajor Imre-kabaré bemutatója december másodikán lesz a budapesti Mikroszkóp Színpadon. - Az egyetlen dolog, amit szeretek magamban, hogy annyi mindent nem szeretek magamon - állapította meg velősen, önkritikát sem mellőzve Bajor Imre. Kell is az önkritika egy olyan ember mellé társnak, aki a saját útját járó, öntörvényű személyiség. - Kifizetődő ma egyéniségnek lenni? - Mérhetetlenül tisztelem a tehetséget és elutasítok minden középszerűt. Mindenki azt mondja, hogy kell egy csapat. Én mindig a magam feje szerint éltem, gyűlölök csoportosulásokban részt venni. Egy focicsapatban is van egy játékos, aki „valaki” és az egész attól jó, hogy ő ott van. Nagyképűen hangzik, bár nem vagyok az, de nekem igen, nekem megéri egyéniségnek lenni. - Úgy hírlik, nem tud autót vezetni és idegenkedik a műszaki dolgoktól. Van egy internetes oldal, a „bajoristák" honlapja, ami önről szól. Azt azért ismeri? - Nem. A számítógépet még csak elindítani sem tudom, nemhogy használni! A mobilomat bekapcsolom, és kész. Ezenkívül semmilyen más műszaki dologhoz nem értek. Se időm, se tehetségem az ilyesmihez és az a baj, hogy nem is érdekel. Ellenben minden érdekel, ami emberi. Igaz, egy gyufásdobozzal órákig el tudok játszani, a szánkót is szeretem, de mással nem foglalkozom. Ez az én hibám. - Úgy fogalmazott, hogy aki színésznek születik, abból lesz igazi bohóc. Ami a szívből jön, nem lehet megtanulni. Ön nem járt főiskolára, de színésznek született. Igazi bohócnak tartja önmagát? - Ez az egyetlen olyan pálya, ami nem főiskola függvénye. Vagy erre születtünk, vagy nem. Csak a technikát lehet megtanulni. Én annak idején olyan szakmát kerestem, amihez nem kell egy életen át tanulni. Azt gondoltam, a színészet olyan. De tévedtem. A tehetség csak feltétele annak, hogy valakiből színész lehessen. Úgy, mint egy manökennek a két láb. Ahhoz, hogy valakiből igazán jó bohóc vál jon, sokat kell tanulni. - Tiszteli a régi nagy színészeket. Azt nyilatkozta, hogy Tolnai Klári vagy Ruttkai Éva soha többet nem fog megszületni. Mit gondol a mai tehetségekről? - Míg a hetvenes években a színpadon tizenkét színészből tizenkettő zseni volt, ma az a helyzet, hogy van egy nagyon jó, a többi meg... Kevesebb a tehetség? Nem hiszem. A kor olyan. Rossz a színészpedagógia. A régi nagy színészegyéniségek, akik géniuszok voltak, eltűntek. Én pedig ott tartok, hogy ha rosszul érzem magam, megnézek egy Kabos-filmet, sokkal inkább, mint bármi mást. Amikor filmben játszom, nekem nem egy szerep kell. Kell nyolc mondat, amivel megmutathatom, hogy ezt is tudom. Úgy, mint egykor ők. Az nekem már elég. Kiskorában többek között beatzenész szeretett volna lenni. Konkrétan dobos. A soproni Hotel Fagus Smink nélkül sorozatának vendégeként a közelmúltban dobolt is - igaz, alig egy percig. Milyen érzés volt újra dobütőt tartani a kezében? - Inkább mondtam egy vic cet... De igaz, fiatalon dobol tam, volt is otthon felszerelésem. Szegény szüleim nehéz helyzetbe kerültek miattam, mert a szomszédok nem nagyon örültek annak, ha gyakoroltam. Ütni valamit, ami nem ember - baromi jó érzés volt. - Szakma, család. Hol vannak a súlypontok? - Én mindent alárendelek a szakmának. Nekem nagyon fontos, hogy az egész ország szeressen. Nem bírom elviselni, ha csak a fél ország szeret, mert úgy érzem, nem tettem azért semmit, hogy ne szeressenek. Azért viszont, hogy igen, harminc évet. Nehéz velem, mellettem. Hozzám olyan ember kell, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok és azt mondja, „én hozzá tartozom, én őt szeretem”. Engem tolerálni nem lehet, csak megtanulni, hogyan kell velem élni. - Nyolcadik éve szerepel a Heti hetes című televíziós műsorban, a kezdetektől ott van. Ön az egyetlen olyan művész, aki nem politizál. Hogy tud ebből a szempontból kívülálló maradni? -Vallom, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Az ember tegye mindig azt, ami jólesik neki, csak arra vigyázzon, ne mások tegyék vele! Aki színész, az színész. Amihez nem értek, pedig fontos lenne értenem hozzá, ha beszélni akarok róla, azzal inkább nem foglalkozom. Szeretném megtartani a függet lenségemet minden szinten. Ott teszem a dolgom, ahol az én helyem van. Ott a határ. Köztudottan hipochonder, ugyanakkor cigarettázik, késő éjszaka fekszik le. Hogyan él? Túlfeszíti a húrokat? Okkal félhet attól, hogy megbetegszik? - Szeretem az egészségről, az egészséges életmódról szóló műsorokat. Még meg is érteném azokat, akik arról nyilatkoznak, hogyan kellene élni. A baj az, hogy ők nem értenek meg engem. Rám ez nem jó, nekem ez nem működik. Kedélybeteg, kellemetlen ember lennék, ha mindazt betartanám, amit az ilyen műsorokban hallani, így meg, hogy nem tartok be semmit, jól vagyok, bár tudom, hogy előbb-utóbb meg fogok dögleni. - Mint mindenki más... - De én előbb. - Mi jelent az ön számára kikapcsolódást? - Nagyon fontosak nekem a kutyák, képtelen vagyok meglenni nélkülük. Amikor hazaérek és nem hallom, hogy „whu”, rosszul érzem magam. Mindig van körülöttem kutya, jelenleg kettő. Ha nem lennének, sterilnek tűnne a környezetem, pedig nem bírom a sterilitást. A legrosszabb azonban velük kapcsolatban is az elmúlás. Kihalnak mellőlünk. - A Budapesti Operettszínházban hetente öt alkalommal játsszák a Mágnás Miskát. Ön Miskát, a lovászt alakítja Oszvald Marika partnereként. Mire készül, min dolgozik ezenkívül mostanában? - A Mágnás Miska előadásai után járni sem tudok. Két táncos fiú szokott várni a függöny mögött, hogy elkísérjen az öltözőig. Nagyon fárasztó, tehát csak azt mondhatom, ha túlélem, akkor december másodikán lesz Bajor Imre-kabaré a Mikroszkóp Színpadon. A szöveget már most is mindenhova hordom magammal, hátha lesz időm elolvasni. Megérné, mert sok tehetséges fiatal szerző írta. Jó műsornak ígérkezik. BENKE ÉVA - Győrbe mindig úgy érkezem, mint aki hazajön, és igyekszem ilyenkor a kincseimet is magammal hozni, amelyeket a győriek lába elé teríthetek. Ezek igazán nem nagy szavak. Otthonra találtam ebben a városban, ahol életem legkritikusabb időszakaiban én mindig nyugalomra leltem és meg tudtam pihenni. Számtalan barátot szereztem itt, és sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem Győrött kellene letelepednem. Mostanában is igen intenzíven foglalkozom ezzel a gondolattal... Nagyon szeretem a várost és az itt élő embereket. - Csak nagyon kevesen tudják, hogy kezdő énekesnői pályafutását a Magyar Rádió egyengette és számos felvételt készített a legendás Stúdió 11 zenekarral. Milyen érzésekkel gondol vissza erre az időszakra? - A Stúdió 11 zenekar ízig-vérig kiváló zenészekből áll, és nagyon szép emlékeket őrzök a velük végzett közös munkáról. Értékes felvételeket készítettünk együtt és számos koncerten értünk el szép sikereket. A tavalyi győri koncertem után tanulságokat fogalmaztam meg magamnak. Akkor a kevésbé ismert oldalát akartam megmutatni a művészetemnek. Angolul énekeltem világslágereket és örökzöldeket. A jövő szerdai koncerten is hangzanak majd el ebből a repertoárból dalok, de most túlsúlyban a hazai szerzők művei lesznek. Hamisítatlan rádiós és nosztalgikus hangulatot szeretnénk a győri színház színpadára varázsolni. Ezekre a dalokra lehet, hogy csak a középkorúak és az idősebbek emlékeznek, de mégis van bennük egy friss íz és szín. A Stúdió 11 zenekarban a sokat próbált idősebb muzsikusok mellett nagyon tehetséges fiatalok is zenélnek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a dallamok nem avíttak és porosak. - Kiknek a szerzeményei csendülnek fel a koncerten? - Nagyon kellemes és könnyen érthető zenei világgal találkozhat a tisztelt nagyérdemű a koncerten. Úgy hiszem, hogy ez a győrieknek alanyi jogon jár tőlem. Fényes Szabolcs, Behár György, Nádas Gábor, Irving Berlin, George Gershwin, Frank Sinatra és Ella Fitzgerald legendás dalai hangzanak el. Világhírű nemzetközi és már örökzöldnek számító magyar slágerek ezek, amelyek igazán szerethetők. A közelmúltban jelent meg az új lemezem, melynek anyagát majd egy tavaszi lemezbemutató koncerten szeretném megismertetni Győrben. A mostani koncertet is hasonlónak tervezem, de itt a nosztalgikus hangulatot helyezzük előtérbe. Könnyed, szórakoztató, de mégis igényes estre számíthat a közönség. - Rendszeresen játszik a fővárosi színpadokon és Győrben is, show-műsorokat vezet a televízióban... Kevesen gondolnak arra, hogy ön énekesnő valójában. Háttérbe szorul ez most az életében? - Szívből remélem, hogy ez nem lesz így. Valóban, én elsősorban énekesnőnek tartom magam. Ezért is él a vágy bennem, hogy koncerteken találkozzam a közönséggel és lemezeket készítsek. Nem mindenki jut el a színházakba, hogy ott lássanak játszani. Jobbára csak a televíziós énemet ismerik az emberek. Ezért fontos megmutatnom az énekesi kvalitásaimat is. Ha nem így tennék, úgy érzem, hűtlen lennék magamhoz. Nagyon vigyázok arra, hogy őrizzem énekesnői mivoltomat is. Nagyon tisztelettudó ember vagyok és nekem a mai napig megindító érzés, ha átléphetem a Magyar Rádió küszöbét. Ezt tetézi, hogy még mindig ott vannak a zenész kollégáim, akikkel remek dolgokat alkottunk. Annyi minden tűnik el az életünkből, annyi minden változik meg. Ez ugyan természetes folyamat, de az eltűnő dolgok miatt nekem a múltidézés nagyon jólesik, és ettől mindig elérzékenyülök. Nagyon örülök a régi arcoknak, a régi szeretetnek és annak, hogy még mindig tudunk egy nyelvet beszélni. Ezek értékközvetítő, értékmegőrző pillanatok. POZSGAI JÁNOS Soha többé nem lesz szomorú Pályafutását énekesnőként kezdte, majd a színház is felfedezte magának, napjainkban több televíziós show műsorvezetője. Újabban ismét énekesnői tehetségét helyezi előtérbe. Lemezeket jelentet meg, melyeket koncerteken mutat be. Volt már fent és volt már lent is. Örömére az előbbiből jutott számára több. Otthon az élet szeretetére nevelték. A világról, az emberekről pozitívan gondolkodik, és elhatározta, hogy soha többé nem lesz szomorú. Jövő szerdán a Győri Nemzeti Színházban ad koncertet világslágerekből és magyar örökzöldekből. www.kisalfold.hu Szieszta - Sztárok 13