Kisalföld, 2008. január (63. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-05 / 4. szám
Kisalföld SZIESZTA 13 2008. január 5., szombat www.kisalfold.hu A Kisalföld kulturális melléklete —— ------^^^^rriTTirTrT~'iii"-ir-rrriTTrr7irirTrBwrri ---------------------—r—t r—r-r-TT'-------tti > 11 < ■ a Tii - 11 - - .............. i i <>iii'l¥IHMIIIi|lHTIlllliH Hm in n il i ' n r ■ t1 - -n í i SCHILLER NYOMÁN ISMERIK: 700 ÉVES A TELL VILMOS-LEGENDA ______________________________ __________ A MAKK FELSŐ NYOMÁBAN TÖRTÉNELEM________ SZABÓ ZOLTÁN, HEGEDŰS PÉTER Aki ismeri a „magyar kártyát”, az biztosan találkozott már Tell Vilmos, Geszler Hermann, Reding Itel, Harras Rudolf, Rudenz Ulrik, Fürst Walter, a stüszi vadász, no meg az elmaradhatatlan kuoni pásztorral. Vajon hányan ismerik e rejtélyes alakok eredetét? Már most ki kell ábrándítanunk a sok büszke kocsmazsugást, hogy a népszerű játék valójában Svájcból indult hódító útjára, a lapokon szereplő figurák pedig a kis alpesi ország történelmi alakjai vagy legendái. REBELLISEK JÁTÉKA A rajzolt hősök valójában csak a XIX. században, Friedrich Schiller népszerű Tell Vilmos drámájának sikere nyomán kerültek a kártyalapokra. A német író a XIII. századi svájci szabadságharc romantikus oldalát igyekezett színpadra álmodni, amelyben a szereplők vagy a jó, vagy a rossz oldalon sorakoznak fel. Hamarosan Magyarországon is megjelentek ezek a figurák, kiszorítva ezzel a soproni képes paklikat. A mű és hősei ugyanis a Habsburgok elleni sikeres harc jelképévé formálódtak, így különösen népszerűvé váltak a „rebellis” magyarok körében. Schiller állítólag eredeti módon kapott ihletet a mű megírásához: rohadt almákat szagolgatott, talán hogy bele tudja élni magát a gyümölcs helyébe, melyet a mű főhőse a saját fia fejéről lőtt le. A sztorit még romantikusabbá varázsolta Rossini operaváltozata, mely 1829-ben született meg. HAJBÓKOLÁS A PÓZNA ELŐTT A legenda szerint Uri, Schwyz és Unterwalden svájci kantonok a Német Birodalom elnyomásától sínylődtek. Geszler Hermann helytartó azt a feladatot kapta, hogy bármi áron törje le a szabadság után vágyakozó lakosság ellenállását és alázza porig a büszkeségüket. A parancs teljesítése érdekében a Küssnachtban székelő kormányzó Altdorf közelében építtetett várbörtönt, ahová az engedetleneket vetette. A település piacára egy póznát állíttatott a saját kalpagjával a tetején, amely előtt az arra járó svájciaknak le kellett venniük fejfedőiket s meg kell hajolniuk. Kihirdette, hogy aki elmulasztja a tisztelgést, az halállal bűnhődik. Néhány feldühödött polgár megesküdött arra, hogy bosszúból végeznek az álnok helytartóval s elkergetik a német csapatokat. Az összeesküvőkhöz csatlakozott Tell Vilmos, az Úriból származó kiváló íjpuskás is. 1307 karácsonyán többször is elhaladt kisfiával a szégyenoszlop előtt, ám nem volt hajlandó kalapot emelni a pózna tiszteletére. Magatartása fellelkesítette a hazafiakat, de feldühítette a kormányzót. KÉT NYÍLVESSZŐ A kormányzó fegyveres szolgái elfogták a parancsot megtagadó íjászt és gyermekét, s gazdájuk elé hurcolták. Geszler büntetésül arra utasította a vétkest, hogy lőjön le kisfia fejéről egy almát mintegy 100 méter távolságból, különben kivégezteti. Teli vonakodott végrehajtani a parancsot, de a fiú meggyőzte az apját, hogy teljesen megbízik benne, még a szemét sem engedte bekötni. A páratlanul ügyes íjász két nyílvesszőt készített elő magának, gondosan célzott, majd szerencsésen lelőtte a gyermek fejéről az almát. Mindenki fellélegzett, a helytartó azonban rákérdezett arra, hogy miért két nyílvesszőt vett elő. Az íjász őszintén vállalta, hogy amennyiben eltalálja a fiát, akkor a második lövedék a kormányzó szívébe fúródott volna, s biztosan nem hibázta volna el a célpontot. Geszler azonnal lefogatta poroszlóival a vakmerő lövészt, bárkájára vitette, hogy a küssnachti vár tömlöcében kínozzák halálra. A FÜGGETLENSÉG NAPJA A Vierwaldsatti-tavon hajóztak a helytartó palotája felé, amikor hatalmas vihar támadt. Geszler ezért arra kényszerült, hogy eltávolítsa rabjának bilincseit, mert a tapasztalt Teli jól ismerte a hazai vizeket. A vadász azonban hirtelen kiugrott egy sziklára, a bárkát pedig erős rúgással visszaküldte a habokba. Ezt követően elbújt a Küssnacht felé vezető úton, ahol bevárta üldözőit. Amikor a csapat megjelent, Teli gondosan célzott, és ezúttal sem hibázott: nyűvesszője éppen Geszler szívébe fúródott. Ahogy a happy endes történetekhez illik, a svájci nép a hír hallatán fegyvert ragadott elnyomói ellen, s rövid harc után kiűzte őket a kantonokból. A történelmi források is igazolják, hogy Uri, Schwyz és Unterwalden kantonok valójában már 1291-ben szövetségre léptek a Német Birodalom tisztviselői és a Habsburgok ellen. Az uralkodócsalád a svájci területek bekebelezésével kívánta egyesíteni szétszórtan, egymástól távol fekvő birtokait. A hegyek között, Morgartennél vívták meg a sorsdöntő összecsapást, amelyben a kantonok felfegyverzett lakossága súlyos vereséget mért Habsburg Lipót herceg lovagi hadseregére. Ezzel Svájc elnyerte az áhított szabadságot, amit I. Miksa császár 1499-ben hivatalosan is elismert. Tell Vilmos legendája azóta sem merült feledésbe, pedig a hivatalos történetírás nem talált bizonyítékot a létezésére. BARANGOLÁSOK REBÁK SÁNDORRAL Heidebauerek hagyatéka Jánossomorján ÚTI CÉL Jánossomorja Mosonmagyaróvártól délnyugati irányban, 15 kilométerre, az osztrák határ közelében fekszik. Lakossága meghaladja a hatezer főt. Mai formájában 1970-ben, Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja községek egyesülésével jött létre. Városi rangot 2004-ben kapott. Nagy forgalmú, a 86-os főútvonal halad rajta keresztül. Távolsága Győrtől Mosonmagyaróvár érintésével 50, Soprontól Csornán át 80 kilométer. TÖRTÉNELEM A Mosoni-síkság, a Hanság és a Tóköz találkozásánál fekvő térségen hamar megtelepedett az ember. Mosonszentjános és Mosonszentpéter első okleveles említése az Árpád-korból származik, mindkettő temploma védőszentjének nevét viseli. A tatár és török pusztítást követően elnéptelenedő vidékre német nyelvterületekről érkeztek új lakók. Ők a heidebauerek (pusztai parasztok), szívós, kitartó munkával teremtették meg gazdagságukat. Gazdálkodásukkal kiszolgálták a mosoni óvári királyi birtok katonaságát, illetve a közeli Bécs és Pozsony felvevőpiacaira is szállítottak. A nagy határú Mosonszentjános az 1780-as évektől mezővárosi ranggal bírt és országos vásártartási jogot kapott. Segítették az átvonuló marhakereskedelmet és a Habsburg Birodalom hadseregét látták el takarmánnyal. A tehetős heidebauerek állattartással, földműveléssel, gabona-, széna-, nádkereskedelemmel foglalkoztak Szekereik hatalmas mennyiségben szállították a kiváló hansági szénát a bécsi Heumarktra (szénapiacra). Új távlatokat nyitott a vasút megérkezése. A mezőgazdasági árutermelés a Habsburg főhercegi uradalom majorjaiban (a mai Hanságliget, Hanságfalva) is folyt. A terményeket hasznosító üzemek-malom, szeszgyár, sajtüzem - létesültek, közülük a legismertebb a Franck-féle cikóriafeldolgozó gyár volt. Lényeges változást hozott a trianoni békediktátum, melynek következtében a települések határszélivé váltak A II. világháború után a német ajkú lakosok jelentős részét kitelepítették, helyükre magyar családok érkeztek. Pusztasomorja besenyő eredetű lakossága is a török időkben pusztult el. Ide az egykori Pozsony megyéből, a csallóközi Somorjáról jöttek magyar telepesek Ők is szénával foglalkoztak Ügyes kezű asszonyaik távoli piacokon értékesített gyékényszőtteseikkel szereztek hírnevet Az osztrák határ közelsége a vasfüggöny éveiben hatalmas hátrányt jelentett, ez a schengeni nyitással, a történelmi kapcsolatok újjáéledésével előnnyé változik HÁRMASHALOM A FŐUTCÁN Mosonszentjános és Mosonszentpéter főutcája (a Szabadság és a Rákóczi utca) máig őrzi a jómódról állkodó, szorosan egymás mellé épített házakból álló, zárt sorú képét. A német lakosok egykori hazájuk építkezési szokásait honosították meg. A heidebauerházak utcafronti széles homlokzatán két- vagy négyablakosak, fedett kapubejárójuk a keskeny udvarba vezet. Ide a szénásszekerek hátulról, a kert végéből jártak be. A gazdasági traktus hatalmas, kamrák, magtárak, ólak, istállók, színek, pajták alkotják. Az egyik legszebb fennmaradt ház a szentpéteri főutcán áll. Másolatát a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Kisalföldi tájegységében láthatjuk. Ugyancsak ide telepítették át a mosonszentjánosi fogadalmi kápolnát. A gyönyörű kis templomot a katolikus német közösség közadakozásból építette az 1831-es kolerajárvány emlékére. Jánossomorján a város szerkezetéből adódóan három katolikus templom is van. A legnagyobb a szentjánosi, amelyet az egykori birtokosok Habsburg Mária Krisztina és férje, Albert Kázmér szász választófejedelem építtetett. A berendezés gazdag a főoltárkép Keresztelő Szent Jánost mutatja. Legidősebb festménye a település állattenyésztő múltjához kapcsolódik, Szent Vendelt, a pásztorok oltalmazóját ábrázolja. A templom mellett áll a kígyót taposó Mária szobra, a régi pellengér helyén emelték. Jelentős barokk alkotás Nepomuki Szent János szobra. Az 1936-ból származó Hármashalom emlékmű az I. világháború előtti időket idézi, a történelmi Magyarország 52 megyéjének földjéből alakították ki alapzatát. A mai városháza egykor a Nádasdy család kastélya volt. A helytörténeti gyűjtemény jelenleg nem látogatható. 1969-ben, az első magyarországi német nemzetiségi múzeumként nyitották meg. Régészeti, helytörténeti, néprajzi anyaga a régi német lakosság kultúráját mutatta be. Itt kell megemlékezni az óhazai protestáns hagyatékot őrző, híres Mosonszentjánosi kódexről (Der Sankt-Johanner Kodex). A házi használatra szánt ima- és énekeskönyv kéziratos másolt kötetei minden heidebauer családnál ott voltak. Az eredeti szöveget feljegyzések, énekek, szólások, receptek egészítik ki, amelyek betekintést engednek tulajdonosaik mindennapi életébe. Számos példányt a Pannonhalmi Főapátság könyvtára őriz. A helytörténeti gyűjtemény a tervek szerint új helyen, kibővített anyaggal nyílik meg a jövőben.