Kisalföld, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-22 / 271. szám

2010. NOVEMBER 22., HÉTFŐ 13 Kalendárium SZERKESZTI: FÁBIÁN GYÖRGY Díjai: A Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Fokozata, Munka Érdemrend arany fokozata, A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, SZOT-díj, Táncsics-díj, MÜOSZ Aranytoll-díj, Gyöngyös város és Budapest főváros díszpolgára BÁLINT GYÖRGY: NYUGDÍJASKORA UTÁN FEDEZTE FEL A TELEVÍZIÓ A 92 ÉVES, NÉPSZERŰ GAZDÁT életem. Huszonegy évesen saj­nálatos kényszerűségből én let­tem a családfenntartó. Az 500 hektáros gazdaságnak a vezető­je. Még diplomám sem volt, ép­pen az utolsó évet végeztem az egyetemen. Kemény és jó lecke volt, de az igazi kemény eszten­dők a második világégés után jöttek el. Egy magamfajta kulák­­nak nyilvánított emberre ke­mény sorsot mértek rá akkori­ban. A földünket elvették, így azzal foglalkoztam, hogy kerte­ket ápoltam. Feleségemmel és kisfiámmal felköltöztünk Bu­dapestre. Pesterzsébeten, Pestszentimrén gondoz­tam házak kertjeit. Nem kesergek emiatt, mert életem egyik legproduk­tívabb időszaka volt. Nemcsak azt tanultam meg, hogyan lehet kerte­ket rendben tartani, ha­nem azt is, hogy az embe­rekkel miként lehet szót érteni. Nagy dolog volt számomra, amikor egy esős novemberi napon ás­tam a kertben, és a házi­asszony behívott egy tá­nyér meleg levesre. Soha nem felejtem el. Ma már nem élnek sajnos azok az emberek, de hosszú ideig tartottuk a kapcsolatot egy­mással, jó emberi kapcsola­tok alakultak ki. A kert össze­kapcsolja az embereket. Érdekes módon aztán később egy nagy állami, 5000 hektáros gazdaság főagronómusa lettem. Szükség volt a szaktudásra. Ott, abban a munkámban sok hasznát vettem annak, amit a családi gaz­daságban apámtól tanultam meg. Kiderült, nem a birtokviszonyok határozzák meg, mi a jó a földe­ken, hanem az, beleillik-e a gaz­dálkodás mindenkori rendjébe. Bálint György egész évben műveli a kert­jét. Ha egy kicsit is kisüt a nap, máris ott van szeretett növényei között. BÁLINT GAZDA EGYIK HÁZI KEDVENCE. Amint az idő ősziesebbre fordul, védett helyre kell menekíteni. Legjobb szá­mára a vilá­gos, 15-18 C-fok hőmér­sékletű szoba, de a kevésbé igényes, egyéb csere­pes szobanö­vények között átvészeli a te­let a tölcsér­jázmin. Kilencvenkét éves. Boldog, kiegyensúlyozott ember, aki a mai napig gondozza kertjét. Ha népszerűségi listákat állítanak fel az országban, mindig ott van az élmezőnyben. Élet- és kertszeretete legendás. Bálint Györggyel a borongóssá váló őszön is arról beszélgetünk, kertészkedni mindig lehet, mert a kert minden időben feltölt és a munka mellett életre szóló élményeket is ad. INTERJÚ FÁBIÁN GYÖRGY_______________- Azt mindenki tudja, hogy a kertről mindent tud. Azt viszont már nem, hogy vajon a saját kertjére marad-e ideje, vagy úgy van ez, mint a cipész és cipője?- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy szép kertes ház­ban lakom. Az utóbbi időben, fő­leg mióta ezt az élemedett élet­kort elértem, sokat ülök a számí­tógép előtt. Tudja, megírom az éppen aktuális cikkemet. Ha pe­dig ezt megunom, kimegyek a kertbe és dolgozgatok egy órát. Miközben kapálom a veteményes ágyásokat, nagyon jólesik végig­gondolnom, mit is kell megírnom még, mit is kell még megcsinál­nom. Gondolkodom és közben a kertem is szépül.- A kerti munka segít a szellemnek?- Az írással foglalkozó embernek mindig az a legnagyobb problé­mája, hogy témát találjon. Nos, az én témám tényleg mindig ott hever a földön. Ha művelem a földet, és meglátom, van benne egy cserebogárpajor, akkor amint bemegyek, máris meg­írom, ásás közben milyen dol­gokra kell figyelni. Azonnal rög­zítem, közkinccsé teszem, hogy az egyik legveszedelmesebb kár­tevő elrágja a növények gyöke­rét. Ezt a fehér színű pajort min­denképpen ki kell szedni, össze­gyűjteni és megsemmisíteni. Na hát ilyenek is eszembe jutnak a kertművelés közben. A gyakorlat és a hasznos írói munka így kap­csolódik össze. vaszra. Mindenféle munkát, ame­lyet a tavaszi csúcsszezonban el szokott halasztani az ember, azo­kat most kell megcsinálni. Gyü­mölcsfák törzsének lekaparását például. Az öreg gyümölcsfák tör­zsén kéregpikkelyek alakúin?1' ki. Alattuk a kártevők tojásai, gombák spórái találhatnak téli menedéket. Ha ezt a pikkelyréteget leválaszt­juk egy nyeles kaparó­­val vagy drótkefével, akkor milliónyi ta­vasszal mocorogni kezdő kártevőtől szabadulhatunk meg. Egyébként a kertben mindig van tennivaló. Ha kisüt egy kicsit a nap, felhúzok egy kesztyűt, sapkát, sálat és már­is kint vagyok. A kert­nek egész év­ben szüksé­ge van a gaz­dájára, de a gazdának is egész évben szüksége van a kertjére.- Önnek mindig fontos volt, hogy ha lehet, ne a rongyos gatyánkat, elszakadt ingün­ket vegyük fel, ha kime­gyünk egy kicsit ásni, ka­pálni. Miért olyan lényeges ez? Az ŐSZ kérdése. Bálint gazda a kor embere. Honlapján mindig aktuális tanácsokkal látja el a kertbarátokat, sok kertészkedő embernek okoz fejtörést az őszi lomb eltakarítása. A leghasznosabb volna a fák és cserjék lehullott leveleit (a diófák és a vadgesztenyefák leveleinek kivételével) komposztálni, mert a levelek gyorsan elkorhadnak és belőlük igen jó minőségű szerves anyag képződik. Ha azonban komposztkazal készítésére nincs lehetőségünk és nem rendelkezünk komposztálóládával sem, akkor más megoldást kell keresni. Elégetni és ezzel szervetlenné degradálni az értékes szerves anyagokat nagy pazarlás lenne, ezért a kertek gondozói többségükben zsákba gyűjtik a lehullott lombot, amely azután komposztálótelepre vagy - rosszabb esetben - a kommunális szemétbe kerül. Jó módszer az, ha a lombot a kert őszi ásásakor a talajba forgatjuk, mert ez tavaszig elkorhad és humusszal gazdagítja a talajt. Ha még egy kevés, komplex műtrágyát is hint rá a gazda, akkor teljes értékű tápanyag-utánpótlást végzett! Vigyázat! A dió- és vadgesztenyefák lombja gátolja a talajban élő mikrobák tevékenységét, ezért célszerű e fák lombját elégetni. A hamu a komposztot gazdagíthatja. TÉLEN-NYÁRON IRÁNY A KISKERT- Mostanában is kimegy még a kert­be, vagy már téliesítetté?- Az emberek ilyenkor, az év vé­gén azt hiszik, nincs a kertben munka. De igazából az a jó mód­szer, ha ősszel készülünk a ta-KERTI ÖLTÖZET ÉS KERTDEMOKRATIZMUS- Az embernek adnia kell magá­ra. Ráadásul ha rokonok vagy látogatók érkeznek, nekik is lát­niuk kell, megtiszteljük a mun­kát azzal, hogy rendesen öltö­zünk fel. Nálunk még ennek a kultúrája nem alakult ki. Angliá­ban vagy Amerikában, Németor­szágban ha valaki kimegy a kert­be, azonnal kesztyűt húz, hogy védje a kezét a sérülésektől, a vegyszerektől. Magyarországon nehéz erre rászoktatni az embe­reket. Pedig én úgy gondolom, a megfelelő kerti öltözet hozzátar­tozik a kulturált életformához, éppen úgy, mint az, hogy az em­ber a főzeléket kanállal és nem villával eszi. Fontos a ruha, de bevallom, ennél is fontosabb­nak tartom a jó szerszámot. A kereskedelemben nagyon jó eszközöket lehet már kapni. Érdemes erre költeni. És itt jön a karácsonyi ajándékozás. Ha van kertész barátunk, roko­nunk, ajándékozzuk meg példá­ul egy jó metszőollóval. Higgye­nek nekem, egy életre hálás lesz érte.- Miközben hallgatom, és látom, mi­lyen szeretettel és bölcsességgel me­sél a kertről, azon gondolkodom, ke­vés ilyen barátságos emberrel talál­koztam. Mintha önről szólna a ma­gyar nyelv egyik összetett szava: kertbarát.- A legdemokratikusabb emberi kapcsolatot a kert alakítja ki. A minap láttam a közös kerítésre tá­maszkodni két szomszédot, amint megbeszélik a problémáikat. A vegyészmér­nök a permete­zésről mesélt, az asztalos pe­dig elmondta, miként kell a kapát megnyelezni. A rendszer­­váltás idején sajnos megszűntek a jól működő kertbarátkörök. Talán mert az egész szervezkedés a Ha­zafias Népfront keretén belül in­dult el? Nem tudom, de úgy tű­nik, kiöntötték a gyereket is a mosdóvízzel együtt. Most kezd éledezni újból a kertbarátmozga­lom, és van országosan százöt­ven-kétszáz ilyen társaság, ám húsz éve még háromezer volt! Na­gyon jól működtek, jól mozgatha­­tóak voltak, akik segítettek egy­másnak beszerezni anyagokat, ta­nácsokkal, előadásokkal támo­gatták egymást. Akkoriban még a politika is felismerte az ebben rej­lő lehetőséget. Bár most is felis­merné ezt.- A kertbarátoknál nem lenne érvé­nyes a régi magyar mondás: rossz szomszédság török átok?- Nem érvényes. Nagyon gyakori, hogy segítenek egymásnak. Ha van egy motoros permetezőgép, az tíz környékbeli kertbarátot ki tud segíteni. Ők pedig ezt más mun­kákkal viszonozzák. A kertnek egész évben szüksége van a gazdájára, de a gazdának is egész évben szüksége van a kertjére. FÖLDBIRTOKOS, AKI KERTÁPO­LÁSSAL TARTJA FENN MAGÁT- Mindig is arra készült, hogy a me­zőgazdaság és a kert fogja kitölteni az életét?- Amilyen távolba csak vissza lehet forgatni az idő kerekét, az én családom mindig a földből élt meg. Szüleim, nagyszüleim, dédszüleim is földbirtokosok voltak. Alig voltam hároméves, már apámmal a földeket jártuk. Emlékszem, ahogy mutogatta, mi a haszonnövény és melyek a gyomok. Arról is mesélt, mit le­het a kártevők ellen tenni. Bele­nőttem ebbe, és valóban az egész életemet erre tettem rá. Ma már nyugtázhatom, jól dön­töttem, mert nem volt egyhangú EMBER TERVEZ, ISTEN VÉGEZ- Akkoriban is ismeretterjesztő és felvilágosító lehetett, ahogy a mun­káját végezte, hiszen meghívást ka­pott a sajtótól.- Tizennyolc évig voltam a Kerté­szet és Szőlészet, valamint a Kert­gazdaság című lapok főszerkesz­tője. Amikor aztán nyugdíjba mentem, elhatároztam, ezentúl nem csinálok mást, ápolom a saját kertem és könyveket írok.- De nem így történt. Frissnyugdíjas­ként Bálint gazdát csinált önből a Ma­gyar Televízió.- Hát ember tervez, Isten végez. Behívtak a televízióba és huszon­nyolc évig voltam az Ablak cimű műsor szakértője. A kezdetektől az utolsó adásig ott voltam velük. Még ma is vannak, akik rám néz­nek az utcán és azt mondják: „Is­merem magát.”- Nagymamámmal ültem péntek dél­utánonként a tévé elé. Ő a fotelban, én a sámlin, és figyeltük, hogyan kell palántázni.- Örülök ennek, és annak is, hogy sok olyan dolgot tudtam el­mesélni az embereknek a kertek­ről, a mezőgazdaságról, amelye­ket a saját épülésükre tudtak fel­használni. Hiszek benne, aki a kertet szereti, rossz ember nem lehet. kertbarát I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék