Kisalföld, 2011. július (66. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-23 / 171. szám

12 Szieszta SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA LU0]000}JO } ­V. KÁROLY TESTÉT MONTÉBAN, a Miasszo­nyunk­ (Nossa Senhora) templomban helyezték örök nyuga­lomra. Madei­rai száműze­tésben halt meg 1922-ben, itt vannak ham­vai. Sírjára na­ponta friss vi­rágot helyez­nek. Ottó, a harmadik „nemzeti Habsburg” A történelem során két Habsburgot zárt szívébe a magyar nép, József nádort és Erzsébet királynét. Az egy hete eltemetett Habsburg Ottó a dinasztia harmadik ilyen tagja - állítja Gerő András történészprofesszor, akit az utolsó magyar királyról, IV. Károlyról és fiáról kérdeztünk. TÖRTÉNELEM HANCZ GÁBOR - Miért alakult úgy, hogy IV. Károly máig nem a család többi tagjával együtt van eltemetve?­­ Az osztrák császárként­­, ma­gyar királyként IV. Károly száműze­tésben halt meg. Visszatérését nem támogatta sem Horthy Miklós ma­gyar kormányzó, sem a Monarchia többi utódállama, de a világháború­ban győztes antant sem akart Habs­­burg-restaurációt Közép-Európá­­ban, így került a Portugáliához tar­tozó Madeira szigetére, ahol hamar, már 1922-ben elhunyt. Ott temették el. A dinasztia XVII. század óta lé­nyegében folyto­nos tradíciója szerint sírhelye a bécsi kapucinus templom kriptá­jában kellene hogy legyen, ab­ban a teremben, ahol most fiát, Habsburg Ottót és korábban fe­leségét, Zita ki­rálynét is elte­mették. A helyi­ségben Károly mellszobra jelzi azt a helyet, ami őt illetné. - El tudja képzeli, hogy az utolsó Habsburg uralkodót valaha újrate­messék? - A történelemben minden elő­fordulhat, és tudjuk, hogy Kö­­zép-Európában nagy hagyománya van a halottak mozgatásának. Ha újratemetnék, vélhetően Bécsben tennék ezt meg. - Magyar helyszín - mondjuk Pan­nonhalma - szóba jöhetne? - Abszolút valószínűtlennek tartom. SIKERTELEN KÍSÉRLETEK A KÜLÖNBÉKÉRE - IV. Károly 1918-ban lemondott a trón­ról Mikortól látta, hogy az első világ­háborúban a Monarchia sorsa a tét? - Amikor 1916 végén megkoro­názták, érzékelte, hogy a háború semmi jóra nem vezet. Igyekezett különbékét kötni, de ügyetlenül tette ezt, és próbálkozása balul sült el, mert az Ausztria-Magyaror­­szággal szövetséges németek tu­domást szereztek róla. Már 1917 áprilisában, az amerikai hadba lé­péskor világossá vált számára, hogy az erőviszonyok az antant ja­vára billentek el, 1918-ra pedig tudta, hogy a Monarchia akkori formájában nem tartható fenn. Utolsó, sikertelen kísérletként 1918 őszén még meghirdette a bi­rodalom föderatív átalakítását, de csak Ausztriára vonatkoztatva, mert Magyarország nem fogadta el az elképzelést.­­ Az uralkodó 1921-ben két ízben is megpróbált visszatérni a magyar trón­ra, s második próbálkozásakor Buda­örsnél fegyveres összecsapásra is sor került. Miért csak Magyarországon pró­bálkozott és miért vallott kudarcot? - Azért csak a magyar trónra pró­bált visszakerülni, mert Magyaror­szág a forradalmak kataklizmája után újra a királyság államformáját vallotta magáénak, Ausztria és Cseh­szlovákia azonban köztársaság lett. Károly logikusan gondolhatta, hogy miután az ország királyság és ő a megkoronázott király, itt a helye. Nagy csalódás volt számára Horthy magatartása. Habsburg Ottó élete végéig kifejezetten neheztelően be­szélt Horthyról, akit ő és apja, Károly egyaránt esküszegőnek tartott. A kormányzónak ugyanakkor figye­lembe kellett venni, hogy sem az an­tant, sem a környező államok nem mentek volna bele egy magyarorszá­gi Habsburg-restaurációba, teljesen érthető tehát, hogy elzárkózott a ki­rály visszatérési kísérleteitől. A pró­bálkozás Károly részéről személyes bátorság volt, de politikai kalandor­­ságnak bizonyult. Rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Személyes habi­tusához hozzátartozik, hogy amikor sor került a fegyveres összecsapásra, ő volt az, aki kérte, hagyják abba, mert nem akart vérontással hata­lomra jutni. - Károly a második sikertelen kísértet után feladta e törekvését, vagy fél évvel később bekövetkezett halála miatt ez nem tudható? - Minden bizonnyal szembe­sült a kellő támogatás hiányával és azzal is, hogy egy hatalomátvé­telhez pénz kell, aminek viszont híján volt. - A Habsburgok és a magyarok viszo­nya a történelem során korántsem volt felhőtlen. Minek köszönhető, hogy Habsburg Ottót általános szere­tet övezte? - A Habsburgoknál Mária Teré­zia óta családi kötelezettség volt, hogy a birodalom főbb nyelveit - így a magyart - meg kell tanulni. Természetesen nem mindegyikük tudott olyan kitűnően magyarul, mint Ottó. A magyarok mindezzel együtt egyfajta távolságtartással közeledtek a Habsburgokhoz, csu­pán a dinasztia két tagját zárta szí­vébe a nép. Az egyik az 1847-ben elhunyt József nádor, akit a kor­ban nemzeti Habsburgnak tekin­tettek. Annyira tisztelték, hogy a polgári átalakulást rögzítő 1848. áprilisi törvények közül az első az ő emlékének törvénybe iktatásáról szól. A másik Ferenc József felesé­ge, Erzsébet királyné: körülötte is azért alakult ki kultusz, mert a ma­gyarok úgy érezték, az ő érdekei­ket képviseli a bécsi udvarban. - Mondhatjuk, hogy Ottó a harmadik ilyen Habsburg? - Igen. Ottónak két titka volt. Egyrészt rendkívül sármos, kedves volt és mindenkivel szót értett. Másrészt nagyon sokat tett azért, hogy Magyarország európai integ­rációja megvalósuljon - és mind­ezt úgy, hogy soha nem rendelke­zett végrehajtó hatalommal. Para­doxon: egy politikai tevékenysé­get kifejtő embert akkor lehet iga­zán szeretni, ha nincs hatalma. LEMONDOTT A CSÁSZÁRI TRÓNRÓL - Habsburg Ottó 1961-ben lemondott az osztrák trónról, a magyarról azon­ban nem. Ennek van üzenetértéke, vagy csupán azért nem tette meg ezt a lépést, mert a Kádár-rendszer nem is kérte tőle? - Az osztrák trónigényről való lemondás előfeltétele volt annak, hogy Ausztriába utazhasson. Né­mi törvényhozási és bírósági huza­vona után 1966-ban lépett először osztrák földre. Ne felejtsük el, hogy Bécsben 1919-ben meghoz­ták a Habsburg-törvényeket, közü­lük az egyiket - amelyik azt is tar­talmazta, hogy Habsburg névvel köztársasági elnöknek sem jelöl­tetheti magát senki - tíz nappal Ottó halála előtt vonták vissza. Nálunk a beutazási engedély nem a lemondástól függött, hanem az ország politikai berendezkedésé­től. Ottó a nyolcvanas évek végén már gond nélkül idelátogathatott. - Hogyan értékeli Habsburg Ottó dön­tését, hogy a szívét Pannonhalmán te­mették el? Csupán az őt tanító bencé­sek iránti tiszteletről van szó, vagy - mint a HVG írta - azt jelzi, hogy szíve mélyén sosem mondott le a trónról? - Én nem mennék ilyen messzi­re. Tisztán kell látni, hogy a Habs­burgok történelmük során európai jelenség voltak. Mindig soknemze­tiségű országban uralkodtak, eb­ből következően nem lehet őket egy nemzettel azonosítani. Ebből a családi tradícióból merítve Ottó úgy gondolta, hogy igazi életterü­ket egy egyesülő Európában talál­ják meg, ahol a nemzeti alapelv alárendelődik az európai egység­nek. Politikai pályája - bekapcso­lódása a páneurópai mozgalomba, húszéves európai parlamenti kép­viselősége - is ezt példázza. Más Habsburgokhoz hasonlóan Ottó is mindig figyelt arra, hogy egykori birodalmuk népeinek sorsa mi­ként alakul. Miután Ausztriával végig feszült, ambivalens, a rend­szerváltás utáni Magyarországgal pedig kiegyensúlyozott, nyitott vi­szonya volt, s ezenkívül nevelteté­sében is nagy szerepet játszottak a magyarok, egyfajta gesztusként gondolhatta úgy, hogy szíve kerül­jön Pannonhalmára. Döntése nem a trónigényről szól. ELUTASÍTOTTA A KÖZTÁRSA­SÁGI ELNÖKI JELÖLÉST - Komolyan vehető ötlet volt a rend­szerváltás idején, hogy ő legyen a köztársasági elnök? - Ezt a kisgazdapárt vetette fel. Ottónak volt annyi méltósága, tar­tása, hogy elutasította a jelölést, ez személyes bölcsességét dicséri. Tudta, hogy ő a személyében in­tézmény, nem a hatalom miatt.­­ Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát lapunknak utalt arra, hogy Habsburg Ot­tó - mivel a családot kiutasították Ausztriából - nem szeretett volna Bécs­ben temetkezni, végül azonban elfogad­ta a családi hagyományt. - Erről nem beszéltem vele, de számomra evidens volt, hogy a testét Bécsben temetik el, azon egyszerű oknál fogva, hogy édes­anyja is ott van. Ha az ember sétál a kapucinus kripta termeiben, a dinasztia szinte egész történetével szembesül. Az, hogy az édesapja nem került oda, az akkori osztrák állam és a nemzetközi viszonyok összjátékából adódott. Annak, hogy ő odakerüljön, már nem volt akadálya. Az lett volna természet­­ellenes, ha nem ott temetik el. GERŐ ANDRÁS TÖRTÉNÉSZ SZERINT VALÓSZÍNŰTLEN, HOGY MAGYARORSZÁGON TEMETNÉK ÚJRA IV. KÁROLYT Erzsébet királyné és Ferenc József sírja Bécsben a Császári Kriptában. Gerő András történész szerint A Habsburg-ház újbóli trónra kerülése hazánkban abszolút nem aktuális, ám sokan gondolják úgy, hogy az állam működése szempontjából egy alkotmányos monarchia megteremtése közel sem irreleváns gondolat. GÖNCZ ÁRPÁD IS FOGLALKOZOTT AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLY ÚJRATEMETÉSÉVEL Olvasónk juttatta el hozzánk személyes levelezésének egyik hiteles dokumen­tumát, mely levélváltás igazolja, hogy IV. Károly újratemetésének gondolatát nem vetette el Habsburg Ottó. Levele egy személyes beszélgetésre adott vá­lasz, mely Esztergomot, Székesfehér­várt, Győrt és Pannonhalmát említette mint lehetséges temetkezési helyet. Gönz Árpád kötársasági elnökhöz is eljutott az alulról induló kezdeménye­zés híre, aki úgy foglalt állást, hogy az adott politikai helyzetben nem lenne érdemes felvetni a témát. Az utóbbi évek politikai változásainak tükrében, ha sor kerülne IV. Károly magyar ki­rály, I. Károly osztrák császár újrateme­tésére, az lenne a legméltóbb, ha csa­ládja körében a bécsi kapucinus kriptá­ban helyeznék el hamvait. Az 1997-ben íródott levelet eljuttat­tuk Habsburg Ottó fiához, Györgyhöz, reméljük, a közeljövőben ismerteti a család hivatalos álláspontját. Pöcking, 1997. január 7. Igaz örömmel vettem december 15-én kelt levelét, valamint elgondolásait. Ha nekem voksolnom kellene, én is Pannonhalma mellett szavaznék, mivel ezt tartom a keresztény magyarság szívének. Ami azonban a király hazatérését illeti, létezik egy nagy nehézség, amelyet még nem sikerült áthidal­ni . Annak idején, amikor hazájából elűzték és meghalt külföldön, a madeirai nép szívébe zárta, már akkor amikor a szigetre érkezett. Az Entente nyomása ellenére ez a nép ott mellé állt. Én tehát kezdettől fogva azt ígértem, hogy a Király csak akkor fogja elhagyni Madeirát, amikor az ottani nép hozzájárul. Ez mostanáig még nem történt meg. Kapcsolat­ban vagyok egyesekkel, de amíg ez a kérdés nem tisztázódott, nem tudok további lépést tenni. Mindenesetre abban is bízok, hogy lesz egy lehetőség a jövőben. Egyben köszönöm január 2-án kelt beszámolóját. 2011. JÚLIUS 23., SZOMBAT

Next