Kisalföld, 2015. március (70. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-21 / 68. szám
KISALFÖLD 2015. OB. 21., szombat SEMSAK LIZA Rád találok Engedj el és én rád találok, párnád legyen a puha égbolt. Rólad suttognak tükörnyi szilánkok, lepedőmön beszáradt a vérfolt. Most félek, talán messze vagy már, de hozzád vonszol a bűntudat, kerestelek, ha eszembe jutottál, ott vagy, ott vagy még a bőröm alatt. FARKAS ILONA Pelikán Pelikán lelkemnek szívvére táplálja, érzelem-ezreknek lakóit ellátja, örömnek, bánatnak a fészkét hordozza, szivárvány árnyaknak rezgését fodrozza. Vadvirág csokorban dívik az ölelés, a csipkebokorban megértés, feledés, az öröm-virágnak mosolyog bimbója, fényselymes szirmának zefír a hintója. Fás virág burjánzik, kedvetlen, dísztelen, tűtüskés rózsám is szenvtelen, színtelen, gúny jege fagyasztja mákvirág szépségét, olajág takarja az igaz értékét. Pelikán véréből napestig csepegtet, öntözi szívéből rátakat, szépeket, árnyfényen átlépett, hattyúként haldokol, énekel szárnytépett, vértelen hangokon. PÁKOZDINÉ TÓTH SAROLTA Egymásért együtt Emlékezz rám mosolyogva, én vagyok a lombok fodra, áradó folyóknak sodra, tavaszi szél lehelete, felhők füstje és permetje, kikeleti egek kékje, vágtató paripák fékje, sasok szárnyán hegyek orma, szerelmi álmoknak tornya. Vagyok éjjel, vagyok nappal, okos ésszel, szép alakkal, vigasztaló szavaimmal erőt adó akarattal. Vagyok az élet kapuja, vagyok álmaid asszonya, vagyok anya, vagyok gyermek, emlékeznek, elfelednek, mégis őriznek, szeretnek, segítek az embereknek. Vagyok minden, vagyok semmi, neked kell ezt észrevenni. Veled élek, veled halok, amíg élek, tied vagyok. Önzetlenül és egészen, vállaljuk egymást merészen, vagyunk, nem is tehetünk mást, isszuk levünket, mint forrást, így lesz teljes az életünk, a Természet életterünk. ERNST FERENC Amíg te alszol... Rezdül a tested, és tengerhullám, vágyad hajóján a vitorlát fújnám, míg kikötne nálam. Ölelésecsettel álmodat festem, nyugalomöbölben takaród testem, párnád lesz vállam. Amíg te alszol, gondolatmesélek, csillagmosolyát őszinte mesémnek magadba zárnád. Csillagmosolynak tükre az arcod, gondolatmesélek, amíg te alszod az igazak álmát... VERSEKET VÁRUNK Továbbra is arra biztatjuk olvasóinkat, akiknek íróasztalfiókjában, kockás füzetében, számítógépében (saját) versek rejteznek, osszák meg velünk azokat. Szándékunk szerint az arra érdemeseket közöljük. Az írásokat szerkesztőségünk címére (9021 Győr, Újlak u. 4/A) vagy a guldi@kisalfold.hu drótpostacímre várjuk. A beérkezett termésből most is közreadunk néhányat. Üzenet, a Kisalföld verses hangoskönyve ^ - n Az Üzenet, a Kisalföld második verses hangoskönyve megrendelhető a 80/504-504-es ^ g C ■ S I zöldszámon, a terjesztes@kisalfold.hu e-mail címen, illetve megvásárolható Győrött a Baross úti A ■ J m * SS —i—* pavilonunkban és a szerkesztőség recepcióján (Újlak u. 4/A). RAINER MARIA RILKE Oltsd ki szemem Oltsd ki szemem, én mégis látva látlak, tömd be fülem, én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád. Törd le karom és megragadlak én, szívemmel, mint egy kézzel tartalak, fogd le szívem, agyam dobog hibátlan, s ha lángod agyvelőmbe csap, viszlek tovább, vérem zuhatagában. (Fordította: Nemes Nagy Ágnes) GOSI VALI: A KÖLTŐK AZ EMBEREK LELKÉT LIRÁVAL SZELÍDÍTIK Nászból született fény Versek és arcok című sorozatunkban szombatonként olyan személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Gosi Vali nyugdíjas nagymama, költő mesélt többek között arról, miként mentette meg lelkét a vers, miként épültek szívébe Rilke sorai. KÖLTÉSZET GÜLCH CSABA - Gyurkovics Tiborral vallom, „a vers én vagyok, meg egy kicsit már nem is én. Átlényegülés, amilyen lehet Krisztussá lenni kenyérből és borból. A vers egy kézfejre támasztott, tenyérbe ejtett homlok, és oldalt nézés, mert nem bírunk szemből annyi fényt. Mégis azon tűnődünk, milyen lehet a fény?” - idézte Gősi Vali. A SZERELEM CSODÁJA - Elsőként egy kevéssé ismert csodát említenék, amelyre kedves magyartanárom, Ács László hívta fel a figyelmemet, miközben versekről leveleztünk. Drága jó Laci bácsi ezt írta: „Lehet-e ennél szebben, meghatóbban...?” és elküldte nekem Nagy Márton Pusztuló falusi ház című költeményét: „Az árnyék néha ajtóhoz lopódzik, / átnéz a konyha foszló függönyén. / A szembe falról elszökött az óra, / csak egy vitágos folt hallgat helyén. / Az ágy a faltól egy lépésre eljött, / de mert az ajtó zárva volt, megállt.” A költőről semmit sem sikerült kiderítenem, de a verse valódi csoda. Hasonló ajándék számomra Robert Burns következő négy sora, amely kora ifjúkorom naponként olvasott imája volt: „Ha mennél hideg szélben, / a réten át, a réten át, / rád adnám kockás takaróm, / öleljen át, öleljen át!” Egyszerű, tiszta és hiteles, lélekemelő üzenet a szerelemről, amely számomra az egyik legszentebb emberi érzés, a földi lét egyik legtitokzatosabb ajándéka. Szabó Lőrinc minden versét teljesen magaménak érzem, így a Semmiért egészen-t is, ami szintén a szerelemről szól: „Hogy rettenetes, elhiszem, / de így igaz. / Ha szeretsz, életed legyen / öngyilkosság, vagy majdnem az.” Ez annyira az enyém, hogy saját versasszociációval is próbálkoztam a hangulatára. Szinte naponta találkozom Vas István verseivel, fiatalkoromban olvastam az életéről írt vallomásait is. Mikor a rózsák nyílni kezdtek című költeménye szintén a szerelem egy sajátos megfogalmazása: „Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget / Kezdtük nézni a holnapot - / Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved / Koszorújába kapott. / Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt, / De emlékszel? ez volt a legszebb. / Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők, / Mikor a rózsák nyílni kezdtek.” Csodálatos képek! Negyvenegy évi házasság után a férjemmel most már itt tartunk, hasonlókat élünk meg mi is. Gősi Vali nagy élménye Ady költészete. Véleménye szerint metaforaverseinek a világon nincs párjuk. - Gyakran merültem, merülök el értelmezésükben. Magukkal ragadnak például ezek a sorok: „Adja az Isten / A mese meghalt / Becéző, simogató kezed / Békesség ünnepén / És mégis megvártalak / Ha szeretlek. / Köszönöm, hogy vagy / Köszönöm, köszönöm, köszönöm”. Ezen túl a másik nagyon szeretett Ady-versem a Krisztus-kereszt az erdőn, ami édesapám hangján cseng a fülemben: „Havas Krisztus-kereszt az erdőn, / Holdas, nagy, téli éjszakában, / Régi emlék. Csörgős szánkóval / Valamikor én arra jártam / Holdas, nagy, téli éjszakában.” Mindig melegség önti el a szívem, ha régi emlékekre gondolok. Édesanyám gyúrta a tésztát, és ilyenkor vagy énekeltünk, vagy verset mondtunk. Szép idők voltak! LÉLEKMENTŐ KÖLTÉSZET - Tizenöt éve elveszítettem a fiamat. Amikor ez a tragédia történt és én vártam a híreket, hogy vajon életben találják-e, mert még akkor nem volt biztos, hogy meghalt, de már egyre reménytelenebbnek tűnt minden, a reménytelenség, a csalódás és a sírás közben egy Várnai Zseni-kötet akadt a kezembe, ami A végtelenben egy napot című versnél nyílt ki. Szíven ütött, ma is elérzékenyülök, ha olvasom: „Csak pár évet, pár hónapot, / A végtelenben egy napot / Alszol egyedül gyermekem. / Csak egyet álmodsz és jövök, / A földön itt, mi sem örök, / S melletted leszek újra én. / És rád roskadok Mindenem, / Ott messze, túl a Mindenen, / Ott újra eggyé forradunk.” Akkor és azután Várnai Zseni majdnem minden versét megtanultam, így a Csodák csodáját is, ami az életről, az életigenlésről szól: „Tavasszal mindig arra gondolok, / hogy a fűszálak milyen boldogok: / újjászületnek, és a bogarak, / azok is mindig újra zsonganak, / a madárdal is mindig ugyanaz, / újjáteremti őket a tavasz.” Hatalmas versgyűjteményem van, több száz költeménnyel. Ezek közül nagyon kedves számomra a háború alatt Németországba menekült Csiky Ágnes Mária Apám című verse. Megható, tiszta hangon szól, akár a saját apámról is születhetett volna: „Apám az életet kereste, / a nagyszerűt. Aztán az este / vad vonója szivére szállt. / Míg vártak rá türelmes évek, / mosolygott s a pohárba nézett, / ha egy fakult nótát talált. / Később már nem volt nagyobb vágya, / csak lenne egy télikabátja. / Az élet néha ostoba.” HAJNALI ÉBREDÉS - Lehet, hogy idealista vagyok, de én megtapasztaltam, hogy a költészet gyógyít, épít, átsegít sok-sok bajon, gondon, bánaton. Egy egész világot lehet belesűríteni tíz sorba. Ezt tette Rilke is az Oltsd ki szemem című versében: „Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, / tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, / lábatlanul is elkúszom utánad, / és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.” Ez a költői vallomás is bizonyítja, hogy soha nem volt ekkora szükség arra, mint ma, hogy a költők az emberek lelkét lírával szelídítsék. Hadd idézzem végül egyik versemet az emberlétről: „Azt hittem, hogy mindig kék a tenger, / ha pirkadatkor ráolvad az ég, / hogy egyesülnek hajnal-ébredéssel, / és megszületik nászukból a fény.” GŐSI VALI VÁLASZTOTT KÖLTŐI Várnai Zseni (1890-1981) verseiben fontos szerepet kapott az anyaság magasztos érzése. Rainer Maria Rilke (1875-1926) a XX. század legnevesebb német nyelven író költői közé tartozik.